Alkotmány, 1898. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1898-02-01 / 27. szám

Budapest. (89B. III. évfolyam. 27. szám. Kedd, február I. ElSflntéíl ár. Égeti ént félévre ... 7 Negyedévre . . 3 Egy hónapra. 1 14 írt - ki. 50 20 Egye* szám helyben 4 ár. vidékén 5 kr. Megjelenik naponként reggm kivéve hétfőn. ILKOTIMNY Sv*rtw«*t6s% WaaőMvnHt «• ■yemttt Vili. Mária-utea U. ftlnlettgek felvétetnek a kiadó* hivatalban. Budapest, Mária* utca 11. és Fried! HuaectnS Béta ben 7/1. Mat-leinsdírí*^ Stveag« 7. ^Hinltkht nem adjak viw Keresztény közoktatás. Budapest Január 31. Félmilliárdot kitevő évi költségveté­sünkben a közoktatásügy tizenhárom mil­lióval és nehány százezerrel szerepel csu­pán, ami bizonyára kevés az ügy fontos­ságához, jelentőségéhez mérve. Azonban mégis, nem a kultúrára fordított összeg mennyisége határoz itten, hanem a szel­lem, az irány, melyben Magyarország közoktatásügyét vezetik, a mely szerint nevelik a jövő nemzedéket. Ezer éven által keresztény volt a ma­gyar állam, keresztény volt intézményei­ben, hitében, erkölcseiben. Keresztény volt maga a nemzet. Kereszténynek kell maradnia a jövőben is, ha élni, fej­lődni, virágozni akar, mert a keresztény­ség az az alap, melyen a népek, nemze­tek, államok sorsa, jövője épül, melyet eltaszitva magunktól, a megsemmisülés örvénye várakozik reánk. Ehhez azonban az szükséges, hogy keresztény szellemű legyen a nevelés, otthon és az iskolákban, melyek az életre készítik elő a jövő nem­zedéket, hogy keresztény legyen az iskola minden fokozatában, a tanítás, végső céljában és irányában. A liberalizmus, mely ellensége minden vallásnak és a kereszténységnek termé­szetszerűleg ellensége a keresztény neve­lésnek. Azért hozta létre az 1868. évi népiskolai törvényt, hogy megteremtse az állami népiskolákat, melyekben nincs helye a feszületnek, a szent képeknek, a felekezeti imádságnak s csak vendég­joga van a hittan tanítójának. Azért alkotta meg az 1883. évi középiskolai törvényt, hogy befolyást nyerjen a pro­testánsok középiskoláira, hogy teljesen hatalmába kerítse, befolyása alá vesse a katholikus középiskolákat. Azért támadja egyre, ma jobban mint valaha, a feleke­zeti iskolákat, az államsegély az állami felügyelet, a nemzeti nevelés címei alatt, hogy megfosztva jellegüktől a felekezet nélküli, a vallástalan nevelés terjesztőivé, előmozdítóivá tehesse azokat. Ez áramlattal szemben minden vallá­sához ragaszkodó honpolgárnak köteles­sége őrködni iskolái felekezeti jellege felett, védeni iskolai jogait, ellensúlyozni a kor­mányzat liberális törekvéseit még áldoza­tok árán is vissza utasítani minden olyan államsegélyt, mely pénzen akarja, részle­tenként megvenni jogainkat. Mig azok az iskolák a mi kezünkben vannak, a kérész, tény nevelés templomaivá tehetjük azokat; ha gyáván odaadjuk a liberalizmusnak martalékul, oly fiakat nevelnek bennük, kik legelőször ellenünk emelnek fegyvert. Azonban az iskolák jellege még nem elégséges a keresztény nevelésre, a legtöbb a tantervtől, a tankönyvektől és a tanárok­függ. E tekintetben a felekezeti népisko­lák ellen nem is lehet panasz; a közép­iskolákat illetőleg a protestáns középisko­lákban élénk protestáns szellem uralkodik és