Alkotmány, 1899. július (4. évfolyam, 157-182. szám)
1899-07-01 / 157. szám
IV. évfolyam, 157. szám. Szombat, Budapest, 1899. julius 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL VIII., Szentkirályi-utca 28. UZ ECETESEK felvétetnek a kiadóhivatalban és BECSBEN-; Friedl Hnbertnél Vll., MatxhnnEdoxíer-StrasseZ. Kéziratokat nem adunk vissza ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre................írt 14. — Félévre.. ~ ~ ~ 1 7. — Negyedévre............. * 3.50 Egy hónapra • .. .. * 1.20 Egyes szám 4 kr., vidéken 5 kr. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—66. A belgiumi mérkőzés: Budapest, június 30. (Dr. N.) Belgiumban az események úgylátszik feltartóztathatatlanul sietnek ama nagy és döntő mérkőzéshez, mely felé az emberiség egész társadalmi fejlődése törekszik. Proudhon mondotta, hogy következetesség csak két világnézetben van: a katholicizmusban és az atheizmusban. Az atheizmust pedig a gazdaságpolitikai téren a szocializmus képviseli. A világtörténelem kegyetlenül logikus. Az intézmények, politikai rendszerek és kormányzati rendszabályok logikátlansága csak ideiglenes érvényű és ezen időlegességében talán szükséges rossz — hiszen a politika az exigenciák tudománya —, de ez a logikátlanság, a belső ellenmondás az illető intézmények múlandóságának záloga. Félúton megálló és következetlen politikai doktrinák vagy programmok, minő a liberalizmus, csak átmeneti jellegűek lehetnek; tartósak csak a következetes, a belsőleg összhangzó tanok és programmok lehetnek. A végső kifejlet, amint látszik, az atheizmus és katholicizmus, vagy gazdaságpolitikai téren a szocializmus és katholicizmus döntő mérkőzése. Minden e felé törekszik. Baur, Srauss, Renan racionalista bibliamagyarázata, mely tulajdonképpen a protestantizmust mint intézményt ásta alá — mint amely a szentírást a hagyománytól elszigetelten vizsgálja — a katholicizmust mint intézményt pedig teljesen érintetlenül hagyta; a liberalizmus, mely gazdaságpolitikai téren a tömegeket politikailag fölszabadította, a gazdasági téren pedig az éhenhalás szabadságát adta meg nekik: mind arra vezetnek, hogy a harctéren csak ez a két ellenfél maradjon meg: a katholicizmus és az atheizmus, illetőleg szocializmus. Belgiumban, az ő gyönge állami intézményei mellett ez a nagy világtörténelmi fejlődés gyorsabb ütemben halad előre, mint másutt. Nem tudom, várjon itt van-e már a döntő óra ebben a kis országban; részemről egyáltalán nem hiszem. Ami Belgiumban most történik, az lehet igen komoly ütközete a két világfelfogásnak, mely az egyik fél súlyos vereségével fog végződni, de a nagy, a véglegesen döntő ütközet, mely után a legyőzött hadseregből csak hullák és hírmondók maradnak fönn, még nem érkezett be. Mindazonáltal a belga események nemcsak a napi politika szempontjából, hanem magasabb nézőpontból is igen figyelemre méltók és tanulságosak. A szocializmus ott igen hatalmas, a közéletben tényező, melylyel számolni kell; a katholicizmus nemkülönben. A középpárt, a liberalizmus, mely a gyárosok és bányatulajdonosok pártja, önmagában erőtlen, s csak törvénytelen gyermekének, a szocializmusnak kegyelemkenyerén tud megélni. A szocialista nemzedék a liberális Frére Orbán iskolájából került ki, mint ahogy a szocializmus, saját vezetőinek bevallása szerint is, a modern iskola, a hitetlen tudomány gyermeke. Ezt a szocialista nemzedéket nem elégíti ki a vállalkozók liberalizmusa, a jóllakott emberek eme politikai rendszere, mely a szegényeknek csak a gazdagok asztaláról lehulló morzsákat akarja juttatni, avagy kenyér helyett piskótát ad nekik enni. A kapitalizmus viszszaélései ellen a katholicizmus is küzd, nemcsak a szocializmus, csakhogy a katholicizmus a törvényszerű és fokozatos haladás híve s nem a felforgatásé és valóságos jogokat akar adni a népnek, nem pedig ábrándképekkel csalogatni őket. A szocialistáknak azonban nem kellenek a katholicizmus szocillis reformjai, mert nem kell nekik a katholikus világnézet. Nem hisznek a túlvilági menyországban, tehát a földön csinálnak maguknak menyországot — képzeletben. Hisznek és remélnek, mert vallásuk nekik is van: vallásuk a szocializmusnak. A belga liberalizmus évek óta szövetkezik a szocializmussal, hogy legyőzze az uralmon levő katholikus pártot. A liberalizmus, mely a jelenlegi társadalom alapjait, mint állítja, épp úgy konzerválni akarja, mint a katholicizmus, annyira gyűlöli ezt az utóbbit, hogy kész a jelenlegi társadalom alapjait felforgató szocializmussal is egy uton haladni, csakhogy megbuktassa a katholikus többséget. Bizonysága ez annak, hogy a liberalizmus és a katholicizmus közötti harc tulajdonképpen világnézetek harca. Világnézet dolgában pedig a liberalizmus és a szocializmus között különbség nincs, ellenben liberalizmus és és katholicizmus között óriási űr tátong. És minthogy a liberalizmus és a katholicizmus