Amerikai Magyar Népszava, 1976. január-június (86. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-02 / 1. szám

2. OLDAL AMERIKAI__________________________MAGYAR N ÉPSZAVA AHCRICHH HUNOARIAN RCORtl't VQICt S • AN AMERICAN NEW1PAPER IN THE HUNGÁRIÁN LANOUACE • fUMmwe Ivnv FAIPA* Editor: ZOLTÁN GOMBOS Published every Friday Second Clöss Postage Paid At Cleveland, Ohio AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND, OHIO 44114 ___________________Telefon: 241-5905___________________________ Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $15.00 Félévre (half year) $8.00 Más országokban (other countries) egy évre (one year) $20.00 félévre (half year) $12.00 Az Amerikai Magyar Népszava és az Amerikai Magyar Világ (vasárnapi lap) együttes előfizetési ára: 1 évre 25 dollár; félévre 13 dollár. Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1579 SECOND AVENUE, NEW YORK, N. Y. 10028 Telefon: RE 7-9370 ­­HETI FÓRUM »­................................................. NEW YORK: DEKADENCIA A dekadencia, pompás vagy undorító — attól függően, hogy mi a néző álláspontja — úgy tűnik általánosan elfoga­dott New Yorkban, pontosab­ban Manhattanban manapság. Legalábbis azok akiknek van rá pénzük, hogy átvészeljék, s még arra is, hogy a deka­denciából valóságos divatot csináljanak. Ha vannak is sokan akik érzik a válságot, a legújabban megnyitott luxusállatszállo­­da soha nem látott konjunk­túrát él át. A város egyik leg­jelentősebb pénzügyi válsága kellős középen! S igaz, hogy 46 fontos épít­kezési tervet le kellett állíta­ni , köztük iskolák és rendőr­ségi épületek építését, viszont a Világkereskedelmi­­Központ hatalmas felhőskarcolója tete­jén egy 7 milliós kupolát ter­veznek. A New York Times nemrég egy 31 fogásos vacsorát mu­tatott be­­ első oldalán. A vacsora, amelyre Párizsban került sor, de amelyet két New York-i fogyasztott el, “csupán” $4,000-be került. Az ilyen példák elgondol­koztatóak. Lehetséges, hogy azoknak a levélíróknak volt igazuk, akik az ország min­den részéből a város jelenle­gi pénzügyi válságát vitatva megírták, hogy New York hanyatlása lényegében ugyan­az a morális és kulturális ha­nyatlás amely a nagy Római Birodalom végső hanyatlását csupán kis idővel előzte meg? Lehetséges, hogy e véle­­mények talán túlzóak. Az azonban egy félreismerhetet­len tény, hogy miközben a szegény, a munkásosztály és a középosztály fizeti a “Bűnös Város’’ hatalmas adósságait — magas adókkal, túltelített földalattikon utazva, szem­benézve a növekvő bűnözéssel és a csökkenő rendőrségi lét­számmal, a gazdag valahogy teljesen függetlenné vált mindezektől a problémáktól. A gazdag 13 ezer dolláros szőrme hirdetése előtt áll, s csupán azon gondolkozik, hogy tetszik-e neki, s nem azon, hogy drága-e. Abnormálisnak tűnő diva­tok ütik fel a fejüket, szex­uális perverzitás és mazochis­­ta orgiák, s egyre több hirde­tés szól azokhoz, “akiknek már mindenük meg van, ki­véve . . .” Még a leggyakor­­lotabb nézők is olykor meg­rökönyödnek néhány újabb szokás és darab láttán. “Sza­­domazohizmus” a divatos szó újabban, s ez nem meglepő. Még néhány hirdetés is ízlés­telenné és dekadenssé vált. Dekandencia — pompás vagy undorító — csak deka­dencia marad. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Péntek, 1976. január 2 WASHINGTON . Pénzügyi szakemberek megállapítása sze­rint Dél-Korea adóssága 6 billió dollárt tesz ki és amennyiben nem kapnak lényeges amerikai anyagi segítséget, akkor nem tudnak eleget tenni fizetési köte­lezettségeiknek. MILLIÓKAT PAZAROLNAK TANULMÁNYI KÖLCSÖNÖKRE WASHINGTON — 1973. jú­nius 11-én három férfi 278.000 dollárt vágott zsebre. A három férfi, aki kisétált a bankból e hatalmas összeggel, nem bank­rabló volt, nem, hanem iskola­­igazgató. A pénz, amit zsebre vágtak s amit máig sem fizettek vissza, nem egy bankrablás eredménye volt, csupán szabályos iskolai kölcsön és a magániskoláknak járó állami támogatás egy része. Ez az összeg csak egy kis része volt annak, amit az állam elveszített, mert a csődbe jutott és bezárt iskolák több száz diákja már régebben tanulmányi kölcsönt vett fel. A West Coast Schools magánvállalkozás 1970 óta 2 millió dollár támogatást kapott szövetségi kölcsön és szubvenció formájában. Ezen kívül kb. 8 millió dollárt fizettek ki államilag garantált tanulmá­nyi kölcsönök címén. A 278 ezer dollár teljes egészében a West Coast Schools egykori elnökének zsebében kötött ki. Ugyanazon a napon, amikor a leköszönt magániskolai igaz­gató testület tagjai a pénzt zsebre vágták, egyik volt alkal­mazottjuk levelet írt a kormány­hatóságoknak, amelyben