Alkotmány, 1899. október (4. évfolyam, 236-261. szám)
1899-10-01 / 236. szám
ALKOTMÁNY. 236. szám. Vasárnap, 1899. októbe 1. jülét védnökségét, hanem jelentékeny pénzadománynyal is járult az egyesület alapjához; országosan tisztelt és szeretett József főhercegünk fenséges neje Klotild főhercegasszony, a hölgybizottság védnöknője lett. Elnöke Batthyány Lajos gróf, a hölgybizottság elnöknője Andrássy Géza grófné. A felállítandó szanatórium összes építészeti teendőit Czigler Győző műegyetemi tanár dijtalan vállalta magára. Budapest székesfővárosa egyhangú határozattal olyan telket bocsátott az egyesület renfdelkezésére, mely nemcsak pénzértékre nézve ritkítja párját, hanem fekvése, ter - jedelme és minden megkívánt tulajdonságára nézve, Európa legszebb és legjobb ilynemű területei közé tartozik. Csakhogy mindez nem elég, az intézmény keresztülvihetése a gyorsan kihűlt lelkesedés folytán fennakadt. Korányi Frigyes dr. egyetemi professzor, aki az üdvös és valóban égetően szükséges szanatórium lelkes indítványozója és aki a mozgalom élén áll, a sajtóhoz fordult, hogy a könyörületes szivüeket ezen az utón adakozásra szólítsa fel az ország vagyontalan tüdőbetegei érdekében, hogy nyissák meg lapjaikat a jótékony adakozásnak. Készségesen teszünk eleget a tudós és a felebaráti szeretet által áthatott jólelkű professzor kívánságának, felhívását a legmelegebben ajánlva a mi közönségünknek, amelyhez még sohasem fordultunk hiába, midőn a keresztény felebaráti szeretetet a könyörületesség, a nyomor nevéhen kértük adakozásra. Hisz a felebaráti szeretet hasonló az Isten iránt való szeretethez, a szeretet cselekedete, mely az embert Istennel egyesíti, forrását adja az áldozatkészségnek, amely az egyesek erkölcsi nagyságának, valamint a társadalom boldogságának képezi alapját. A felebaráti szeretet nem ismer határt! Járuljon hozzá mindenki, mennyivel tud. Ahol a szeretet művéről van szó, anyagi és gazdasági tekintetekből is a kis emberek adakozásai alkotják a fötényezőt, a «csekélységek hatalma» dönt! Amaz átveszi, megtörli a bajuszát és — felhajtja. . . — Egésségére szógáltasson! — kívánja Pali Istók, mikor Rák uram levette a fura bütyköst ajkáról. — No, szóljon kend hozzá! . . Amaz szó nélkül emeli megest szájához a nedűt. .. . A hideg szél ekkor szétzavarta az erőszakos felhőket a hold elől úgy, hogy egy-két pillanatra barátságos fény ömlött az idyllikus jelenetet előidézők pityókás arcára. — No, ugye haggja magát innya ? Mi ? . . . — vette átal jogos tulajdonát a biró. Rák Ferkó nagyokat csettintgetett nyelvével és a momentán megvilágításnál le lehetett cinikus orcájáról olvasni, hogy ízlett neki a must. . . . — Hát, szentem öccse, ellen még a Jámbor Antinak sincs. — Haha! .. . szüvem, hun a Jámbor én tülem! . . — No hát, biró uram, — hogy szavába nevetsek — a’ csak azért borán, akárki akárhogyan lötyögjön! . . — Hm! . . há’ ’szén nem arra van szó! . . De ehön mit szóllapét kigyelmed ! . . — faggatta Rák uramat csökönyösen a biró, mialatt közeledtek a faluvégi csárdához.. . — Jónak ’isze’ jó, csak még fijatal! — fijatal! . . — Hm! . . hát kee is öccére vénal meg ? .. Mit ? . . — Hát jó, finom kis bor. . . — De még mellen. . . No még eggyedl . . . Egyik korty a másik hegyibe, hevenyében,... az idő telt — mult, a must fogyott, mire a csárdához értek, már ürességtől kongott a «klipiklapatókon» — — — — — — — — Valamiképpen