Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1977. február (19. évfolyam, 5-8. szám)

1977-02-05 / 5. szám

2. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1977. február 5. STIRLING GYÖRGY : MEGTÖRTÉNT AZ ŐRSÉGVÁLTÁS ! JIMMY CARTER ELNÖKI BEIKTATÁSA Félmillió ember vacogott a csikorgó hidegben január 20-án az amerikai főváros utcáin, hogy tanúja legyen Carter elnök beiktatási ünnepségének. Megteltek a Capitolium körül elhelyezett széksorok, zsúfoltak voltak a Fehér Ház előtti tribünök és a két nevezetes épületet összekötő Pennsylvania Avenue két oldalán is nézők tízezrei szorongtak. Hogy végignézhessék az eskütétel ceremóniája utáni parádét, melynek élén az új elnök haladt. Nem nyitott kocsin, ahogy elődei tették, hanem gyalogosan, feleségével és kislányával kézenfogva, családja többi tagjaitól követve. Ez a kétségkívül rokonszenves gesztus nagy hatást tett az emberekre, akik a kemény fagyban bátran kitartva álltak, ülték és menték végig a többórás programot. Mindenki vacogott. Ünnepeltek és ünneplők, mert az időjárás ezúttal alaposan megtréfálta az amerikai főváros hideghez nem igen szokott lakóit. A fagyhullám, ami égigsöpört egész Amerikán, nem kímélte Washingtont sem és a Potomacot, mely emberemlékezet óta nem fagyott be, olyan vastag jégpáncél borította, hogy akár ott is lehetett volna tartani a beiktatási ceremóniát, miként egykor Mátyást kiáltották királlyá a Duna jegén. Nem biztos ugyan, hogy valamennyi érdeklődő elfért volna a Potomac jegén... Mert ezekben a napokban annyi vendég lepte el az amerikai fővárost, hogy bízvást ki lehetett volna tenni a ÉMMegtelt táblát! A szállodákban ki is tették. Egyetlen üreshotelszoba nem akadt a városban és ha az ország legtávolabbi csücskéből ruccant is föl valaki a fővárosba, nem bánta meg! Mert annyi látni- és hallgatnivalóval szolgáltak ezek a napok, hogy egy életre szóló emlékkel lett velük gazdagabb minden látogató. zötti héten a koradélelőtti óráktól késő estig követték egymást a társadalmi események, hangversenyek, fogadások, partyk és bálok, melyek mind a beiktatás ünnepi aktusának fényét voltak hivatva emelni. Január 20. előestéjén rendezték meg az utolsó és egyben a legnagyobb szabású nyilvános ünnepsége “New Spirit” címmel a Kennedy Centerben, miután addig már mind az 50 állam alkalmat talált arra, hogy külön fogadás keretében fejezze ki jókívánságait az új elnöknek. A csúcspontot a beiktatás napjának estéjén tartott magával Ball jelentette: egyszerre, ugyanabban az időben a főváros 6 különböző pontján, 6 nagy szálloda termeiben mulatott a meghívott közönség és igyekezett kezet fogni az új elnökkel, aki természetesen mindegyik báltermet végiglátogatta. A vendégek buzgón koccintottak Carter egészségére, amire nagyon is szükség volt: a délelőtti ünnepségeken mindenki úgy átfázott, hogy jól esett egy kis melegítő!... Bizony az időjárás komolyan próbára tette a hivatalba lépő új adminisztráció “állóképességét”, mindjárt az első napon. Mint annyi más amerikai városban, Washingtonban is hideg rekordot mértek ezekben a napokban: az eddigi legalacsonyabb hőmérséklet, amit meteorológusok feljegyeztek a Potomac partján, 4 Fahreinheit volt, 85 esztendővel ezelőtt, 1892-ben. Ezen a télen - és éppen az elnöki beiktatás hetében - megdőlt minden rekord: egy nappal a ceremónia előtt 2 Fahreinheit fokot mutatott a hőmérő, ami bizony minus 17 Celsiusnak felel meg. Még magyarországi viszonylatban is tiszteletet parancsoló hideg, pedig mifelénk igencsak foga van a télnek. Nem úgy, mint Washingtonban, amely Nápoly magasságában