Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)
1970-11-21 / 22. szám
RÓZSA GYÖRGY: Azt láttam tölünk nyugatra *C Fekete egyenruhás őrök, vagy ha úgy tetszik, fel»*'/ vigyázók sétálnak az amszterdami Rijks (Birodalmi) Múzeumban, ahol egy guldent kell fizetni az ott összegyűjtött gyönyörűségek látványáért. Az egyik szórt fényű teremben, a nagy falon függ nemzeti büszkeségük, Rembrant híres „Éjszakai őrjárat’’-a, amit a félhomályban álló vagy a kényelmes padokon ülő külföldiek csodálnak. Holland szó nem hallatszik. Utasembernek gyorsan fogy a pénze, még akkor is, ha sok lenne. De nincs. És a kíváncsiság pénzbe kerül. Itt van például a hajókirándulás a csatornán. Igaz, a százszemélyes motoros, a befizetett 4,50 guldenért csudahelyekre viszi az aszfalt- és gumiabroncs-koptatókat. A 90 perces promenádozás közben végigsiklottunk a Grachtok, azaz a csatornák egy részén — az ott megtelepedett, népes vadkacsa-családok örömére. A három nyelven beszélő egyetemi hallgatóból átvedlett alkalmi cicerone elmondta, hogy évszázadokkal ezelőtt a házak elejének szélessége alapján megszabott méregdrága adó és telekár miatt keskenyre épültek a házak, amelyek között a „legsoványabbat" az egy méter húsz centi széles, emeletes házat is megcsodálhattuk. (Tessék elképzelni, mi fér az ágy mellé egy ilyen cérnavékony Szobában!) Aztán kisuhantunk a tengerre is, azaz Európa egyik legnagyobb kikötőjébe, ahol a francia hadiflotta éppen akkor ott vendégeskedő öt hajója mellett siklottunk el. Arrébb, néhány kilométerrel, vagy inkább tengeri mérfölddel a különböző hajógyárak javítódokkjai közelében húztunk el, amelyeknek ölelő pillérei és gigantikus darui között függtek az olajfoltos víz felett a javításba vett hajók. Nekünk, szárazföldi halandóknak, innen lentről, a tenger szintjéről úgy tűnt, mintha az óriások országába tévedtünk volna. Egyes Grachtok mentén éjszaka is nyüzsgő az élet. Itt tanyáznak a különböző súly- és korcsoporthoz tartozó örömlányok, akik között a közeli kikötő férfinépe válogathat. A látvány olyannyira idézi Howard Rejtőt, hogy szinte vártam Fülig Jimmyt. Helyette a francia hajó tengerészei csoportokba verődve gusztálták a portékát, erősítve a francia—holland barátságot... Evett már cetlevest" Magam is csak kóstoltam az egyik kínai étteremben. Az első kanálnál még nem jöttem rá az ízére, de a másodiknál pontosan tudtam, hogy langyos glicerint kanalazik, és azt is, hogy életem során soha nem rendelek cetlevest. Szerencsére lehetett itt európai ételt is kapni. Innen jó darabot kellett sétálni, amíg megtaláltuk a kocsinkat, amelynek — csodálatos módon — még mindig ép volt a karosszériája... Nem csoda, hogy oly gyakori Amszterdamban a várakozó autók „gyorsmosása” a nem egészen tiszta csatornák vizében. A legtöbb helyen még ez az arasznyi kerítés is hiányzik Amszterdam belvárosában, a Felszabadulás szobornál tanyáznak a holland és a világ minden tájáról itt „randevúzó” hippik. Ott jártunkkor még békésen lepték el a nagy, fehér szobrot övező lépcsősort. Az ingujjas rendőr őket őrzi...? A kocsi végén túl lógó csomag végére piros-fehér csikós, macskaszemes táblát kell akasztani A londoni BP olajtársaság javítás alatti tankhajója „kint van a vízből” Az amszterdami Váci utcán, a Kalver Straaton láttuk a járda szélén letelepedett párt, amint a helyszínen ezüstdrótból készített „ékszereit” árusította — a külföldieknek