Alkotmány, 1898. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-01 / 1. szám

2. Vajjon nálunk van-e kilátás arra, hogy a kettős jubileum esztendeje politikai álla­potaink javulását hozza meg ? Ha a millennium esztendeje nem aka­dályozta meg Bánffyt abban, hogy a maga módja szerint rendezzen választásokat, ak­kor miért hozná meg az 1898. esztendő a politikai helyzet változását? Bánffy marad­hat vagy mehet, a rendszer egyelőre ugyanaz marad. Mert a magyar nemzetnek még sok politikai kancsukacsapás kell, míg föltá­­pászkodik és lerázza magáról azt a jármot, melyet eddig is csak az ő példátlan indolen­ciája tartott fenn. És a­míg ez a rendszer, melynek exponense lehet akár Bánffy, akár bárki más, megdöntve nincs, addig nincs eltávo­­lítva a politikai köranyag a parlamentből. És mindaddig ismétlődni fognak az olyan kísérletek, melyek a dualizmus meggyengí­tésére, a monarchia tekintélyének kisebbíté­sére alkalmasak, szüntelen megújulnak azok a törekvések, melyek az alkotmányos gépe­zet megakasztására irányulnak. A 67-es ki­egyezés tekintetében hirdethetik bár a rideg konzervativizmust, politikájukkal csak lazítják a dualisztikus kapcsokat. Az 1848. események jubileuma nem lehet zavartalan, a­míg a jelenlegi uralom fennáll. Be kell látnia végre mindenkinek, hogy amikor a rendiség bilincseit csak más bilincsekkel cseréltük fel, a szabadelvű rend­szer bilincseivel, addig a jubileum öröme nem lehet teljes. E bilincseket pedig nem veheti le ró­lunk sem a legbölcsebb fejedelem keze, sem bármely más hatalmasság , azokat magunk­nak kell leráznunk. BELPOLITIKAI HÍREK. Budapest Január 1. Az országgyűlési néppárt tagjai ma, újév napján délelőtt 11 órakor össze­gyűlnek a néppárti iroda szalonjában (József-körút 31.), a­hol a párt nevében Molnár János pápai prelátus, a pártkor elnöke fogja üdvözölni a párt vezéreit­­ Zichy Nándor és Esterházy Miklós Móric­­ grófokat. A fúzió és Tisza Kálmán. A szabadelvű­­ párt újévi szónokainak egyike — mint a kormány-­­­párti P. H. jelenti — előre közölte Tisza Kálmán-­­ AZ ALKOTMÁNY TÁRCÁJA. Római hangulatok. —­ Az Alkotmány eredeti tárcája. — Mérhetetlen temető az ember feje, meg­számlálhatatlanul sok sir vagyon benne. E sírokban emlékek vannak eltemetve, derűs és borús idők emlékei. Egy váratlan és hatá­rozatlan benyomás és rajokban támadnak föl lelkünkben, elhatalmasodnak rajta, elfe­­lejtettetik vele a jelent, a melyben él, a mint hogy a jelen izgalmai temetik el szép csön­desen legédesebb s legfájdalmasabb emléke­inket egyaránt . . . Csöndes szülővároskámban töltöttem el az ünnepeket. Itten való időzésem minden­kor az emlékezés ideje. Ez volt most is s ’­­merre jártam, rég letűnt időkről, boldog korról regélt ember, utca, fa, ház, és kőd­iplom­ is ; a hatalmas csúcsos ivó csap­ai évszázadokkal dacoló három hajós­ágház azonban ezúttal nem itt átélt met támasztotta föl; az ünnep m­á­­r tartott prédikáció nyomában lei­dre szállt, messze délre, az örök­­a hová ma buzgó imák u­iók figyelme fordul. Misement jubileumának a megülése­­szülővárosombeli apátplebános apósán s szemeim előtt meg­­katholikus egyház fejének ne­mül alakja, a mint áldásra utoljára láttam megelevene­­­dett a kereszténység ragyogó főtemploma, a hol az Urnak bánhatott szent mise ál­dozatok legfényesebbjén­e a tanúja voltam s a szivet-lelket megragadó bű­bájjal eltelt város, a hol életemnek talán legboldogabb napjait éltem át, észre sem vévén a má­morba ringató