Ars Hungarica, 1995 (23. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács 1995. május 30-31-én rendezett ankétjának anyaga: Emlékülés Szent László halálának 900. évfordulóján. - Jékely Zsombor: A középkori Szent László-falképek másolatai, 1863-1914

306 Ars Hungarica ; 995/2 segítségével. A másolatok többsége a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium vagy Műemlékek Országos Bizottságának megbízásából készült, és a MOB Rajztárába ke­rült — ezek többnyire ma is megtalálhatók az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Tervtárában. A MOB iratai segítségével pontosan lehet dokumentálni e falképek sor­sát, készülésük körülményeit.3 A falképmásolatokkal eddig csak Kerny Terézia foglal­kozott érdemben, akinek ezúton is szeretnék köszönetet mondani e beszámoló elké­szítésében nyújtott segítségéért.4 Az ő érdeme egyébként az is, hogy a Szent László­legendák másolatai többségükben megjelentek László Gyulának a falképekkel foglal­kozó 1993-as könyvében.5 Középkori falképeinkre már a szabadságharc előtt felfigyelt a tudományos közvé­lemény. Az elsők közt a máramarosszigeti falképeket ismerték meg, amelyekről má­solatok alapján 1847-ben Henszlmann Imre közölt beszámolót.6 Ezek után komo­lyabb érdeklődés a szepeshelyi falkép iránt jelentkezett, amelyről Ipolyi Arnold 1864 januárjában az Akadémia közgyűlésén értekezett.7 Sokkal nagyobb szenzációt keltet­tek azonban az 1863-ban felfedezett bántornyai (Turnisce) falképek,amelyeketAquila János radkersburgi festő műhelye készített 1383-ban.8 Ezeket a falképeket választot­tam részletes vizsgálódásunk kiindulópontjának, mivel itt került elő először a Szent László legenda. A László-legenda, mint az egyetlen sajátosan magyarországi ciklus, akkor és később is különösen nagy figyelmet keltett. A Gózon Imre lelkész által fel­fedezett falképekre Rómer Flóris hívta fel a figyelmet először.9 Akkor még csak a templom padlásterében fennmaradt Szent László legenda volt ismert, melynek kap­csán hosszas vita bontakozott ki a „nemzeti jelmez" kérdéséről. Erről néhány éve Kerny Terézia írt tanulmányt, ezért itt csak a másolatok kérdésére térünk ki.10 Az Akadémia 1858-ban alapított Archaeológiai Bizottsága számára Storno Ferenc készített másolatokat a bántornyai ciklusról.11 Storno másolatai egyszerű ceruza­rajzok voltak, amelyeket jelenleg a többi vázlatkönyvvel együtt a Soproni Múzeum 1 7 őriz. A vázlatok nyomán készült kidolgozott kópiákat az Akadémia 1863 december 28-i ülésén mutatták be. Stornónak a falképről készített összesítő rajza szerepelt Rómer Flóris 1874-ben megjelent Régi Falképek Magyarországon című munkájában.1 3 Az Archaeológiai Bizottságba került kidolgozott rajzok 1945-ben megsemmisültek, így csak a vázlatokat és a kiadott változatokat tudjuk tanulmányozni. 1868-ban Storno rajzsorozatot készített Történeti események Szent László életéből címmel. A sorozat második lapja a bántornyai falkép nyomán a kerlési csata egyik jelenetét ábrázolja, felirata szerint: „Ákos, a kun egy magyar hölgyet rabol el, kit Szent László üldözvén elfog és megöl'. A központi nagy kép körül négy kisebb részletben ábrázol­ja a történet többi részét. A lap 1868-ban az Országos Magyar Képzőművészeti Társu­lat albumlapjaként is megjelent. Storno számára a bántornyai falképek ebben az eset­ben csak a historizáló-romantikus műalkotás kiindulópontját jelentették.14 Az 1845-ben Landshutból Magyarországra telepedett idősebb Storno Ferenc más szempontból is megérdemli figyelmünket. A kéményseprő-sorból kiemelkedett festő a hazai műemlékvédelem első nagy figurája volt, akinek keze nyomát mindmáig őrzi többek között a pannonhalmi bencés apátsági templom, a garamszentbenedeki apát­ság, Körmöcbányán a vártemplom és természetesen városában, Sopronban a Szent Mihály templom és a bencés templom. Munkásságát Askercz Éva kutatja.15 Storno volt az első, aki Magyarországon programszerűen foglalkozott falképek lemásolásával

Next

/
Thumbnails
Contents