Alkotmány, 1898. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-01 / 1. szám
2. Vajjon nálunk van-e kilátás arra, hogy a kettős jubileum esztendeje politikai állapotaink javulását hozza meg ? Ha a millennium esztendeje nem akadályozta meg Bánffyt abban, hogy a maga módja szerint rendezzen választásokat, akkor miért hozná meg az 1898. esztendő a politikai helyzet változását? Bánffy maradhat vagy mehet, a rendszer egyelőre ugyanaz marad. Mert a magyar nemzetnek még sok politikai kancsukacsapás kell, míg föltápászkodik és lerázza magáról azt a jármot, melyet eddig is csak az ő példátlan indolenciája tartott fenn. És amíg ez a rendszer, melynek exponense lehet akár Bánffy, akár bárki más, megdöntve nincs, addig nincs eltávolítva a politikai köranyag a parlamentből. És mindaddig ismétlődni fognak az olyan kísérletek, melyek a dualizmus meggyengítésére, a monarchia tekintélyének kisebbítésére alkalmasak, szüntelen megújulnak azok a törekvések, melyek az alkotmányos gépezet megakasztására irányulnak. A 67-es kiegyezés tekintetében hirdethetik bár a rideg konzervativizmust, politikájukkal csak lazítják a dualisztikus kapcsokat. Az 1848. események jubileuma nem lehet zavartalan, amíg a jelenlegi uralom fennáll. Be kell látnia végre mindenkinek, hogy amikor a rendiség bilincseit csak más bilincsekkel cseréltük fel, a szabadelvű rendszer bilincseivel, addig a jubileum öröme nem lehet teljes. E bilincseket pedig nem veheti le rólunk sem a legbölcsebb fejedelem keze, sem bármely más hatalmasság , azokat magunknak kell leráznunk. BELPOLITIKAI HÍREK. Budapest Január 1. Az országgyűlési néppárt tagjai ma, újév napján délelőtt 11 órakor összegyűlnek a néppárti iroda szalonjában (József-körút 31.), ahol a párt nevében Molnár János pápai prelátus, a pártkor elnöke fogja üdvözölni a párt vezéreit Zichy Nándor és Esterházy Miklós Móric grófokat. A fúzió és Tisza Kálmán. A szabadelvű párt újévi szónokainak egyike — mint a kormány-párti P. H. jelenti — előre közölte Tisza Kálmán- AZ ALKOTMÁNY TÁRCÁJA. Római hangulatok. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Mérhetetlen temető az ember feje, megszámlálhatatlanul sok sir vagyon benne. E sírokban emlékek vannak eltemetve, derűs és borús idők emlékei. Egy váratlan és határozatlan benyomás és rajokban támadnak föl lelkünkben, elhatalmasodnak rajta, elfelejtettetik vele a jelent, a melyben él, a mint hogy a jelen izgalmai temetik el szép csöndesen legédesebb s legfájdalmasabb emlékeinket egyaránt . . . Csöndes szülővároskámban töltöttem el az ünnepeket. Itten való időzésem mindenkor az emlékezés ideje. Ez volt most is s ’merre jártam, rég letűnt időkről, boldog korról regélt ember, utca, fa, ház, és kődiplom is ; a hatalmas csúcsos ivó csapai évszázadokkal dacoló három hajóságház azonban ezúttal nem itt átélt met támasztotta föl; az ünnep már tartott prédikáció nyomában leidre szállt, messze délre, az öröka hová ma buzgó imák uiók figyelme fordul. Misement jubileumának a megüléseszülővárosombeli apátplebános apósán s szemeim előtt megkatholikus egyház fejének nemül alakja, a mint áldásra utoljára láttam megelevenedett a kereszténység ragyogó főtemploma, a hol az Urnak bánhatott szent mise áldozatok legfényesebbjéne a tanúja voltam s a szivet-lelket megragadó bűbájjal eltelt város, a hol életemnek talán legboldogabb napjait éltem át, észre sem vévén a mámorba ringató benyomások özönében az árnyékot, mely a fénynyel itt is váltakozik : húsz éves voltam . .. Csikorgó téli reggel vala, a kis város piacán fázósan bújtak össze a karácsonyi istentisztelet után, apró csoportokba verődvén, a templom csúcsos ivó portálója előtt várakozó emberek. Itt is, ott is ismerős arcok mosolyogtak felém, jobbra balra köszöntgettem, lelkem azonban még most is ott kóválygott az örök tavasz messzi honában, a hol nem hervad el a fák lombja s a hó nem borit szemfedőt a földre, elfonynyadt virágjaira. S mire hazaérkeztem végkép elhatalmasodtak lelkemen a római hangulatok, cso-dálatos tisztasággal ébredeztek legelmosódottabb emlékeim is s én egymás után vehettem számba az örök városban eltöltött jelentősebb óráim már-már elfeledteknek vélt, s most megújultan színes képekbe kapcsolódó eseményeit . . . Szent Alajos halálának háromszázados évfordulóját ünnepelte a keresztény világ. A földkerekség minden részeiből seregestől kerekedtek föl az emberek, hogy az örök városba zarándokoljanak, fölkeressék a helyet, ahol az ifjúság védőszentje élt, lakott,s imádkozott, hogy hódolatukat az apostolok sírja előtt s a katholikus egyház élő fejének bemutassák. Gyönyörű nyárutóirat. ALKOTMÁNY, 1898. januári 1 nai beszédének szövegét. E szövegben előfordult egy mondat, melyet a fúzió gondolata ellen lehetett volna magyarázni. Tisza Kálmán e mondat törlését kérte s ezt tette hozzá: „A fúzió nemcsak, hogy megtörténhetik, de szükséges, hasznos is lehet.11 A delegáció határozatainak szentesítése. A hivatalos lap tegnapi száma közli, hogy ő Felsége a magyar delegáció határozatait a közös minisztérium előterjesztése folytán