Alkotmány, 1905. március (10. évfolyam, 52-78. szám)

1905-03-31 / 78. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR: Jb£ŐS8 érve .............kor. 20.— Félévre « .. «... . .. « ]4.— Negyedévre ........ « 7.— Egy hónapra ...... « 2.40 Egyes szám « film, vidéken 30 fül. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma : 58—08. X. évfolyam, 78. szám. 0 Budapest, 1905. március 31 SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ­ HIVATAL: VIII., Szentkirályi­ utca 26a. HIRDETÉSEK felvétetnek a kiadóhivatalban és BÉCSBEN : Friedl Hubertnél VH., Matzleinsdorfer-Sfcrasso 7^ kéziratokat nem adunk visszaL. A vert vezér serege. Budapest, március 30. Ceterura censeo Carthaginem esse de­­lendam ... Mig a szabadelvű párt harc­képes, addig Magyarországon nincs béke s a nemzet nem érheti el nemesebb céljait Tisza vezér összegyűjtő vert serege romjait, hogy új hadállásba vezesse az oppozició sáncai mögé. Beszédet is tar­tott nekik, nagyot és tüzeset a régi hagyo­mányokról, a régi programoiról és az új feladatokról. Határozatot is terjesztett elő, ezt egyhangúlag elfogadták a jelen voltak. Ez a határozat manifesztum a nemzethez és ígéret a királynak. A nyilatkozatot is, szavait is mérsékelt lelkesedéssel hallgat­ták hívei. Ellenkezni nem mert egy se. Megszokták azt a fegyelmet, mely mindig lemond a meggyőződésről és megadja magát. Ne csodálkozzék ezen senki. Kik a szabadelvű körben gyű­lést tartottak, Tiszától kaptak pénzt a választásokba és mandátumot. Cserébe nyugtát és becsületszót adtak. Ha hűtle­nek lesznek Tiszához, úgy járnak, mint Patkó bandájában a betyár, ki el akarta hagyni a társaságot, hogy hazamenjen a Bakonyból tisztességes szántóvetőnek, de amint a szándékát elmondta, a vezér le­lőtte, nehogy árulóvá lehessen. Csak mi­kor Patkót felakasztották, térhettek vissza falujukba azok a betyárok,a­kik elmene­külhettek. Amíg Tisza István miniszter­elnök, addig a szabadelvű, pártot össze­tartja — szabadon idézve egy jeles írón­kat — a betyárbecsület Hetvenen voltak még a konferencián megválasztott képviselők, — a százhat­van közül. A távollévők valahol elbújtak. Nagyon sok dolguk volt odahaza, mert most vetik a zabot és szántanak a kuko­rica alá. Majd feljönnek, ha ismét együtt lesz az országgyűlés. Addig odahaza olvassák a párthatározatot, tépe­­lődnek és szörnyülködnek. Mi lesz belő­lük? Nem tudják, mitévők legyenek. Mert ez a határozat mentül kétszerűibb, annál magyarellenesebb. Megvan az önálló vámterület a törvényben, ele­g közös vámterület kell Tiszának és a szabad­elvű pártnak. A magyar vezényszó jó volna, de Tisza a hadsereg nyelvét felségjognak állítja és a szabadelvű párt a magyar nyelv követeléséről lemond. A szerződés Németországgal kedvezőtlen. Ezt beismerte Tallián Szegeden. Törvény­­ellenesen fogadta el Tisza. Ezzel tizenkét esztendőre ki vagyunk szolgáltatva a vámközösségben Ausztriának. A szabad­elvű pártnak ehhez is hozzá kell járulnia. A többségből kisebbség lett, a kor­mányról le kellett mondani. Megkínálják Andrássyt és a Koalíciót a hatalommal, de oly feltétel alatt, hogy a szabadelvű párt programmját és politikáját kövessék. Eldicsekesznek a nemzet előtt hazafisá­­gukkal és alkotmányhűségükkel, kik a házszabályokat megtörték, a képviselőhá­zat ex-lex-ben feloszlatták s az országot alkotmányválságba sodorták. Most­­pedig felkín­álkoznak Bécsnek, hogy folytatni fogják másfélszázan ugyanazt a politikát, melylyel harminc esztendeig szolgáltak idegen érdekeknek s a nemzetet megfosz­tották ideáljaitól, erkölcseitől és koldussá tették, hogy rabságra vethessék. Ehhez a politikához, ehhez a nyilatko­zathoz tapsoljon a nemzet. Aki szabad­elvű, álljon csatasorba, mert így kívánja a mukdeni ütközet hős hadvezére, Kuro­­patkin István gróf. Már hogyne "jönnének mind a «komoly elemek». Azonnal.