Alkotmány, 1903. április (8. évfolyam, 78-103. szám)

1903-04-01 / 78. szám

VIII. évfolyam. 78. szám. Szerda. Budapest, 1903. április 1. ELŐFIZETÉSI ÁR: évre ........ kor. 28.— Félévre ............ « M._ Negyede­vre ........ « 7__ Egy hónapra .. ..­­ a 2.40 Egyes síim 8 üli., vidéken lölil. Megjelenik naponkint reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—68. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ­ HIVATAL: VUL, Szentkirályi­ utca 28a* HIRDETÉSEK felvételnek 31 kiadóhivatalban és BÉCSBEN­: Friedl Hubertnél VH., Matzleinsdorfer-Strasse 7, Kéziratokat nem adunk vissza# A készfizetések fölvétele. Budapest, március 31. (Dr. N.) Lukács László pénzügyminisz­ter ma három törvényjavaslatot terjesz­tett be, melyek a készfizetések felvételé­ről szólnak. Ez a valutarendezés művé­nek befejező aktusa, amelylyel tényleg­ áttérünk az ércpénzforgalomra az eddigi bankóforgalom helyett Eddig tudvalevőleg a papírpénznek kényszerforgalma volt, vagyis azt a bel­földön mindenki tartozott azt bármily összeg erejéig névértékben fizetés gyanánt elfogadni. De a külfölddel való kereske­delmi viszonyainkban a papírpénz nem jöhetett figyelembe; a külfölddel szemben a papírpénz nem szolgálhatott fizetési eszköz gyanánt, hanem csakis az arany. Az aranynak pedig a papírpénzhez képest ázsiója volt. Ennek a helyzetnek az volt a következménye, hogy Ausztria és Magyar­­ország lakossága a gazdasági forgalomban inkább egymásra volt utalva, szívesebben egymást kereste fel, mint a külföldet. Fő­képp Magyarország volt arra utalva, hogy inkább az osztrákoknak teljesítse fizeté­seit, mint a külföldieknek, mert az osztrá­kokat papírpénzzel lehetett kielégíteni, a külföldieket ellenben csakis az ázsiós aranynyal A papírvaluta ily módon nagy védő­vámja volt az osztrák iparnak azon a vá­mon felül, mit a vám- és kereskedelmi szövetség, illetve a kereskedelmi szerző­dések biztosítottak neki. De kölcsönműve­­leteinkkel is Ausztriára szorultunk elsősor­ban, mert a kamatokat ott papírpénzben fizethettük. Érthető, hogy Ausztria kezdettől fogva ellenszenvvel viseltetett a valutarendezés­sel szemben. Őszinte harcmodort nem folytathatott, tehát hamis ürügyekkel igye­kezett a valutarendezést meg­hiúsítani vagy meglassítani. Most, az utolsó stádiumban is sikerült neki elérnie azt, hogy a kész­fizetések felvételére vonatkozó rendszabá­lyok a kiegyezési javaslatok komplexumá­ból kivetettek és most külön terjesztetnek a parlamentek elé. Minthogy a kiegyezési javaslatok még távol állanak attól, hogy törvényekké vál­janak, ellenben a készfizetések felvételére vonatkozó javaslatok már most beterjesz­tettek, az a látszat támadhatna, hogy hiszen éppen siettetik a valutarendezés befejezését azáltal, hogy a most szóban forgó javaslatokat kikapcsolták a kiegye­zési javaslatok komplexumából. Azonban ne feledjük el, hogy most éppen csak beterjesztik ezeket a törvényjavaslatokat, ellenben, hogy mikor fognak azok életbe lépni, azt a két pénzügyminiszter külön rendelettel fogja megállapítani. Tehát ép­pen nem tudjuk, hogy mikor történik meg tényleg a készfizetések felvétele. A javas­latok megokolása szerint ugyan a két pénzügyminiszter nem önkényesen akarja megállapítani vagy kitolni a törvények életbelépését, csak szabad kezet akarnak biztosítani maguknak holmi hirtelen tá­madó vis maiorokkal szemben. Azonban a tény mégis csak az, hogy a készfizeté­sek tényleges felvételének időpontja még Baptiste (megdöbbentő nyugalommal): Pa­rancsa szerint. A báró (most már egy darabka vihar szakad ki belőle): Hát tulajdonképp ki parancsol ebben a házban ? Baptiste (akit bár az élet elég filozóffá tett, de nem tudja megérteni, miért tette fel épp most ezt a kérdést a báró. Ám érzi, hogy most nincs helye az elemzésnek, azért hát rettenthe­tetlen egyszerűséggel csak ennyit mond): Bizo­nyára a báró úr ! A báró (úgy sejti, hogy Baptiste hangjában volt egy kis szemtelen sáv is, de azért minden átmenet nélkül szendebb hangnembe suhan át): Baptiste! Öreg! Hát maga is ellenem van már ? Magát is ennyire befolyása alá kerítette a feleségem ? Baptiste­­értelmetlen arcot igyekszik vágni. Nem nagyon sikerül neki; a szeme elárulja, hogy ő nagyon is jól érti, mire céloz a báró. Nap-nap után