Ars Hungarica, 1998 (26. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - Kovács Imre: „Címere, lám, a kerék, oltalma e mennyei jelkép"
Egyetérthetünk azzal, hogy a nagyszombati pecsét belső köriratának irodalmi forrása a 77. zsoltár Honorius Augustodunensis-féle parafrázisának Vox tonitruitui, Deus, in rota sora lehetett, amint ezt Helen J. Dow és Takács Imre is állította. Dow jogosan mondhatta azt is, hogy a zsoltár a Mennyben lakozó istenségre, a kerék pedig magára a Mennyre utal. Ugyanakkor, mivel nem volt tudomása a külső köriratról, a pecsétet a Fortunahagyománytól leválasztva, külön fejezetben tárgyalta. Pedig éppen ez a kettősség magyarázza ikonográfiáját. Hiszen Fortuna küllős kerekében, az ingatag sorsszerűséggel szembeállítva nyeri el jelentőségét a pecsét belső körének ábrázolása is, mely az üdvözültek által színről színre látott menynyei vízió, a Visio Beatifica Istenarcaként értelmezhető. Ennek kozmikus távlatait hangsúlyozza a kerék küllői között ábrázolt hold és nap is. A Fortuna-kerék és a mennyei Istenarc hasonló, platonikus szellemű szembeállítására a pecséten kívül nem találtunk más példát, a Mennyet jelölő koncentrikus körök középpontjában ábrázolt Facies Dei ábrázolásra viszont igen. A 14. század első feléből származik az ún. Rothschild énekeskönyv, melynek egyik lapján a medallionban ábrázolt Facies Deit a Szentháromság alakjai tartják (3. kép). A Szentháromság megjelenítése itt teológiailag is indokolt volt, hiszen a dogmatika szerint az üdvözült lélek színről színre történő víziójában közvetlenül magával a szentháromságú Istennel egyesül egy, az idők végezetéig tartó kontemplációban. Példáink Facies Dei ábrázolásai azonban nemcsak a Visio Beatifica Istenarcára, hanem egyszersmind a történeti ereklyére, a római San Pietro Veronikájára is utaltak, mely a Szent Arc ábrázolások kultikus prototípusának számított Nyugaton.10 Gyanítható, hogy a nagyszombati pecséten a Facies Dei-embléma megjelenítése nem lehetett a véletlen műve, hiszen a városi pecsét általában a polgárok identitásának fontos, közösségi funkciót hordozó eszköze volt.11 Nem elképzelhetetlen, hogy valamilyen formában a várossal kapcsolatba hozható Veronika - ereklye vagy kép tisztelete szolgálhat magyarázatul erre. Jóllehet a Szent Arc ábrázolások a római Veronika másolatai, adaptációi révén a 14. században széles körben elterjedtek, így a képtípus számtalan csatornán keresztül eljuthatott hozzánk is, nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy római tartózkodása alatt Nagy Lajos többször is megtekintette a Veronikát.12 A nagyszombati pecsét, illetve az azon lévő Facieset-ábrázolás a város nevében kibocsátott okleveleket elsősorban persze jogi értelemben védte, azonban esetünkben ez a védelem vonatkozhatott a szó szorosabb értelmében is a városra.13 Ezt támasztja alá Zsámboki János (1531-1584) Emblemata című művében található, a város címerének szentelt verse és a hozzátartozó fametszet, mely a pecsét ismert emblémáit palládiumként interpretálta.11 Jóllehet Takács Imre már közölte mindkettőt, szükséges ezt újra megtennünk, mivel a vers bizonyos sorai és a fametszet által közvetített vizuális információ további gondolataink kiindulópontját képezik. A vers minket érdeklő részlete a következőképpen hangzik:15