Ars Hungarica, 1995 (23. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács 1995. május 30-31-én rendezett ankétjának anyaga: Emlékülés Szent László halálának 900. évfordulóján. - Jékely Zsombor: A középkori Szent László-falképek másolatai, 1863-1914

Jékely Zsombor A KÖZÉPKORI SZENT LÁSZLÓ-FALKÉPEK MÁSOLATAI, 1863-1914 Előadásom témája a Szent László-legendát ábrázoló középkori falképek 1863 és 1914 között készült másolatai. Arról a középkori Magyarország területén gyakori falkép­cdklusról van szó, amely Szent Lászlót a kerlési csatában ábrázolja, amint megszabadít­ja a kun által elrabolt leányt. Az első világháború előtti műemlékvédelem gyakorlatá­ban bevett szokás volt a templomok falképeinek lemásolása. A középkori Magyaror­szág számos falképét csak ilyen másolatokból ismerjük, és ezek felbecsülhetetlen se­gítséget jelentenek napjaink művészettörténészének munkájában. Az alábbiakban e másolatok keletkezésének és korabeli használatának kérdéseit fogjuk megvizsgálni, valamint a jelen kutatásaiban játszott szerepüket. Vizsgálódásainkat azért szűkítjük a Szent László-legendát ábrázoló falképek másolataira, mert ezeknek már akkor is különös jelentőséget tulajdonítottak. Még ha most el is tekintünk a nagyhatású középkori falképek korabeli utánzatairól (gondoljunk Giotto Navicellájának utóéletére), akkor is megállapíthatjuk, hogy a fal­képek kis méretben való lemásolása hosszú múltra visszanéző szokás. Csak 16. századi rajzmásolatokról ismerjük például a karlsteini Luxemburg-genealógia ciklust, 1 számos 17. századi kópia van segítségünkre a Rómában időközben elpusztult mozaik és festé­szeti emlékek, többek között a San Paolo fuori le Mura falképeinek tanulmányozásá­hoz. 2 Ezeket a másolatokat általában érdeklődő, utazó művészek készítették, funk­ciójuk nem a pontos dokumentálás volt. A művészettörténet önálló tudománnyá fej­lődése során a különféle rajzi és metszet másolatoknak azonban egyre nagyobb lett a szerepe a tudományos életben is. A fényképezés elterjedése előtt, és még utána is sokáig rajzokkal dolgoztak a művészettörténészek, rajzokkal és metszetekkel illusztrál­ták tanulmányaikat, könyveiket, és előszeretettel gyűjtötték őket. A tudatos műemlék­védelem megjelenésével összefüggésben még nagyszabású gyűjtemények is kialakul­tak, köztük a Musée des Monuments Français Párizsban, amely kizárólag másolatokat őriz, és a kiállított gipszmásolatokon és nagyméretű freskóreprodukciókon kívül ren­geteg akvarellmásolattal és rajzzal is rendelkezik. Magyarországon is bevett gyakorlattá vált a másolatok készítése. A vázlatkönyvek, és metszetekkel illusztrált díszes albumok mellett a dokumentáció céljával készült önálló másolatok is nagy számban maradtak ránk. A kiegyezés és az első világháború közötti időszakban az újonnan feltárt falképekről rendszerint másolatokat készítettek. A kópiák általában már a feltárás során elkészültek, esetenként azonban később újabb másolatokat is készítettek. Két módszert alkalmaztak ezek készítésekor: egyrészt pauszpapírra 1:1 arányban átrajzolták a falképeket, másrészt helyszíni színes akvarell­vázlatokat készítettek róluk. Ezek segítségével később kidolgozott színes másolatokat, esetenként metszeteket ill. egyéb könyvillusztrációkat készítettek. Néhány falképről nagyméretű, vászonra festett képeket is készítettek a helyszínen, vagy a másolatok

Next

/
Thumbnails
Contents