Alkotmány, 1898. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1898-02-01 / 27. szám
Budapest. (89). III. évfolyam. 27. szám. Kedd, február 1. Megjelenik naponként reggm kivéve hétfőn.ILKOTIMNY ElSflntért ár. Égett ént félévre ... 7 Negyedévre . . 3 Egy hónapra. 1 14 írt ki. 50 20 Egyes szám helyben 4 ár. vidékén 5 kr. Sv*rtw«*t6s% WaaeMvnHt «• ■yemttt Vili. Mária-utca II. ftlntettgek felvétetnek a kiadó* hivatalban. Budapest, Mária* utca 11. és Fried HuaednS Béta ben 7/1. Matleinsdorf*^ Streag« 7. ^Hinlikht nem adjak viw Keresztény közoktatás. Budapest Január 31. Félmilliárdot kitevő évi költségvetésünkben a közoktatásügy tizenhárom millióval és néhány százezerrel szerepel csupán, ami bizonyára kevés az ügy fontosságához, jelentőségéhez mérve. Azonban mégis, nem a kultúrára fordított összeg mennyisége határoz itten, hanem a szellem, az irány, melyben Magyarország közoktatásügyét vezetik, amely szerint nevelik a jövő nemzedéket. Ezer éven által keresztény volt a magyar állam, keresztény volt intézményeiben, hitében, erkölcseiben. Keresztény volt maga a nemzet. Kereszténynek kell maradnia a jövőben is, ha élni, fejlődni, virágozni akar, mert a kereszténység az az alap, melyen a népek, nemzetek, államok sorsa, jövője épül, melyet eltaszítva magunktól, a megsemmisülés örvénye várakozik reánk. Ehhez azonban az szükséges, hogy keresztény szellemű legyen a nevelés, otthon és az iskolákban, melyek az életre készítik elő a jövő nemzedéket, hogy keresztény legyen az iskola minden fokozatában, a tanítás, végső céljában és irányában. A liberalizmus, mely ellensége minden vallásnak és a kereszténységnek természetszerűleg ellensége a keresztény nevelésnek. Azért hozta létre az 1868. évi népiskolai törvényt, hogy megteremtse az állami népiskolákat, melyekben nincs helye a feszületnek, a szent képeknek, a felekezeti imádságnak s csak vendégjoga van a hittan tanítójának. Azért alkotta meg az 1883. évi középiskolai törvényt, hogy befolyást nyerjen a protestánsok középiskoláira, hogy teljesen hatalmába kerítse, befolyása alá vesse a katholikus középiskolákat. Azért támadja egyre, ma jobban mint valaha, a felekezeti iskolákat, az államsegély az állami felügyelet, a nemzeti nevelés címei alatt, hogy megfosztva jellegüktől a felekezet nélküli, a vallástalan nevelés terjesztőivé, előmozdítóivá tehesse azokat. Ez áramlattal szemben minden vallásához ragaszkodó honpolgárnak kötelessége őrködni iskolái felekezeti jellege felett, védeni iskolai jogait, ellensúlyozni a kormányzat liberális törekvéseit még áldozatok árán is visszautasítani minden olyan államsegélyt, mely pénzen akarja, részletenként megvenni jogainkat. Míg azok az iskolák a mi kezünkben vannak, a kérész, tény nevelés templomaivá tehetjük azokat, ha gyáván odaadjuk a liberalizmusnak martalékul, oly fiakat nevelnek bennük, kik legelőször ellenünk emelnek fegyvert. Azonban az iskolák jellege még nem elégséges a keresztény nevelésre, a legtöbb a tantervtől, a tankönyvektől és a tanárokfügg. E tekintetben a felekezeti népiskolák ellen nem is lehet panasz; a középiskolákat illetőleg a protestáns középiskolákban élénk protestáns szellem uralkodik és a katholikus középiskolákban is örömmel látjuk a katholikus középiskolázás renesszánszának hajnalhasadását. A liberális állam azonban itt is, a maga hatalmával, befolyásával nyomra nehezíti a keresztény nevelés munkáját, különösen pedig a kizárólagos tanárképesitési joggal egy olyan világi tanári generációt nevelt föl, mely hitetlenségét immár nem is rejtegeti többé, mely egyenes ellensége a keresztény nevelésnek s kész volna a hittant bármikor kidobni a középiskolák rendes tantárgyai közül. Ellensúlyozni ezt a befolyást kötelessége a keresztény nevelés barátainak, és kötelessége, feladata leend a katholikus autonómiának, ha az csakugyan megvalósul. Sajátságos jelenség, hogy míg a felekezetek, tehát a nemzet zöme és többsége, mindmáig hívei a keresztény nevelésnek és lelkesedve szolgálják ennek ügyét, addig a tanügyi kormány ellensége ennek az iránynak s épen ellenkező törekvéseket mutat. Világos jele annak, hogy a most hatalmon ülő férfiak nem a nemzet nevében, annak megbízásából gyakorolják a hatalmat; világos jele annak, hogy a mai felekezetnélküli, vallástalan liberális rendszer nem a nemzetben bírja gyökerét, táplálékát, mert a nemzet többsége még ma is keresztény és az is kíván maradni fiainak fiaiban is. Végül még egyet. Századokon keresztül a katholicizmus nevelte, tanította a nemzetet. Az ő iskoláiból kerültek ki a nemzeti hősök, kik védték e hazát, harcoltak a szabadságért. Azt írta mégis Wlassics miniszter a katholikus autonómia ügyében kiadott memorandumában, hogy átadva a katolikusoknak a katholikus középiskolákat, s