figyel­meztette őket, hogy az általuk nyújtott támogatás magánsze­mélyek zsebébe vándorol. Azonban ez a levél semmit sem segített: az illetékes főható­ság hivatalnokai a kisujjukat sem mozdították. Jóval később, egy szenátusi vizsgáló bizottság úgy találta, hogy a West Coast Schoools tár­sulat elnöke, Peters már jóval ez­előtt is számos pénzügyi kihágást követett el igazgatói posztján. Lehetséges, hogy ez a kirívó eset nem tipikus. A Department of Health, Education and Wel­­fare hivatalnokainak magatartá­sa azonban tipikusnak mondha­tó. Hogyan lehetséges, hogy évekig állami szubvenciót juttat­tak intézményeknek, amelyek­ben ilyen hatalmas összegeket loptak el az állami támogatás­ból? Hogyan lehetséges, hogy a West Coast Schools minden felső ellenőrzés nélkül évekig folytat­hatta mindezt. Szintén tipikus, hogy az ál­lamilag garantált tanulmányi kölcsönök jelentős részét nem fizetik vissza. Körülbelül 24 szá­zalékát, ha nem többet. Ennek egyik fő oka az, hogy számos diák nem talál munkát, miután az egyetemet elvégezte és csődöt jelent, így nem kötelez­hető a kölcsön visszafizetésére. Szintén gyakori eset, hogy a Department of Health, Educa­tion and Welfare jelentős össze­gű kölcsönt juttat nem megfelelő iskolák számára, amelyek közül több csődbe kerül és bezár, mielőtt diákjai befejezhették volna tanulmányaikat. Hatalmas összegek kerülnek olyan iskolák támogatására, amelyeknél indokolatlan a támo­gatás. A kormányhatóságok újabban komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy megvonják a támogatást azoktól az iskolák­tól, amelyek nem alkalmasak és amelyek nem szorulnak ilyen tá­mogatásra. KÖZÉPKORI KM­PADOK BRAZÍLIÁBAN RIO DE JANEIRO — Brazí­liai politikai foglyok azzal vádol­ták a biztonsági erőket, hogy idáig 55 társukat kínoztak halál­ra­­ 1969 óta. Egy terjedelmes dokumentu­mot állítottak össze és csempész­tek ki a Sao Paolóban levő bör­tön elítéltjei, akik tanúsítják, hogy ők maguk látták vagy hallották 16 társuk kínzását. A dokumentum szerzői több mint 25 különféle kínzást írtak le részletesen, amelyeket legtöbb­ször úgy ismertek, hogy azokat rajtuk is gyakorolták. 233 személy nevét sorolták fel akik a kínzást végezték, köztük egy tábornok és több más magasrangú katonai személyiség nevét. A dokumentum szerint az esetek többsége 1969 és 1972 között történt. Ez az eddigi leg­részletesebb ilyen irányú doku­mentum, amely nyilvánosságra került. A brazíliai hatóságok teljes mértékben tagadják, hogy ilyen esetek történtek. 35 elítélt elmondta, hogy ők maguk is kínzások áldozatai voltak, s elmesélték hogyan kínozták őket elektromos áram­mal, extrém fagypont és forrási pont között váltakozó hőmér­sékletű cellákban, víz alá nyom­va őket és egyéb módszerekkel. Az egyik esetben, 1971-ben Joaquim Alencar de Seixast órákig kínozták, mindenki hall­hatta, ahogy az elektromos sokktól szenvedve órákig ordí­tott. Végül, 16 éves fia szeme láttára kínozták halálra. Egy másik halálos áldozatot öt napig kínoztak, mielőtt meghalt. A dokumentum szintén meg­említi 19 személy nevét, akik nyomtalanul „eltűntek”. A do­kumentum aláírói között vannak diákok és hivatásos szakembe­rek, szakszervezeti vezetők és mások, akik 4-től 82 évig terjedő börtönbüntetésüket töltik. ROBBANNAK A BOMBÁK MIAMIBAN MIAMI • Az elmúlt 10 nap­ban kilenc nagyerejű bomba robbant itt. Egy rendőrnő meg­sérült, több kormányépület szen­vedett kárt, köztük a „Federal Bureau of Investigation” épülete is. A robbanások közül hét akkor történt, amikor a külügy­miniszter-helyettes William D. Rogers járt a városban. Kívül a hotel előtt, ahol Mr. Rogers beszélt, kubai menekül­tek táblát hordtak, amelyeken őt és Mr. Kissingert „árulónak” titulálták, mert vissza akarják állítani a kapcsolatokat Kubá­val. A teremben ülőket „vörös disznóknak” nevezték. „Amikor megláttam azokat a táblákat a televízióban, olyan mérges tettem, hogy nem tudtam egyenesen ülni sem” — mon­dotta egy szövetségi tisztviselő, aki kérte, hogy nevét ne nyom­tassák ki. „Én éppen olyan kom­imal­istaellenes vagyok, mnt amilyennek ők megjátsszák ma­gukat. De milyen jogon töltik ki haragjukat amerikai tisztviselő­kön. Nekünk jogunk van barát­ságban lenni bármelyik ország­gal, ha akarjuk. Ha nekik ez nem tetszik, el is mehetnek innen” — tette hozzá az állami alkalmazott. A rádió és tv is sok hívást kapott és a betelefonálók mind élesen elítélték a kubaiak visel­kedését. Kubai-amerikaiak teszik ki Miami lakosságának 53 százalé­kát. „A kubaiak itt semmi mást nem csináltak, csak bajt” — mondja egy munkás Hialeah­(Folyt, a 3. oldalon)

Next