Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1906. 15. kötet (Budapest, 1906)
4. szám - Enyvvári Jenő: A productiv (transscendentalis) képzeleterő viszonya a transscendentalis apperceptióhoz A tiszta ész kritikájában II.
A PRODUCTIV (TRANSSENDENTALIS) KÉPZELETERŐ VISZONYA A TRANSSCENDENTÁLIS APPERCEPTIÓHOZ A TISZTA ÉSZ KRITIKÁJÁBAN. — Befejező közlemény. — Az Énnel mint egyszerű képzettel semmi különféle nincsen adva. Csak a tőle különböző szemlélet adhatja e különfélét, amely csak az egy tudatban való kapcsolat által gondolható. Egy oly értelemnek, melynek öntudatával egyúttal a szemlélet különféléje is adva volna, „a melynek képzete által e képzet tárgyai is léteznének — „nem volna szüksége a különféle synthetikus egységének adására. De a mi értelmünk csak gondolhat és csak az érzékiség által juthat szemlélethez! A synthetikus egység ugyanazon transzcendentális jelleggel bír, mint a tér és idő. Az Én, épp úgy formája a synthesisnek, mint a tér és az idő formái a synopsisnak. A szemlélet különféléje annyiban tartozik a tér és az idő formái alá, a mennyiben adott, az apperceptio synthetikus egysége alá pedig, a mennyiben kell hogy egy tudatban összekapcsoltassék. „Tárgy az, a minek fogalmában valamely adott szemlélet különféléje egyesítve van." Ezen egysítésnek pedig, a tudatnak a különféle synthesisében való egysége képezi feltételét. Tehát csak a tudat egysége eszközölheti képzeteinknek egy tárgyra való vonatkozását, vagyis objectiv érvényességét és „ismeretvoltát". A transzcendentális apperceptio synthetikus egysége, objectiv feltétele minden ismeretnek, mert a szemléletben adott különféle, általa egyesíttetik egy tárgy fogalmába. Az apperceptio transscendentális egysége tehát objectivnek is mondható, megkülönböztetésül a tudat subjectiv egységétől, amely a belső érzék határozmánya.