közötti harc, valamint a szocializmus és katholicizmus közötti harc nem személyi ambíciók vagy érdekcsoportok harca csupán, hanem világnézetek harca, a helyzetnek ebben a jellegében némi mentség is foglaltatik úgy a belga szocia- AZ ALKOTMÁNY TÁRCÁJA Belgium. Az Alkotmány eredeti tárcája. Csodálatos, szinte hihetetlen dolgokra ébredünk. Az emberek, kik megszokták, hogy időtlen idők óta érdekes dolgok csak Franciaországban történhetnek, kik szent meggyőződéssel tettek esküt arra, hogy a világ központja Franciaország s ezen a központon kívül nem létezik semmi, most ámulva dörzsölik szemöket: lám, tudnak másutt is botrányokat rendezni. Bizonyos megszégyenüléssel, a vak rajongásából felocsúdott bálványimádó szégyenkezésével ismerik el, hogy Belgium túltett Franciaországon. Belgium a forradalom küszöbén áll. Az egész országban őrült kavarodás van egy törvényjavaslat miatt. Akkoriban, mikor még a Dreyfuss-ügyet tartották mesterségesen szín fölött — ez az igyekezet most céljatévesztett hiú erőlködés volna — az újságok hónapokon keresztül írtak a bordereau-ról, anélkül, hogy tudták volna, mi is az a bordereau. A helyzet most körülbelül ugyanaz. Tudja mindenki, hogy Belgium egy választási reform miatt forrong, de a valamenynyire nyugodt szemlélő figyelmét nem kerülhette ki az, hogy az újságok félénk óvatossággal tartózkodnak attól, hogy felderítsék azt, miért van Erisznek víg világa Belgiumban, vagyis miben áll tulajdonképpen ez a választási reform, mely fejtetőre állít mindent a belgák eddig aránylag oly nyugodt, csendes országában. Egyáltalában nem látom be a történelem periodikus voltának igazságát. Abból, hogy Franciaország a múlt századvéget vérbe borította, nem következik az, hogy a XIX. századnak is vérbe kell fulladnia. Annál kevésbbé szabad ilyen fantasztikus elméletet elfogadnunk, akkor, ha Belgiumról van szó. Igaz, hogy Belgiumnak története nem nyugalmas és csendes napok sorozata. Belgium története Julius Caesartól egészen 1830-ig szakadatlan küzdelmek és harcok láncolata. Tekintetbe kell vennünk azonban, hogy ez mintegy a születés, a kialakulás korszaka, ez a processzus pedig mindenkor bizonyos rendellenességekkel jár. Julius Caesar Kr. e. 51-ben hódoltatta meg a későbbi Gallia Belgicát a S. P. Qu. R. előtt, és Gallia Belgica soká vonult meg a római sas szárnyai alatt, melyek egyike a messze északon Brittania felett csapkodott, másika a forró égöv alá ért. A római uralomnak csak 486-ban tudott véget vetni, a száli frankok betörése. Egységét a verduni szerződés semmisítette meg s az ország felerészben Lothart, felerészben Kopasz Károlyt uralta. A bomlás nagyobb lett akkor, mikor a hűbérrendszer fejlődött ki s a területen több hercegség és két püspökség képződött. De már 1384-ben egy kézbe kerültek az elszórt hercegségek s a XV. században a Burgund hercegi család jogara alatt nem csekély jelentőségű politikai tényező lett a burgundi hercegség és akkori időben villámhárítója volt Franciaországnak és Németországnak. 1477-ben, Merész Károly burgundi herceg bukása után Burgund legnagyobb része, 17 németalföldi tartomány a Habsburgok birtoka lett. Ez a korszak fénykorszakot jelent ez ország történetében, de ez a fénykorszak nagyon rövid életű volt. II. Fülöp spanyol király politikája megszülte a németalföldi szabadságharcot — ekkor már Németalföldnek nevezték Burgundiát — mely szabadságharcnak eredményeként az ország ismét ketté szakadt. A déli tartományok megmaradtak spanyol katholikus államnak, a hét északi állam pedig különvált és utrechti unió név alatt protestáns köztársaság lett. Sokat szenvedett Burgundia a spanyol és osztrák örökösödési háború alatt. Bár ez utóbbi háborúban a Fontenoy mellett vívott csata után (1745) legnagyobb részben Szász Móric francia tábornok hatalmába esett, az aacheni béke ismét Ausztria birtokába juttatta. Mária Terézia uralkodása és II. József uralmának egy része békét jelentett az országra nézve, de a magyar kalapos király sok intézkedése utóbb visszatetszésre talált itt is . 1790 január 11-én az osztrák tartományból forradalom útján Egyesült belga államok néven önállóan szervezkedett állam lett, melynek ügyeit a különböző belga tartományok képviselőiből alakult kongresszus intézte. Bár az osztrákok többször tettek kísérletet, arra nézve, hogy uralmuk visszatérjen — s Bender osztrák tábornok rövid időre pacifikálta is az országot — de a kísérleteknek állandóbb foganatjuk nem volt. Az 1792-ben Franciaország és Ausztria között kitört háború véget vetett az osztrák uralomnak Belgiumban, mely a fleurusi csata után francia tartomány lett 1815-ig. Ekkor a bécsi kongresszus határozatából Németalföld néven önálló királyság lett s királya orániamNassaui Vilmos herceg, ki ugyanezen évben meg is esküdött az alkotmányra, melylyel azonban a németalföldiek nem voltak megelégedve. A Portici néma, című opera előadása adta