Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)
1970-11-21 / 22. szám
24 OLVASÓIM írják, javasolják itt ülök Esztergom, Vár utca 1. szám alatti lakásom első emeletének erkélyén, s időnként helyes irányba integetem a Visegrád, illetve Budapest felé igyekvő autósokat. Az előbb éppen egy nyugatnémet panorámabuszt tároltattam vissza. Máskor hazai és külföldi magánkocsikat vegyesen. A város felől a bazilika elé kanyarog fel az út, amely aztán a házunk előtti kanyarban kétfelé ágazik: — egyik lefelé Szentgyörgymezőre, s ez a szebb, megtévesztő, higany gőzlámpásos, — a másik egy tömött falkerítés és romjaiba roskadni készülő lakóház — ha lehet még ennek nevezni — között vezet el, így aztán a „járatlanok" gyakran eltévednek. Nemrégen — vasárnap délelőtt — egy kétvagonnyi hosszúságú Hungarocamion-kocsi vezetője tanácstalankodott már lejjebb egy sarokkal a szűk utcában: —■ Uram! Segítsen! Merre menjek Visegrád felé?! — Vissza aligha tud fordulni, de menjen csak erre tovább, s aztán . . . Egyszóval: hiányzik egy útjelző tábla. A ház egyik lakója az elmúlt években már tudj' isten hány alkalommal szólt az illetékeseknek s a még illetékesebbeknek a tanácsházán, meg a rendőrségen is — eredménytelenül. Fordított irányban sem problémamentes a kanyar, mert jóllehet a Visegrád felől érkezőknek aligha áll módjukban eltévedni, de a sietők annál inkább összetörhetik magukat a gyengén, illetve hibásan világított kanyarban. Lakótársunk arról is szólt, hogy az útszegélyt be kellene festeni fehérrel, nemkülönben a szemben levő betonoszlopokat, s az azokat összekötő vascsöveket — hiába. Vagy két éve — így járja a szóbeszéd — halálra zúzta magát egy „katonai futár". Néhány napja pedig éjjel tizenegykor — mint a krimikben! — sikoltó fékcsikorgás, velőkbe ható csattanás, riadt lakók az ablakokban — s a vascsövek között egy Volkswagen . . . Kihúzták, kitámogatták, a három utas összeszedte magát, hajnalig csattogott a kalapács — majd tovagördültek sietős útjukon. Szerencse a szerencsétlenségben. Az elgörbült cső nyilván évek múlva is látható lesz, hiszen ilyen törődés mellett alighanem úgy marad, míg eleszl a rozsda... De az elkövetkező szerencsétlenségekért ki lesz a felelős? Most azért ismétlem el önöknek, mert újabb élményekkel gyarapodtunk. Talán hajnali fél négy lehetett, amikor felébredtünk a nemzetközi autóverseny felbőgő motorjainak dübörgésére, amint húztak fel az emelkedőn s vették az egymást követő kanyarokat. Elsőnek a 10-es számú kék kocsi tévedt lefelé, visszaintegettük. Egy másik leszáguldott, s csak az utcaközépen, a Leánykollégium mellett fordult nagy hírtelen vissza. Aztán, egymástól függetlenül, vagy féltucat, az utat nem ismerő kocsi állt meg, vagy tévedt lefelé — integetés, megállás, visszafarolás a nyomába száguldó elé, s tovább! Három kék kocsi torpant meg egy rakáson — míg a helyes irányba integettük. Egy sokat hiányolt tábla miatt. S ha fordított az irány? Kérdés, hány kötött volna ki a vad vágtában a betonoszlopok és a vascsövek között. De vajon nem lenne-e fontosabb dolog nálunk időben intézkedni, a szerencsétlenségeket, tragédiákat megelőzően? KADOSA ÁRPÁD zembe a tollat, és gondolataim illusztrálására végül is csatolom a korábban félretett fényképet is. A képen látható vasúti átjáró a lajosmizsei vasútvonal mentén, a XIX. kerületi Kolozsvár utcánál okoz igen nagy gondot a járművezetőknek. Az adott helyen csupán 30—10 méter hosszúságban lehet belátni a vasút pályáját. Az 50—60 km-es sebességgel haladó vonat is szinte a másodpercek tört része alatt érkezik a „holttérből” a szintbeni közúti átjáróra. Úgy tudom, már több súlyos baleset történt emiatt. Nem lenne célszerű egy fénysorompó felállítása? Tudom, nem kis költséget jelent ez, de mindenesetre kevesebbet, mint amennyibe jó néhány összetört autó kerül. A pótolhatatlan emberéletről nem is beszélve .. . VAJDA RUDOLF Bp., XIX., Sasköz 20. Ezzel a fotóval fővárosunk, pontosabban a XIII., Népfürdő utca egyik igen veszélyes útkereszteződésére