Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-01-17 / 16. szám

II. évfolyam. Pest, január 17-én 1869. 16.szám. anyagi Érdekeink­b­en Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal: az orez. magyar iparegyesület helységében, Pest, régi szinépület I. emelet. A lapot illető küldemények ide intézendők '____________________ AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAREGYESILEt UV Az egyesület megbízásából kiadják: STEINACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. , mgjelen e lap minden vasárnap Előfizetési d­ij :­­ nem tag, részére egy évre 6 frt félévre 3 „ tagok részére egy évre 4 frt félévre 2 „ Hirdetési dij : 3 hasábos petit so­­­­ronk­ént 6 kr. — A 30 krnyi bélyeg illeték külön számíttatik. '___________________9] Minthogy lapunk szétküldésében a legnagyobb pontosságot akarjuk megh­onosítani, kérjük a­z. előfizetőket, hogy a netalán tapasztalandó legkisebb rendetlenségnél — bérm­entetlen nyílt levélben — azonnal reclamálni szíveskedjenek. T A R T A L O M: Közvélemény szervezése. — Női munka és női ipariskolák. — A gyári munkások biztosítása. — A hazánkban eredő víz­tömegek hasznosítása. — Az uj távirati szerződés. — Ifjabb találmányok és közlemények az ipar teréről: Emelőmű (Ele­vator) száraz és híg állományok számára. — Szaru- és fafestés. — Ónöntvény bronczozása. — Dobb szabadalmazott fűtése a „Wiener Ztg.“ nyomdájában. — Hasznos jegyzetek. Javított kapu. — Padlózat bevonása vizüveggel. — Legjobb ragasz­tószer. — Vegyesek. — Könyvészet. — Kiadósági levelezés. A közvélemény szervezése. Tisztába kell jönnünk magunkkal a felett, hogy mit k­vetel hazánkban az ipar emelkedésének hajthatatlan lo­­g­ása, és e kívánalmakat addig és oly határozottan kell ha­­­lgoztatnunk,míg országos közvéleménynyé válnak, mely­nek ellent nem állhat sem szaktársaink elfogultsága, sem az állam szűkkezű fukarsága. E czélra egy iparosokból és ips­os érdekeltekből álló, helyesen szervezett országos gyülekezetet kell létre­hoznunk. A­ki azt véli, hogy ez minden előkészület nélkül, egy­iniszteri parancsszóra, vagy egy országos nevű hazafi elkesítő szózatára létrehozható, az — mint az angolszáz példabeszéd mondja — a számadását gazda nélkül csi­nálja. Olyan országokban, a­hol az iparkamarák az iparos osztály meggyőződésében erős alappal bírnak, ott egy emi­­lyen gyülekezet létesítése gyermekjáték lehet. Nálunk nem az. Nálunk a kereskedelmi és iparkamarák oly ide­­genszerű, ellenszenves intézményt képeznek, hogy belőlük az iparos osztály valódi közvéleményének kisarjadzását re­mélni egyátalában nem lehet. Nem akarjuk mi ezzel a kereskedelmi és iparkama­rák intézményét bírálni vagy helyeselni; ha az iparkama­rák intézménye jó — tant mieux, ha rósz — tant pis! Ne­künk ehez most semmi közünk. Hanem ezerszeres bizonyí­tékok és megc­áfolhatlan tapasztalatok alapján tétovázás nélkül constatálni merjük azon tényt, hogy ha az iparka­marák tökéletes mellőzését decretálnák, az egész iparos­osztály könnyebbülten nagyot lélegzene, mint a­kinek lelkéről egy mázsányi teher esett le, és egyetlen egy hang sem szólalna meg, hogy az iparkamarák részére kegyelmet esdjen. Az iparos osztály ezerszer jobban szereti a téren a tö­kéletes tabula rását, mint a legtökéletesebb kereskedelmi és iparkamarai intézményt. Ez nem izgatás az iparkamarák ellen, hanem a hely­zet tényszerű előadása. És ha a dolgok így állnak, akkor bizony legalább is elvakultság, az iparos közvélemény szervezését a kereskedelmi és iparkamaráktól remélni. Igen jól tudjuk mi azt, hogy a kamarai intézmény helyettesítése nem könnyű, sőt hogy felette nehéz olyan közeget alakítani, mely az iparos osztály részvétére tá­maszkodhatnék, mivel— a­mint már többször kimondtuk — az iparososztály nagy része saját érdekei iránt is mond­­hatlan közönynyel viseltetik. Azon intézménynek, mely az iparososztály közvéle­ményének szervezésére leend hivatva, olyannak kell lennie mely a szervezés előtt először részvétet hódít maga iránt. És erre alig képes más intézmény, mint a szabad és közvetlen társulás. A társulás eszméje iránt az iparos osztály nem idegen, sőt ez osztály java meg­­győződésszerű lelkesedéssel viseltetik az újabb kornak azon nagyszerű szellemóriása iránt, mely minden téren annyi bámulatra ragadó eredményt mutatott fel, a melytől némelyek — talán nem épen alaptalanul — a társadalmi és gazdasági viszonyoknak teljes átalakulását várják, mely a tőke túlsúlyának megtörésére, s a megzavart gazdasági egyensúlynak és öszhangnak helyre állítására látszik hivatva. A ki az iparos közvélemény szervezésének nagyszerű művét sikeresen be akarja végezni, annak az iparos­osztály érintett társulási hajlamát, ezen létező és működő gaz­dasági erőt, kell megragadnia és a kitűzött czélra irányoz­nia. Meg kell ragadnia az egészséges és üdvös izgatás lel­kesítő szövétnekét és az ország minden részében az iparos­osztály minden rétegében fel kell gyújtania a szabadelvű társulás iránti lelkesedést. A felköltött önerő azután eré­lyes és öntudatos vezetés mellett meg fogja tenni kötelesség­­szerű hivatását. A kezdeményezés ez irányban az országos magyar iparegyesület feladatát képezi. Az iparegyesület lelke­sítő, buzdító és irányadó életerejének el kell hatni a nagy iparos testnek legtávolabb ízeibe. Az egész ország iparo­sainak testületét egy idegrendszerrel kell átszőni, mely­nek központjából — mint az emberi testben az agyvelőből — kiinduló mozgalom a legtávolabb izekben is rezgésbe hozandja az idegeket és a holt tömegnek életet adand . . . 16

Next