Ars Hungarica, 1992 (20. évfolyam, 1-2. szám)

1. szám - Tanulmányok - Szentesi Edit: Néhány megjegyzés az 1840-50-es évek építészeti ornamentikájához

Szentesi Edit NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ 1840-50-ES ÉVEK ÉPÍTÉSZETI ORNAMENTIKÁJÁHOZ* „Es gibt auf dem Gebiete der Architektur allerdings ein Feld wo das Stilgesetz mi t weniger Strenge waltet und der künstlerischen Freiheit eine viel freiere Bahn geöffnet ist. Es ist das der Ornamentik. Es liegt in der Natur der Romantik, dass dieses Feld mit Vorliebe von ihren Vertretern gepflegt ward. Allerdings ist das Or­nament ein dienendes Glied der Architektur, das erläuternde Wort der baulichen Construction, aber es hat auch seine selbstständige Geltung und seinen selbständigen Werth." (Rudolf v. Eitelberger Eduard van der Nüllröl)! I. Ha Ybl Miklós fóti templomát összevetjük azokkal a müncheni, berlini és bécsi épületekkel, amelyeket a kutatás joggal jelölt meg előképeiül az alaprajzi típusban, a téralkotásban és a belső „összművészeti" kialakításában 2, feltűnő egy közös különbség: a fóti templom növé­nyi épületornamentikában való nagyobb gazdagsága, elsősorban a kapun, a nyugati homlok­zaton, az altemplomban és a kriptatérben. A fóti templom sokféle és meglehetősen különböző eredetű elemeket egyesítő növényi ornamentumkincséből egyetlen motívumegyüttest szeretnék kiragadni és górcső alá vermi; a főhomlokzat oromzatát koronázó Mária szobor talapzatát alkotó kis pillér oszlopfőjét és a pillért két oldalról kísérő indás-leveles kompozíciót, s ezt sem megvalósult formájában, hanem az egyik tervváltozat (17. kép) alapján 3. A lapon látható ornamens határozottan a Rajna-vidék, méghozzá a Közép-Rajna-vidék 12-13. század fordulójára eső öt évtizede emlékei felé tereli előképkereső érdeklődésünket. Oda utal bennünket a tekercsekbe csavarodó indavezetés, a levelek és az indák aránya és viszonya, a levelek típusa, a fejezet esetében pedig annak felépítése, és díszítésének kompo­zíciója; egy enyhén szélesedő, álló levelekkel díszített alsó részhez téglalap alaprajzú, egye­nes oldalú, indás-leveles ornamenssel díszített felső rész csatlakozik, melynek két szélén egy-egy leveles inda csavarodik tekercsbe, középen a két inda összefonódásánál pedig álló levélcsoport közvetít. A mondott terület és időszak művészete 19. századi magyar recepciójának legismertebb eseménye a legnagyobb építész-kortárs, Feszi Frigyes, egyszeri vagy többszöri gelnhauseni látogatása 1839 és 44 közé eső müncheni tartózkodása idején 4. Feszi a helyszínen számos rajzot készített, melyeknek bizonyosan csak egy része maradt fenn 5. Hogy az ott látottak maradandó hatást tettek rá, azt azok a több példányban, az egyik datálása alapján legalább részben 1858-ban készült, hagyatékában fennmaradt lapok bizonyítják, amelyek gelnhause­ni oszlopfőket és konzolokat ábrázolnak 6. Már Komárik Dénes rekonstruálta, hogy Feszi e lapokkal egy album kiadását készítette elő 7. A tervezett album két, lényegében nem külön­böző változatban fennmaradt címlapterve 8 egyértelműen mutatja, hogy nem egyszerűen az építészek szokásos vándorútja sodorta őt Gelnhausenbe. Ezeken a lapokon a gelnhauseni császári palota bejárata fölötti kőfaragvány, az úgynevezett Barbarossa-fej (19. kép) ,javí­* Elhangzott a Hild-Ybl Alapítvány, az MTA Művészettörténeti Ku tató Intézete és a Budapesti Osztrák Kulturális Intézet rendezésében megtartott Ybl Miklós-konferencián, 1992. január 22-én.

Next

/
Thumbnails
Contents