Alkotmány, 1899. január (4. évfolyam, 1-27. szám)

1899-01-01 / 1. szám

Budapest, mas. IV. évfolyam, i. szám; Vasárnap, január I. Előfizetési ár: Egész évre . . 14 írt — kr, Félévre .... 7 „ — „ Negyedévre . . 3 „ 50 „ JJgy hónapra. 1 „ 20 „ Egyes szám helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Megjelenik naponként reggel kivéve hétfőn. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Vili., Mária-utca II. Hirdetések felvétetnek akiadó- hivatalban, BuiWist, Mária- atca 11. és Friedl Hűbérinél Becsben, VII., Matzleindorfer- Strasse 7. Kéziratokat nem adunk viss la Kronosz. Budapest, dec. 31. O A pogány isten nevét írtam e fiorok fölé. Mert a pogányság szelleme foglalta el a magyar politikai kormány­zatban az igaz Isten és a keresztény ma­gyarok által alkotott törvények helyét. Száműzték a jognak két nagy biztosíté­kát : a vallás égi erejét és a tételes sza­bálynak becsületét. így azután bekövet­kezett, ami el nem maradhatott. Ami az újév reggelén minden átkával ránk bo­rul, azt a szabadelvű kormányzat lelket­len gonoszsága idézte elő. Itt van a törvé­nyen kívüli állapot. Emlékezzetek csak vissza a közel­múltra. Az is annak a majd öt lusztru- mos fejlődésnek szükségszerű botránya volt, mely a fúzióval vette kezdetét. Ebben a közelmúltban ledöntötték a mi politikai életünk oltáráról a vallásnak összes szimbólumait. Ezzel együtt csak­hamar teljesen kiveszett a magyar kor­mányzatból az erkölcs és a tisztesség] Most az alkotmány ellen emelték fej gyilkos kezüket. Ugyanegy oknak mim megannyi szükségszerű okozata ez a fej-" lemény. A konvent rémuralmáról Írunk, be­szélünk és szónokiunk a parlamentben és népgyüléseken, mióta a Lloyd-klubban a Tisza-lex rongy-bankójára váltották át azt az ércalapot, melyet az alkotmány­ban hagytak reánk őseink. Más alakban bár, de tényleg ugyanazt tették, amit a francia konvent müveit. íme a magyar for­radalmi jólétbizottságnak uj kalendáriuma. A francia eszeveszettek a szenteket szám­űzték a forradalmi naptárból. A magyar politika kitartottiai ...egyszerűen zsebre v ágták az egész alkotmányos kronológiát. A Tisza-szabadelvüség kalendáriuma az újévre csak két dátumot tartalmaz. Ezek egyike : a nihil. A másik : az anarchia. Még csak az hiányzik, hogy uj ün- /nepet alapítsanak, mint a minőt 1793. ' november 10-én tilt a konvent Párisban. Milyen megfelelő volna a görög oltár, az oszlopsorral s a homlokzaton ezzel a fel­írással : „A szabadelvű uralom diadala.“ Talán hölgyet is lehetne kapni hozzá, aki ♦méltán képviselné ott ennek a szabadság­ok istenasszonyát. De nincs is már szükség erre az ün­nepre. Megtartották a politikai merká- torok az ő merkuriálisukat akkor, mikor a saját uralmuk érdekében ex lexnek nyil­vánították a magyar alkotmányt. A Tisza-lex az uj alkotmány, melynek mot­tóját Owenus irta meg: Illa mihi Patria est, ubi paseor, non ubi naseor, Illa ubi sum partus, non ubi natus eram. Illa mihi Patria est, mihi quao Patrimouia \ praebet. Hie ubicunque habeo quod satis est, habito. ; Ez a szabadelvüség modern magyar hazaszeretete, mely közlegelőnek dekre- tálja az országot. Pedig ez igazában görög virtus, Kronosz mintájára, akit a mitkológia azért mutogat csodaszámba, mert csak masát, nem sikerült felfalnia Mikor a saját gyermekeit már megette, akkor köveket nyelt el, már nála az ét­vágy és a mindent felfalás, a hatalom^ nak nélktilözhetlen garanciája volt. New* csak Athénben, de Rómában is. Ha a Fórumon nézem Saturnus templomának fenmaradt karcsú oszlopait, eszembe jut a történelem tradíciója, mely ♦azt tartja, hogy e templom alatt Őrizték Róma közkincsét. Aerarium Saturni volt ínnek az állami ércalapnak a neve. Ez a iiucs akkor fogyott el, mikor lehanyatlott . [Rómában a polgári erény és erkölcs, mikor a fora civilia pusztulásával a fora venalia vi­rágzottak fel. A boarium, az olitorium, a macelium és a suarium ökörhajtsárai, zöldségárulói, mészárosai és disznókeres­kedői képezték a politikai erőt, melyre Róma támaszkodhatott. Erről a korról mondja a történetiró: Romáé omnia ve-[ nalia esse, ami magyarra jól átfordítva j azt jelenti; Mi van eladó ? Ugyanez a magyar politika az, -mely hazánkban a törvényen kívüli álla- jpotot teremtette meg. És megteremtette [azzal a jelszóval, melynek foglalatig mindössze ez: Mindent a koncért, sem-U mit a bazárt ! ...... \| E z az a uemzetrontó s önmagát hizlaló gonoszság, melynek az élethalál­harcot megüzenni és megvívni a trón és a haza iránti szent kötelességnek tartot­tuk. A nemzet legszentebb kincseit vé­delmezzük ebben a csatában, melyben az erkölcs és az igazság hatalma, ami Iste­AZ ALKOTMÁNY TÁRCÁJA. Szilveszter estéjén. