Alkotmány, 1898. június (3. évfolyam, 130-155. szám)

1898-06-01 / 130. szám

ilKOTJfÁTIT,­ 1898. Junius 1. . ... . ---------- .. I­n fc caényre, amennyiben papon esett meg, az egyházi büntető hatalom igen súlyos bün­tetést állapított meg, mely a II. egyete­mes laterani szent zsinat (1139.) határo­zata szerint így szól : „Si quis suadente diabolo hujus sacrilegii reatum incurre­­rit, quod in clericum violentas manus in­­jecerit, anathematis vinculo subjaceat et nullus episcoporum ilium praesumat ab­­solvere, nisi mortis urgente periculo, donee apostolico conspectui praesentetur et ejus mandatum suscipiat.“ Vagyis : Aki ördögi ingerültség folytán azt a szentségtörést merészeli elkövetni, hogy erőszakos módon egy papot bántalmaz, egyházi átok alá esik, és n­em szabad olyat egy püspöknek sem feloldoznia bűnéből, hacsak halálos veszedelembe nem jut, mig az apostoli szentszék előtt meg nem jelenik s parancsainak meg nem hódol. BELPOLITIKAI HÍREK. A székesfőváros tanácsi is foglalkozott a törvény,­javaslattal s a főváros érdekei szempontjából a következőknek adott kifejezést: A fertőző beteg­ségek meggátlására szolgáló állandó intézmények, mint például a fertőztelenítő intézetek költségeinek felerészét is az országos betegápolási alap fizeti. Kívánja továbbá a tanács, hogy a külföldiekkel szemben tartassák fönn az 1875. évi III. törvény­cikknek 17. szakasza, amely szerint a hazai kór­házakban ápolt betegek után,fölmerülő költségeket a belügyminiszter az állampénztárból kifizetteti s a megtérítés iránt az egyes külföldi államokkal fönnálló egyezmény értelmében jár el. Az épitőmunkások biztosítása. Dániel Ernő báró kereskedelmi miniszternél tegnapelőtt a kő­műves munkások nevében tíztagú deputáció tisz­telgett azzal a kéréssel, hogy az építkezéseknél előforduló gyakori szerencsétlenségek miatt, alkos­son munkás­biztosító törvényt. A miniszter jóin­dulattal fogadta a munkások kérését s kijelentette, hogy ilyen fajta törvényjavaslat már úgy is készül a minisztériumban. A munkások azonban nincse­nek ezzel megelégedve. Panaszaikat most terjedel­mes memorandumba foglalták össze, melyet a napokban fognak átadni Dániel báró miniszternek és Vörös László államtitkárnak. Ebben a memo­randumban a többi közt kimutatják, hogy a múlt esztendőben összesen 27­1 szerencsétlenség és bal­eset fordult elő a fővárosban folyó építkezéseknél. A gyászos eseteknek 16 halottja és 48 többé­­kevésbé súlyos sebesültje van. A debreceni függetlenségi párt az önálló vámterület ügyében június második felében nép­­gyűlést tart, melyre Kossuth Ferencet és Thaly Kálmánt is debrecenbe várják. Fastis járvány miatt kitiltott áruk és tár­gyak. A kereskedelemügyi miniszter az Ázsiában uralkodó pestis járványra való tekintettel a bel­ügyi, pénzügyi és földmivelésü­gyi m. kir. minisz­terekkel, valamint az osztrák cs. kir. kormánynyal egyetértő­leg Formosa szigetéről, továbbá Hongkong, Hanton, Makao, Amoy és Swaton kikötőkből, va­lamint Britt-India kikötőiből s az azoktól nyugat felé egészen a Szuezi csatornának a Szuezi-öbölbe nyíló torkolatáig fekvő kikötőkből származó követ­kező áruknak és tárgyaknak behozatalát és átvi­telét megtiltotta: 1. Használt fehérnemű, ócska és viselt ruhanemű, használt ágynemű; 2. rongyok ; 3. használt zsákok, szőnyegek; 4. nyers bőrök; 5. friss állati nyerstermények; 6. haj, Budapest, május 31. A képviselőház holnap, június 1-én déli 12 órakor ülést tart. Az ülésen bemutatja az elnök Hegedűs Lóránt országgyűlési kép­viselő pápai mandátumát, majd pedig bemu­tat egy csomó kérvényt, amelyek a földadó leszállítását és a börzede behozatalát sürgetik. Ezután benyújtatnak a pénzügyi és a köz­igazgatási bizottság jelentései a betegápolás javaslatáról s a pénzügyminiszter beterjeszti a cukor-, szesz- s fogyasztási adóknak ez év végéig történő meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatokat. Az országos betegápolási alapról szóló