Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1977. december (19. évfolyam, 47-51. szám)
1977-12-03 / 47. szám
|ifi I I ii ! 5 i1 I j iI MIT VÉGZETT SZADAT JERUZSÁLEMBEN? Az elmúlt hét eseményeiből magasan kiemelkedik Anvar Szadat megjelenése és beszéde Izrael országgyűlésén, a “Knesset”ben. Amikor e sorokat írjuk, nem lehet előrelátni, hogy mi lesz ennek a látogatásnak végső eredménye. Amit leszögezhetünk: Bátor e tiszteletre méltó lépés volt, amely kiküszöbölte a két ország közötti újabb háború lehetőségét. Legalábbis nagyon hosszú időre. A béke létrehozása már sokkal nehezebb kérdés. Egyetértünk Szadattal, hogy az arab-izraeli ellentétek 70%-a érzelmi, és csak 30%-a valóságos ellentét. Ha a további tárgyalásokból a bizalmatlanság és a gyűlölet motívumai kiküszöbölhetők, akkor a tényleges ellentétek megoldása lényegesen könnyebbé válik. Az a lelkes és barátságos fogadtatás, amelyben Szadatnak Izraelben része volt, azt bizonyítja, hogy 30 éves bizonytalanság és vérontás után nemcsak Izrael vezérei, de Izrael népe is vágyódik a békére. Az idő megérett a problémák békés megoldására. Óriási felelősség nyugszik Izrael és Egyiptom vezéreinek vállain. Ha ezt a lehetőséget nem használják ki, a gyűlölködés és a vérontás még hosszú évekig eltarthat és végeredményben Közép-Kelet teljes káoszához vezethet. Szadat egy kártyára tett fel mindent. Ha nem tudja létrehozni a békét Izraellel, Egyiptomra gazdasági összeomlás és a kommunizmus veszélye vár. Szadat élete mindenképen veszélyben forog, úgy a konzervatív arabok, mint a kommunisták részéről. Akármi is lesz a jeruzsálemi látogatás végső eredménye, Szadatot dicset és tisztelet illeti. Példát mutatott arra, hogy a népek közötti ellenséges érzelmeket bátor és bölcs vezérek áthidalhatják. Sok jel mutat arra, hogy Szadat ezt nagy mértékben elérte. Amikor Jeruzsálem repülőterén a katonai zenekar először az egyiptomi, majd az izraeli himnuszt játszotta és a két “ellenséges” nép vezérei egymás oldalán álltak, az egyiptomi és izraeli nép ezreinek könny szökött a szemébe. A hangulatot két kis epizód jellemzi a legjobban. Amerikai újságírók megkérdeztek egy izraeli őrmestert, hogy mit gondol Szadat látogatásával kapcsolatban. “Ezek után nehéz lesz az egyiptomi katonákra lőni” -válaszolta a fiatal őrmester. Amikor a két himnusz elhangzott, Szadat elvonult az izraeli diszszázad előtt, majd a várakozó izraeli politikai személyiségekkel váltott néhány szót. A várakozók sorában ott volt Golda Meier is. Amikor Szadat hozzá ért, megcsókolta mind a két arcát és ezt mondta: Már régen vártam erre az alkalomra. Golda Meier megjegyezte: “De nem jött el.”Mire Szadat így válaszolt: “Sajnos, csak most érett meg az idő erre...” A konzervatív arabok részéről sok a kritika, sőt szidalom éri Szadatot. Nehéz dolog békét hirdetni egy gyűlölködő világban. AHOGYAN KISSINGER LÁTJA Közvetlenül Szadat beszéde után a Knessetben, az NBC kommentátora meginterjúvolta Dr. Kissingert. “Most az a probléma” - mondta Dr. Kissinger, “hogy a találkozó után mind a két fél úgy érezze, hogy engedményt tett a béke és egy jobb viszony érdekében, amely egy új korszakot nyit meg. “Akármit is hallottunk is a beszédekben, nem hiszem, hogy a felek ne vették volna észre a találkozó történelmi jelentőségét. Ha ez a találkozó nem vezet eredményre, akkor Szadat csak úgy maradhat a helyén (ha egyáltalában megmaradhat), ha átáll egy erősen radikálisabb irányzatra. Izrael viszont újra elszigetelődik.” Ha a két fél a zárt tárgyalások során nem mond többet, mint amennyit a nyilvánosság előtt mondott, akkor “a helyzet gyors romlását fogjuk látni”. Ami a Genfi Békeértekezlet kilátásait illeti, Dr. Kissinger ezeket mondta: “Nehezen hihető, hogy a tervezett Genfi Értekezlet elérhetné azt, amit ez a drámai és történelmi találkozó nem tudott elérni.” Dr. Kissinger szerint Szadat úgy látja a dolgokat, hogy a Genfi Értekezlet nem hozhat megoldást és egy újabb erőszakos kirobbanáshoz fog vezetni, amit Szadat el akar kerülni. Ezért határozta el magát erre a szokatlan lépésre. (Az izraeli látogatásra.) Sadat Begin 2. oldal amerikai-kanadai magyar élet 1977. december 3. , @rllUHUin5 T-------------% Magyar Élet ! c^AmericaJi* C^nadiaricHunganan AMEMiCA S LINKESTWEAKLY HTNEHUMGAMIANLANGUAGC WtLt Y S MkMJt W CAWAPA 3KMIMMN 11N M11II N*l iTTlimMUMlMiliVl MMm tMIMIM IMH IMIIM............ MN Nortti PARIS Avc, CHICAGO, Illinois *0684 Főszerkesztő és kiadó: ÁDÁM HALMÁGYI LAJOS, 3636 N. Paris Ave. Chicago, 111. 60634 Telefon: 625-8774 Second Class Postage paid at Chicago, 111. Published every Saturday.Lapunk ára USA-ban 35 cent, Kanadában 35 cent. „ Előfizetési díj: USA-ban: egy évre $18.00, félévre $10.00 •Kanadában: egy évre $18.00, félévre $10.00 I Editorial and Publishing Office: 3636 N.Paris Ave., Chicago, IU. 60634. Phone: 625-8774. Managing Editorand Publisher: Louis Halmagyi Adam Subscription rate: $18.00/year in the USA, Canada: $18.00/year Újabb expedíció egy óriás meteorit felkutatására Egy évvel ezelőtt óriási meteorit hullott a Japán-tengerbe. Néhány sikertelen kísérlet után most egy újabb expedíciót indítanak a keresésére. Egy erre a célra hajóra szerelt készülékkel átkutatják a tenger alját. A kutatásban búvárok is közreműködnek majd. A meteorit tömegét — a légkörben való felizzása és a becsapódása keltette vízmozgás nagysága alapján — 100 tonnára becsülik. Az eddig megfigyelt legnagyobb meteorit Délnyugat-Afrikában hullott a Földre, s a tömege 69 tonna volt. (Technikus) MEGHALT KURT VON SCHUSCHNIGG Idősebb olvasóink bizonyára emlékezni fognak a 40 év előtti Európa kritikus napjaira, amikor Ausztria akkori kancellárja, Kurt Schuschnigg, megpróbálta elkerülni Ausztria bekebelezését Hitler Németországába. Az események 1938 márciusában annyira kiélesedtek, hogy Ausztria közvetlenül a német megszállás előtt állt. Schuschnigg kancellár kénytelen volt aláírni az “Anschluss” egyezményt, abban a reményben és ígéretben, hogy német csapatok nem fognak bevonulni Ausztriába. A szerződés aláírása után két nappal, 1938 március 12.-én, mégis bevonultak. Ezzel elindultak azok a történelmi események, amelyek a második világháborúhoz vezettek. A német csapatok bevonulása után Schuschniggot letartóztatták. Hét évet töltött koncentrációs táborokban, ahonnan csak a második világháború végén szabadult ki. A háború után kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol a St. Louis Egyetemen, St. Louisban tanított, mint a politikai tudományok professzora. 1967-ben visszatért Ausztriába, ahol Innsbruck mellett egy kis faluban, Müttersben, november 18.-án, 79 éves korában meghalt. MOSZKVÁBAN hétfőn, november 7-én tartották meg az 1977-es októberi forradalom évfordulóján a tradicionális nagy katonai parádét és a szovjet nép ünnepi tömegfelvonulását a Vörös-téren. Ez évben a Szovjetunió fennállásának, azaz a szovjet rendszer hatalomra jutásának 60. évfordulóját ünnepük Lenin mindenkifölöttiségének jegyében a szovjet birodalomban, mintha az elmúlt hat évtized mindenben őt igazolta volna. A hétfői óriási arányú katonai felvonulás valószínűleg mély benyomást keltett a szemlélők százmillióiban, kik a világ minden tájára sugárzott műbolygó közvetítés révén TV-iken át láthatták a tömör széles oszlopokban menetelő tízezres katona tömegeket és a legmodernebb nehéz fegyverek, tankok, rakéták, tüzérség áradatát. A szabad világban élők (és félék) a nemszakértők óriási többsége valóban elszoruló szívvel szemlélte ezt a nem kevéssé fenyegető katonai erődemonstrációt, ugyanúgy, ahogy nézte annak idején, négy évtizeddel ezelőtt Hitler Adolf ármádiájának fantasztikus méretű ijesztő felvonulásait, melyeken százezres katonai tömegek díszlépései, és a felvonuló tankok lánctalpai alatt döngött-zengett a föld. Akkor is mindig elhangzott az ilyen díszfelvonulásokon: Mi békét akarunk, de jaj azoknak... Most is elhangzott egy szélesmellű aranydiszes tábornagy szájából a Lenin mauzóleum tetejéről a szózat a „békét fenyegető erők” felé: „...mi a békét akarjuk... a Szovjetunió békehatalom, ám jaj azoknak akik a béke ellenségei akik a szocializmus vívmányait veszélyeztetik...” Megfigyelők szerint a hétfői felvonulás arányaiban és hangsúlyozottságában nagyobb volt minden korábbinál melyeket a II. világháború óta rendeztek Moszkvában.