Alkotmány, 1903. május (8. évfolyam, 104-129. szám)

1903-05-01 / 104. szám

Ex-lexben. Budapest, április 30. Mától kezdve Magyarország kormánya törvényes felhatalmazás nélkül intézi az állam mindazon közigazgatási teendőit, melyekre nézve csak a költségvetési tör­vény bevételei és kiadásai adnak jogot az alkotmányosan felelős minisztereknek. Ide tartoznak minden utalványozás és fizetés, mely nem vált esedékessé április végéig és minden direkt vagy indirekt adók, bélyeg vagy illeték kivetése és be­hajtása május elsején túl. Senki sem ta­gadja, hogy ez alkotmányos sérelem és maga a minisztérium elismeri, hogy ebből súlyos zavarok és kavarodások származ­hatnak az államra és a polgárokra nézve. A közjogi és politikai sérelem annál nagyobb, mert a magyar alkotmányban nincs semmi kivételes rendelkezés, melyre a kormány a maga mentségére hivatkoz­hatnék. Az osztrák kormányok hasonló esetben legalább hivatkozhattak a maguk alap­törvényének hirhedt 14. szakaszára, az úgynevezett szükség paragrafusra (Noth­­paragraf), mely nekik megengedi, hogy ha a törvényhozás nincs együtt, ideiglenesen császári rendeletekkel törvényerővel gon­doskodjanak az államügyek elintézéséről. A jogaira féltékenyebb magyar közjog óva­kodott ily kibúvót törvénybe igtatni — ez jól fejlődött és a császári pátenssel oktro­jált osztrák alkotmány között. Széll Kálmán ezt tudva, midőn rászánta magát, hogy az ex-rexbe belemegy, meg sem kísérlette ezt a jogra vagy törvényre hivatkozással igazolni, hanem kizárólag a kényszerhelyzettel magyarázta elhatáro­zását. «Salus rei publicae suprem­a lex», ezt mondotta, midőn az ex-lex-et prokla­­málta. Ezzel magamagát a törvény fölé helyezte s ezzel azon egész időre, mig a törvényen kívüli állapot tart, mindazon cselekedeteire nézve, melyekre törvényes felhatalmazása nincs, az abszolutizmus álláspontját foglalta el. Ki hitte volna róla ezt? Enyhíteni iparkodott ezt a rettenetes elhatározását azzal, hogy megígérte, mi­szerint amíg a törvénytelenség tart, az országgyűlést együtt tartja és fel nem oszlatja, vagyis annak ellenőrzését cselek­ményeire nézve meg nem szünteti, to­vábbá, hogy az egész felelősséget magára veszi és nem hárítja át sem a szabad­elvű pártra, sem a képviselőházra, hanem viseli azt teljesen és osztatlanul, amint­hogy nem is háríthatja át másra senkire, s mert, amit a kormány tenni fog, azért­­ csakugyan őt egyedül illetheti a felelős­­­­ség. Csakis az erkölcsi felelősséget kívánta­­ a függetlenségi pártra tolni, mivel ennek­­ obstrukciója az indemnitás ellen oka annak, hogy az ex-lex állapot bekövet­kezett. Abban bizakodik, hogy utólag meg­kapja a parlament többségétől a felmen­ő különbség a történelmi jogfolytonosság-tést úgy az alkotmány megsértéséért, va­lamint azon károkért, ténykedésekért és politikai következményekért, melyek az ex-lex állapotban történhetnek. Hát ezt a felelősséget viseli is, akár vállalja, akár nem, attól semmikép nem menekülhet meg. Akárki legyen bírája és bármint ítéljen az ex-lexről és a politikai helyzetről, senki föl nem mentheti Széll Kálmánt attól, hogy az ő hibájából jutott ide az ország, mivelhogy az ex-lexet elkerülhette volna. Hogy egyebet ne mondjunk, ha elfogadja a néppártnak a pénzügyi bizottságban tett indítványát, hogy csak egy hónapra kérje a négy havi indemnitás kinyújtását, már ezzel is kikerülhette volna az ex-lexet, mert ez ellen az ellenzéknek se most, se ezután nem lett volna kifogása, mivel­hogy senki sem kívánta az ex-lex-állapo­­tot. De a miniszterelnök ezt épp úgy visszautasította, mint barátjának, Kossuth Ferencnek azt a javaslatát, hogy a kato­nai javaslatokat vegye le a napirendről és tárgyaltassa a költségvetést. Mi indította négy havi kínos és sikerte­len vergődés után a kormányt arra, hogy makacsul ragaszkodjék elhibázott sorrend­jéhez és ne engedjen pauzát az izgalmak­ban, melyek a parlamentet és az országot feldúlják, ezt megérteni szinte lehetetlen. Elővigyázatlanságnak nevezte Zichy János gróf a kormány hibás politikáját és taktikáját, melyet a katonai javaslatoknál elkövetett. Nem volt előrelátó mikor már novemberben tudhatta a véderőbizottság­a milliomosok találkozó helye. Az épület maga remek alkotás, de a berendezése oly egyszerű, hogy valamely budapesti másod-harmadrendű kaszinó csak orrfintorgatással választaná ott­honául. A Rathaus kiegészítő része a századok óta hírneves Ratskeller. Itt lehet a legjobb Rajna és Mosel-melléki borokat kapni. Ezeknek a drága boroknak az ivása az egyedüli élvezet, melyet a gazdag Bréma magának megenged. A mi vi­szonyainkhoz képest nagyon drágák ezek a bo­rok. A moseli borból, mely az olcsóbb, egy fél üveg (3*5 deciliter) 1,50 márka. Kis kalkulust csináltam és arra az eredményre jutottam, hogy Észak-Németországon