Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1979. március (21. évfolyam, 8-12. szám)

1979-03-03 / 8. szám

D*ro O C O COH* amerikai-kanadai a ÁRA:45CENT yt ll Í Magyar Elet l l cAmerícaq* Canadiaij^Hungafíari ^Life Z AMERICA’S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGÁRIÁN LANGUAGE ? - ■ _ TORONTO * MONTREAL _ V Vol.21 .N0.8.XXI.évf.8.szám. NEW YORK*CHICAGO*LOS ANGELES*CLEVELAND*DETROIT★ FLORIDA March 3, 1979 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ KÍNA TÖBB OLDALRÓL SIKERESEN TÁMADJA VIETNAMOT MOSZKVA HISZTÉRIKUSAN FENYEGETŐZIK VESZÉLYBEN FOROG AZ EGÉSZ KÖZÉP-KELET Az arab világ egyik szakértője zárt ülésen figyelmeztette Izrael országygyűlését (Knesset), hogy Irán után rövidesen Törökországban is várható a konzervatív mohamedánok megmozdulása. Ehhez a­ “titkos” jelentéshez nyugodtan hozzáfűzhetjük, hogy az iránihoz hasonló veszély fenyegeti Egyiptomot, Pakisztánt és a Perzsa-öböl olajtermelő államait is. Az utóbbiakhoz tartozik Kuwait, Qatar, Bahrain, Abu Dhabi és az Egyesült Arab Emirátus. Egyiptomban Sadat elnök megérezte a tömeg hangulatát és elrendelte, hogy miniszterei Cadillac kocsik helyett használjanak Volkswagent. Szaud Arábia is érzi az iráni eseményekben rejlő veszélyt. Ezért látja szívesen az USA közeledését, különösen az US harci repülőgépek beígért látogatását. A veszély tudatában jó lenne, ha Izrael és Egyiptom vezérei áthidalnák a még fennálló ellentéteket és mielőbb megkötnék a békét. A pillanat különösen kedvező, mert érezve a vihar előszelét Szaud Arábia és talán Jordánia is feladná eddigi ellenkezését az izrael­­egyiptomi különbékével szemben. Ha Törökországban, vagy Szaud Arábiában láprakapna az iráni főpap tanítása, akkor Izrael közvetlen veszélyben forogna. Az Egyesült Államok katonai hatalma újra tétlenségre lenne kárhoztatva, mert a Fehér Ház és a Kongresszus nem szólhatna bele se Törökország, se Szaúd Arábia belügyeibe. A TEHETETLEN NAGYHATALOM Ezzel a címmel foglalkozott a bécsi “Kurier” az Egyesült Államok külpolitikailag oly válságos hetével, amikor Kabulban “ismeretlen terroristák” elrabolták és megölték az USA afganisztáni nagykövetét, ugyanakkor Teheránban a tömeg betört az US Követség épületébe, lerombolta annak rádió­állomását és átmenetileg fogvatartotta az US nagykövetet, valamint a követség személyzetét, beleértve néhány US katonát is. A “Kurier” többek között ezt írta: “A stratégiailag fontos Afganisztán elveszett és Irán is rövidesen elveszhet. Ezek az US külpolitikájának legutóbbi láncszemei, amelyek azt mutatják, hogy egy szuperhatalom is szánalomra méltó, tehetetlen óriássá válhat”. Majd így folytatta a “Kurier”: Ha az indiánok valahol már csaknem lemészárolták a fehér telepeseket, akkor földrengető dübörgéssel megjelent a kék­ kabátos US lovasság, trombitaszóval és John Wayne-el az élen. De ez a mozikban történt és újabban John Wayne sem érzi jól magát.” Olcsó gúnyolódás, de elgondolkoztató. A magunk részéről feltesszük a kérdést: Mi az oka az US katonai hatalom tehetetlenségének? A Fehér Ház azt mondja, hogy nem tehet semmit, mert 7.000 US állampolgár Iránban rekedt. De miért rekedt ott, amikor már hónapokkal ezelőtt minden világosan látó újságolvasó tudta, hogy Irán a forradalom és a polgárháború felé sodródik. Nem lassan, de viharszerű gyorsasággal. Eső után köpönyeg lenne azt kutatni, hogy kinek a hibájából rekedt Iránban 7.000 US állampolgár, köztük asszonyok és gyermekek. Csupán annyit akarunk leszögezni, hogy hiába költünk évente száz, vagy még több milliárd dollárt a hadseregre, ha a politikai vezérekből hiányzik a határozottság. Sajnálkozással állapítjuk meg, hogy a nagyhatalmak kora lejárt. Nemcsak az USA, de a Szovjetunió és több európai állam kormánya szinte térden csúszva igyekszik az iráni főpap kedvében járni, akiről egyelőre senki sem tudja, hogy szent-e, avagy őrült. DÉL-AMERIAKI PÜSPÖKÖK ÁLLÁSFOGLALÁSA A harmadik “Conferencia Episcopado Latinoamericano”, rövidítve CELAM III, zárónyilatkozata 21 fejezetből áll, amelyekben az Értekezlet résztvevői határozottabban követelik az Egyház kiállását a szegények érdekében, mint ahogyan azt II.János Pál pápa tette az Értekezletet megnyitó beszédében. A két álláspont ellentétes. Inkább árnyalati különbségről van szó, amikor a pápa óvatosságra intette a papságot. Ez nem is csoda, ha tekintetbe vesszük, hogy a legutóbbi 10 év alatt Délamerikában 850 katolikus papt száműztek, vagy megöltek. A panamai Marcus McGrath érsek szerint az új okmány határozottabban és világosabban fogalmazta meg a püspökök álláspontját, mint a 11 évvel ezelőtt Medellinben, Kolumbiában, megtartott püspöki Értekezlet tett, amely már akkor is a szegénység érdekében és védelmében foglalt állást. A harmadik Értekezlet résztvevői hangsúlyozták, hogy a r.kat. Egyház az egyetlen intézmény Délamerikában, amelynek elég tekintélye van ahhoz, hogy kiálljon az emberi jogok érdekében és elítélje a diktatórikus kormányok által elkövetett jogsértéseket. Az új okmány többször beszél “új szociális rendről”, amely az emberi méltóság tisztekben tartásán és a keresztényi elveken épülne fel. Ugyanakkor elveti úgy a marxista, mint a kapitalist­a ideológiát. Az Értekezlet sajnálattal állapította meg, hogy a keresztényi hit egyre inkább néhány szertartásra zsugorodik össze, mint pl. a keresztvetés, keresztelő, esküvő és temetés. Ennek okát inkább bizonyos rétegek közömbösségében, mint az ateizmusban látják. Aggasztó a lelkészutánpótlás számszerű hanyatlása is. Néhány délamerikai államban a lelkészek 50%-a misszionárius és ezeknek a száma is apadóban van. A zárónyilatkozatot 17 napi tárgyalás után 22 államot képviselő 200 bíboros, érsek és püspök írta alá. Carter elnök és a mexikói olaj A tehetetlen nagyhatalom Veszélyben forog az egész Közép-Kelet Vita a sah hangja körül

Next