benyomások özönében az ár­nyékot, mely a fénynyel itt is váltakozik : húsz éves voltam . .. Csikorgó téli reggel vala, a kis város piacán fázósan bújtak össze a karácsonyi istentisztelet után, apró csoportokba verőd­vén, a templom csúcsos ivó portálója előtt várakozó emberek. Itt is, ott is ismerős arcok mosolyogtak felém, jobbra balra köszöntgettem, lelkem azonban még most is ott kóválygott az örök tavasz messzi honában, a hol nem hervad el a fák lombja s a hó nem borit szemfedőt a földre, elfony­­nyadt virágjaira. S mire hazaérkeztem végkép elhatal­masodtak lelkemen a római hangulatok, cso-­­­dálatos tisztasággal ébredeztek legelmosódot­­tabb emlékeim is s én egymás után vehet­tem számba az örök városban eltöltött jelen­tősebb óráim már-m­ár elfeledteknek vélt, s most megújultan színes képekbe kapcsolódó eseményeit . . . Szent Alajos halálának háromszázados évfordulóját ünnepelte a keresztény világ. A földkerekség minden részeiből seregestől kerekedtek föl az emberek, hogy az örök városba zarándokoljanak, fölkeressék a he­­l­­yet, a­hol az ifjúság védőszentje élt, lakott,­­­s imádkozott, hogy hódolatukat az aposto­lok sírja előtt s a katholikus egyház élő­­ fejének bemutassák. Gyönyörű nyárutói­rat. ALKOTMÁNY, 1898. januári 1 nai beszédének szövegét. E szövegben előfordult egy mondat, melyet a fúzió gondolata ellen lehe­tett volna magyarázni. Tisza Kálmán e mondat törlését kérte s ezt tette hozzá: „A fúzió nemcsak, hogy megtörténhetik, de szükséges, hasznos is lehet.11 A delegáció határozatainak szentesítése. A hivatalos lap tegnapi száma közli, hogy ő Felsége a magyar delegáció határozatait a közös minisztérium előterjesztése folytán december 26-án megerősítette: Ugrón Gábor visszavonulása. A „Pesti Hírlap“ tegnapi számában azt írja, hogy Ugrón Gábor visszavonulni készül a politikától. A nevezett lap értesülését a magunk részéről megerősíthetjük. Ugrón csak azt várta, hogy pártjának elnöke, Bartha Miklós, képviselői mandátumot nyerjen. Ez megtörtént s igy Ugrón szándékának mi sem áll útjában. Ugrón pártja ez esetben úgy látszik bele­olvad a Kossuth-frakcióba, a mint az Polonyinak legutóbbi képviselőházi beszédéből is következtetni lehet, midőn a „függetlenségi párt 11 „egységét" jelentette. Ír­agyarország paraszt-proletáriátu­sa. To­mics Jása, a szerb politikus ezen a címen röpira­­tot adott ki német nyelven, mely a paraszt­osztály anyagi­­helyzeteivel s a parasztszocializmussal fog­lalkozik. A nemzetiségi politikusok ritkán szólnak hozzá más kérdéshez­; annál szívesebben veszszü­k, hogy Tomics egy igen aktuális gazdasági kérdés­ben szólal meg, melyet egyes pontokban nagy szakavatottsággal tárgyal. A nemzetiségi politikát azért mégis belekeveri a parasztproletariátus kér­désébe is, mert szerinte a parasztosztály elszegé­nyedésének fő oka az 1867. évi XVI. törvénycikk, vagyis az első vám- és kereskedelmi szövetség, mely a magyar gazdaságot teljesen kiszolgáltatta Ausztriának s melylyel egészen lemondtunk a ma­gyar ipar megteremtéséről. Tomics szerint Deák egyenesen azért kötötte meg a kiegyezést Ausztriá­val­ és a vám- és a kereskedelmi szövetségben azért hoztak a magyar politikusok nagy gazdasági áldozatokat Ausztriának, hogy a nemzetiségek el­nyomására szabad kezet nyerjenek. Természetes ily álláspont mellett, hogy szerző az önálló vámterületet követeli. Kívánja továbbá a hazai ipar fejlesztését, a hitelügy javítását stb. — Új adóhivatalok- A pénzügym minisz­ter jövő évben az eddigi I-ső osztályú adó­hivatalokat 26-al fogja szaporítani és ebben az I-sö osztályú adóhivatalok száma 40-re fog emelkedni. Ugyancsak jövő évben 8 egé­szen új adóhivatalt fog az ország különböző részén l­ elon­tani. A kivételes állapot. Budapest, lán.