Alkotmány, 1899. május (4. évfolyam, 105-130. szám)
1899-05-02 / 105. szám
IV. évfolyam. 105. szám. Kedd. Budapest, 1899. május 2. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre ........ .. frt 14. — Félévre................ « 7.— Negyedévre.. „ „ .. „ » 3.50 Egy hónapra............ « 1.20 Egyes szám 4 kr., vidéken 5 kr. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—60. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ HIVATAL*. Till, Szentkirályi utca 28a. HIRDETÉSEK felvételnek 4 kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hűbérinél, VII., Matzleinsdorfer-Strasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza" • • Ünnep. Budapest, május 1. (A) Lesz még egyszer ünnep a világon! Mintha látnoki ihletettséggel szólott volna nemzetéhez az a magyar katholikus költő, ki hatalmas dithirambjának e sorában fejezte ki sötét időkben, homályosodó lelkének utolsó fellobbanásaként azt a biztos reményét, hogy, bár legyűrték, megalázták a magyart: lesz még idő, mikor világra szóló ünnepet fog ülni. Három éve ültük meg a honfoglalás ezredik évfordulóját. Fényes, nagy ünnep volt és széles e világ részt vett benne; ki azért, mert ismert bennünket és örült velünk ez évfordulón, ki meg azért, hogy megismerjen bennünket és lássa, mit tanult és mit tud a magyar — kilencszáz esztendő óta. Mert céltudatos, gondviselésszerű életet azóta él a magyar nemzet, hogy első királya küldetéséhez képest elfogadta és kötelezővé tette a keresztény vallást, erkölcsöket és művelődést. Árpád és három utódja csak elfoglalták ezt a darab földet, ami a nyers erő és hadvezéri talentum fényes bizonyítéka, de maradandó hazát, alkotmányos országot, melyben a törzsekre osztott nép egységes magyar nemzetté forrt össze, szent István alapított. Hogy ez a maroknyi nép a századok viharaiban megállt, annak az erkölcsi, művelődésre alkalmas alapnak köszönheti, melyre István király állította. Nekünk keresztény magyaroknak — hiszen csak keresztény ember lehet magyar — ezer okunk van és elengedhetlen kötelességünk, hogy nemzetünk újjászületésének kilencszázados évfordulóját, ha nem is nagyobb, de belső tartalmában értékesebb ünneppel üljük meg, mint a honfoglalás ezeréves fordulóját. Ezt megünnepeltük mint magyarok, amazt mint keresztény magyaroknak kell megünnepelnünk. Mert bárki bármin gondolkozik pogány őseink harci erényeiről, dicsőséges csatáiról, melyek révén Európa rémeivé lettek, elfogyott, tönkre ment volna a magyar faj a folytonos, emésztő küzdelemben, ha szelidebb erkölcsöket, a jognak és vagyonnak tiszteletét, a tulajdon és idegen élet kímélésének kötelességét belé nem oltja szent István a Krisztus tanításával. Nem szült volna magyar anya annyi hőst, a mennyi elég lett volna, hogy vérével pirosra fessen minden harctért, melyen a féktelen, harc- és zsákmányvágytól űzött magyar hadak az egyesült európai népcsaládokkal megütközhettek volna. Odakünn folytonos emberáldozat, idehaza örökös bizonytalanság, rendezetlen jogi és vagyoni viszonyok, megállapodás nélkül való nomád élet, a pusztaszeri szerződés elégtelensége arra, hogy konszolidált hazát teremtsen magának a nemzet az elfoglalt földön, hová lett volna ezek mellett a nemes, bátor, nagylelkű, de sajna, rövidlátó, saját erejében elbizakodott magyar nemzet ? Aki magyar, aki szereti őseink vérével áztatott földünket, sokat szenvedett édes magyar faját és megőrizte szívében hitét, az jönni fog a hivő szózatra, hogy megünnepelje keresztény magyar testvéreinek millióival szent István koronázásának és a keresztény magyar állam megalapításának kilencszázados évfordulóját. A Budapesti Katholikus Kör közgyűlésben határozta el e fenséges ünnep rendezését és a végrehajtást 1900 augusztus 15—21 napjaira tűzte ki. A jubileumi ünnepségek kiviteli tervezete, melyet a püspöki kar jóváhagyott, így szól: Az Úr nevében. Amen! I. Az ünnepség megtartásának alapföltételei. A főmagasságu bibornok Hercegprímás és a nagymiért, és főtisztelendő püspöki kar magas hozzájárulása, támogatása és intéző eljárása, mely egyedüli alapja és biztosítéka az ünnep orsz. kath. jellegének, mely szerint hazánk összes katholikus hitközségei képviselve legyenek az ünnepen, erre főpásztori körlevelekben buzdittatván. II. Az ünnep ideje és helye. Az ünnepségaz 1900-ik esztendő augusztus havának 15-től 21-ig terjedő 7 napján át tartana az ország székesfővárosában, Budapesten. Az ország különböző vidékeinek képviselői és zarándokai e hét napon át külön csoportokban jelennek meg a fővárosban. III. Az ünnep rendezése. Az ünnepség mozzanatainak előkészítésére és rendezésére bizottság alakul, melynek tagjai a nélt. és főtiszt, főpapság által ,és a Budapesti Katholikus Kör által kiküldendő országos bizottság. IV. Az ünnepség részletei. 