december 26-án megerősítette: Ugrón Gábor visszavonulása. A „Pesti Hírlap“ tegnapi számában azt írja, hogy Ugrón Gábor visszavonulni készül a politikától. A nevezett lap értesülését a magunk részéről megerősíthetjük. Ugrón csak azt várta, hogy pártjának elnöke, Bartha Miklós, képviselői mandátumot nyerjen. Ez megtörtént s igy Ugrón szándékának mi sem áll útjában. Ugrón pártja ez esetben úgy látszik beleolvad a Kossuth-frakcióba, a mint az Polonyinak legutóbbi képviselőházi beszédéből is következtetni lehet, midőn a „függetlenségi párt 11 „egységét" jelentette. Íragyarország paraszt-proletáriátusa. Tomics Jása, a szerb politikus ezen a címen röpiratot adott ki német nyelven, mely a parasztosztály anyagihelyzeteivel s a parasztszocializmussal foglalkozik. A nemzetiségi politikusok ritkán szólnak hozzá más kérdéshez; annál szívesebben veszszük, hogy Tomics egy igen aktuális gazdasági kérdésben szólal meg, melyet egyes pontokban nagy szakavatottsággal tárgyal. A nemzetiségi politikát azért mégis belekeveri a parasztproletariátus kérdésébe is, mert szerinte a parasztosztály elszegényedésének fő oka az 1867. évi XVI. törvénycikk, vagyis az első vám- és kereskedelmi szövetség, mely a magyar gazdaságot teljesen kiszolgáltatta Ausztriának s melylyel egészen lemondtunk a magyar ipar megteremtéséről. Tomics szerint Deák egyenesen azért kötötte meg a kiegyezést Ausztriával és a vám- és a kereskedelmi szövetségben azért hoztak a magyar politikusok nagy gazdasági áldozatokat Ausztriának, hogy a nemzetiségek elnyomására szabad kezet nyerjenek. Természetes ily álláspont mellett, hogy szerző az önálló vámterületet követeli. Kívánja továbbá a hazai ipar fejlesztését, a hitelügy javítását stb. — Új adóhivatalok- A pénzügym miniszter jövő évben az eddigi I-ső osztályú adóhivatalokat 26-al fogja szaporítani és ebben az I-sö osztályú adóhivatalok száma 40-re fog emelkedni. Ugyancsak jövő évben 8 egészen új adóhivatalt fog az ország különböző részén l elontani. A kivételes állapot. Budapest, lán. A kvóta eldöntése A hivatalos lap tegnapi száma közi, a legmagasabb királyi kéziratot, mely a kvda ügyében egy évre az arányt határozza meg. A felség úgy döntött, hogy az eddigi arany maradjon meg a következő évre, 30,70 százalék. A legfelsőbb kézirat, melyet Bánffy báró miniszterelnök is ellenjegyzett, a következőleg hangzik : Kedves báró Bánffy! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei között azon arányra nézve, melyben azok az 1898-ik évben a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. t.-c. 19 , 20 és 21. §§-ai (1867. december 21-én kelt törvény 3 §-a kir. törv. Up 146. szám) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre , a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvény 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján akképen döntöm el, hogy az arány, melyhez a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok a közös ügyek költségeihez az 1887. évi XXIII. t.-c. (1887. évi május 21-én kelt törvény kir. törv. lap 47. szám) alapján az 1888-tól 1897-ik évig terjedő időközben járultak, az 1898-ik év tartamára is változatlanul fentartatik. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1897. évi december hó 30-án. Ferenc József, s. k. br., Bánffy s. 1998. Ezenkívül közli a hivatalos lap tegnapi száma a delegációk határozatainak királyi jóváhagyását is. Rendelkezés a 14. §. alapján. Az osztrák hivatalos lap tegnapi száma közli a császárnak ama legfelsőbb rendelet, mely a vám és kereskedelmi szövetség érvevolt, az örökké mosolygó délszaki kék égről szemkápráztatóan áradt le mindenekre a nap áthatóan ragyogó aranyos fénye. A Trastevere felé vezető utcában ember ember hátán nyüzsgött, a világ legkülömbözőbb viseleteivel tarka, színesen rajzos tömegekben az Angyalvár, tovább a Vatikán felé törekedvén, mely utóbbinak halmokon álló palotatömege, a mellette lévő Szent - Péter-templom csillogó kupolájával mindenek fölött uralkodik, ékes szimbólumaként a benne lakó szellemi fensőbbségének világi hatalommal eltelt elnyomója fölött. A Szent Péter-templom két oldalt félkörben sorakozó oszlopos árkádoktól határolt tágas piacán pofon csapott kalapos karabinerek állottak sorfalat, csak azt engedvén által, akinek a talián állam szemében idegen országba szóló passzusa volt A Vatikán kapujában fegyverével tisztelegve , fogadta a pápai őrség a nemzetek szerint csoportosulva bevonuló zarándokokat, akiket a Szent Péter-templom egyik mellékkapuján át vezettek be a hatalmas székesegyházba, melynél nagyobb és nemesebb arányokkal, mámoritább és harmonikusabb ragyogással nem dicsekedhetik e földön emberkezek alkotta építmény. A többezer főnyi tömeg az óriási templom falai mentén helyezkedett el, egyes sorokban, hogy a pápa minden messze földről színe elé járuló hívét egyenként és egyformán áldhassa meg: kényelmesen elfértünk mind s elhelyezkedvén, mélységes csönd támadt a hatalmas félkörives csarnokok alatt, a feszült várakozás csöndje. Hirtelen nagyot koppan a templom végében sorakozó testőrök dabárdia nyomába.