Ars Hungarica, 1998 (26. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Tanulmányok - Kovács Imre: „Címere, lám, a kerék, oltalma e mennyei jelkép"

Kovács Imre „CÍMERE, LÁM, A KERÉK, OLTALMA E MENNYEI JELKÉP" Még egyszer a nagyszombati pecsét ikonográfiájáról* Indoklásra szorul, hogy rövid időn belül miért kerül ismét előtérbe Nagy­szombat város ikonográfiái szempontból kuriózumnak számító 14. századi pecsétje, mikor nemrégiben Takács Imrétől olvashattunk ugyanebben a tárgyban (1. kép). 1 Elöljáróban összegeznünk kell azonban mindazt, amit az eddigi szakirodalom alapján a pecsét ikonográfiájáról tudunk. Külső - S(IGILLUM) CIVIVM DE ZVMBOTHEL CVM ROTA FOR­TVNE - ill. belső - ET DEVS IN ROTA - köriratai alapján joggal tart­hatjuk az antik Fortuna-kerék hagyomány keresztény szellemű örökösé­nek. Kétségtelen az is, hogy a rota (kerék) szót kétszer is felhasználó kör­iratainak jelentése Boethius művének, a De Consolatione Philosophiae­nak egyes, mindenekelőtt a mű negyedik könyvében található részeivel oldható fel. Ebben Boethius a koncentrikus kör pályáin mozgó pontok és a középpont mozdulatlanságának ellentétpárjával a Fortuna istennő hatal­mának alávetett, állandóan változó világ és az isteni gondviselés állandó­sága között fennálló szembenállást tette szemléletessé. 2 Pecsétünk a középkori Fortuna-kerék ábrázolások leegyszerűsített válto­zataként értelmezhető, hiszen ezek állandó tartozékai, a sors forgandóságát jelképező emelkedő és alászálló földi királyok, s Fortuna alakja sem kerültek ábrázolásra. Ez utóbbi elhelyezését illetően több típus is létezett, melyek közül az a változat szolgálhatott kiindulópontul pecsétünk vésnöke illetve tervezője számára, melynek középpontjában ott trónol a végzet istennője. 1 Alakját Krisztus-ábrázolással helyettesíteni nem volt idegen az Istent egy kerék közepében elképzelő Boethius szellemétől sem. Egyetlen láncszem hiányzik csupán. A Fortuna uralma alatt lévő változó világgal szembeállított isteni középpont tengelyében ugyanis nem trónoló Krisztus, hanem Krisztus Szent Arca típusában megjelenített Facies Dei ábrázolás tűnik fel. Jóllehet ez pecsétünk fő motívuma, amiről azonnal fel­ismerjük - mint például az 1683-as nagyszombati Kalendárium címlapján is (2. kép) -, vele a szakirodalom eddig, azonosításán túlmenően, nemigen foglalkozott. 4 Úgy tűnik, hogy az Istenarc ábrázolása ebben a kontextus­ban speciális jelentéssel bírhatott, azonban az ET DEVS IN ROTA kör­iratból mindez nem következik egyenesen. Következésképpen a nagy­szombati pecsétkép ikonográfiájának maradt még egy eddig nem tanul­mányozott aspektusa, nevezetesen a pecsét geometriai és eszmei közép­pontját alkotó Facies Dei jelentése és funkciója. Ezzel foglalkozunk a to­vábbiakban.

Next

/
Thumbnails
Contents