Alkotmány, 1898. április (3. évfolyam, 78-103. szám)

1898-04-01 / 78. szám

1898. április 1. Ha tehát a történelmi eseményekből és tényekből következtetést lehet vonni azon tényezőre, mely nemzeti művelődésünket vezette, akkor a katholicizmustól lehetetlen az elismerést elvonni. Ma lelkemben Szent­ István dicső nagy alakja tűnik fel. Ő tette le a kereszténységgel együtt nemzeti életünk alapkövét. Ezen épült fel a haza. Nyolcszáz éven át az ő szent szelleme szerint fejlődött nemzeti életünk, van nagy eseményeken gazdag történelmünk, a kormányzatban, a törvényhozásban, a jogszolgáltatásban, a köz­életben a katholikus elvek voltak irány­adók, — mindezekből következtetést lehet vonni arra, hogy az isteni Gondviselésnek különös kegyelme tartotta fenn e nemzetet, de reményt is lehet meríteni, hogy bármit rejtsen is magában a jövő, bármily átalaku­láson menjen is át édes hazánk, azon isteni erővel, mely azt eddig fentartotta, a kettős keresztnek oltalma alatt, — melyet a nagy és szent király szép és kedves ha­zánk bérceire feltüzött, — élni, izmosodni és virágozni fog. A Szent-István­ Társulat pedig az egy­ház és haza szolgálatában mindig meg fogja tenni kötelességét BELPOLITIKAI HÍREK. Budapest, márc 31. Kossuth Lajos a világtörténelem szólószéke előtt. Ezen a címen Zimándy Ignác törökbá­linti plébános könyvet irt a múlt évben. Ekkor csak a Magyar Hírlap talált kifogá­solni valót ezen a történelmi tanulmányon, a­melynek tartalmáról ítéletet alkotni ez idő szerint nem a mi hivatásunk. Most Zi­­m­ándy könyvét német nyelven kiadta Zele­­nyák János bessei plébános. Ebből a német kiadásból közölt egyes szemelvényeket a bécsi Deutsches Volksblatt. Ez a körülmény elegendő volt arra, hogy egy csomó budapesti keresztényellenes újság, amelyek vala­mennyien szabadkőműves szelleműek, itt le nem írható módon nekirontsanak nem­csak a bécsi lapnak, hanem Zimándynak és Zelmnyáknnk is, elvetemült hazaárulóknak nevezvén őket. Kormánypárti, párton­­kívüli és függetlenségi párti lapok vegyest végzik ezeket a támadásokat is ki kell emelnünk, hogy a 48-as Egyet­értés és Magyarország aránylag még sokkal higgadtabban és műveltebb nyelven imák, mint a Pesti Hírlap, Budapesti Napló, Magyar Hírlap, Esti Hírlap és a Friss Újság. Nem tettük volna szóvá ezt az ügyet, mert hi­szen a legközelebbről érdekelt, Kossuth Fe­renc, sajtópert indított a bécsi lap és a magyar plébánosok ellen. Ez ügy végleges elintézésébe tehát bele fog szólni a törvény. Azonban az utóbb nevezett lapok említést tettek cikkeikben a néppártról is. Különösen a Magyar Hírlap és fióklapjai: a Friss Újság és az Esti Hírlap megaposztrofálják Zichy Nándor gró­fot, mint a ki annak idején „a Kossuth Lajos dicső politikájáért börtönt szenve­dett“ és úgy emlegetik Zimándyt és Ze­­tenyákat, mint a néppárt kötelékébe tarto­zókat. És ez a két körülmény késztet min­ket arra, hogy két dolgot konstatáljunk. Az első az, hogy Zichy Nándor gróf nem Kossuth Lajos politikájáért ítéltetett el egy évi börtönre és kamarási, valamint grófi rangjának elvesztésére. Hogy miért ítéltetett el, azt megmondja a „Hont“-ba írt cikke a jogfeladás nélküli kiegyezésről és megmondhatja a vele együtt elítélt, még ma is élő Jókai Mór, a­ki akkor szerkesztője volt a „Hon“-nak. A másik, amit konstatálni kívánunk, az, hogy ez idő szerint sem Zele­­nyák, sem Zimándy nem országgyűlési kép­viselők és ennélfogva nem is lehetnek oly értelemben pártkötelékben, hogy az ő pub­licisztikai vagy egyéb működésükért akár­­mely párt is felelősségre vonhatná őket. Hová jutnánk, ha egy országgyűlési párt­nak kellene felelnie azoknak működéséért, akik ugyanezen elveket