Ars Hungarica, 1992 (20. évfolyam, 1-2. szám)

1. szám - Tanulmányok - Gábor Eszter: Ismét a Wechselmann villáról

Gábor Eszter ISMÉT A WECHSELMANN VILLÁRÓL* Az Ybl kiállítás katalógusának leadásakor — legalább hipotetikusan — megoldottnak tűnt a Wechsel mann-villa tervezőjének kérdése. 1 Időközben újabb szempontok merültek fel, amelyek más megvilágításba helyezték a szerző kérdését, és egyúttal az Ybl-kutatás néhány lappangó problémáját is felszínre hozták. A katalógusban megjelent tanulmányomban azt a feltevésemet kíséreltem meg hipote­tikusan igazolni, hogy a Városligeti (időközben Gorkij) fasor 12. számú telken épült villát, noha a beadványi terveken és az engedélyezési ügyiratokban csak az építtető építőmester, Wechselmann Ignác neve szerepel, feltehetően — a vele szoros kapcsolatban álló — Ybl Miklós tervezte. 2 Bizonyítékaim az építész és az építőmester szoros kapcsolatára, 3 a villa meghatározó motívumának — a két szintet átfogó nagy ívnek — Ybl későbbi munkásságában való ismé­telt megjelenésére, valamint arra vonatkoztak, hogy a villa részlettervei megtalálhatók az Ybl hagyatékban. 5 A kézirat leadása után sikerült végre rátalálnom egy már régen keresett forrásra. „Gorkij fasor 12. Volt Ráth György Múzeum egyemeletes, szabadonálló 1+3+1, oldal­homlokzaton 7 tengelyes. Eklektikus, építette Unger Emil 1880-ban. 1901-ben Györgyi Géza átalakította és megtoldotta Ráth György számára..." írta Zakariás G. Sándor. 6 A dátum szembetűnően téves volta — hiszen Unger Emil hét évvel a Zakariás által megjelölt időpont előtt meghalt —, a tervezőre vonatkozó megjelölést is kérdésessé tette, különösen azért, mert a cikk alján hivatkozott irodalomban még utalás sincs Unger Emil személyére. Hevesi Lajos 1873-ban megjelent Budapest és környéke című munkájának 191. oldalán azonban a következő olvasható: „Itt kezdődik a vadgesztenyefákból álló lombos és árnyé­kos városligeti fasor, mely egyenesen kivezet a ligetbe. Kétoldalt csinos, sőt részben igen díszes magánkertekkel van szegélyezve, melyeknek egyrésze ékes nyaralókat foglal magá­ba. Ezek közül feltűnő balra az ötödik kertben levő Wechselmann-féle villa, melyet Unger Emil épített, jobbra pedig a legutolsó épület a Batizfalvi testegyenészeti intézete.' (Fel­tételezhető hogy ez a hely lehetett Zakariás G. Sándor forrása.) Hevesi Lajos, a később a Wiener Sezession krónikásaként híressé lett műkritikus, a kor­társ művészeti eseményeket a hetvenes évek elején még Pesten kísérte figyelemmel. A Pester Lloyd munkatársaként az ő tollából kerültek ki a leginformatívabb ismertetések és kriti­kák például az akkori építészeti pályázatokról is. Fel kell tételeznünk tehát, hogy tudta mit írt, és az, ha 100 %-ig nem is tekinthető bizonyosnak, de körültekintő vizsgálatot feltét­lenül érdemel. Annál is inkább, mert a részelemzések, a történeti vizsgálatok valószínűsí­tik ugyan Ybl szerzőségét, de az összkép valahogy mégis nyugtalanító. Ránézésre az épü­let nem illeszkedik az Ybl-i életműbe, szófukarsága „részletszegénysége" idegenül hat a hite­les Ybl művek mellett. Mi a helyzet Unger Emillel? Neki hiteles műve nincsen. Egyelőre egy olyan művét sem ismerjük, amelyet szignált tervvel és hitelt érdemlő levéltári forrásokkal az ő kizárólagos * Elhangzott a Hild-Ybl Alapítvány, az MTA Művészettörténeti Kutató Intézete és a Budapesti Oszt­rák Kulturális Intézet rendezésében megtartott Ybl Miklós-konferencián, 1992. január 22-én.

Next

/
Thumbnails
Contents