Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1977. szeptember (19. évfolyam, 34-37. szám)

1977-09-03 / 34. szám

2. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1977. szeptember 3. VAN-E JOGUNK KEGYELETES HALÁLHOZ? Augusztus 17.-én, Newport Beach-ben, Kaliforniában meghalt Marie Welday, 86 éves korában. Vele együtt véget ért egy per is, amely eldöntötte volna, hogy a menthetetlen betegnek joga van-e rendelkezni az orvosi kezelésre vonatkozólag. Mrs Weldey öt évvel ezelőtt aláírt egy végrendeletnek tekinthető nyomtatványt, amelyben azt kérte, hogy végzetes betegség esetén ne hosszabbítsák meg az életét mesterségesen. Mrs Weldey-t 1976 május 4.-én agyszélhűdés érte, amely megbénította, megvakította és azóta sem nyerte vissza eszméletét. Kezelő orvosa nem volt hajlandó kezelést, sem az ereken keresztüli mesterséges táplálást. Az elhunyt leánya azt mondja hogy a kezelő orvos félt az Orvos­szövetség és a a kerületi ügyészség megtorló lépéseitől. Egy új törvény Kaliforniában megengedi a menthetetlen betegeknek, hogy a közlést követő 14 napon belül döntsön: kívánja-e, avagy sem, a végsőkig menő orvosi kezelést. A szőrszálhasogató jogászok szerint Mrs Weltley öt évvel ezelőtt aláírt rendelkezése nem érvényes, mert akkor még nem tudott erről a betegségről.(l). A jogászok szerint az is kétséges, hogy a beteg menthetetlen volt-e. Végül arra hivatkoznak, hogy eddig még nem került bírósági döntés alá, hogy a kezelésre vonatkozó végrendeletek érvényesek-e. Mrs Weltley hozzátartozói nincsenek megelégedve ezekkel a jogi szőrszállhasogatásokkal, de a beteg halála után nem tehetnek mást, minthogy beszüntetik a pert. IZRAELBE KERÜLT AZ USA-BÓL ELTŰNT URÁNIUM A WASHINGTON STAR augusztus 19.-i számában megjelent egy cikk, amely szerint a CI­A megállapította, hogy 1965 előtti években egy pennsylvániai hadigyárból eltűnt 206 font dúsított, tehát atombombagyártásra alkalmas , uránium, törvénytelen úton, Izraelbe került. Mivel 22 font dúsított uránium szükséges egy hiroshima típusú atombomba előállításához, a CIA becslése szerint Izraelnek legalább 10 ilyen atombombája lehet. Izrael kormánya cáfolja ezt az állítást. Az illetékes US ügyészség elegendő bizonyíték hiányában nem indított eljárást ebben az ügyben. Annak idején lapunk hasábjain megemlékeztünk arról, hogy 1968-ban, egy, Amszterdamból Genovába tartó hajóról, eltűnt 200 tonna urénium. Meg nem erősített hírek arról szólnak, hogy ez az uránium is Izraelbe került. HUMPHREY SZENÁTOR SÚLYOS BETEG Augusztus 19.-én, kezelő orvosai megmondták Hubert H. Humphrey szenátornak, hogy nem operálható rákos folyamatot találtak a medencecsontjában. A szenátort természetesen lesújtotta a hír, de néhány pillanat múlva már arról érdeklődött, hogy mit várhat a gyógyszeres kezeléstől. A felvilágosítás után remélte, hogy szeptember elején részt vehet a Szenátus munkájában. Nagy tragédia, hogy a rettenetes rákbetegség derékba töri a dinamikus szenátor munkaképességét Hubert H. Humphrey szenátor ragyogó politikai múltra tekinthet vissza. Példásan lelkes és kristálytiszta gondolatmenetű beszédeivel nagy hatást gyakorolt nemcsak a szenátusra, de az egész amerikai közvéleményre is. Ő volt a szegények legönzetlenebb szószólója a Kongresszusban. Karrierjének talán a legnehezebb korszaka volt, amikor Johnson elnök idején a tétlenségre ítélt “vice president” szerepét töltötte be. Az 1968-as elnöki választáson ő volt a Demokrata Párt jelöltje. Minimális szavazati különbséggel vesztett. Utólag, miután oly sok mindenféle visszaélés derült ki a Nixon elnök környezetét képező politikai személyekről, jogosan feltehetjük a kérdést: Nem történt-e visszaélés az 1968-as elnökválasztással kapcsolatban? A történelmet visszaforgatni nem lehet. Hubert H. Humphrey biológiai órája lejáróban van. Ha nem is jutott az Egyesült Államok elnöki székébe, amit megérdemelt volna, egyike az ország legragyogóbb, legönzetlenebb politikusainak. 3636 fíorth PARIS Ave., CHICAGO. Illinois 60634 Főszerkesztő és kiadó: ÁDÁM. HALMÁGY1 I.A.IOS 3636 N. Paris Ave. Chicago. III. 60634 Telefon: 625-X774 Second Class Poslage paid at Chicago. III. Published every Satnrday. -I.apúnk ára USA-ban 35 cent. Kanadában 35 cent. Előfizetési dij: USA-ban: egy évre SI8.00. félévre S 10.00 ^Kanadában: egy évre S 18.00. félévre S 10.00 Editorial and Puhlishing Office: 3636 VParis Ave.. Chicago. III. 60634 Piloné: 625-8774. 