törvény megvitatása ügyében az Országos Ipar­egyesület osztályai ma együttes ülést tartottak. Thék Endre egyesületi alelnök írásbeli javaslata a betegápolás ügyének méltányosabb alapon való ren­dezését célozza. A javaslatok lényege az, hogy a betegsegélyr a pénztári járulékot fizető iparosok mentessenek fel az új pótadó fizetése alól. Horváth János dr., a betegsegélyző pénztárak álláspontját s a kerületi betegsegélyző pénztárak központi bi­zottságának, valamint a betegpénztári szakosztály­nak javaslatait ismertette. A szakosztályok egy­hangúlag elfogadták az előadók javaslatait s elhatározták, hogy ezek értelmében szerkesztendő kérvényt intézzen az egyesület a képviselőházhoz. szertartások , a moralitások és misztériumok egyre bővültek a tartalomban és szaporod­tak számban ; később már nem csak papok és nemcsak a templomban, hanem világiak, a kolostorok növendékei is adtak elő a zár­dák udvarain egyes szent történeteket és legendákat: nemsokára aztán a nemzeti nyelvet tették a liturgikus latin nyelv he­lyébe, mígnem a klasszicismussal jöttek közelebbi érintkezésbe, melynek hatása alatt megszületett az új, a keresztény dráma. Aki azonban napjainkban valamelyik színházban tölt egy estét, alig gondolná, hogy a mai színművészet, a modern dráma bölcsője a keresztény templomokban ringott. Az újabbkori drámairodalom megfeledkezett magas származásáról, szem elől tévesztette hivatását s rabszolgája lett a kor ízlésének, melyet irányítania kellene. Önkezével sütötte saját homlokára a kor bélyegét s igy jár a poros országúton kalandok után, hamis jelszavakkal pótolva megfogyatkozott bájait. Hamis a hangja, tettetés minden moz­dulata, az erkölcsöt csak guny­ölni tudja s költészet helyett az anyagiasság sivár élet­­elveit tálalja fel a lélek asztalára. Még a nemzeti jelleg is háttérbe szorult, pótolja a hazafiasságot, a népiest a durva póriasság­­ban akarja utánozni, a finomságot a ciniz­mussal helyettesiti. A gyönyörködtetés és tanítás kettős céljából csak­ az elsőt vallja igaznak, de szabály gyanánt ebben sem a jóizlést, hanem a közönség tetszését tekinti. A színház ma a könyv erkölcs isko­lája, melynek ajtajára a francia forradalom jelszava van írva : „Ecrassez Pinfame." A történelmet ebben az iskolában a „Szép Heléna“ adja elő; — a harcászatot a „Tiszt­­urak a zárdában“ meg a „Gerolsteini Her­cegnő“ tanítják; — a mythologia szépségeit „Orfeus a pokolban“ fejtegeti;­­­ csillagá­szati kísérleteket a „Nap és Hold“-on végez­nek ; — a földrajzi ismereteket „Dunanan apó utazása“ révén lehet megszerezni; — a katholikus vallás szent igazságai a „Szent-e vagy örült“ című munkában jelennek meg a hallgatók előtt és e széleskörű ismeret, e sokoldalú tudomány megszerzése nem kerül semmibe, csak egy-egy . . . liliomszálba. És ez iskola szorgalmas látogatása után a hallgató képesítve van a pessinizmusra, az öngyilkosságra s a bűnök minden fajának elkövetésére, csak egyre nincs képesítve ,­­ a tisztességes, az erkölcsös életre. Szomorú kép, de hű és igaz. A színhá­zak félesztendei műsorából oly rettenetes mozaikot lehet összeállítani, hogy a jóizlésű­, komoly gondolkozású ember borzadva és megdöbbenve fordul el a látványtól. Ott van mindjárt Mozart „Varázsfuvo­lája11. E nagyhírű és kedvelt darabban Mária Terézia mint az „Éj királynője“ szerepel azért, mivel egy szabadkőműves páholyt szétugrasztott, s a katholikus papságot, mely a királynét e munkájában segítette, az ördögi Monostalos alakjában akarja a gúny és rágalom fegyvereivel megsebesíteni. Covean kinek „Krisztus“-a érzéki szerelemre gyulad a bűnös Magdolna iránt, Erckmann és Barbier „La Taverre des Trabans“-ának főalakja, a részeges, izgága remete kötéllel a nyakán s kereszttel a mellén a keresztény aszkézist teszi gúny tárgyává. Massanet egyik operájában, a „Heródiás“-ban keresztelő szent János és Salome szerelmi kettőst énekel­nek a börtön falai között, — Váradiy Antal „Iskariot“-já­ban