Alkotmány, 1905. augusztus (10. évfolyam, 183-209. szám)

1905-08-01 / 183. szám

ALKOTMÁNY. 183. szám. ______Kedd, 1905. augusztus 1; Geöcze Sarolta: Guizot: Angol forr tűnést keltett művei; Magyarországon stb. s tölteni az oda nem Brassai Sámuel emlékezete; Ferenczy Zol­tán : A könyvtártan alapvonalai; Földes Béla: A szocializáius fejlődése napjainkig; Juskin élete és tanítása; a dalom története; Halász Sándor: A cseh-rendszer; Hauptmann: Han­­nele ; Heine emlékiratai; Heinrich Gusztáv fel- Kohn: A zsidók története stb., hasábokat kellene meg­váló művek felsorolásával. Az egyik szempont tehát, amelyből a Tanács működését elítéljük, az, hogy nem a nép szük­ségleteit és a n£ki való kultúra terjesz­tését tartotta szem előtt, hanem a kiadók érde­keit, a pajtásságot és komaságot. Azokra a mű­vekre pedig, amelye­k nem a tudomány maga­sabb régióiból való­, hanem szépirodalmi és egyéb termékek, az a megjegyzésünk, hogy ezeknek nagy részén sem fog a mi jó magyar népünk épülni. Külö­nösen meglep bennünket az, hogy ezen intézmén­y abszolúte nincs tekintettel a keresztény szellemű művekre. Annál is inkább, mert egyik vezető embere Fraknói Vilmos dr., a nagytudomán­ú és áldozatkész főpap, aki­k meg vagyunk róla győződve — nem tud erről a viszás helyzetről és arra kérjük, hogy vigye keresztül az ajánlott művek alapos reví­zióját és ne engedje, hogy ez a fontos művelő­dési tényező a kufi­rkodás és pajtáskodás ta­nyája legyen. A kereskedelmi szerződések. Mint egy zürichi távirat jelenti, a Svájccal való kereskedelmi szerző­dési tárgyalások szeptember előtt nem kezdetnek meg, amennyiben Magyarország-Ausztria még időt kért a követelési jegyzékek összeállítására. Az elha­lasztásra vall az a körülmény is, hogy a kereske­delmi, ipari és földrervelésügyi osztály főnöke, Deucher szövetségi tanácsos ma szabadságra ment. A bihari választás. A bihari függetlenségi párt vasárnap tartott jelölő értekezletén, miután az el­hunyt Rigó Ferenc ödsese, Lajos nem volt hajlandó vállalkozni, egyhangúlag Szorcok­j Tamást, a nagy­váradi függetlenségi párt elnökét kiáltotta ki jelöltjéül. A szocialista jelölt valami György Mihály. A válság. Budapest, Július 31. A vasárnapnak két olyan eseménye volt: Bánffy Dezső báró deési be­széde s a szociáldemokraták gyűlése, melyek felett nem­ lehet egyszerűen napi­rendre térni. Bár azt előre is jelezhetjük, hogy Bánffy nyilatkozata korántsem olyan fontos, mint amilyen fontosnak azt előre hirdették, mert Báánffy az új 67-es alaku­lásról, illetve az új pártalakulásról nem is nyilatkozott, egész beszéde inkább csak az új párt programmjának fejtegetése volt s csak ennek keretén belül tett a mai politikai helyzetet is érintő s arra nézve sem jelentéktelen kijelentéseket. Kifejezte ugyan annak a reményét, hogy pártja meg fog a jövőbeni szaporodni, de ezen nyilatkozatát sem fűzte új pártalakulásra való kilátáshoz. Egyben azonban túllépte Bánffy báró a saját pártprog­r­amjának keretét s ez az, hogy folyón azt hangsúlyozta, hogy a koalíció az ő párttátjak,, győzelmét mozdította elő, hogy a koalíció, az uj párt programmján áll hogy a kibontakozás is csak ezen az alapon lehetséges. A báró úrnak már­ többször meg kellett magyaráznunk, hogy ezen nyilatkozatai, szelíden szólva, nem­ korrektek, de azt is mondhatnék, hogy egy kicsite szerénytele­­nek és hamisak is. Mert az új párt programmjának n apvonása, Bánffy most is a liberális és "d­emokratikus szellemben jelöli meg, pedig a koaliciós munkapro­gramul­ja egészen más­ természetű kér­désekre terjed ki. Bánffy báró