Magyar Közigazgatás, 2004 (54. évfolyam, 1-11. szám)

2004-01-01 / 1. szám

CIKKEK, TANULMÁNYOK Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök megnyitó elő­adása az Antall József néhai miniszterelnök tiszteletére rendezett tudományos emlékülésen * (2003. december 13. MTA) Jó, hogy a gyorsuló idő és a mindent elborító törté­nések sodrát ma néhány órára megállíthatjuk, hogy je­les tudósok, hazai és külhoni vezető­ közszereplők tár­saságában az egykori miniszterelnökre, Antall Józsefre emlékezzünk. Az elmúlt két évben, mikor történelmünk nagyjai­nak évfordulóit ünnepeltük , 2002-ben Kossuth, az idén Rákóczi és Deák-év volt többször is felidézhet­tük Arany János szép sorait Széchenyi Istvánról. „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl.” Nem túlzás, Antall József történelmi személyiséggé vált. Magyarország huszadik század végi békés forra­dalmának - a szabadság, a nemzeti függetlenség, a de­mokrácia, a jogállamiság, a szociális piacgazdaság, a nemzeti és európai örökség politikai és erkölcsi értékei­ből táplálkozó küzdelem­­ vezérlő egyénisége, a nagy fordulat első szabadon választott miniszterelnöke lett. A történelem találkozott a kor nagyformátumú poli­tikusával. Emberi, politikusi hitvallását nemzeti és eu­rópai történelmünk értékei, mindezek előbb mondott fő sodrának erői alakították. Küzdött értük, és formál­­ta-erősítette is őket. Antall József ezek jegyében volt értékelvű politikus. Mondanivalóját és hitét ezek hatották át. Ezeket nagy történelmi és káprázatos aktuálpolitikai ismere­teiben is igazolva látta. Ezekhez elvi szilárdsággal ragaszkodott. Tudta, mi­ként Thomas Mann „Európa vigyázz” című felhívásá­ban olvashatta, hogy nagy kihívások esetén nemcsak humanizmusra, hanem harcos humanizmusra van szükség. E nélkül a humanizmus saját gyengeségének lehet áldozata. A világ vezető politikusai is a tisztánlátást, az elvi szilárdságot, az ezekből fakadó kiszámíthatóságot lát­hatták benne. Ezért ápolhatott szinte baráti-kollegiális viszonyt az akkori világ sok kiemelkedő politikai sze­replőjével, Helmut Kohl kancellárral, George Bush elnökkel, Margaret Thatcher miniszterelnökkel és másokkal. És ezért volt elemében a külkapcsolatok­­ban, mert általuk kipillanthatott a belpolitikai csatáro­zások olykor elkeserítően szűk térfeléről. És tudta, hogy küzdelmeiben szükség volt emberi-politikai tá­mogatásukra. Borisz Jelcin, a későbbi orosz elnök sem felejtette el Antall Józsefnek és a Magyar Köztársaságnak, hogy a Janajev-puccs idején elsőként nyilatkozott a Moszkvá­ban felvonuló demokratikus erők mellett. Antall József egy életen keresztül készült a végül tragikusan rövid politikusi pályára. Mint a százméteres síkfutó, aki az egész év küzdelmeit sűríti a nagy ver­seny tíz másodpercébe. Politikusi életműve - az utolsó négy éve - mégsem maradt torzó. Ámbár „napja múlt”, élete nagy kincse velünk maradt. Megadta leg­újabb kori rendszerünk alaphangját stílusban és tarta­lomban egyaránt. Politikai, közjogi, etikai elvei és ar­chitektúrája átfogta békés forradalmunk gyakorlatának egészét. A síkfutó küzdelmes edzéseinek évtizedeit kö­tetek, írások, megemlékezések százai őrzik, és teszik - miként a szobrok és emlékművek sokaságai is - a nem­zeti tudat részévé. Magam itt, a küzdelem utolsó éveinek velünk ma­radt kincseiről, Antall József politikai architektúrájá­nak jobb és szebb részeiről szólnék. Hadd kezdjen a kormányalakításkor (1990. május 3-a) mondott bevezető szavaival: „Szeretném, ha hinnék és tudnák, hogy semmiféle személyes ambíció nem irányít ... Úgy gondolom, életkorom tapasztalatok gyűjtésével felkészített egy­két feladatra, de számomra ez nem jelenthet hosszú időt. Éppen ezért én arra vállalkozom, hogy megkísér­lem az országot, a nemzetet ebből a nehéz helyzet­ből... kivezetni, vagy legalábbis az egyenes útra terel­ni, és mindazt, amit a magyar nép az elmúlt évszáza­dokban, évtizedekben szenvedésekkel és munkával, hittel, erővel és akarattal elért, ami érték, azt megőriz­zük, és ami lehetőség, a jövőben azt elérjük.” (Antall József országgyűlési beszédei 1990-1993. Atheneum, Budapest 1994., 9. oldal.) Antall József e vállalkozáshoz átérezte a történelmi folytonosság parancsát. Hogy első királyunk egy sta­bil, életerős, a magyarság belső erőiből, a keresztény Európa értékeiből táplálkozó és az európai családba in­tegrált ország elvárásait hagyta ránk. Hogy a reformkor és 1848 törvényei és céljai részei a magyarság közjogi értékrendjének. Hogy 1956 forradalmának és szabadságharcának ér­tékei meghatározó elemei országunk alkotmányos rendjének. * Az MTA-n rendezett emlékülés teljes anyagát a Mundus Kiadó 2004-ben könyv formájában is megjelenteti.

Next