Judás mint szabadsághős, a vértanúi koszorú fényében és dicsőségében jelenik meg a színpadon; — Tóth József „Judith és Holofernes“-ében Sámuel és Bániel próféták mint közönséges népbolonditók és világcsalók szerepelnek ; — Csepregi Ferenc „Vízözön“-ében megrészegült angyalok támo­lyognak a világot jelentő deszkákon. Íme, ilyen és ezekhez hasonló eszmék­kel táplálja ma a színház a közönséget, mely sokszor nem is sejti, hogy midőn tap­sol és örül a hősöknek rajzolt léha szemé­lyek sikerein, ugyanakkor mérget szív ma­gába a színház levegőjével, mely megméte­lyezi őt magát és hozzá­tartozóit. Annélkül hogy az ott látott és hallottak fölött komo­lyabban gondolkodnék, szinte öntudatlanul magáévá teszi az istentagadó bölcseleti rend­szerek erkölcstelen, hamis tanait, melyek a legképtelenebb mesékbe burkolódzva diadal­masan járják be a világot. És bátran el le­­het mondani, hogy alig van kivétel e tekin­tetben a ma színre kerülő darabok között, sőt a legnevesebb írók állanak az erkölcs­telen irányzat élén, akiket a közönség ked­vel, a napszámos írók pedig utánozni töre­­kesznek. Behegeray például Szent­ e vagy őrült című darabjában azt igyekszik bebizonyí­tani, hogy az ember akárhogy törekszik elfojtani a természet ösztöneit, zabolázni indulatait és fékezni szenvedélyeit, azért az ember ember marad, azaz a természet ősz- A polgári törvénykönyv, Budapest, május 31. A magyar általános­­polgári törvénykönyv ter­vezetét előkészítő bizottság tegnapelőtt Erdély Sán­dor igazságügyminiszter elnöklésével tartotta XI. teljes ülését. Napirenden volt a következő kérdés megvitatása : „Az özvegyi haszonélvezet mely alak­ban és milyen terjedelemben tartassák fenn és kiterjesztessék-e a férjre is?“ Az özvegyi haszonélvezet vagy özvegyi jog mai jogunkban az özvegy nőnek az a joga, mely­nél fogva őt elhunyt férje azon javaiból, melyeket nem tulajdonul örököl, özvegysége idejére lakás, tartás, újabb férjhezmenete esetén pedig kiházasí­­tás illeti. Az özvegy nő tehát mindaddig, míg ezen joga az arra jogosultak — jelenlegi jogunk szerint csak a leszármazók — által nem korlátol­­tatik, az elhunyt férje egész hagyatékában bem­a­­radhat. Az özvegy nő ezen joga hazai jogunk egy régi intézménye, mely Werbőczben, a jobbágyokra nézve részben eltérően az 1840. VIII. t. c.-ben, végre az ideiglenes törvénykezési szabályok 16. §-ában nyerte rendezését. Az özvegyi jog rendel­tetése, hogy az özvegy, férje halála után is meg­felelő gondoskodásban részesíttessék. Az özvegyi jog intézményének elvi helyes­ségét és célszerűségét illetőleg megoszlanak a nézetek. Schwarz Gusztáv úrnak, mint az öröklési jog szerkesztőjének és előadójának álláspontja az özvegyi haszonélvezet kérdésében a következő . Az özvegyi jognak mai jogunkban fennálló alapgondolata fentartandó és oly vagyonra nézve, melyet az özvegy nő tulajdonul nem örököl, a haszonélvezet az özvegy javára biztosítandó. Az özvegyi jogot sem a rokonok, sem a leszármazók által nem engedné korlátoztatni. Oberschall Adolf kúriai tanácselnök helyesli azt, hogy az özvegyi jog szabályozásánál a mai jog álláspontja vétessék kiindulási alapul. A mai jog álláspontjának azonban az előadó véleményétől el­térően, azt a rendezést tartja megfelelőbbnek, a­melyet a Teleszky-féle eredeti javaslat is követett, t. i. hogy az özvegyi jog kiszabásánál a gyerme­kek száma is vétessék figyelembe. Sághy Gyula dr. egyetemi tanár az özvegyi jogot a férj eltartási kötelezettségének mintegy a halál utáni folytatásaként tekinti és abban az eset­­ben, ha az özvegyi jog mértékére nézve fixumot kellene megállapítani, azt a hagyaték felének haszonélvezetében szabná meg. Az özvegyi haszonélvezetnek a férjre való kiterjesztését ellenzi ugyan, azonban ha a nő tar­tási kötelezettsége a férjre nézve is elismertetnék, addig menne el, hogy a férj teljes vagyontalanság és keresetképtelenség esetén neje hagyatékából megfelelő tartásban részesüljön.

Next