a katholikus középiskolákban is öröm­Ili in el látjuk a katholikus középiskolázás renesszánszának hajnalhasadását. A liberális állam azonban itt is, a maga hatalmával, befolyásával nyomja nehezíti a keresztény nevelés munkáját, különösen pedig a ki­zárólagos tanárképesitési joggal egy olyan világi tanári generációt nevelt föl, mely hitetlenségét immár nem is rejtegeti többé, mely egyenes ellensége a keresztény nevelésnek s kész volna a hittant bármi­kor kidobni a középiskolák rendes tan­tárgyai közül. Ellensúlyozni ezt a befo­lyást kötelessége a keresztény nevelés barátainak, és kötelessége, feladata leend a katholikus autonomiáuak, ha az csak­ugyan megvalósul. Sajátságos jelenség, hogy mig a fe­lekezetek, tehát a nemzet zöme és többsége, mind máig hívei a keresztény nevelésnek és lelkesedve szolgálják ennek ügyét, addig a tanügyi kormány ellensége en­nek az iránynak s épen ellenkező törek­véseket mutat. Világos jele annak, hogy a most hatalmon ülő férfiak nem a nem­zet nevében, annak megbízásából gya­korolják a hatalmat; világos jele anuak, bogy a mai felekezetnélküli, vallástalan liberális rendszer nem a nemzetben bírja gyökerét, táplálékát, mert a nemzet több- sége még ma is keresztény és az is kíván maradni fiainak fiaiban is. Végül még egyet. Századokon keresztül a katholicizmus nevelte, tanította a nemzetet. Az ő isko­láiból kerültek ki a nemzeti hősök, kik védték e hazát, harcoltak a szabadságért. Azt irta mégis Wlassics miniszter a ka­tholikus autonómia ügyében kiadott me­morandumában, hogy átadva a katoli­kusoknak a katholikus középiskolákat, Iveszélyeztetnék, megzavartatnék a „ma-| [gyár nemzeti kultúrpolitika“. Ehhez has­onló vakmerő rágalom rég nem hang ott el a magyar katholicizmus ellen, hi zen annyit tesz ez, hogy a magyar ka- holikusok állami gyámkodás nélkül nem lennének hü fiai ennek a hazának, nem lennének megbízható teljesítői a nemzeti nevelés szent kötelességeinek. A katholikus középiskolák barátai a parlamentben kérdezzék meg Wlassics minisztertől, mily joggal merte igy ar- culcsapni a katholikus középiskolák fön­ntartóit, buzgó és lelkes tanárait és az — •egész; magyar katholicizmust! Gyürky Ödön, BELPOLITIKAI HÍREK. Budapest, jan. 31. Az országgyűlési néppárt ma este Molnár János elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a pénzügyi, íöldmivelésügyi tárcák költségvetését tárgyalták le. A képviselöház holnap, kedden délelőtt tíz órakor tartandó ülésén folytatják a bel­ügyi tárca költségvetésének tárgyalását. A kiegyezési tárgyalások. A miniszterelnök és társai Lukács és Darányi miniszterek szombaton és vasárnap Bécsbe utaztak, hogy a Gautsch-kabi- net tagjaival tárgyaljanak. Már tegnap délután tar­tottak egy hosszabb tanácskozást és ma íolytatták az eszmecserét, megállapodásra Kzonban nem jutot­tak, bár a Bányffy-kortnány félhivatalos tagjai teg­nap erősen megfenyegették az osztrák kabinetet, A tegnapi értekezlet délelőtt 10-től déli 12 ig tartott. Az értekezlet végeztével Ő Felsége a két miniszterelnököt ma együttes kihallgatáson fogadta. Külön értekezletet tartottak ma Bániéi báró és Darányi magyar miniszterek dr. Körper és Bylant-BUeidl osztrák miniszterekkel. Dániel báró miniszter