tehát jól teszi, ha nem általánosít, hanem inkább részletez s az igazsághoz tartja magát s szépen megelégszik azzal a kijelentéssel, hogy a munkaprogramra pontjai az új­párt programmjában is jórészben megvol­tak és megvannak. S hogy Bánffy helyzete emiatt szerencsésebb, mint mondjuk a függetlenségieké. Mert csak egy pillantást kell vetni a Bánffy által kifejtett programaira — mely­nek nem egy pontját (adóreform, telepí­tés, létminimum, munkaközvetítés, válasz­tási reform) a néppárttól kölcsönözte s látni való, hogy abban sok­ olyan pont van, amihez a koalíciónak semmi köze, így Bánffy az államosítást nagyon előtérbe tolja, az 1848 : XX. törvénycikk végrehaj­tását is szorgalmazza —igaz, hogy mindezt olyan,ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes módon teszi, de a koalíció munkaprogrammjában mindez nem fog­laltatik. Bánffy bárónak­ tehát ajánljuk, hogyha már jól szónokal és jól beszél is—­beszél­jen korrekten és az igazságnak megfele­­lőbben is. A másik politikai esemény, a szocialis­­ták gyűlése, politikai pikantéria számba megy. Vagy nem pikáns dolog-e az, mi­kor szociáldemokrata gyűlésen visszhan­gozzák és foglalják határozatba egy bel­ügyminiszter kijelentéseit. Mert konsta­tálni kell, hogy a vörösök Kristóffy úr szavait emelték határozatta s demagógok mintájára kimondották, hogy a koalíció­nak mi a kötelessége. A nép pedig a ve­zetők , a Kristóffy-huszárok szavaira csak úgy dörögte: Éljen a forradalom! Meghallotta-e Kristóffy úr e szavakat? S gyönyörködött-e bennök? Meg volt-e elégedve munkájával, hogy ily hamar for­radalmi hangok és törekvések követték. Becsületére válik azonban az újjászervezett szociáldemokratáknak, hogy ők­ átláttak a kétes játékon s kijelentették egy másik határozatban, hogy a koalíció mellett kell most a jogok kivivására törekedni. Hogy pedig Kristóffy ur komolyan a za­varosban akar halászni s a nemzeti kö­veteléseket valami újabb válságban akarja elsülyeszteni, mutatja az, hogy a P. Ll. szerint már dolgozik is az általános titkos szavazatról szóló javaslaton s azt akarja Eris almájaként a parlament porondjára dobni. Ilyen veszedelmes játékot valóban csak az abszolutizmus űzhet s azok, akiknek nincs veszteni valójuk. Karlsbadban, Karlsbadból távírják, hogy Fejérváry báró minisz­terelnök vasárnap délelőtt 11 órakor érkezett oda. A miniszterelnök kíséretével a Papp-szállóba hajta­tott, ahol a második emeleten három szobával ren­delkezik. Dolgozószobájában berendezték a telefont is, úgy hogy onnan közvetlen érintkezhetik Buda­pesttel. A kúra augusztus 20-ig tart. Karlsbadból jelentik: Fejérváry báró tegnap dél­előtt tizedfél órakor a busztebrádi vasúton ideérke­zett. Az államvasutak középponti pályaudvarán sza­lonkocsi áll Fejérváry báró rendelkezésére, hogy szükség esetében azonnal elutazhassák.­­ Bécs­­ből táviratozzák­, hogy a Fremdenblatt szerint Gautsch báró tegnap Karlsbadban találkozott Fejér­váry báróval. A két miniszterelnök hosszabb sétát tett együtt. Kossuth Ferenc augusztus 9 én Budapestre érkezik s 10-én részt vesz Pest vármegye köz­gyűlésén, ugyanaznap megtartja a vezérlő­­bizottság ülését is. Augusztus 11-én, újabb dis­­pozició szerint — mint a Mag jelenti — to­vábbi fürdőkúrára Karlsbadba utazik. Nem le­het csodálkozni, hogy ezen hírhez politikai kom­binációkat fűznek, de tudtunkkal Kossuthnak szüksége van a kúrára. S ha Kossuth Fejérváry­­val össze is fog jönni — aminek az ellenkezőjét szinte elképzelni is lehetetlen — az nem fog jelenteni valami titkos tanácskozást. A vezérlő bizottság