veszélyeztetnék, megzavartatnék a „ma-tagyar nemzeti kultúrpolitika“. Ehhez hasonló vakmerő rágalom rég nem hangott el a magyar katholicizmus ellen, hizen annyit tesz ez, hogy a magyar katolikusok állami gyámkodás nélkül nem lennének ha fiai ennek a hazának, nem lennének megbízható teljesítői a nemzeti nevelés szent kötelességeinek. A katholikus középiskolák barátai a parlamentben kérdezzék meg Wlassics minisztertől, mily joggal merte így arculcsapni a katholikus középiskolák fönntartóit, buzgó és lelkes tanárait és az az egész magyar katholicizmust! Gyürky Ödön, tettak egy hosszabb tanácskozást és ma folytatták az eszmecserét, megállapodásra azonban nem jutottak, bár a Bányffy-kormány félhivatalos tagjai tegnap erősen megfenyegették az osztrák kabinetet. A tegnapi értekezlet délelőtt 10-től déli 12 ig tartott. Az értekezlet végeztével Ő Felsége a két miniszterelnököt ma együttes kihallgatáson fogadta. Külön értekezletet tartottak ma Dániel báró és Darányi magyar miniszterek dr. Körper és Bylant Breidl osztrák miniszterekkel. Dániel báró miniszter a 2 órai és Darányi miniszter a 4 órai vonattal utazott vissza Budapestre. A Pesti Hírlapnak azt jelentik, hogy a tanácskozás eredménytelensége előrelátható volt márakkor, amikor az osztrák miniszterek eredmény nélkül voltak kénytelenek visszamenni Bécsbe. Ugyan! Hiszen eddig azt írták a kormánypárti lapok, hogy az osztrák miniszterek pusztán illemlátogatást tettek Budapesten s hogy ittlétük és hirtelen elutazásuk semmi összefüggésben nincs a kiegyezés ügyével. Ha azonban a bécsi tárgyalások eredménytelensége előre látható volt, akkor minek utaztak most Bécsbe a magyar miniszterek? — A Pester Lloyd tegnapi vezércikke hangsúlyozza, hogy sohasem fogjuk megengedni, mikép Magyarország a béke kedvéért olyan terhet vállaljon magára, melyet jog szerint viselnie nem kell és amely természetes teherviselési képességét túlhaladja, amint viszont vonakodunk attól, hogy Ausztriától ajándékot kapjunk. Azt is kérdi a P. Lloyd vájjon meddig tart még odaát a zűrzavar ? Jogunk van erre feleletet kívánni, mert ha Magyarország mindent megtesz, hogy a monarchia hatalmának és tekintélyének biztosítékait ápolja, akkor nem lehet előtte közömbös, ha Ausztriában megfordítva mindent megtesznek, hogy a monarchia hatalmát aláássák. A Nemzet biztosítékot követel arra nézve, hogy ne kelljen a kiegyezési tárgyalásokat minden új osztrák kormánynyal egészen éleiről kezdeni. Mindezekből a hírekbe pedig, melyek mind kormánypárti forrásból erednek, az látszik, hogy a Gautschkabinet mégse fogadta el en bloc a Badeni-kabinettel történt megállapodásokat. A várnai vizsgálat költségei. A Hík bíráló bizottság a február 5-én, szombaton tíz órakor tartandó ülésén, határozni fog a felett, hogy kisánca várnai képviselőválasztás megtámadásából eredt költségek megfizetésében kik marasztaltatnak el ? Értesülésünk szerint csak a kérelmezők költsége is többre rúg nyolcezer forintnál. Itt BELPOLITIKAI HÍREK. Budapest, jan. 31. Az országgyűlési néppárt ma este Molnár János elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a pénzügyi, földmivelésügyi tárcák költségvetését tárgyalták le. A képviselőház holnap, kedden délelőtt tíz órakor tartandó ülésén folytatják a belügyi tárca költségvetésének tárgyalását. A kiegyezési tárgyalások. A miniszterelnök és társai Lukács és Darányi miniszterek szombaton és vasárnap Bécsbe utaztak, hogy a Gautsch-kabinet tagjaival tárgyaljanak. Már tegnap délután taz ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, január 31. Vihar utáni csöndesség honolt ma a Házban. A homályos üvegtetőt csendes, permetező eső verdeste s a nyirkos, hideg időben azon csekély számú honatya is, ki eljött az ülésre, szívesebben tartózkodott a folyosók pattogó, barátságos kandallóinál, mint a tanácskozó teremben. Jobbára üres padok előtt a belügyi tárca költségvetésének tárgyalását folytatták s annak épen egyik legfontosabb tétele: a közegészségügy került napirendre. Megfoghatatlan az a közöny, melyet a Ház épen a legvitálisabb érdekeinket érintő kérdések iránt tanúsít. Több ízben tanúi voltunk már, hogy egy-egy huszadrangú, jelentéktelen közjogi kérdés napokig tartó vitát idéztek elő s a viharos, zajos incidenseknek egész halmazát zúdította a kormányra, de ha valóban komoly, beható megvitatást igénylő s a legszigorúbb kritikát kihívó kérdések kerülnek tárgyalás alá, alig akad egy-két képviselő, ki teljesíti kötelességét s azután a többség szavaz hűen, engedelmesen, a legtöbb esetben azt sem tudva, hogy miről van szó. így bántak el az ország közegészségügyével is, melynek pedig számtalan és sürgős orvoslást igénylő mizériáit senki sem tagadhatja el. Hárman szólottak hozzá csupán e fontos kérdésben és azután