Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1906. 15. kötet (Budapest, 1906)

3. szám - Enyvvári Jenő: A productiv (transscendentalis) képzeleterő viszonya a transscendentalis apperceptióhoz A tiszta ész kritikájában I.

A PRODUCTIV (TRANSSCENDENTALIS) KÉPZELETERŐ VISZONYA A TRANSSCENDENTALIS APPERCEPTIÓHOZ A TISZTA ÉSZ KRITIKÁJÁBAN.­ — Első közlemény. — Azon mélyreható interpretációk után, melyeket H. Cohen és A. Riehl a Tiszta ész kritikájáról adtak, most már világosan láthatjuk, hogy a „Tiszta értelmi fogalmak deductiója" az a centrum, a melyben a transscendentalphilosophiának minden szála összefut. Kant itt a tapasztalás egységét az öntudat synthetikus egységéből vezeti le és ezzel egyszersmind egy mély transscen­dentalis tant állít fel a tudat, illetve ismerősünk természetéről. Mert a­mikor kimutatja, hogy a kategóriák mikép alakítják ki a tapasztalást, hogy fogalmaink mikép vonatkozhatnak tárgyakra, egyúttal meghatározza azt az összefüggést és viszonyt, a­melyben a tapasztalást lehetővé tevő synthetikus functiók és velük a tiszta szemléletek a transscendentális apperceptióval állnak. Azért a „Transscendentalis aesthetika" tanai csak itt jutnak tökéletes megalapításukhoz. A produktiv képzeleterő és a transscendentalis apperceptio viszonyának megállapításánál is, a kategóriák deduc­tiójának fejezetét kell alapul vennünk és pedig mindkét kidolgo­zásában. (A Tiszta ész kritikájának első és második kiadásában.) Mivel pedig Kant az utóbbiban határozottan utal a „Tiszta értelmi fogalmak sematismusá"-nak fejezetére, mint olyanra, mely a deduc­tio egy fontos problémájának bővebb kifejtését szolgáltatja , és­ ­ Azon idézetek, a­melyeknél utalás nincsen­, vagy pedig csak lapszám van feltüntetve, a A tiszta ész kritikájá­nak Alexander és Bánóczi-féle fordítására (Philosophiai írók tára IX. k.) vonatkoznak. 2 V. o. 113. 1.

Next