Királyi főgimnázium, Arad, 1874

I A görögök physikája. „A természet szemlélete felkelti az emberben a vizsgálódás szellemét. Va­lamint a szem a látásra, a fül a hallásra, úgy az emberi szellem a ter­mészeti jelenségek összefüggésének ki­kutatására és megértésére van hi­vatva“ Tyndall. A természet vizsgálatának fő feladata azon egymásután következő események állandó összeköttetéseit megállapítani, melyek a világegyetemben uralkodó rendet alkotják. Minden tüneményt mások előznek meg, me­lyek arra nézve mint okok folynak be, mások pedig követnek, melyek az előbbieknek okozatai. E tünemények között azon kapcsokat kell kikutatni, melyek azoknak rendszeres egymásból való folyását okozzák, hogy azok ismerete folytán, az öntudatunkban levő jelenségeket általános törvényeikre visszavezethessük. A jelen természettudósa, hogy célját elérje, először a tapasztalati úton halad végig és figyelme főkép a tényekre irányul. Megelégszik kez­detben a tünemények szemlélete, rendezése, gyűjtése és összehasonlításával, és csak ezek végeztével lép föl okoskodó és boncoló értelme, hogy a tüne­mények okait megmagyarázza. De szelleme itt még nem állapodik meg, hanem bizonyos benső ösztön hatása alatt a tünemények okainak végső okát is keresi. Ez azonban, — a­miről rég meg kellett győződnünk, — képességének határán túl fekszik; saját erőink nem képesek a természet működésének sem eredetét, sem végét fölismerni. Sőt sokszor oly események megfejtésénél is, melyek emberi látkörünkön nincsenek még túl, a nehéz­ségeknek oly neme gördül elénk, hogy azokat csak úgy hárítjuk el, ha a tünemények szemlélése közben fölébresztett képzelődésünk sugallatában bízva, bizonyos feltételekkel élünk, melyek véleményünk szerint a tünemé­nyek egy sorát kapcsolják össze. S ha későbbi észleleteink meggyőznek arról, hogy a tünemények fölvételeink szerint folynak le, akkor már hatal­mas lépéssel közeledtünk a tünemények valódi megértéséhez. Az ily föl­

Next