Alkotmány, 1899. július (4. évfolyam, 157-182. szám)

1899-07-01 / 157. szám

ÍV. évfolyam. 157. szám. Szombat. Budapest, 1899. julius 1. ELŐFIZETÉSI ÁR : £!gósz evre ................írt 14. — F élévre.. ~ ~ ~ « 7. — Negyedévre............. * 3.50 E gy hónapra - • .. .. * 1.20 Egyes szám 4 icr., vidéken 5 kr. Megjelenik naponként reggel, Liivéve hétlön. Távbeszélő száma: 58—66. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL VIII., Szentkirályi-utca 28a. UI ECETES EK felvétetnek a kiadóhivatalban és BECSBEN-; Friedl Hnbertnél Vll., MatxhnnEdoxíer-StrasseZ. Kéziratokat nem adunk vissza A belgiumi mérkőzés. Budapest, junius 30. (Dr. N.) Belgiumban az események ugy- látszik feltartóztathatatlanul sietnek ama nagy és döntő mérkőzéshez, mely felé az emberiség egész társadalmi fejlődése tö­rekszik. Proudhon mondotta, hogy követ­kezetesség csak két világnézetben van: a katholicizmusban és az atheizmusban. Az atheizmust pedig a gazdaságpolitikai téren a szocializmus képviseli. A világ- történelem kegyetlenül logikus. Az intéz­mények, politikai rendszerek és kormány­zati rendszabályok logikátlansága csak ideiglenes érvényű és ezen idölegességé- ben talán szükséges rossz — hiszen a politika az exigenciák tudománya —; de ez a logikátlanság, a belső ellenmondás az illető intézmények múlandóságának záloga. Félúton megálló és következetlen politikai doktrinák vagy programmok, minő a liberalizmus, csak átmeneti jelle­gűek lehetnek; tartósak csak a következe­tes, a belsőleg összhangző tanok és pro­grammok lehetnek. A végső kifejlet, amint látszik, az athe- ízmus és katholicizmus, vagy gazda­ságpolitikai téren a szocializmus és ka­tholicizmus döntő mérkőzése. Minden e felé törekszik. Baur, Srauss, Renan racio­nalista bibliamagyarázata, mely tulajdon­képpen a protestantizmust mint intézményt ásta alá — mint amely a szentirást a hagyománytól elszigetelten vizsgálja — a katholicizmust mint intézményt pedig tel­jesen érintetlenül hagyta; a liberalizmus, mely gazdaságpolitikai téren a tömegeket politikailag fölszabadította, a gazdasági téren pedig az éhenhalás szabadságát adta meg nekik: mind arra vezetnek, hogy a harctéren csak ez a két ellenfél marad­jon meg: a katholicizmus és az atheizmus, illetőleg szocializmus. Belgiumban, az ö gyönge állami intéz­ményei mellett ez a nagy világtörténelmi fejlődés gyorsabb ütemben halad előre, mint másutt. Nem tudom, vájjon itt van-e már a döntő óra ebben a kis országban; részemről egyáltalán nem hiszem. Ami Belgiumban most történik, az lehet igen komoly ütközete a két világfelfogásnak, mely az egyik fél súlyos vereségével fog végződni, de a nagy, a véglegesen döntő ütközet, mely után a legyőzött hadsereg­ből csak hullák és hírmondók maradnak fönn, még nem érkezett be. Mindazonáltal a belga események nem­csak a napi politika szempontjából, ha­nem magasabb nézőpontból is igen figye­lemre méltók és tanulságosak. A szocializ­mus ott igen hatalmas, a közéletben tényező, melylyel számolni kell; a katholi­cizmus nemkülömben. A középpárt, a libe­ralizmus, mely a gyárosok és bányatulaj­donosok pártja, önmagában erőtlen, s csak törvénytelen gyermekének, a szocializmus­nak kegyelemkenver^n tud megélni. A szocialista nemzedék a liberális Frére Orbán iskolájából került ki, mint ahogy a szocializmus, saját vezetőinek bevallása szerint is, a modern iskola, a hitetlen tu­domány gyermeke. Ezt a szocialista nem­zedéket nem elégiti ki a vállalkozók libe­ralizmusa, a jóllakott emberek eme politi­kai rendszere, mely a szegényeknek csak a gazdagok asztaláról lehulló morzsákat akarja juttatni, avagy kenyér helyett pis­kótát ad nekik enni. A kapitalizmus visz- szaélései ellen a katholicizmus is küzd, nemcsak a szocializmus; csakhogy a ka­tholicizmus a törvényszerű és fokozatos haladás hive s nem a felforgatásé és való­ságos jogokat akar adni a népnek, nem pedig ábrándképekkel csalogatni őket. A szocialistáknak azonban nem kellenek a katholicizmus szociláis reformjai, mert nem kell nekik a katholikus világnézlet. Nem hisznek a tulvilági menyországban, tehát a földön csinálnak maguknak meny­országot — képzeletben. Hisznek és re­mélnek, mert vallásuk nekik is van: vallá­suk a szocializmuznak. A belga liberalizmus évek óta szövetke­zik a szocializmussal, hogy legyőzze az uralmon levő katholikus pártot. A libera­lizmus, mely a jelenlegi társadalom alap­jait, mint állítja, épp ugy|konzerválni akarja, mint a katholicizmus, annyira gyűlöli ezt az utóbbit, hogy kész a jelenlegi társada­lom alapjait felforgató szocializmussal is egy utón haladni, csakhogy megbuktassa a katholikus többséget. Bizonysága ez annak, hogy a liberalizmus és a katholi­cizmus közötti harc tulajdonképpen világ­nézetek harca. Világnézet dolgában pedig a liberalizmus és a szocializmus között külömbség nincs, ellenben liberalizmus és és katholicizmus között óriási ür tátong. És minthogy a liberalizmus és a katho­licizmus közötti