Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)

1970-11-21 / 22. szám

smerd meg hazádat! Idegenvezető: TÚRI PÉTER a Központi Múzeumi Igazgatóság igazgatóhelyettese A Duna-kanyar e patkó alakú, pá­ratlan szépségű hajlatában fekszik Dömös, a híres kiránduló-, üdülő- és révátkelő-, nyáron pedig kitűnő fürdőhely. A hagyomány szerint I. Béla király, akinek Dömös kedvelt mulatóhelye volt, 1063-ban egy mennyezetomlás következtében itt lelte halálát. Álmos herceg, Köny­ves Kálmán öccse 1107-ben prépost­­ságot alapított itt. Mivel azonban hatalomra szomjúhozásával királyi bátyja haragját magára vonta, Dö­ntésre száműzetett, majd fiával — a későbbi 11. Bélával — együtt meg­­vakíttatott. A község barokk stílusú templomát és kápolnáját nagyobb­részt a prépostság maradványainak felhasználásával építették fel 1743- ban. Dömöstől 3,5 km a távolság Pilis­marótig, ahol a Duna-parton ki­tűnő strand, a községből pedig tu­ristautak vezetnek a Pilis hegység természeti szépségeihez, és kem­pingezési lehetőséget is találunk a vidám, derűs Búbánat-völgyben. Utunk ismét közvetlenül a hatalmas folyam partján vezet tovább, de figyeljünk csak! Előttünk a Duna partján, a Várhegy ormán büszkél­kedő Székesegyház óriási épülete máris szinte mágnesként vonz ma­gához bennünket (1. kép). A nagy kanyarnál mindjárt hajtsunk fel a bazilikához, és ismerkedésünket is­mét gyalogszerrel kezdjük el. Esztergom —hazánk egykori fő­városa — számos műemlékével, nagy hírű gyűjteményeivel méltán számot tarthat a hazai és külföldi turisták érdeklődésére, elismerésére. A rómaiak már az I. század végén megszállták ezt a területet, s tábor­helyül a mai Víziváros — a Kis- Duna és a Várhegy közötti részt nevezték és nevezik ma is így — területét választották. A Duna bal partján élő kvádok betörései miatt erődítményt építettek, sőt Párkány­nál is hídfőállást létesítettek. Marcus Aurelius római császár — az ókor nagy filozófusa — többször is ellátogatott Esztergomba, s itt írta az Elmélkedések 12 könyvét, mely az antik gondolkodás egyik legjelentő­sebb irodalmi alkotása, őseink e területet is a honfoglalás folyamán vették birtokukba. A­ ma­gyar középkor első századaiban hazánk állami, egyházi és kulturális központjává, sőt, egy ideig főváro­sává vált. Már Géza fejedelem 972- ben a királyi palota építését kezdte el, s minden valószínűség szerint itt született államalapító uralkodónk, akit 1001-ben István néven királlyá koronáztak. A Várhegyen ő építte­tett székesegyházat, amelyből csak a nyugati, hajdan homlokzaton álló díszes főkapu néhány töredéke maradt ránk. 1180 körül — III. Béla idején — indult meg az Árpád-házi királyi központ kialakítása. A nagy és reményteljes építkezéseknek, kul­turális fejlődésnek a tatárjárás ve­tett véget. Igaz, magát a várat, je­lentős veszteségek árán ugyan, de mégis sikerült hősiesen megvédeni, a várost és környékét azonban a tatárok teljes egészében feldúlták, elpusztították. Második honalapítónk, IV. Béla az ország fővárosává már Budát tette meg, és itt építtetett királyi várat, s ezzel Esztergom központi jellege — állami vonatkozásban — megszűnt. 1543-tól közel 140 évig török uralom alá került. A török ellen vívott har­cokban itt halt hősi halált 1541-ben Balassi Bálint, a kiváló magyar költő. A permanens háborúskodás alatt Esztergom csaknem teljesen elpusz­tult, s a helyreállítási és újjáépítési munkák a török kiűzését követően csak a XVII. század végén indul­hattak meg. A kuruc harcokban, majd az 1848— 49-es szabadságharc küzdelmeiben a város lakossága aktív részt vállalt. A Tanácsköztársaság idején pedig a dorogi bányászokkal együtt verték vissza a párkányi hídon támadó in­tervenciós csapatokat. Első királyunk Esztergom fényét, pompáját még azáltal is növelte, hogy itt alapította az első érseksé­get, amely a Várhegyen székelt, s itt tartották 1016-ban az első ország­­gyűlést. A nagy múltú város évszá­zadokon keresztül a katolikus egy­ház központja volt. Hosszú időn át itt székelt a magyar katolikus egy­ház feje, az esztergomi érsek , Magyarország hercegprímása. A Bazilika, hazánk legnagyobb temploma, klasszicista stílusban épült. Homlokzatának szélessége 40 m, timpanonját nyolc 22 m-es ko­­rinthoszi oszlop tartja, hossza 118 m, a kupola belső magassága 71,5 m, átmérője 53,5 m. A Bazilika helyén még a XI. szá­zadban épült Szt. Adalbert-templom állott. 1506—11 között a nagy hírű Bakócz Tamás érsek sírkápolnát építtetett magának, mely a közép­kori székesegyház szerves részét képezte. A ma látható Bazilikát 1822-ben kezdték építeni és 1856-ban szentelték fel. Az építkezés folya­mán a Bakócz-kápolnát szétszedték, majd közel eredeti állapotának megfelelően oldal­kápolnaként épí­tették fel (2. kép). Ez a Székes­­egyház legértékesebb része. A nem­zetközileg elismert alkotást olasz mesterek vörös és fehér márvány­ból készítették. A kápolnát a törö­kök nem rombolták le, sőt itt rebeg­­tek hálát Allahnak a város elfogla­lásáért, majd 140 évvel később Sobieski lengyel király jelenlétében itt tartották meg a hálaadó isten­tiszteletet — Esztergom visszafogla­lásáért. Szemben a Bazilika északi oldalán a Szt. István vértanúnak szentelt kápolna dór oszlopokkal díszített oltára Ferenczy István tehetségét dicséri. A kupolacsarnok jobb oldalán nyíló folyosón a Bazilika kincstára. E kincstár­­ világhírű. Az ötvös- és textilművészet olyan páratlan reme­keit őrzik itt, mint pl. a 72,5 cm magas, színaranyból készült, drága­kövekkel és zománccal díszített Mátyás-kálváriát, a XII. századból való magyar koronázási aranyke­resztet, amelyre királyaink tették le esküjüket, a XIV—XV. századból való gazdagon díszített oltárterítőket és miseruhákat. Ez utóbbiak közül is különös jelentőségű az 1400 körül készült koronázási süveg. Legyünk büszkék a XI. század elején alapí­tott s oly sok viszontagságot s káro­sodást szenvedett, de a maga nemé­ben ma is páratlan értékű kincstár gyűjteményére. A Bazilika altemploma egyiptomi stílusban épített sírkápolna — az esztergomi érsekek temetkezési he­lye. Vitéz János és Széchy Dénes vörös márványból készült sírköve művészettörténeti szempontból is jelentős. (Folytatjuk)p­ ­ALMÁSSY TIBOR felvételei)

Next