vallják politikai meggyőződésük gyanánt? A főrendiház holnap délelőtt tizenegy órakor ülést tart, melynek napirendjére a képviselőházban utóbb letárgyalt javaslatok AUSZTRIA. Az osztrák büdzsé. Kaitzl pénzügy­­miniszter ma mutatta be a Reichsrath alsó­házában ama költségvetést, melyet Bilinski volt pénzügyminiszter már egyszer beter­jesztett, de mely belefult az obstrukció áradatába, Kaid expozéja nagy érdekű volt s első­sorban a korábbi és a mostani költségvetés között fennálló különbség feltüntetésével foglalkozott. Fel fog tűnni — úgymond a miniszter — hogy egy­felől a most előterjesztett költség­­vetésben a négymilliónyi, viszonylag magas felesleg majdnem eltűnt, m­íg a be­ruházási költségvetés tiszta szükséglete majdnem ugyanazon összeggel, kerek négy millióval csökkent. Ez abban leli magyará­zatát, hogy az 1897. októberben a szükség­letbe jelentékenyen nagyobb összeget vettek föl a közös költségek fedezésére. Ez az emelkedés 1898-ra tényleg nem állott be, amiért is olyan összegek, amelyek e célra tartalékban voltak, felszabadultak és arra voltak használhatók, hogy a beruházási előirányzatból egy jelentékeny szükséglet­­csoport a rendes kormányzati költségvetésbe legyen felvehető. Kijelenti ezután, hogy a kormány nem mehet túl a kiadásokban az alkotmányosan rendelkezésére álló eszközökön és nem sza­bad deficitet előidéznie. A kiegyezésre vonatkozólag a követ­kezőket mondja: A kiegyezési akcióra nem akarok itt bővebben kiterjesz­kedni, mert tudom, hogy ez az akció egyelőre annyiban hátra van, amennyi­ben alig tehető föl, hogy e törvények, a­melyeket mindjárt a húsvéti szünet után a Ház elé fogok terjeszteni, a jövő év kez­dete előtt gyakorlati érvénybe léphessenek. Ennélfogva tehát csak annak a kijelentésére szorítkozhatom, hogy a kiegyezési törvé­nyek eredménye alapján ez időszerint pénz­ügyi programm nem állítható föl. Végül a közelebbi teendőket követke­zőkben sorolja fel: a tisztviselők és szolgák fizetésemelésére vonatkozó törvény még ezen évben életbe léptetendő, a kormány töre­kedni fog a hírlapbélyeg és a kincstári út­­vámok megszüntetésére, valamint az illeték­törvény némely szigorának enyhítésére. A költségvetés záróösszegei a követ­­kezők • Szükséglet.... 717,946.604 frt Fedezet................ 722.271.982 „ Előirányzati felesleg 4,325.378 írt. "" míg a költségvetés első összeállítása alkal­mával a felesleg csak 3,979.455 frt volt elő­irányozva. ALKOTNÁST, (többek között az ál­ami költségvetési javas­latok is) vannak kitűzve. A kép­viselőház pénzügyi bizottsága holnap április hó 1-én délután öt, órakor a képviselőház­­ban szokott helyiségében ülést tart. Tárgy: A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényja­vaslat. A bizottság április hó 2-án délután öt óra­kor ismét ülést tartott, melynek napirendjére az 1895. évi XLVIII. t.-cikk egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása fű­zetett ki. KÜLFÖLD: Angliának és Oroszországnak a kínai kérdésben elfoglalt álláspontjáról egy lon­doni tudósítás ezeket mondja: Az orosz­angol tárgyalások tartalmáról és irányáról senki sem tud bizonyosat és jóformán csak sejthetjük, hogy csupán arról van szó, arany­hidat építeni Angolországnak, amely Orosz­ország elől meghátrált. Jól értesült körök szerint Németország rá akarta bírni Angliát hogy nyugodjék bele Oroszországnak északi Kínába elért sikereibe és ne tegyen kifogásokat. A berlini kormánynak ezzel a törekvésével hozzák összeköttetésbe azt a hosszú értekezletet, a­me­lyet a Hatzfeld gróf, a londoni német nagykövet és Balfour, a kincstár első lordja folytattak, nemrég egymással. Londoni poli­tikai körökben még mindig nem