Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)

1970-11-21 / 22. szám

24 OLVASÓIM írják, javasolják i­tt ülök Esztergom, Vár utca 1. szám alatti lakásom első emeletének erkélyén, s időnként helyes irányba integetem a Visegrád, illetve Budapest felé igyekvő autósokat. Az előbb éppen egy nyugatnémet panorámabuszt tároltattam vissza. Máskor hazai és külföldi magánkocsikat vegyesen. A város felől a bazilika elé kanyarog fel az út, amely aztán a házunk előtti kanyar­ban kétfelé ágazik: — egyik lefelé Szentgyörgymezőre, s ez a szebb, megtévesztő, higany gőzlámpásos, — a másik egy tömött falkerítés és romjaiba roskadni készülő lakóház — ha lehet még ennek nevezni — között vezet el, így aztán a „járatlanok" gyakran eltévednek. Nemrégen — vasárnap délelőtt — egy kétvagonnyi hosszúságú Hungarocamion-kocsi vezetője tanácstalankodott már lejjebb egy sarokkal a szűk utcában: —■ Uram! Segítsen! Merre menjek Visegrád felé?! — Vissza aligha tud fordulni, de menjen csak erre tovább, s aztán . . . Egyszóval: hiányzik egy útjelző tábla. A ház egyik lakója az elmúlt években már tudj' isten hány alkalommal szólt az illetékeseknek s a még illetékesebbeknek a tanácsházán, meg a rendőrségen is — eredménytelenül. Fordított irányban sem problémamentes a kanyar, mert jóllehet a Visegrád felől érkezőknek aligha áll módjukban eltévedni, de a sietők annál inkább összetörhetik magukat a gyengén, illetve hibásan világított kanyarban. Lakótársunk arról is szólt, hogy az útszegélyt be kellene festeni fehérrel, nemkülönben a szemben levő beton­oszlopokat, s az azokat összekötő vascsöveket — hiába. Vagy két éve — így járja a szóbeszéd — halálra zúzta magát egy „katonai futár". Néhány napja pedig éjjel tizenegykor — mint a krimikben! — sikoltó fékcsikorgás, velőkbe ható csattanás, riadt lakók az ablakokban — s a vascsövek között egy Volks­wagen . . . Kihúzták, kitámogatták, a három utas összeszedte magát, hajnalig csattogott a kala­pács — majd tovagördültek sietős útjukon. Szerencse a szerencsétlenségben. Az el­görbült cső nyilván évek múlva is látható lesz, hiszen ilyen törődés mellett aligha­nem úgy marad, míg eleszl a rozsda... De az elkövetkező szerencsétlenségekért ki lesz a felelős? Most azért ismétlem el önöknek, mert újabb élményekkel gyarapodtunk. Talán hajnali fél négy lehetett, amikor felébredtünk a nemzetközi autóverseny felbőgő motorjainak dübörgésére, amint húztak fel az emelkedőn s vették az egymást követő kanyarokat. Elsőnek a 10-es számú kék kocsi tévedt lefelé­­, visszaintegettük. Egy másik leszá­­guldott, s csak az utcaközépen, a Leánykollégium mellett fordult nagy hírtelen vissza. Aztán, egymástól függetlenül, vagy féltucat, az utat nem ismerő kocsi állt meg, vagy tévedt lefelé — integetés, megállás, visszafarolás a nyomába száguldó elé, s tovább! Három kék kocsi torpant meg egy rakáson — míg a helyes irányba integettük. Egy sokat hiányolt tábla miatt. S ha fordított az irány? Kérdés, hány kötött volna ki a vad vágtában a betonoszlopok és a vascsövek között. De vajon nem lenne-e fontosabb dolog nálunk időben intéz­kedni, a szerencsétlenségeket, tragédiákat megelőzően? KADOSA ÁRPÁD zembe a tollat, és gondolataim illusztrá­lására végül is csatolom a korábban fél­retett fényképet is. A képen látható vas­úti átjáró a lajosmizsei vasútvonal men­tén, a XIX. kerületi Kolozsvár utcánál okoz igen nagy gondot a járművezetők­nek. Az adott helyen csupán 30—10 mé­ter hosszúságban lehet belátni a vasút pályáját. Az 50—60 km-es sebességgel ha­ladó vonat is szinte a másodpercek tört része alatt érkezik a „holttérből” a szint­beni közúti átjáróra. Úgy tudom, már több súlyos baleset történt emiatt. Nem lenne célszerű egy fénysorompó felállí­tása? Tudom, nem kis költséget jelent ez, de mindenesetre­ kevesebbet, mint amennyibe jó néhány összetört autó ke­rül. A pótolhatatlan emberéletről nem is beszélve .. . VAJDA RUDOLF Bp., XIX., Sas­köz 20. E­zzel a fotóval fővárosunk, pontosab­ban a XIII., Népfürdő utca egyik igen veszélyes útkereszteződésére szeretném felhívni a figyelmet. A kérdés: vajon az