a 2 órai és Darányi miniszter a 4 órai vonattal utazott vissza Buda­pestre. — A Pesti Hitlapnak azt jelentik, hogy a tanácskozás eredménytelensége előrelátható volt mai­akkor, amikor az osztrák miniszterek eredmény nélkül voltak kénytelenek visszamenni Bécsbe. Ugyan! Hiszen eddig azt írták a kormánypárti lapok, hogy az osztrák miniszterek pusztán illem- látogatást tettek Budapesten s hogy ittlétük és hirtelen elutazásuk semmi összefüggésben nincs a kiegyezés ügyével. Ha azonban a bécsi tárgyalások eredménytelensége előre látható volt, akkor minek utaztak most Bécsbe a magyar miniszterek? — A Pester Lloyd tegnapi vezércikke hangsúlyozza, hogy sohasem fogjuk megengedni, mikép Magyarország a béke kedvéért olyan terhet vállaljon magára, me­lyet jogszerint viselnie nem kell és amely termé­szetes teherviselési képességét túlhaladja, amint viszont vonakodunk attól, hogy Ausztriától aján­dékot kapjunk. Azt is kérdi a P. Lloyd vájjon med­dig tart még odaát a zűrzavar ? Jogunk van erre feleletet kívánni, mert ha Magyarország mindent megtesz, hogy a monarchia hatalmának és tekinté­lyének biztosítékait ápolja, akkor nem lehet előtte közömbös, ha Ausztriában megfordítva mindent megtesznek, hogy a monarchia hatalmát aláássák. A Nemzet biztosítékot követel arra nézve, hogy ne kelljen a kiegyezési tárgyalásokat mindeu uj osz­trák kormánynyal egészen étűiről kezdeni. Mind- ezekből a hirekbÄ pedig, melyek mind kormány- párti forrásból etednek, a2 látszik, hogy a Gautsch- kabinet még se fogadta el en bloc a Badeni-kabi- nettel történt megállapodásokat. A várnai vizsgálat költségei. A H-ík bí­ráló bizottság a február 5-én, szombaton tiz óra­kor tartandó ülésén, határozni fog a felett, hogy kijáuca-várnai képviselőválasztás megtámadásából eredt költségek megfizetésében kik marasztaltatnak el ? Értesülésünk szerint csak a kérelmezők költ­ségé' is többre rúg nyolcezer forintnál. ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, január 31. Vihar utáni esöndesség honolt ma a Házban. A homályos üvegtetőt csendes, per­metező eső verdeste s a nyirkos, hideg idő­ben azon csekély számú honatya is, ki eljött az ülésre, szívesebben tartózkodott a folyosók pattogó, barátságos kandallóinál, mint a ta­nácskozó teremben. Jobbára üres padok előtt a belügyi tárca költségvetésének tárgyalását folytatták s annak épen egyik legfontosabb tétele: a közegészségügy került napirendre. Meg­foghatatlan az a közöny, melyet a Ház épen a legvitálisabb érdekeinket érintő kérdések iránt tanúsít. Több ízben tanúi voltuuk már, hogy egy-egy huszadrangú, jelen­téktelen közjogi kérdés napokig tartó vitát idéztek elő s a viharos, zajos incidensek­nek egész halmazát zúdította a kor­mányra, de ha valóban komoly, beható megvitatást igénylő s a legszigorúbb kritikát kihívó kérdések kerülnek tárgyalás alá, alig akad egy-kót képviselő, ki teljesíti köteles­ségét s azután a többség szavaz hűen, en­gedelmesen, a legtöbb esetben azt sem tudva, hogy miről van szó. így bántak el az ország közegészségügyével is, melynek pedig szám­talan és sürgős orvoslást igénylő mizériáit senki sem tagadhatja el. Hárman szólották hozzá csupán e fontos kórdésbes ás azután

Next

/
Thumbnails
Contents