látja, hogy az utóbbi időben nem teljesen tiszta a levegő a házaspár között. Nem mintha kicsapongó lenne a báró, de egyszerre erőt vett rajta a klub­mánia, hogy a feleségével és a gyermekével szemben csakis a legtartal­matlanabb előzékenységre szorítkozik. Az öreg szolga szinte féltékeny a gyakori kimaradások miatt és minden este visszavonhatatlanul elha­tározza, hogy másnap alaposan megmondja a véleményét a bárónak, úgy érzi, hogy most itt az alkalom, de csak halavány erélyességgel veti oda): Bocsánat, báró úr, a méltóságos asszony nekem, a szolgának csak nem­­panaszkodik?N­i­ncs fixírozva s igy az még mindig el­odázható, legalább is hónapokkal. A közönség, ha életbe lép a készfizetés, a mindennapi forgalomban csak ennek a rossz oldalait fogja tapasztalni, mert a papírpénz helyett — a tízkoronás bank­jegy kivételével — arany- és ezüstpénz­zel kell mindent fizetni. Megtelik — ha megtelik — az erszényünk a húsz- és tízkoronás aranynyal, meg az otromba ötkoronás ezüstpénzzel, melyet majd sza­porítani fognak. A készfizetések fölvételét tehát a nagyközönség, mely nemzetközi áru- és pénzforgalmat nem bonyolít le, úgy fogja szidni, mint ahogy szidta a nikkelpénzt, mikor az legelőször forga­lomba került A nagyközönség kényelmi sz­empontjainak azonban el kell némul­­niok az ország gazdasági érdekei előtt. Tény az, hogy a rendezett valuta esetében nem vagyunk annyira kiszolgáltatva Ausz­tria pénzügyi köreinek, mint most, állam­­kölcsöneinkkel a külföldhöz is fordulha­tunk, nem lévén szükségünk, hogy állam­papírjaink kétharmad része az osztrák kapi­­talistáknál legyen elhelyezve. A külföldi tőke­ipari célokra is hajlandóbb lesz felkeresni Magyarországot, ha rendezett a valutája. Hogy ez csakugyan így lesz, persze nem feltétlenül biztos; a rendezett valuta éppen csak egyik tényezője az ország gazdasági fellendülésének. Nincs most ideje s haszna sem volna, ha felvetnék azt a nagy elvi vitát, mely a körül forog, vájjon a monometallizmus, névleg az aranyvaluta, a helyes-e, vagy pedig a bi­metal­lizmus. A mi kívánságunk most csak az, hogy vajha a nagy műben A báró (igyekszik azt színlelni, mintha nem is figyelt volna oda): Mit adja ide ezt a leg­, régibb frakkot? Mi? Baptiste: Ez a frakk csak harmadszor van a báró után. A báró : Ez ? Baptiste : Ez! Régibb van ennél hat, újabb csak egy ! A báró : Nekem ezt ne mondja ! Baptiste: Engedőlmet kérek báró úr: igy van ! Méltóztassék csak megnézni A báró­­alaposabban szemügyre veszi a frak­kot és látja, hogy Baptistenak az utolsó szóig igaza van. Valamit azonban mégis akar mon­dani): Biztosan a feleségem szólt, hogy a klubba ez is jó! Baptiste (kedves szemtelenséggel): Nem mondta ugyan, de igaza lett volna. (A belépő bárónő előtt meghajtja magát és kimegy.) A bárónő­­karcsú, kiválóan kellemes meg­jelenésű nő. Tekintetét a benne settenkedő ború szinte bájossá teszi) : Elmegy ? A báró (kifogástalan esti öltözékben, zavarát elpalástolni igyekezve): EL A bárónő: A klubba? A báró : Oda. Ma ott kell lennem. A bárónő: Kell ? A báró: Kell. A bárónő: Szabad az okát tudnom? A báró: Igazán nem érdekli. A bárónő (keserű mosolylyal) — Kedvesem, ezt már valóban én határozom meg. Elhiszi, ugy­e A gyermek. — Az Alkotmány tárcája. — Desvadiers báró A bárónő Hermine, a kis leánykájuk, öt éves Baptiste, a báró komornyikja Este 9 óra felé. A báró­­a tükör előtt idegesen igazítja a nyakkendője csokrát. Türelmetlenül): Baptiste­ Baptiste (legalább harminc esztendeje van a Desvadiers család szolgálatában, kipróbált embere volt az öreg bárónak, mikor még a mostani ura apró kis­fiú volt. Nem épp alázatosan, de nem is bizalmaskodva): Parancsol, báró úr? A báró : Miért készítette elő épp ezt a nyak­kendőt? Baptiste: Azt a nyakkendőt a báró úr még egyszer sem használta. Vadonatúj. A báró (idegeskedve): Kérem, rövidebb mon­datokat is használhat. Ha negyvenszer is ul, mégis folyton ferdén áll. Adjon másikat! Baptiste (nyugodtan): Parancsa szerint. (Ki­vesz a fiókból egy másik nyakkendőt és átadja a bárónak.) A báró (mindenképp akadékoskodni akar): Mégis nagyszerül (Metszőén): Miért ezt a frakkot készítette elő? Baptiste (minden emóció nélkül): Mert az kifogástalan ? A báró (kellemetlen hangsúlyozással): Ki­fogástalan!

Next