odakászolódtak a csárda garádicsához. «Véletlenül-e», szándékosan-e, ki tudná megmondani ? — No csak e’ kortyra ... — böszörködött a biró. — Nem mehetek, vár az asszonyom. . . — Eh! . . . — fintorított borvirágos orrán biró uram — hát kend még az ódalbordájátu’ is röttög . . . — Röttögni ippeig nem röttögök, de megigértem, hogy imádságra — harangozáskor hazavetődöm. — No, gyöjjön, ... az arkangyelusát! . . . és betuszkolta az ivóba Istók uramat. A «pazar» kivilágítás, amit az az egy szál pislogó faggyúgyertya árasztott, elvette a szemük világát, de szerencsére nem annyira, hogy az 1, 2, 9 meszelyke siller le ne folyhatott volna a garaton . . . A pillákra lopózkodó álom, vagy a gyatrán sunyorgató gyertyafény okozta-e, elegendő az hozzá, hogy bóbiskolni kezdtek . . . — Még eggy messzivel! . . . — rikácsolt időközönkint egyik is, másik is; ez volt a javarész — a szóváltás. Egyszerre csak rátévedtek valahogyan a kiapadhatatlan témára, az — asszonyra. Hogy az asszony igy, meg úgy , ilyen meg amolyan!... — Mán pejg, tuggya Istók szomszéd, engöm nem ferhelyezne meg egy — vászoncseléd . . . Azt tudom ! . . . — De engöm se ám! — Ja, de kigyelmednél más annak mégis a sora . . . Nekem egy hitvány fehér cseléd hogyan is komandérozna ! . . . No isten ! még csak a’ köllenék ! . . . Tuggya azt kel, hogy én Windisgrácnál részt vettem ... Itt a’ ezen adományomon viselem a gyelit e’ golóbisnak . . . Látja! hall! kend! . . . Ugye korcsmáros uram ?! A bizonyságul hivott egyéniség csak a söntés mellől hajította a választ: — Mán azt akárki is elhiheti! . . . — Mér — folytatta tüzesen — az asszony, az asszony! ... Az ember — még: ember . . . Nem úgy van-e ? . . . Mit ? . . . — Dehogy nem ! — erősítette Istók uram. — De lassan kint haza ódaloghatnánk ! . . . — Hja ! persze — nevetett a biró gúnyosan — mögesz a fehérnép ! ... No én nem vetek asszony ende-mondára ! . . . korcsmáros, a nemjóját ! ... ide még 10 messzével! . . . Érti ? — tizze’! ... De izibe ! . . . . . . Nesztelenül tárait fel az ajtó és az utolsó szavaknál leütött a mennyke . . . Biróné aszszonyság állt a küszöbön csipőre tett kézzel, kackiásan . . . — Hát, te kötélrevaló, nyomorék, rongy ember ! Te falu szégyene ! . . . Hát te itt lopod a napot ? . . . így dobsz sárt a szemembe . . . Megállj ! . . . Meglakósz te ezér ! . . . Menten lódul haza ! Nem csinálok itten patáliát! . . . — Iste’ menek mán, lelkem ! Menek, csak ne vétsd a szót! . . . ------------És amig szaporán felszedkelőzött, fanyar képpel súgta a szomszédjának : — A kigyelmed adalbordája is islen rátarti ?... Islen az asszony mind, de’ isze’ rössz dóga a sodrófának odahaza ! . . . Tudom Isten !----------De, hogy kinek a kezében pörög majd, azt lenyelte bölcsen.------------ Haller Jenő: BELPOLITIKAI HÍREK. Budapest, szept. 30. Néppárti gyűlés Rajecen. 1896-ban a Trencsénmegyéhez tartozó zsolna-rajeci kerületben Szalavszky Gyula és Popper Ármin «működése» következtében a szabadelvű Smialovszky Valér 552 szavazattal győzött a néppárti Kubica Jánoson, akire 306 szavazat leadatott s akinek párthívei közül 402 erőszakkal visszatartatott a szavazástól. Azóta máig sem csillapult le a kerület néppárti választóinak elkeseredése, sőt lelkesedésük a néppárt iránt még fokozódott. Ez a lelkesedés fog kifejezést nyerni azon a néppárti gyűlésen, amely október 8-án lesz Rajecen s amelyre az alábbi meghívó szólítja fel a kerület polgárságát: Meghívó. A zsolna-rajeci választókerület lelkes polgárai, a néppárt törhetetlen hívei Rajecen 1899. október 8-án, vasárnap d. u. 3 órakor a főtéren néppárti népgyűlést fognak tartani, a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Zmeskál Zoltán, orsz. képviselő. 