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Mikor a sírban a hant tompán dübörög ; a virág fonnyadtan lehajlik kocsonyán, a gyertya végsőt pislant es sercegve kialszik; a múlás eltagadhatlan kellemetlen érzete fog el, épp úgy mint amikor a Szilveszter-est tizenkettedik óráját eléri, az év utolsó perce lepereg a végtelen idő nagy óráján. Hasztalan csörren össze a pohár, a jó­kedvű felköszöntők árja bármily hangos legyen, valami kimondhatlan fájó érzés lep meg ilyenkor. Búcsúzni kell, búcsúzni egy évtől : éltünk oly nagyobb szakaszától, me­lyet többé vissza nem hihatunk, moly örökre elmúlt, hogy helyet adjon édes testvérének, melyet a jövő titokzatos homálya föd. Az a tizenkettedik óra a határkő a két időszak között, melyen túl még az isme­retlen titok rejtőzik, ez teszi oly meghatóvá azt a pillanatot. Ismöt egy felvonás éltünk színpadán, a következőt még áthatoíhatlan kortina leplezi. Nincs^ az az emberi szerű, mely csak sejthetné, mi vár reánk, mily szerepet oszt nekünk a Gondviselés, mily csapások fogják lelki erőnket próbára tenni, * mily szenvedés, betegség, veszteség, öröm lesz osztályrészünk? A jobb jövőben csak az ifjú kebel tud reményiem, ki még a kép­zelődés ezerszinü festékével rajzolja ki ma­gának a jövőt. A gyermek, mely csak a jelen édes örömeit élvezi, tudatlan, édes álmok közt ébred az újévben; neki az idő, csalódás mmamegaiuiyi ismeretien íogaloui. Öntu­datlan mint a bimbó, egy éjjelen át fejük rózsává. Az ifjú csak a közel jövőt látja a jelen mellett, annak édessége felejteti vele ifjú élete kellemetlenségeit. Csupa remény da­gasztja szivét, csupa légvár rajzik agyában. Csak a jót reméli, csak a szépben hisz. Mily játszi gondolatok közt várja ez a tizen­kettedik órát ? Könnyelműen, hálátlan szív­vel még csak Isten hozzádot sem mond az elmúltnak, pedig mennyi édes órának volt az bőkezű, pazar adakozója. Mily édes is az, mikor még hinni tud­juk, hogy a boldogság percei soha sem múlnak ; mikor az ifjúság mámorában ez örökké tartó boldogságban rendületlen hiszünk. Nincs az a költő, ki leírhatná, az a festő, ki lefesthetné azt a képet, mely az újév pirkadtával az ifjú lelki szemei elé tárul. A szerelem kimondhatlan mámora, a barátság törhetlensege, az emberek jósága, a világ elismerése, mindmegannyi boldogító érzelmet fakaszt szivében. A férfikorban már fájó szívvel veszünk búcsút a távozó évtől, jól tudjuk, hogy bizony rosszabb is lehetett volna az! A férfi lelke már tisztán lát, az élet viharai szét­törték a képzelet alkotta légvárait; a tapasz­talat megtanította, hogy az, mi szivét-lelkót az egekig emelte: a szerelem, csak földi érzemóny, múló mámor; a barátság legtöbb- nyíre érdekközösség; az emberek jósága, különösen személye iránt csak hazugság, mikor vagyona elfogyott, magas polcról bukott, vagy csak szerény állást tölt be a társadalomban, az emberek nem törődnek vele többé, szivük nincs hozzá, vigasztalni nem siet őt senki, óhen-szomjan halhat, mikor épp ezek az embertársai, felebarátai hasábokat Írnak a jótékonyságról, könyvek­ben magyarázzák a társadalmi kérdéseket, nagyhangú jótékonysági egyiet alapitói. Egyedül áll! Egyedül!. . . Elhagyja felesége, barátja, rokona, fele­barátai — mindenki! Ekkor, ha eddig soha, rá kell jönnie, hogy mily jó, ha a földön túl tud emel­kedni, ha a magasban hinni tud egy Istent, kit porba hullva imád, végtelen szeretni tud, Ö benne reménykedve, Tőle várva mindent, a megnyugvás ezen igazán egyedül való édes érzése ad neki hitet és reményt a jövő­ben, sseretetet még azok iránt is, kikben csa­lódott, kiket meggyülölt. Mily kínos is lehet, ha a búcsúzó év tableauxjában, mely szemünk előtt önkény­telen megjelen, meglátjuk azon tetteinket, melyekért vádolnunk keli magunkat, melyek miatt elpirul orcánk; eszünkbe :.it minden igaztalanságunk, sokszor vétkes öv zésünk,stb. Mind mind elmúlt és scha jóvá nem tehető vétkünk ? De mennyivel borzalmasabb lehet az agynak éiete, ha l6ikiismerete roiyton fúr- dalja, ha rémképekben ébren és álomban, szemei elé rajzolódnak bűnei! Azok a nünei, melyeket jóvá tenni többé nincs alkalma, nincs ideje! Mily forró imát rebeghet az, ki tud, hisz maga fölött Istent, ki látja igaz bánatát, ki tekintet nélkül az időre, jóváté­tel nélkül meg tud bocsátani neki, kinek jó­ságában bizva, az örök életből nem lesz kizárva!! A pezsgő serleg csörrenése, a jókivána- tok ékes szavú áradata, az örömtelt kiáltá­sok nem némiíják el a lélek szavát. Aki az egész évben nem törődik a halállal; kij

Next

/
Thumbnails
Contents