fekszik és ahol csak tessék-lássék szokta megmutatni magát a hideg. Meg kell azonban adni. A bámulatosan precíz rendezés megbirkózott a feladattal és a szokatlan hideggel. Jó előre felkészültek minden eshetőségre - újabb hóra, fagyra, jegesedésre - és valóságos haditervet dolgoztak ki elhárításukra. Érdemes volt figyelni az ünnepi hét első napjainak újságjait. Azonkívül, hogy óráról órára közölték a folyamatos látnivalókat és eseményeket, részletekbemenően tájékoztatták a közönséget, milyen előkészületek történtek az időjárás további rosszabbodásának esetére. Hókotró gépek, katonák és munkások hada állt készenlétben, s ezzel sikerült is elriasztani a felhőket: a hideg ugyan csontig hatolt, de a Washington Post javaslatára “inagurációs divat" szerint sarkkutatónak öltözött résztvevők és nézők hősiesen végigjárták, állták és ülték a többórás programmot, hogy ezzel is bizonyítsák, ez a nép szereti a kényelmet, de ha a helyzet úgy kívánja, nem ijed meg egy kis kényelmetlenségtől sem... Elmúltak tehát az ünneplés napjai, hogy átadják helyüket a dolgos hétköznapoknak, laza lapok még a “mézes hetek” elnéző hangulatában foglalkoznak az új adminisztrációval és az egész politikai életet ez a légkör jellemzi. Noha az “új fiúk” - új seprő jól seper alapon - nagy lendülettel vetik magukat a feladatokra, még idő kell ahhoz, hogy az utóbbi hónapok alatt lelassult politikai gépezet üresjáratból újra kellő sebességfokozatra kapcsoljon és a transmissió fogaskerekei ugyanolyan gyorsasággal lendülve hasznos munkát végezzenek. A törvényhozó hatalom - a Kongresszus - két háza már az új elnök hivatalbalépése előtt megkezdte tevékenységét és az ősz óta tartó többhónapos szünet után összeült, hogy foglalkozzék a “régi” adminisztráció által kidolgozott és benyújtott költségvetéssel, amelyet elfogadás esetén - akár tetszik, akár nem tetszik - vállalnia kell a most hivatalba lépő adminisztrációnak. Az Egyesült Államok Kongresszusának 95. ülésszaka - vagy ha úgy tetszik: az ország történetének 95. Kongresszusa január 4-én ült össze. Összetételében lényegesen megváltozva, hiszen az elnökválasztással egyidőben a honatyák - szenátorok és képviselők - egy jó részét is újraválasztották. A hosszú törvényhozási szünet után összeült új Kongresszus kellő ünnepélyességgel nyílt meg és érdemes megjegyezni, hogy a megnyitás előtt tartott Istentisztelet szertartásait 9 egyházi vezető és püspök végezte, akik között ott volt Dr. Béky Zoltán református magyar püspök is. Érdekes egy röpke pillantást vetni az új Kongresszus tagjainak névsorára és pártállás szerinti megoszlásukra. Sok új arcot lehet látni a Szenátus és a Ház padsoraiban és sok régi törvényhozó vonult vissza, vagy bukott ki a őszi választáson. De legérdekesebb a két párt közti arányok eltolódása. Az előző Kongresszusnak 56 demokrata és 42 republikánus szenátora volt, ami kb. állandó arányként mutatkozott 1969 óta. (Azelőtt, a demokrata elnökök idején, sokkal nagyobb volt a demokrata többség a szenátusban.) Most az újabb demokrata éra beköszöntésekor ismét visszaállt ez a régi többség: a jelenlegi szenátusban 61 demokrata és 37 republikánus szenátor képviseli kettesével az ország 50 államát. A képviselőházban ugyanígy eltolódtak az erőviszonyok a demokraták javára: tavaly őszig 242 demokrata és 192 republikánus “reprezentatív” ült a T. Ház padsoraiban, az új ülésszakon már 291-re nőtt a demokrata többség a republikánusok 144 főnyi képviselői táborával szemben. Hogy ez jó lesz-e az ország szempontjából, vagy sem, arról megoszlanak a vélemények. Eddig a Fehér Ház