'Managing Editorand Publishcr: l.ouis Italmagy i Adan) Subscription ratev.S18.00 ycar in the I S A. ■ Caituda: SIS.00 year A FEHÉR HÁZ KRITIZÁLJA IZRAELT Az a hír, hogy Izrael kormánya újabb három zsidó települést engedélyezett a Jordán folyó nyugati partján (West Bank), arra késztette a Fehér Házat, hogy az októberi tárgyalásokig megígért hallgatását megtörje és kifogást emeljen a Begin kormány, eljárása ellen. Az US Külügyminisztérium álláspontja szerint a települések ellenkeznek a nemzetközi törvényekkel és a béketárgyalások komoly akadályai. Előzőleg az US Külügyminisztérium szószólója, Heddig Carter III., kritizálta az izraeli kormány intézkedéseit, amely kiterjesztette az izraeli szociális szolgálatot a nyugati partjára és a Gaza-övre. Eddig a Jordán folyó nyugati partján a Jordán, a Gaza­­övben az egyiptomi törvények voltak életben. A Jordán nyugati partján kb. 1 millió arab és 7.000 zsidó él; az­ utóbbiak 36 településben. A települések egy része katonai (nahal), másik része mezőgazdasági, “kibbutzim” és “mosavim”. A Sinai félszigeten és a Gaza övben további 90 zsidó település létesült a megszállás alatt. Amikor Begin miniszterelnök Washingtonban járt, Carter elnök arra kérte, hogy ne kezdeményezzen újabb telepítéseket. Visszatérése után Begin azonnal jóváhagyta az előző három települést. Eljárása szenvedélyes visszahatást keltett az arab világban és felbosszantotta a nyugodt természtű Carter elnököt is. A Fehér Ház és a Begin kormány közötti szakadék egyre mélyül. A közép-keleti béke “kék madara” egyre távolabbra száll. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! “JAJ A LEGYŐZÖTTNEK” Ami igaz volt az ősi romában, az igaz ma is: “Vae victis!” - Jaj a legyőzöttnek! Jellegzetes példája ennek Herbert Kappler volt német ezredes esete. Egy olasz városkában, 1944-ben, olasz partizánok megtámadtak egy fegyverzet nélküli menetelő német katonai alakulatot és közülük harminchármat megöltek. Hitler megtorlásul, elrendelte százszor annyi olasz polgár kivégzését. Az olaszországi német főparancsnok közbenjárására a “százszor annyi ” intézkedést leszállították “tízszer annyira”, így került sor 330 olasz polgár kivégzésére. A megtámadott alakulat Kappler parancsnoksága alá tartozott, így neki kellett végrehajtani Hitler parancsát. Kapplert az olasz bíróság életfogytiglani börtönre ítélte. Az utóbbi hónapokban Kappler gyógyíthatatlan rákos betegsége miatt, a börtön kórházba került. Onnan szöktette meg a felesége, augusztus közepén. Az olasz kormány Kappler kiadatását kérte, de a német kormány a kérést nem teljesítette, mert a nyugat­német alkotmány nem engedi meg német állampolgár kiadatását. A háborús bűnösség fogalma, sajnos, nagyon egyoldalú. Mindig csak a legyőzőnek között akad háborús bűnös. A győztesekre se az emberiesség szabályai, se a genfi egyezmény nem vonatkozik. Jobban mondva, vo­natkozik, de a győztesek magukra vonatkoztatva, nem veszik azokat figyelembe. Sohasem helyeseltük a régi hibák emlegetését. Sohasem tartoztunk a gyűlölködő népek közé. Itt az ideje, hogy az egész világ egyszer pontot tegyen a második világháború kegyetlenkedéseire. Az igazság kedvéért most mégis megjegyezzük, hogy a nyílt német és magyar városok bombázása nagyobb háborús bűn volt, mint amelyet Kappler ezredes felsőbb parancsra elkövetett. Drezdában és Hamburgban, egyetlen éjjel, több mint fél millió asszony és gyermek halt meg. (A férfiak még a fronton voltak.) Ki felelős a szovjet katonák brutális garázdálkodásáért az elfoglalt területeken? Ki felelős a több százezer szudétanémet és magyar meggyilkolásáért a “felszabadított” Csehszlovákiában és Romániában? Hasonló kérdések egész sorát szegezhetnénk a „­győztes” világ mellének, de mindez hiábavaló lenne, mert a legyőzöttnek nincs joga és még panaszkodni sem szabad. Egy másik esetben a rövid életű független Horvátország volt belügyminiszterének, Artukovic-nak, a kiadását követeli egy kommunista kormány. Állítólag 750.000 szerbent öltek meg Artukovic hivataloskodásának idején. Nem Artukovic emberei, de az egymással szemben álló kommunista és nem kommunista partizánok. Vajon ki tudná megmondani, hogy hány horvát hazafit öltek meg a kommunista partizánok? Sajnos, ezt a kérdést ma fel sem teszik az illetékesek. Csak az antikommunisták a háborús bűnösök, a kommunisták nem. Szomorú dolog, hogy a tö­rténelem vak sodra úgy hozta magával, hogy az Egyesült Államok szövetséges lett a kommunista Szovjet Unióval. Itt lenne az ideje, hogy az Egyesült Államok kormánya függetlenítse magát volt szövetségesétől és az igazság, valamint az emberiesség nevében amnesztiát hirdessen a második világháborúval összefüggő, úgynevezett, háborús bűncselekményre.

Next