Árpád-híd déli lehajtóján, vagy a Népfürdő utcán közlekedőket illeti-e az elsőbbség? Nos, ha a jobbkéz-szabály az érvényes, akkor az erre közlekedők 99%-a szabály­talanul közlekedik, mivel az Árpád-híd­­ról lejövök minden esetben elsőbbséget adnak a Népfürdő utcában közlekedők­nek. A Népfürdő utcán közlekedőknek végig elsőbbségük van a betorkolló utcákkal szemben. Miért pont ebben az útkeresz­teződésben nincs? A sóderosztályozó és a hídról levezető út torkolata csupán 15 méterre esik innen. Egy úttorkolatra két Kresz-szabály vo­natkozik? Ha viszont a hídról lejövők kötelesek el­sőbbséget biztosítani a Népfürdő utcában közlekedők részére, akkor az „Elsőbb­ségadás kötelező” tábla a hídról lejövőre nem vonatkozik. Nem vonatkozhat, ugyanis ez a tábla a sóderosztályozóból kivezető út torkolatánál van elhelyezve. Mindent összevetve, ezen az útvonalon immár öt éve rendszeresen közlekedem. Amennyiben a Népfürdő utcán dél felé haladva e kritikus pontban a Jobbkéz­­szabályt alkalmazom, a hídról lejövő és megálló gépjárművezetők serény intege­téssel, a mögöttem jövők pedig hangos kürtöléssel késztetnek arra, hogy folytas­sam utamat. De volt olyan eset is, ami­kor nem alkalmaztam itt a jobbkéz-sza­­bályt: elsőbbségem biztos tudatában to­vábbhaladtam. Ez 300 forintomba került! Egyszóval ennek a kereszteződésnek a forgalmi rendezése így, ebben a formá­ban nem egyértelmű. És balesetveszélyes félreértésre is adhat okot. Szeretném, ha szerény javaslatomat illetékes helyen fi­gyelembe vennék és elhelyeznének a híd­ról lejövő gépjárművezetők tájékoztatá­sára is ebben a torkolatban egy elsőbb­ségadás kötelező táblát. GÁL LÁSZLÓ gépésztechnikus Bp. IV., Fóti út 58. 6/2. B­izonyára nagy meglepetést keltene a Kresz-vizsgán az a kérdés, hogy hol van Bu­dapesten gyakorlatilag időszakos bal oldali közlekedés! A vezetőjelölt minden bi­zonnyal azonnal rávágná: sehol! Sőt, a tájékozottabbja még azt is hozzátenné, hogy 1941. július 6-án először vidéken, majd ugyanebben az évben november 9-én, hajnali három órai kezdettel a budapesti körzetben is, s ezzel immár az egész ország­ban megszűnt a korábbi balra hajts, és életbe lépett az azóta is mindig és mindenhol érvényben levő jobb oldali közlekedés. No, szóval ezt mondaná, ezt mondhatná a vizs­gázó. Csakhogy ez a felelet mégsem pontos. Mert a mellékelt fotó is bizonyítéka an­nak, hogy az újpesti Szilágyi utcában (a Vákuumtechnika és az Újpesti állomás között szakaszon) csúcsforgalmi időben csak balra hajtással lehet a forgalmat lebonyolítani, ha éppen Pest felé halad a 12-es villamos. És hogy ebből baleset eddig még nem szár­mazott (bár ebben sem vagyok egészen biztos), csak annak köszönhető, hogy éppen a rendkívüli körülmények miatt — akárcsak a ködben — rendkívül óvatosan, körül­tekintően hajtanak a gépjárművezetők. Talán lehetne segíteni ezen az áldatlan hely­zeten azzal, ha az úttestet kiszélesítenék a szántóföld felé. És talán az is segítene, ha gépjárműközlekedésre alkalmas útburkolattal látnák el — kis korrekciók révén — a nyíllal jelölt sávot. Az út egyirányúsítása véleményem szerint azért nem vezetne eredményhez, mivel — a szinte állandóan zárva levő Árpád úti sorompó miatt — ez az út az alagúton keresztül megkerülő forgalmat bonyolít le. Egyébként a témához tartozik az is: vajon szabályozza-e valamilyen rendelet a sorompók zárvatartásának rendjét, azon kívül, hogy fel van írva: „10 percen túl is zárva tartható!” Ezt a felírást a vasút szakemberei a rákos­palota-új­pesti állomáson úgy értelmezik, hogy két egymás után jövő vonat között fel sem húzzák a sorompót, jóllehet bőven jutna idő a feltorlódott gépjárművek biztonságos áteresztésére. Egy­szóval: azért szabályozni kellene azt is, hogy a 10 percnél mennyivel hosszabb ideig tartható zárva egy-egy sorompó! PALOTÁS GYULA Bp. XV., Győztes u. 11. M­ár tavasszal el akartam küldeni önöknek ezt a fényképet, de aztán valahogy mégis elmaradt. Úgy gon­doltam, hogy ennél fontosabb problé­mákkal is kell foglalkozniok. Egy leg­utóbbi baleset — teherautó és motorvo­nat összeütközése — adta most mégis ke­

Next