Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)

1970-11-21 / 22. szám

NEVEZHETNÉNK EGYSZERŰEN „märklin-autónak” is Ugye szép? Alaptermészete, hogy csúnya, de ugyanak­kor szép és jó. Titkai vannak. Igen, titkolja a korát. Szégyelli és büszke rá. Én elárulom: 57-es, azaz 13 éves. Magyarországon hétszer ment férjhez, a hetedik tulajdonosa va­gyok. Eleinte én is szerettem volna tudni, hogy mennyit futott, ma már nem érde­kel, hiszen jó — és mi kell még? 424 cm3-es motorja még ma is 90—95 km-es sebességre gyorsítja az állandóan szomorú és sajnálatra méltó karosszériát. A nagy gyorsulástól még senki sem szédült benne. Egyszerűen nem hagyja magát zavarni. Nem ideges — hosszú életű. Nincsenek hangulati változásai — mindig ugyanolyan kedves. Egy cseppet sem iszákos, akárhol is rohangál, 4,5 liternél többet még sohasem igényelt 100 km-re. Sutának hat, ahogyan megy, pedig ügyes. Egy jó terepjáró tulajdonságait utánozza, neki nincs rossz út. Híresztelik róla, hogy hidraulikus rugói vannak, mint idősebb testvéré­nek. Nem igaz, két oldalán a küszöb alatt jól láthatók azok a csövek, me­lyekben 2—2 spirálrugót bújtattak el. Nyomórugók, egy rúddal a lengő­karhoz csatlakoztatva. A nagyra méretezett burkoló csövek még tehermente­sítik az alvázat is, mert felveszik az első és hátsó kerék közötti erőhatásokat. Megpróbálom lerajzolni és szöveggel magyarázni. Nos, valami ilyesmi. A lengéseket dörzstárcsás csillapító fékezi. Újabban már hátul teleszkóp len­géscsillapítót kapott, azt hiszem, megérdemli. Ruhája nem szép, bár prak­tikus, szellemes. Az első sárvédőt öt csavar meglazítása után kezünkbe adja, sőt az ötödik csavar már az indexvezetéké. A gépháztetőt és a cso­magtartófedelet kinyithatjuk, és csak egyszerűen oldalra lehúzzuk. Nevez­hetnénk csak egyszerűen „markiin-autónak”. Hogy nincs luxus? De van. Mindkét fényszórót függőleges irányban nagyon széles határok között a ko­csiból lehet állítani. Kényelem szempontjából, csővázas ülésének ellenére is sok más kocsi csak szolgája lehet. És a nyitható tető! Nyáron strandkocsi, ősszel esernyő, télen nagykabát. Persze fűthetne jobban, de a rövid városi utak ajtónyitogatásai nem engedik, hogy melegebb legyen. Ez itt a képen 13 éves, az enyém, és szeretem. Hogy mennyit futott? Már írtam, nem tudom, nem érdekel, pedig autós vagyok. Nem a lefutott kilo­méter a lényeg, hallani, érezni, hogy még jó. Két deci olajat fogyaszt, ez a korát tekintve is rosszabb az átlagnál, de azt hiszem, ez sem sok. Végezetül: rokon jött Párizsból, egy másik 2 CV. ő is régi, 1­5 éves. Idős há­zaspár használja. Húsz alkalommal járt Párizsból Belgiumban, háromszor volt Magyarországon. Az órája 150 ezret mutat, két olajcsere közt nem fo­gyaszt. Még szelepcsiszolva sem volt, négy garnitúra gumit használt el (nem a kíméletes vezetés okozza). A házaspár átlagos életkora 55 év. Hogy hogyan nyilatkoznak? — Ez már nekünk kitart — mondták. Kis gondolkodás. Nyolcvan év az átlagos életkor — akkor ez még hány év? Igen, körülbelül 25, de ahogy én láttam, még több. Ugyebár nem is olyan csúnya ez az autó, sőt szép, kedves . . . Surányi Péter (Fotó: Lévai András)

Next