versenyképesek lennének a magyar borok, csak üzleti bátorság kellene hozzá és tőke, mely eleinte talán kamatozatla­­nul heverne, annál is inkább, mivel az itt fogyasz­tásba kerülő borok kivétel nélkül nehéz, a sze­­szezett borok, melyek sem szín, sem iz dol­gában nem versenyezhetnek a magyar borokkal. A német boroknak is különben újabb időben nagy versenyt csinálnak az alkoholmentes italok és a gyári után előállított ásványvizek. Egyálta­lában azt tapasztaltam, hogy itt Észak-Német­­országban sok a mesterkélt. Az étel, az ital, a ruházkodás, a pángermanizmus, de természetes a fajszeretet, a racionalizmus, az eszmék vé­delme, mely természetesség még a gorombaság­tól sem riad vissza, ha arról van szó, hogy a németségnek érvényt szerezzen. Ez a "ter­mészetesség a maga módja szerint még a rokonszenvben is megnyilatkozik. A németek szeretik először egymást, mint a nagy né­met birodalom egymást kiegészítő alkotó­részeit, aztán szeretik a hollandusokat, mert Hollandiát annektálni szeretnék. Még szere­­ tud. EBVETte«­ VTII. évfolyam. 104. szám.­­ Budapest, 1903. május 1 SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL: VIII., Szentkirályi­ utca 28«. HIRDETÉSEK lehetetnek a kiadóhivatalban és J­ÉCSBE­N: Friedl Huberinél m, MatzTennstorför-Ö’h­assQ 7* Kéziratokat nem adnnk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR: JJjász évre­­.......kor. 28.­Félévre................ « 24.­N negyedévre........... « 7.— Egy hónapra......... .i 2.40 Egyes szám 8 fill., vidéken 10 fill. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—66. Bremen—Bremerhaven. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Bréma a német birodalom legkisebb állama, mégis egy héten át az egész művelt világ figyelme reá irányult. Nem csoda. Az alkoholizmus ellen való védekezés úgy nemzetgazdasági, mint tár­sadalmi és valláserkölcsi szempontból, ameny­­nyire szükséges, épp úgy feltételezi a nemzet­közi tényezők közreműködését, hogy eredményre vezessen. A brémai kongresszus bizonyára hozzá fog járulni a védekezés hatályosabbá tételéhez. És ami újat eszmékben és irányokban produkált, az is arra jó, hogy új fegyvert kovácsolhassunk az alkoholizmus ellen. De Bréma magáért is megérdemli, hogy vele foglalkozzunk. Kellemesen meglepett, hogy egy régi kikötőváros helyett, mely talán hasonlítana a régi Fiuméhoz vagy Trieszthez, egészen új modern város fogadott vendégszerető falai közé. Régi benne éppen csak a Weser balpartján el­terülő Altstadt, de mely a Weser jobbpartján elterülő új város mellett figyelembe is alig jön. A régi várfalakat lerombolták és ezek helyébe oly sétatereket létesítettek, melyet megirigyelne tőle minden nagy város, első­sorban Budapest. Ez a Wall. A Wall és a Burgerpark oly speciali­tásai Brémának, melyre a brémaiak az idegenek figyelmét felhívni el nem mulasztják. Kár, hogy a zordon idő miatt az ember nem aknázhatta ki a sétaterek szépségeit. Oly szép körútja van ennek a mindössze 180.000 lakossággal bíró városnak, melynek egyik részét a mi kényes Budapestünk is szívesen annektálná. Bréma protestáns állam. Magában Brémában azonban két katholikus egyházközség van, két templommal, két plébánossal és 10—11 ezer hívővel. Van egy szép legényegyesületi házuk, mely egyúttal a katholikus férfiegyesü­let és katholikus kereskedelmi segédek egyesületének is otthonát képezi. Van azonkívül sz. Rafael­­egyesületük, mely a kivándorlók lelki gondozá­sát vállalja magára és egy katholikus kórházuk, melyben ötven irgalmas nővér látja el a beteg­ápolást. Bámulatos az összetartozandóság ér­zete, mely a brémai katolikusokat áthatja. Egy szírt a nagy óceánban. A protestáns Bréma más igényekkel lép fel. Büszkén hivatkozik arra, hogy a lakosság 94 százalékát képezi. Bizonyos önérzettel mutogatja azt a hatalmas dómot, mely nemcsak történeti nevezetességénél fogva, hanem mint építészeti műremek is Brémának első látványosságát ké­pezi. Ez a gyönyörű templom valamikor a katho­­likusoké volt, de Bréma már 1522-ben a refor­máció pártjára állott, amikor a katholikus püspök­ség megszűntével a templom is a lutheránusok kezébe jutott. Azóta sokat fúrtak-faragtak rajta, de katholikus jellegét egészen megsemmisíteni sohasem sikerül nekik. A román stilben épült bazilikával szemben van a Rathaus, mely gót­­stilben épült hatalmas épület, amint egy­általában sok Brémában a várszerű épü­let. Az épületek hatalmas méretei Bréma gazdagságát és hatalmát képviselik, az egy­szerű berendezés a puritán szellemet fe­jezi ki. Mert Bréma rendkívül gazdag város. Több mint ezer oly kereskedője van, mely di­rekt közvetíti a tengerentúli kereskedelmet és sok van olyan, aki 1,5 millió márka évi jöve­delem után van megadóztatva. De ennek sehol semmi nyoma. Voltam az u. n. múzeumban, ez

Next