1. Augusztus 14-én esti 7 órától 8-ig az ország összes katholikus templomában harangozás, mely naponkint ismétlődik egész 21-ének esti 8 órájáig. 2. Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, mint Magyarország Nagyasszonyának ünnepén, az összes hívek egybegyülnek a székesfőváros valamely, erre a célral alkalmas területén, pl. a budai vérmezőn, hol reggel 8 órakor az ország Hercegprímása, akadályoztatása esetén a kalocsai vagy egri érsek, vagy a Szent István korabeli egyházmegyék valamelyikének megyés püspöke csendes szentmisét celebrál »Veni Sancte«-val, kimagasló emelvényen díszes sátor alatt, melyen egyházi és a Szűzanya képével és a nemzeti címerrel diszített magyar nemzeti zászlók lengenek. Mise után a celebráló főpap a Hercegprímás által kieszközölt pápai áldásban részesíti a népet, amely leborulva, áhitatos csendben fogadja a Szent Atya áldását. Mise alatt az összes hivők egyhangon a »Magyarok királynéja« kezdetű, a Szent Istvánról szóló és az »Imádunk szent' ostya« kezdetű éneket énekli. 3. Ugyanazon napon a főpásztori mise'és a pápai áldás után a főpapság vezetése mellett az összes hívek, egyházi és nemzeti zászlókkal, körmenetben vonulnak a Boldogasszony templomához (Mátyás-templom) a »Dicsőséges szent Jobb'kéz«-ről énekelve s elvonulnak a templomban kitett Szent Jobb előtt. Magyarország katholikus' főurai és előkelőségei fölkéretnek, hogy az ünnepi misén és körmenetben diszmagyarban és testületileg vegyenek részt. A rendőrség és a hadtestparancsnokság a ■ rend fentartására és a disz emelésére szintén fölkéretnek. 4. Az ünnepi hét napon belül, a főváros belső területén levő plébániai és a nagyobb szerzetesi templomokban főpásztori (püspöki) ünneplés misék és beszédek tartatnak, azután a nép nevében magyar nyelven imákat mond a celebráló főpap a katholikus egyházért, a pápáért, a hazáért, királyért és az egész magyar nemzetért. 5. E hét napon át a templomok reggeltől estig nyitva lesznek, naponkint más-más templomban Oltári Szentség kitételével. A zarándoklat számára teljes búcsút eszközöl ki az ország hercegprímása, melyet hogy a hívek minél könnyebben elnyerhessenek, a főváros összes templomaiban kellő számú gyóntatok és bűnbánati szónokok lesznek alkalmazva. 6. Augusztus 21-én, az ünnepzáró napon, a főváros templomaiban vecsernye tartotik Te Deummal; a celebráns a hívek nevében elmondja az Esterházy Pál herceg imádságát vagy a Magyarok Védőasszonyához intézett, az 1860-iki esztergomi zsinaton elrendelt imádságot, megtoldva a főmagasságú Hercegprímás utasítása szerint e célra szerkesztendő rövid fogadalommal: az egyházunkhoz és hazánkhoz való hű és tántoríthatatlan ragaszkodásról. Szentséggel adott áldás után az országos katholikus nemzeti százados ünnep véget ér. 7. A főünnepre ő Felsége a király, mint Szent István utóda, ő Felsége kormánya s a törvényhozás mind a két háza meghivatik. 8. A hét napon belül ő Felsége beleegyezésével a szent korona a Mátyás-templomban köztiszteletre kitétetik, esetleg, ünnepies körmenetben a fővároson végig hirdetik. 9. Ő Felsége, a kormány és a törvényhozás felkérendő, hogy a nagyjelentőségű évforduló törvénykönyvünkben is megünnepeltessék. 10. A magyar katholicizmus kilencszázados nemzeti kulturális történelmének emlékei egy katholikus kiállításon a nemzet előtt bemutattassanak. Komoly férfiak lelkes elhatározása ez. Magyar világi férfiaké, kiktől távol áll a gyáva álszemérem, mert ime az országnak keresztény jelleg nélkül szűkölködő fővárosában vallották magukat keresztényeknek és országos keresztény ünnep megtartását proklamálták. Halljátok és értsétek meg magyar véreim, nem szégyen az, ha ki katholikus, ki más vallású keresztény, ország-világ szemébe mondja nyíltan: igenis elmegyünk, igenis ott leszünk, százezren, milliószámra abban a sokadalomban, ahol Szent István királyt és a letagadott kilencszáz éves keresztény magyar államot ünnepelik. Halljátok meg és hirdessék papjaitok a szószékről, ti magatok mondjátok meg egymásnak palotában és kunyhóban, hogy ünnepre készüljön, aki e hazában keresztény és magyar! Legyen hát még egyszer ünnep e világon! Legyen ott a koronás utód, a mi szeretett királyunk; legyenek ott főpapjaink, zászlósuraink, mágnásaink, minden rendű és rangú népünk! És legyenek ott az államhatalom képviselői, kormányunk, hatóságaink, képviselőink. Egyesüljünk és értsük már meg egymást annyi száz év óta szeretetben, mivelhogy testvérei vagyunkegymásnak. És ünnepeljük meg ezen a nagy évfordulón a magyarok Nagyasszonyát is, a mi csodálatos Pátrónánkat, kit lovagias őseink mindenha úgy neveztek: a szép szűz Mária. Véres csaták tomboló zajában hányszor lobogott az ő zászlaja győzelme-