­­ A kvóta eldöntése A hivatalos lap tegnapi száma közi, a legmagasabb királyi kéziratot, mely a kv­da ügyében egy évre az arányt határozza m­eg. A felség úgy döntött, hogy az eddigi arany maradjon meg a következő évre, 30,70­­ szá­zalék. A legfelsőbb kézirat, melyet Bánffy báró miniszterelnök is ellenjegyzett, a követ­kezőleg hangzik : Kedves báró Bánffy! Minthogy a magyar korona országainak és a bi­rodalmi tanácsban képviselt királysá­gok és országoknak törvényes képvi­­seletei között azon arányra nézve, melyben azok az 1898-ik évben a kö­zös ügyek költségeihez járulni tartoz­nak, az 1867. évi XII. t.-c. 19 , 20 és 21. §§-ai (1867. december 21-én kelt törvény 3 §-a kir. törv. Up 146. szám) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre , a közös ügyek költségei­hez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvény 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján akképen dön­­töm el, hogy az arány, melyhez a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok a közös ügyek költségeihez az 1887. évi XXIII. t.-c. (1887. évi május 21-én kelt törvény kir. törv. lap 47. szám) alapján az 1888-tól 1897-ik évig terjedő időközben járultak, az 1898-ik év tartamára is változatlanul fentartatik. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1897. évi december hó 30-án. Ferenc József, s. k. br., Bánffy s. 19­98. Ezenkívül közli a hivatalos lap tegnapi­ száma a delegációk határozatainak királyi jóváhagyását is. Rendelkezés a 14. §. alapján. Az osztrák hivatalos lap tegnapi száma közli a császárnak ama legfelsőbb rendelet, mely a vám és kereskedelmi szövetség érve­volt, az örökké mosolygó délszaki kék égről szemkápráztatóan áradt le mindenekre a nap áthatóan ragyogó aranyos fénye. A Trastevere felé vezető utcában ember ember hátán nyüzsgött, a világ legkü­­lömbözőbb viseleteivel tarka, színesen rajzos tömegekben az Angyalvár, tovább a Vatikán felé törekedvén, mely utóbbinak halmokon álló palotatömege, a mellette lévő Szent - Péter-templom csillogó kupolájával mindenek fölött uralkodik, ékes szimbóluma­ként a benne lakó szellemi fensőbbségének világi hatalommal eltelt elnyomója fölött. A Szent Péter-templom két oldalt fél­körben sorakozó oszlopos árkádoktól hatá­rolt tágas piacán pofon csapott kalapos ka­rabinerek állottak sorfalat, csak azt enged­vén által, a­kinek a talián állam szemében idegen országba szóló passzusa volt A Vatikán kapujában fegyverével tisztelegve , fogadta a pápai őrség a nemzetek szerint csoportosulva bevonuló zarándokokat, a­kiket a Szent­ Péter-templom egyik mellék­­kapuján át vezettek be a hatalmas székes­­egyházba, melynél nagyobb és nemesebb ará­nyokkal, mámoritább és harmonikusabb ragyo­gással nem dicsekedhetik e földön ember­kezek alkotta építmény. A többezer főnyi tömeg az óriási templom falai mentén helyezkedett el, egyes sorokban, hogy a pápa minden messze földről színe elé járuló hívét egyen­ként és egyformán áldhassa meg: kényel­mesen elfértünk mind s elhelyezkedvén, mélységes csönd támadt a hatalmas félkör­­ives csarnokok alatt, a feszült várakozás csöndje. Hirtelen nagyot koppan a templom végében sorakozó testőrök dabárdia nyomába.

Next