2. Az egyházpolitikai törvényekről. Tartja: Krupecz Rezső. 3. A szövetkezeti ügyről. Tartja: Szteszkál József, esperes-plebános. 4. A néppártról. Tartja: Kálmán Károly, orsz. képviselő. 5. Elnöki zárszó. Rajec, 1899. szept. 25. A rendezőség Országgyűlés. A képviselőhöz hétfőn délelőtt tiz órakor ülést tart, melyen elsősorban Kossuth Ferenc indokolja meg az aradi ünnep tárgyában benyújtott indítványát, azután pedig a kvótabizottság tíz képviselőházi tagját választja meg. A főrendiház hétfőn déli tizenkét órakor tartja ülését. A napirenden a kvótadektáció tagjainak megválasztása s Almássy Tasza gróf mentelmi ügye áll. A házszabályok revíziója. A házszabálynak revíziójára kiküldött bizottság Szilágyi Dezs elnöklésével ma ülést tartott. A bizottság megválatotta előadónak Rohonyi Gyula bizottsági jegyzőt felkérte az elnököt, hogy mihelyt az előadó javaattervezetével elkészül, ülést hívjon össze, amely határozni fog azután a bizottság további munkálkoásának tárgyában. Az egyenes adók reformja. Lukács László pnzügyminiszter, mint azt már jelentettük, a jövőét folyamán fogja megtartani expozéját az 1906 évi költségvetésről, úgy értesülünk, hogy ez alkalomal a pénzügyminiszter kifejti, álláspontját az egres adók reformjára vonatkozólag is s tájékoztathi agja a Házat arról, hogy a kormány miképp véli megldhatni e nagyfontosságú kérdést. Beszámolók: Szentiványi Árpádnak a settenkeőkről mondott szavai Tisza István grófot levélinra kényszeritette. Most pedig, úgy látszik, a generálközlegényt bírja szólásra. Nagyváradról ugyanis azt jelentik, hogy Tisza Kálmán október hó első napiban fogja beszámolóját megtartani. Ismét módjain lesz tehát az országnak meggyőződni azon remthetlen hűségről, melylyel a Tiszák Széll Kálmán ormányához s az uj rendszerhez viseltetnek. Csak ez a hűség azután valahogyan Széll Kálmánnak ne rtsen meg. — Justh Gyula (függetlenségi) holnap tarja Makón beszámolóját. — Jágits József (szabadkár párti) október hó 8-án utazik el választókerületén, hogy elmondja beszámoló beszédét. A Tallián Bia (szabadelvű párti) ugyancsak a közeli napokban fog a kerületét meglátogatni, amikor is beszámolóbeszdet mond. A szabadelvű párt értekezlete. A szabadelvű pit ma este tartott értekezletén a különféle bizottság helyekre a jelöléseket ejtette meg. Kijelöltettek a kvótabizottság tagjaivá: Apponyi Albert gróf, Csáy Albin gróf, Fáik Miksa, Horánszky Nándor, Ság Lajos, Matlekovics Sándor, Pulszky Ágost, Tisa Kálmán és Tomasich Miklós. Egy tag kijelölése a néppártnak tartatott fenn. Kijelöltettek továbbá a Hz bizottságaiban megüresedett helyekre, és pedig a házszabályokat reideáló bizottságba: Emmer Kornél; a kérvényt bizottságba Osztroluczky Miklós; a közigazgatási bizottságba: Fischer Sándor; a naplóbíráló bizottságba Barcsay Domokos és a vízügyi bizottságba Forgách Antal gróf. Az elnök fájdalmas szavakkal jelentette be azután Pejacsevich Artur gr. elhunytát s javaslatba hozta, hogy ravatalára a párt nevében koszorú helyeztessék. Ezzel az értekezlet véget ért.