adják fel a Háború-e, vagy béke? Budapest, március 31. A spanyol-amerikai konfliktus elsimí­tása ügyében erősen működik a diplomácia. A két kormány egyelőre nem tudja, mert nem akarja egymást megérteni, tehát tár­gyal egyes kérdések fölött, hogy időt nyer­jen. Ma Washington küld jegyzéket Mad­ridnak, holnap Madrid Washingtonnak. Spanyolország nem akar lemondani Kubá­ról, Amerika már követeli, hogy mondjon le. Különben az ügy ria kerül a washing­toni kongresszus elé, amelynek határozata döntő lesz a régóta húzódó kérdésben. Az egész világ joggal kiváncsi a kongresszus magatartására. Egyes hírek azt jelentik, hogy ismét fölmerült a választott bíróság kérdése és pedig a pápa­­ Szentsége lenne békebíró a két hatalom vitás ügyében. A legjobb meg­oldás bizonyára ez volna, de az erről szóló hírek nem hivatalosak. Mai távirataink a következők: Washington, március 31. Az amerikai chauvinisták Mac Kinley­­nek higgadt hangú üzenete miatt roppant ingerültek. Több helyen tüntetések voltak. Durangóban (Colorado) elégették Mac Kinley arcképét. Aggódnak a kongresszus tárgya­lásai miatt. A kongresszus több tagja Spa­­nyolországot mindenáron provokálni akarja. Hajlandók a kubai inségsegélyt is megsza­vazni, ha a bili kimondja, hogy a segélyt amerikai hadihajók fogják kiosztani. Való­színű azonban, hogy e pesszimisztikus je­lentések a baisse-spekuláció ellenmanőverjei. Itteni diplomáciai körökben még mindig re­mélik, hogy a béke fentartható lesz. 8. reményt arra nézve, hogy Oroszország a port-arthuri és talien-wani kikötőkben adandó kereskedelmi kedvezmények által meg fogja könnyíteni Angliának a tisztes­séges visszavonulást. Ha azonban Orosz­ország ilyen kedvezményekre nem volna hajlandó, akkor Anglia egy Pekingtől és Port-Arthurtól nem messze fekvő kikötőt és néhány stratégiai tekintetben fontos helyet Hongkong környékén el fog foglalni. Arra azonban nem lesz eset, hogy Anglia esetleg háborúba sodortassa magát Oroszországgal. Már csak azért is óvakodni fog ettől, mert jelenleg teljesen izolálva áll. Megjegyzendő ezen kívül, hogy Angliának nem volt szük­séges egyedül állam­ a keletázsiai kérdésben. Ugyanis bizonyosra vehető, hogy abban a percben, amikor ez a kérdés komoly alakot öltött, Japán Angliával védő- és dacszövet­ségre lépett volna, sőt erre nézve az ajánlat Japán részéről meg is történt. Salisbury lord azonban az ajánlatra nem reflektált. E visszautasítás következtében Japán Orosz­országhoz fordult és ennek kormányával állítólag megegyezésre is jutott, amely sze­rint Oroszország Koreát egyelőre Japán be­folyás alatt hagyná, Japán pedig kötelezi magát, hogy Talien-wan és Porth-Arthur kikötőknek Oroszország által történt bir­tokbavétele ellen óvást nem tesz. Mi lesz Krétával ? Mialatt a porta azon erőlködik, hogy megnyerje a hatalmakat egy keresztény vallásos, de török alattvaló­nak krétai kormányzóvá leendő kinevezése érdekében, egy hivatalos orosz jelentés sze­rint ez a kérdés már el is van döntve. Kréta ugyanis, mint a jelentés mondja, autonóm hűbérese lesz Törökországnak és György görög herceget kapja kormányzóul Az összes hatalmak egyetértenek ebben és most már csak Thesszália kiürítésére várnak, hogy Krétában az uj rend kezdetét vegye.­­ Ez értesülés kiegészítése gyanánt jelen­tik Párisból, hogy a francia kormány a portának arra az ajánlatára, amely szerint Karatheodoru basa neveztessék ki Kréta kormányzójává, azt a választ adta, hogy a hatalmak Kréta békéjének helyreállítása szempontjából csupán olyan kormányzó kinevezéséhez járulhatnak hozzá, aki nem török alattvaló. Az olasz és angol kabine­tek ugyanilyen értelemben nyilatkoztak a portánál.

Next