Amerikai Magyar Népszava, 1984. január-június (85. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-06 / 1. szám

Péntek, 1984 január 6. EMBEREK, TÖRTÉNETEK A csontolvasó WASHINGTON — A Smithsonian Institute Termé­szettudományi Múzeumának homályosan megvilágított, vé­get nem érő folyosóin talál­ható számtalan iroda és labo­ratórium egyike J. Lawrence Angel csontszakértőé, aki az ókori görög csontvázak szak­tudósa és gyakran vállal mun­kát a rendőrség részére is, ha talányos bűnügyek megfejtésé­ben használhatják tudását. Az interjút megelőző he­tekben például egy doboz meg­égett csont érkezett laborató­riumába, melyet egy kigyulladt benzinszállító tankautó mellett találtak a virginiai Front Royal városka közelében. A feltéte­lezés szerint a csontok egy Montgomery megyei, Md., borkereskedő maradványai voltak, akit Román M. Lei­mernek hívtak. ,,Az első pillantásra, a má­sodperc tört része alatt nyil­vánvaló volt, hogy a csontok nem emberi maradványok”, meséli Angel. „Ráadásul a csontokat feldarabolták, ami ugyan emberi csontokkal is megtörténhet, de mégiscsak nagyon ritkán.” Egy állatcsont-kutatóhoz vitte a maradványokat, aki megállapította, hogy sertés­csontokról van szó. A rendőr­ség ezek után arra a következ­tetésre jutott, hogy Leimer, akinek borkereskedése a csőd szélén állt, maga főzte ki a „disznó” tréfát. „Csacsi próbálkozásnak tűnik fel a szememben, ha csakugyan ezt tette volna”, említi Angel. A biológiai ant­ropológus számára, aki úgy ol­vas a csontokban, mint más az újságban, egy efféle trükk le­leplezése bosszantóan egyszerű feladat. A Smithsonian Institute­­nál töltött 21 éve alatt a bioló­giai antropológia kurátoraként Angel több mint 400 személy maradványainak azonosításá­ban működött közre, akik kö­zül sokan gyilkosságnak estek áldozatul. Szakértő tanúként 13 gyilkossági ügy tárgyalásán vett részt, közülük 11 esetben találták bűnösnek a gyanúsí­tottat. Irodájában több mint 29 ezer csontváz található, egy la­tin felirat pedig a következők­re figyelmeztet: „Itt a holtak tanítják az élőket.” A 68 éves Angel London­ban született, egy angol szob­rász és egy klasszika-filológiá­val foglalkozó amerikai hölgy gyermekeként, 13 évesen ke­rült Amerikába. A Harvardon végezte felsőbb tanulmányait. A csontok iránti érdeklődése kisgyerekkorába nyúlik vissza, meséli, mert rémülettel töltötte el az apja szobrász­ műtermé­ben álló csontváz. A Harvardon eleinte a klasszikusokat tanulta, mivel azonban „egyszerűen unal­masnak találta ezt a területet, másnak találtam ezt a terüle­tet, az antropológiára nyargal­tam át. A klasszikusok nem tudták kielégítően megmagya­rázni nekem, miért olyanok az emberek, amilyenek.” Saját csontjairól egy hozzá hasonlóan jól felkészült ember a következőket tudná megálla­pítani, meséli: „Csontjaim el­árulnák, hogy szívós, de so­vány ember voltam. Amikor először látogattam el Görögor­szágba, egy ottani antropoló­gus kollega, John Koumaris a koponyámra pillantva a követ­kezőket mondta, meglehetősen sértő hangnemben: ,Ha a ko­ponyád hozzám kerülne, nem tudnám, hogy férfié volt-e vagy nőé’.” „Arról is árulkodnék a csontvázam, hogy valami baj volt a bal lábammal. Könnyen kiderülne, hogy gyermekbénu­lásról van szó. Az sem kerülné el a figyelmemet, hogy a bal kulcscsonton parányi kidudo­­rodás található, hasonló ah­hoz, mely a szoptató nőknél fordul elő. Azt persze már képtelenség lenne kitalálni, hogy 8 éves koromból szár­mazik, amikor boxolni tanul­tam Londonban.” Mivel egészségi állapota nem engedi, hogy utazzon to­vábbi ősi csontvázak után ku­tatva — tavaly szívműtéten esett át —, élete tudományos tapasztalatainak összefoglalá­sán, rögzítésén dolgozik. Az emberek egészségi állapotáról, táplálkozásáról és életkedvéről szóló könyvet ír — csontszak­értői tapasztalatai alapján — az ókortól napjainkig terjedő érvénnyel. Az intézeti tevékenységen kívül antropológiát tanít a George Washington Univer­sity-n, szemináriumokat tart halottkémeknek és vizsgálja azokat a csontmaradványokat, melyek havonta kétszer érkez­nek a rendőrségtől, az ország legkülönbözőbb pontjairól. A Smithsonian-nál végzett kurá­­tori tevékenysége évi 60 ezer dollár jövedelmet biztosít szá­mára. Nemrég néger rabszolgák csontmaradványait kellett fényképeznie az intézet számá­ra, melyek az 1700-as évek vé­géről származtak, és a mary­landi Catochin környéken buk­kantak rájuk 1978-ban. „Ezt a nőt például, aki úgy 50 éves kora körül halhatott meg, valósággal agyondolgoz­tatták”, mondja egy felső kar­csontra mutatva. J. Lawrence Angel AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 3. OLDAL Kelet-európai disszidensek százai Jugoszláviában BELGRÁD — ENSZ és ju­goszláv források szerint több­száz kelet-európai kért politi­kai menedékjogot Jugoszláviá­ban az utolsó két évben. A 2,919 disszidens nagy ré­sze — 1,830 román —, a többi magyar, bulgár, orosz, cseh­szlovák és albán. A jelentések szerint a romá­nok legtöbbje átússza a két or­szágot elválasztó Dunát. A ma­gyarok és csehek nagy része tu­ristaként érkezik Jugoszláviába. Az idevágó adatok az ENSZ menekültekkel foglalko­zó szervezeteitől származnak, ugyanis a jugoszlávok nem akarják dobra verni, hogy menedéket nyújtanak kelet-eu­rópai disszidenseknek. A menekültek nagy része Amerikába, Ausztráliába és Nyugat-Németországba tart, addig is két tranzit táborban várakozik, vagy belgrádi szál­lodákban. ■ ■■kSiLLLLZUJJLzmmmWrn W­WIiliin—PWTB1WI1WMI _____Meg akarja tudni, hogy milyen köze! áll_____repüln'! a finn, és a magyar? R­epüljön .ludtpes.re New Yorkból a REPÜLŐJEGY ÁRA a finn fővárosban egy nap ingyenes rés­zlet­ekor keresse fel utazási Ügynökét. 5. átló tár, frve rost ezo köri TaT táp? va, .y ti yfá r801-727-57 TV-á f. /■ ír i / . (New York City-ben hhia a — írj tcsoita jí ijenezes tesz ~u ~ _ _ ■--------~ ~ ^ birát.,ágosság ikrái és egyszerű ~r Wj ^AJI'iO’i^3 eleganciájukra közismert finnekké' egy. tt H

Next