republikánus kézen volt és a mindenkori elnöknek gyakran nehezítette a munkáját, hogy a Pennsylvania Avenue túlsó végén a demokraták domináltak. Nehézséget jelentett a kormányzásban, de ugyanakkor biztosította az egészséges egyensúlyt, a folytonos kontrollt is. Most, hogy mindkét szomszédvárban a demokraták lettek az urak, az adminisztráció feladata kétség kívül könnyebbé válik. Az ország viszont nélkülözni fogja a végrehajtó hatalom és a törvényhozás egyensúlyát, ami kritikus esetekben igen hasznos lehet. (HOGY AZ új demokrata elnök simábban tudja majd keresztülvinni akaratát a demokrata többségű Kongresszusban, az “papírforma” szerint látszik csak biztosnak: a Sorrensen-ügy, rögtön a mézeshetek elején csattanósan rácáfolt erre. Hiába, a futballban és a politikában mindig kell számolni a meglepetésekkel!... Egy tekintetben azonban nem érte meglepetés a nap résztvevőit: az elnöki beiktatás programmját egyetlen disszonáns hang sem zavarta meg. Az előző beiktatáskoremlékezzünk csak vissza! - még igen komoly gondot okozott a rendőrségnek a zavargó hippyelemek zajos tüntetése. Most már mindennek nyoma sem volt, bizonyságául annak, hogy az ország kiheverte a vietnami háború és a Watergate-botrány lelki megrázkódtatását és magabiztosan, kiegyensúlyozottan tekint a jövőbe. r — — mm.] — —— —— —w t züag-y Jwt $ < amerikai-naiiaaai . v> Magyar Élet t cAnxricaJi»CanadjaiicHungariaJicLife IHP AI«tCAÍS lAMGfcST WEUU.Y W* THE HUMGAMIA* LAWGUACE ’íf'* ** . ---- iOMano>«Mi(M 3636 North PARIS Ave., CHICAGO, Illinois 60634 | Főszerkesztő és kiadó: Á.DÁM HALMAGYI LAJOS. 36^6 N. Paris Ave.. Chicago. 111. 60634. Telefon: 625-8774 - Newyorki szerk: Apatini Gyula. New York Tel:l.F.5-2826 •1. Second Class Postage paid at Chicago. 111. Published every Saturday. Lapunk ára USA-ban 36 cent. Kanadában*35 cent, az évi előfizetési dija USA ban $18,00 egy évre. félévre $10.00. Kanadában: egy évre S 18.00. félévre S 10.00. Editoriul and Publishing Office: 3636 N. Paris Ave., Chicago. 111. 1 60634. Telephoné: 625-8774. Managing Editor and Publisher: LOUIS HALMAGYl ADAM. Subscription rate: SÍ5.00 year in the USA, Canada:S 18.00 year. EGYRE NAGYOBB A KOREAI BOTRÁNY. A republikánus szenátorok vezére, Howard H. Baker, Jr. szerint kb. 50 washingtoni törvényhozó, demokrata éppúgy, mint republikánus, van kivizsgálás alatt a koreai megvesztegetésekkel kapcsolatban. Neveket nem említett, de valószínűnek tartja, hogy egyesek ellen nemsokára vádat fog emelni az ügyészség. RUMSFELD BÚCsÚ-ÜZENETE. Volt hadügyminiszterünk, Mr. Donald H. Rumsfeld, 326 oldalas “búcsú-üzenetében” sötét színekben cseteli azt a veszélyt, amely a szovjet haderő részéről fenyegeti az Egyesült Államokat. Mr. Rumsfeld szerint a Szovjetúnió 10 évvel ezelőtt komoly és állandó fegyverkezési programba kezdett, amely az 1980-as években a világ első katonai hatalmává teheti, ha az Egyesült Államok nem tart lépést a szovjet fegyverkezéssel. A volt hadügyminiszter úgy látja, hogy a szovjet fegyverkezés célja több, mint önvédelem, s amennyi egy esetleges atomháború “elrettentéséhez” szükséges. Azt ajánlja, hogy az új kormány tegye magáévá a Ford-adminisztráció 123 milliárdos katonai költségvetését és évről évre fokozza azt, legalább 5 éven keresztül. Különösen kihangsúlyozza a B-1 bombázók, a Trident tengeralattjárók és az XM rakéták fejlesztésének és gyártásának szükségességét. Mr. Rumsfeld a legnagyobb veszélyt abban látja, hogy a szovjet rakéták - az 1980-as években - elpusztíthatják a beépített US rakétakilövőhelyeket. Sürgeti a mozgó kilövőhelyek építését.