­*A koalíció is le fog szerelni, hogy Tisza Ist­vánt láthassa a nemzeti ellenzék élén a liberalizmus zászlaját lobogtatva «szent meggyőződéssel». Meglehet, hogy csakugyan nagy ered­ményt várt Tisza ettől a taktikától és a kiáltványtól. De ha végignézte a lapokat, hamar meggyőződhetett, hogy a tegnapi előadáson darabja úgy meg­bukott, mint a Nemzeti Színházban «Ika­rusz». Sok benne a tehetség, de a darab rossz. Ez a politika ártalmára van a nemzet­nek, nem használ a­ királynak, nem oldja meg a válság kérdését és gyűlöletessé teszi a szabadelvű­­pártot. Ármányos, el­lenséges, kétszínű, konfúzus és meddő. Ezzel a programmal a szabadelvű párt nem mehet a választók elé s a kaszinó­ban meg a kávéházakban is szégyenkezve kell meghúzódnia, sikerül őt félrelökni úíjából, amiben kezére jár maga Elek­ Nemo apja, Jussuf bég, ki éppen Rákóczynál jár egy török követséggel, s vissza­követeli fiát. Rákóczy Nemo-t kiutasítja udvará­ból, ki bánatában a kamalduliak zoborhegyi klastromába vonul noviciusnak. A trencséni csata után a kurucok elfogják Desalleurt, kit kémnek gondolnak. Nemo megmenti a márkit az akasztóidtól s a diplomatában feltámad a jobb érzés: bevallja Badinyi Klárának, hogy a Nemo ellen szóló levelet ő hamisította. Közben Nemonak alkalma nyílik Rákóczy védelmére kelni; a védelem közben halálos sebet kap. Haldokolva megteremti a Rákóczy-nótát, mely­nek hangjai közt fölvonulnak a kurucok. Ber­csényi pedig a kuruczászlóval letakarja a halottat. Ehhez a hazafias és költői Szöveghez Zichy olyan zenét irt, mely minden izében nemzeti. Egyúttal kísérletet tesz ezzel egy nemzeti opera­zene megalapítására. Nehéz, mondhatnék me­rész vállalkozás ez, mely ha sikerül, úttörő le­het; ellenkező esetben azonban mint jelenté­keny kísérlet is számot tesz. Nemzeti zenénket annyira elborítja a sok cif­raság és a merev formulák, hogy eddig csak bizonyos zsánerekben lehetett szó nemzeti ze­néről. A régi táncok, dalok, indulók beszédes bizonyságai ennek. De a dem­oralizáció folytán, mely a mindenható liberalizmus nyomában jár, hanyatlásnak indultak a zamatos és szilaj ma­gyar nóták. Czinka Panna, Lavotta, Csermák helyébe a Konti­k (Kohn), Lányi-le (Spitzer) lép­nek és megadják az éneklő ősmagyarságnak a halálos döfést. A modern zsidó-magyar népdal nem lehetett alkalmas a komoly művészeti kís­sérletre. Ezért Zichy Nemo-jában a múltra nyúlt vissza, hogy a meglevő magyar zenei műfajok tartalmából olyan zenét fejleszszen, mely áriába, Nemo. Magyar történelmi dalmű egy előjátékban és három felvonásban. Szövegét és zenéjét írta Zichy Géza gróf. Első előadása a Magyar Királyi Operában 1905 március 30. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Zichy Géza gróf, ki nemcsak nagy zenész, de nagy költő is és ez utóbbi minőségben mestere az invenciónak, ezúttal a minden magyarra nézve oly drága emlékű Rákóczy-korszakba markolt bele s olyan szöveget irt a saját zeneszerzői tolla alá, mely nemcsak történelmi hátterével, hanem Urai elemeivel is a leghatásosabb szub­­sztrátuma egy dalműnek, íme a darab meséje: Egy magyar nemes, fiával egyetemben, török fogságba kerül, úgy okoskodván, hogy «szükség urat cserél», megtagadja hazáját és hitét, tö­rökké és mohamedánná lesz. Ezentúl Jussuf bég a neve. Fia nem követi apját sem a bűn megtagadásában, sem a hithagyásában, bár apja váltig biztatja, sőt fenyegetésekkel kényszeríteni is akarja, hogy renegát legyen. A fiú pedig, ki különben nagytehetségű zenész, bánkódik szomorú sorsán. «Pogányok közt messze földön Rab voltomon sirdogálok. Már elfogyott minden könnyem,­­Elhagyatva magam állok. Daru madár haza repül, Tollát viszi szép legénynek, Csak én vagyok itt egyedül, Nincs más társam, csak az ének. Dalaimmal daru szálljon, Könnyeimből felhő váljon, Szállj el, felhő, szellőszárnyon, Vidd magaddal sóhajtásom, Hazám földjét mikor látom?! így kesereg a fiú, bár ha kevésbbé állhatatos volna, szép sors kínálkoznék neki, mert Acsimed szultán az udvarában díszhelyet akar neki adni. «Házamnak hegedőse lesz. De nem mint gyaur . . . sohsem !» A busuló fiú, kinek különben Elek a neve, a Virágok mezején éldegélő Zrínyi Ilonához me­nekül, ki «szivében őrzi hazáját» s tudtára adja hogy hazájába menekül, hol Rákóczy névtelen szolgája akar lenni. Zrínyi egy levelet küld fiá­nak s azt átadja Eleknek. Két évi bolyongás után Elek Kistapolcsányban Rákóczy elé kerül, ki őt Nemo néven udvari zenészévé nevezi ki. Olvadékony szive nyomban szerelemre gyulad Badinyi Klára, r. fejedelem­­asszony udvarhölgye iránt, ki viszonozza e gyengéd érzelmeket. De Badinyi Klára szivére másvalaki is pályázik: Desalleurs márki francia követ, ki mint afféle finnyás diplomata, ször­nyen unatkozik a «barbár nép» körében, mely «... hiú, goromba. Sértődik minduntalan. Majdhogy nem halált hozó. De hát szép a fehér népe, Lova, bora, az is jó. Magyar asszony, magyar lányka, Mint Badinyi Klára is, Addig űzöm, mig csapdámba Nem került a kis hamis.» Ez a derék márki levelet hamisit, melyben Nemo­t töröknek és gályarabnak mondja, így

Next