Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)
1869-01-17 / 16. szám
II. évfolyam. Pest, január 17-én 1869. 16.szám. anyagi Érdekeinkben Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal: az orez. magyar iparegyesület helységében, Pest, régi szinépület I. emelet. A lapot illető küldemények ide intézendők '____________________ AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAREGYESILEt UV Az egyesület megbízásából kiadják: STEINACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. , mgjelen e lap minden vasárnap Előfizetési dij : nem tag, részére egy évre 6 frt félévre 3 „ tagok részére egy évre 4 frt félévre 2 „ Hirdetési dij : 3 hasábos petit soronként 6 kr. — A 30 krnyi bélyeg illeték külön számíttatik. '___________________9] Minthogy lapunk szétküldésében a legnagyobb pontosságot akarjuk meghonosítani, kérjük az. előfizetőket, hogy a netalán tapasztalandó legkisebb rendetlenségnél — bérmentetlen nyílt levélben — azonnal reclamálni szíveskedjenek. T A R T A L O M: Közvélemény szervezése. — Női munka és női ipariskolák. — A gyári munkások biztosítása. — A hazánkban eredő víztömegek hasznosítása. — Az uj távirati szerződés. — Ifjabb találmányok és közlemények az ipar teréről: Emelőmű (Elevator) száraz és híg állományok számára. — Szaru- és fafestés. — Ónöntvény bronczozása. — Dobb szabadalmazott fűtése a „Wiener Ztg.“ nyomdájában. — Hasznos jegyzetek. Javított kapu. — Padlózat bevonása vizüveggel. — Legjobb ragasztószer. — Vegyesek. — Könyvészet. — Kiadósági levelezés. A közvélemény szervezése. Tisztába kell jönnünk magunkkal a felett, hogy mit kvetel hazánkban az ipar emelkedésének hajthatatlan logása, és e kívánalmakat addig és oly határozottan kell halgoztatnunk,míg országos közvéleménynyé válnak, melynek ellent nem állhat sem szaktársaink elfogultsága, sem az állam szűkkezű fukarsága. E czélra egy iparosokból és ipsos érdekeltekből álló, helyesen szervezett országos gyülekezetet kell létrehoznunk. Aki azt véli, hogy ez minden előkészület nélkül, egyiniszteri parancsszóra, vagy egy országos nevű hazafi elkesítő szózatára létrehozható, az — mint az angolszáz példabeszéd mondja — a számadását gazda nélkül csinálja. Olyan országokban, ahol az iparkamarák az iparos osztály meggyőződésében erős alappal bírnak, ott egy emilyen gyülekezet létesítése gyermekjáték lehet. Nálunk nem az. Nálunk a kereskedelmi és iparkamarák oly idegenszerű, ellenszenves intézményt képeznek, hogy belőlük az iparos osztály valódi közvéleményének kisarjadzását remélni egyátalában nem lehet. Nem akarjuk mi ezzel a kereskedelmi és iparkamarák intézményét bírálni vagy helyeselni; ha az iparkamarák intézménye jó — tant mieux, ha rósz — tant pis! Nekünk ehez most semmi közünk. Hanem ezerszeres bizonyítékok és megcáfolhatlan tapasztalatok alapján tétovázás nélkül constatálni merjük azon tényt, hogy ha az iparkamarák tökéletes mellőzését decretálnák, az egész iparososztály könnyebbülten nagyot lélegzene, mint akinek lelkéről egy mázsányi teher esett le, és egyetlen egy hang sem szólalna meg, hogy az iparkamarák részére kegyelmet esdjen. Az iparos osztály ezerszer jobban szereti a téren a tökéletes tabula rását, mint a legtökéletesebb kereskedelmi és iparkamarai intézményt. Ez nem izgatás az iparkamarák ellen, hanem a helyzet tényszerű előadása. És ha a dolgok így állnak, akkor bizony legalább is elvakultság, az iparos közvélemény szervezését a kereskedelmi és iparkamaráktól remélni. Igen jól tudjuk mi azt, hogy a kamarai intézmény helyettesítése nem könnyű, sőt hogy felette nehéz olyan közeget alakítani, mely az iparos osztály részvétére támaszkodhatnék, mivel— amint már többször kimondtuk — az iparososztály nagy része saját érdekei iránt is mondhatlan közönynyel viseltetik. Azon intézménynek, mely az iparososztály közvéleményének szervezésére leend hivatva, olyannak kell lennie mely a szervezés előtt először részvétet hódít maga iránt. És erre alig képes más intézmény, mint a szabad és közvetlen társulás. A társulás eszméje iránt az iparos osztály nem idegen, sőt ez osztály java meggyőződésszerű lelkesedéssel viseltetik az újabb kornak azon nagyszerű szellemóriása iránt, mely minden téren annyi bámulatra ragadó eredményt mutatott fel, a melytől némelyek — talán nem épen alaptalanul — a társadalmi és gazdasági viszonyoknak teljes átalakulását várják, mely a tőke túlsúlyának megtörésére, s a megzavart gazdasági egyensúlynak és öszhangnak helyre állítására látszik hivatva. A ki az iparos közvélemény szervezésének nagyszerű művét sikeresen be akarja végezni, annak az iparososztály érintett társulási hajlamát, ezen létező és működő gazdasági erőt, kell megragadnia és a kitűzött czélra irányoznia. Meg kell ragadnia az egészséges és üdvös izgatás lelkesítő szövétnekét és az ország minden részében az iparososztály minden rétegében fel kell gyújtania a szabadelvű társulás iránti lelkesedést. A felköltött önerő azután erélyes és öntudatos vezetés mellett meg fogja tenni kötelességszerű hivatását. A kezdeményezés ez irányban az országos magyar iparegyesület feladatát képezi. Az iparegyesület lelkesítő, buzdító és irányadó életerejének el kell hatni a nagy iparos testnek legtávolabb ízeibe. Az egész ország iparosainak testületét egy idegrendszerrel kell átszőni, melynek központjából — mint az emberi testben az agyvelőből — kiinduló mozgalom a legtávolabb izekben is rezgésbe hozandja az idegeket és a holt tömegnek életet adand . . . 16