ülése. A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága a jövő hét csütörtökén, augusztus 10-én délután öt órakor a függetlenségi pártkör helyiségében Kossuth Ferenc elnöklete alatt ülést­­tart. Az ülésre a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsá­gának tagjait az elnökség külön levélben is meg­hívta. A vezérlő­bizottság albizottságának ülése. A szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának kiküldött albizottsága ma délután 5 órakor a függetlenségi párt helyiségében ülést tartott. Az ülésen résztvettek Gulner Gyula, Holló Lajos, Hadik János gróf és Hammersberg László. Az albizottság ülésén megjelent Apponyi Albert gróf és Bernáth Béla is. A bizottság üléséről a következő hivatalos kommünikét adták ki: A bizottság beható tanácskozás után megállapította a vezérlőbizottsághoz intézendő előterjesztés szövegét. Az előterjesztést szét fogják osz­tani a tagok között és a vezérlőbizottság leg­közelebbi ülésén veszik tárgyalás alá. Az albi­zottság ülésén Apponyi Albert gróf több fontos kérdésre hívta fel a bizottság figyelmét. Bernáth Béla a zemplén megyei viszonyok dolgában tett előterjesztést. Gulner Gyula albizottsági elnök legközelebb külföldre utazik. Az albizottság helyettes elnökül Hadik János grófot választotta meg és elhatá­rozta, hogy tekintettel a felmerülő ügyek fontos­ságára, az albizottság kiegészítését fogja a ve­zérlő­bizottságtól kérni. A bizottsági ülés fél nyolc órakor ért véget. A horvátok és a válság. Justh Gyula, a képviselőház elnöke legköze­lebb Zágrábba utazik. Justh utazását a zágrábi lapok úgy kommentálják, hogy annak célja: po­litikai informálódás a horvátok magatartására nézve a válság dolgában. Az Obzor szerint Justic csalatkozni fog, amennyiben a horvát nemzeti párt keveset közöl vele és továbbra is megmarad várakozó álláspontján és amennyi­ben a horvát ellenzék még nincs tisztában ön­magával aziránt, hogy mit csináljon. Az Agra­­mer Zeitung viszont örömmel és az elégtétel érzetével üdvözli Justh jelzett látogatását. A N. Fr. Pr. mai esti lapjában Strizac Mi­­roszláv, a horvát országgyűlés tagja hosszabb cikket közöl a magyar-horvát kiegyezésről. Ta­gadja, hogy Horvátországot a mesebeli «bécsi kéz» idegenítette el Magyarországtól, azt állítja, hogy ezen elidegenítés a magyar kéz műve, amely (és ezt a magyar-horvát kiegyezési tör­vénynyel is bizonyítani iparkodik) a törvény elle­nére kormányzott és kormányoz Horvátországon. Mindazonáltal ma is elenyészően csekély azok­nak száma, akik Horvátországot Magyarországtól elszakítani akarják. Nem tagadhatjuk: Strizic érvelésében nagy csomó igazság van. Ezt is a szabadelvű kormány­rendszer rovására kell írnunk. Bánffy és Fejérváry. Egy bécsi újság írja, hogy Fejérváry báró minisz­terelnöknek tudomása van Bánffy báró tervéről. A miniszterelnök magánúton értesült Bánffy akció­járól, de a maga részéről még csak kísérletet sem fog tenni, hogy a tárgyalásokba beleavatkozzék. Fejérváry báró nézete szerint a helyzet kulcsa Andrássy Gyula gróf kezében van. Ha Andrássy­­nak sikerülne a 67-es alapon álló pártok egyesíté­sével a katonai követeléseket mérsékelni, ennek bi­zonyára a kormány örülne legjobban. A kormánynak a passzív rezistencia megtörésére megindított akció­jában főképpen azért állott be szünet, mert Fejér­váry, miután a 67-es pártok egyesítésének tervéről értesült, mindent el akart kerülni, ami alkalmas arra, hogy az elkeseredést fokozza. A miniszter­elnök az előre hirdetett energikus intézkedésekkel várni ak­ar addig, amíg meglátja, hogy az új akció­

Next