harc, valamint a szocializ­mus és katholicizmus közötti harc nem személyi ambíciók vagy érdekcsoportok harca csupán, hanem világnézetek harca: a helyzetnek ebben a jellegében némi mentség is foglaltatik úgy a belga szocia­AZ ALKOTMÁNY TÁRCÁJA Belgium. Az Alkotmány eredeti tárcája. Csodálatos, szinte hihetetlen dolgokra ébre­dünk. Az emberek, kik megszokták, hogy időtlen idők óta érdekes dolgok csak Franciaországban történhetnek, kik szent meggyőződéssel tettek esküt arra, hogy a világ központja Franciaország s ezen a központon kívül nem létezik semmi, most ámulva dörzsölik szemöket: lám, tudnak másutt is botrányokat rendezni. Bizonyos meg- szégyenüléssel, a vak rajongásából felocsúdott bálványimádó szégyenkezésével ismerik el, hogy Belgium túltett Franciaországon. Belgium a forradalom küszöbén áll. Az egész országban örült kavarodás van egy törvényjavas­lat miatt. Akkoriban, mikor még a Dreyfuss-ügyet tartották mesterségesen szin fölött — ez az igyekezet most céljatévesztett hiú erőlködés volna — az újságok hónapokon keresztül írtak a bordereau-ról, anélkül, hogy tudták volna, mi is az a bordereau. A helyzet most körülbelül ugyanaz. Tudja mindenki, hogy Belgium egy választási reform miatt forrong, de a valameny- nyire nyugodt szemlélő figyelmét nem kerülhette ki az, hogy az újságok félénk óvatossággal tar­tózkodnak attól, hogy felderítsék azt, miért van Erisznek vig világa Belgiumban, vagyis miben áll tulajdonképpen ez a választási reform, mely fejtetőre állít mindent a belgák eddig aránylag oly nyugodt, csendes országában. Egyáltalában nem látom be a történelem pe­riodikus voltának igazságát, Abból, hogy Francia' ország a múlt századvéget vérbe borította, nem következik az, hogy a XIX. századnak is vérbe kell fulladnia. Annál kevésbbé szabad ilyen fan­tasztikus elméletet elfogadnunk, akkor, ha Bel­giumról van szó. Igaz, hogy Belgiumnak története nem nyugal­mas és csendes napok sorozata. Belgium törté­nete Julius Caesartól egészen 1830-ig szakadat­lan küzdelmek és harcok láncolata. Tekintetbe kell vennünk azonban, hogy ez mintegy a szü­letés, a kialakulás korszaka, ez a processzus pedig mindenkor bizonyos rendellenességek­kel jár. Július Caesar Kr. e. 51-ben hódoltatta meg a későbbi Gallia Belgicát a S. P. Qu. R. előtt; és Gallia Belgica soká vonult meg a római sas szárnyai alatt, melyek egyike a messze északon Brittania felett csapkodott, másika a forró égöv alá ért. A római uralomnak csak 486-ban tudott véget vetni, a száli frankok betörése. Egységét a verduni szerződés semmisítette meg s az ország felerészben Lothart, felerészben Kopasz Károlyt uralta. A bomlás nagyobb lett akkor, mikor a hübérrendszer fejlődött ki s a területen több hercegség és két püspökség képződött. De már 1384-ben egy kézbe kerültek az elszórt hercegségek s a XV. században a Bur­gund hercegi család jogara alatt nem csekély jelentőségű politikai tényező lett a burgundi hercegség és akkori időben villámhárítója volt Franciaországnak és Németországnak. 1477-ben, Merész Károly burgundi herceg bukása után Burgund legnagyobb része, 17 németalföldi tar­tomány a Habsburgok birtoka lett. Ez a korszak fénykorszakot jelent ez ország történetében, de ez a fénykorszak nagyon rövid életű volt. II. Fü­löp spanyol király politikája megszülte a német- alföldi szabadságharcot — ekkor már Német­alföldnek nevezték Burgundiát — mely szabad­ságharcnak eredményeként az ország ismét ketté szakadt. A déli tartományok megmaradtak spa­nyol katholikus államnak, a hét északi állam pedig különvált és utrechti unió név alatt pro­testáns köztársaság lett. Sokat szenvedett Burgundia a spanyol és osz­trák örökösödési háború alatt. Bár ez utóbbi háborúban a Fontenoy mellett vívott csata után (1745) legnagyobb részben Szász Móric francia tábornok hatalmába esett, az aacheni béke is­mét Ausztria birtokába juttatta. Mária Terézia uralkodása és II. József uralmának egy része békét jelentett az országra nézve, de a magyar kalapos-király sok intézkedése utóbb visszatet­szésre talált itt is s 1790 január 11-én az osz­trák tartományból forradalom utján Egyesült belga államok néven önállóan szervezkedett ál­lam lett, melynek ügyeit a külömböző belga tar­tományok képviselőiből alakult kongresszus in­tézte. Bár az osztrákok többször tettek kísérletet, arra nézve, hogy uralmuk visszatérjen — s Bender osztrák tábornok rövid időre pacifikálta is az országot — de a kísérleteknek állandóbb foganatjok nem volt. Az 1792-ben Franciaország és Ausztria között kitört háború végetvetett az osztrák uralomnak Belgiumban, mely a fleurusi csata után francia tartomány lett 1815-ig. Ekkor a bécsi kongresszus határozatából Németalföld néven önálló királyság lett s királya orániai- nassaui Vilmos herceg, ki ugyanezen évben meg is esküdött az alkotmányra, melylyel azonban a németalföldiek nem voltak megelégedve. A Portid-i néma, cimü opera előadása adta

Next

/
Thumbnails
Contents