szeretném felhívni a figyelmet. A kérdés: vajon az Árpád-híd déli lehajtóján, vagy a Népfürdő utcán közlekedőket illeti-e az elsőbbség? Nos, ha a jobbkéz-szabály az érvényes, akkor az erre közlekedők 99%-a szabálytalanul közlekedik, mivel az Árpád-hídról lejövök minden esetben elsőbbséget adnak a Népfürdő utcában közlekedőknek. A Népfürdő utcán közlekedőknek végig elsőbbségük van a betorkolló utcákkal szemben. Miért pont ebben az útkereszteződésben nincs? A sóderosztályozó és a hídról levezető út torkolata csupán 15 méterre esik innen. Egy úttorkolatra két Kresz-szabály vonatkozik? Ha viszont a hídról lejövők kötelesek elsőbbséget biztosítani a Népfürdő utcában közlekedők részére, akkor az „Elsőbbségadás kötelező” tábla a hídról lejövőre nem vonatkozik. Nem vonatkozhat, ugyanis ez a tábla a sóderosztályozóból kivezető út torkolatánál van elhelyezve. Mindent összevetve, ezen az útvonalon immár öt éve rendszeresen közlekedem. Amennyiben a Népfürdő utcán dél felé haladva e kritikus pontban a Jobbkézszabályt alkalmazom, a hídról lejövő és megálló gépjárművezetők serény integetéssel, a mögöttem jövők pedig hangos kürtöléssel késztetnek arra, hogy folytassam utamat. De volt olyan eset is, amikor nem alkalmaztam itt a jobbkéz-szabályt: elsőbbségem biztos tudatában továbbhaladtam. Ez 300 forintomba került! Egyszóval ennek a kereszteződésnek a forgalmi rendezése így, ebben a formában nem egyértelmű. És balesetveszélyes félreértésre is adhat okot. Szeretném, ha szerény javaslatomat illetékes helyen figyelembe vennék és elhelyeznének a hídról lejövő gépjárművezetők tájékoztatására is ebben a torkolatban egy elsőbbségadás kötelező táblát. GÁL LÁSZLÓ gépésztechnikus Bp. IV., Fóti út 58. 6/2. Bizonyára nagy meglepetést keltene a Kresz-vizsgán az a kérdés, hogy hol van Budapesten gyakorlatilag időszakos bal oldali közlekedés! A vezetőjelölt minden bizonnyal azonnal rávágná: sehol! Sőt, a tájékozottabbja még azt is hozzátenné, hogy 1941. július 6-án először vidéken, majd ugyanebben az évben november 9-én, hajnali három órai kezdettel a budapesti körzetben is, s ezzel immár az egész országban megszűnt a korábbi balra hajts, és életbe lépett az azóta is mindig és mindenhol érvényben levő jobb oldali közlekedés. No, szóval ezt mondaná, ezt mondhatná a vizsgázó. Csakhogy ez a felelet mégsem pontos. Mert a mellékelt fotó is bizonyítéka annak, hogy az újpesti Szilágyi utcában (a Vákuumtechnika és az Újpesti állomás között szakaszon) csúcsforgalmi időben csak balra hajtással lehet a forgalmat lebonyolítani, ha éppen Pest felé halad a 12-es villamos. És hogy ebből baleset eddig még nem származott (bár ebben sem vagyok egészen biztos), csak annak köszönhető, hogy éppen a rendkívüli körülmények miatt — akárcsak a ködben — rendkívül óvatosan, körültekintően hajtanak a gépjárművezetők. Talán lehetne segíteni ezen az áldatlan helyzeten azzal, ha az úttestet kiszélesítenék a szántóföld felé. És talán az is segítene, ha gépjárműközlekedésre alkalmas útburkolattal látnák el — kis korrekciók révén — a nyíllal jelölt sávot. Az út egyirányúsítása véleményem szerint azért nem vezetne eredményhez, mivel — a szinte állandóan zárva levő Árpád úti sorompó miatt — ez az út az alagúton keresztül megkerülő forgalmat bonyolít le. Egyébként a témához tartozik az is: vajon szabályozza-e valamilyen rendelet a sorompók zárvatartásának rendjét, azon kívül, hogy fel van írva: „10 percen túl is zárva tartható!” Ezt a felírást a vasút szakemberei a rákospalota-újpesti állomáson úgy értelmezik, hogy két egymás után jövő vonat között fel sem húzzák a sorompót, jóllehet bőven jutna idő a feltorlódott gépjárművek biztonságos áteresztésére. Egyszóval: azért szabályozni kellene azt is, hogy a 10 percnél mennyivel hosszabb ideig tartható zárva egy-egy sorompó! PALOTÁS GYULA Bp. XV., Győztes u. 11. Már tavasszal el akartam küldeni önöknek ezt a fényképet, de aztán valahogy mégis elmaradt. Úgy gondoltam, hogy ennél fontosabb problémákkal is kell foglalkozniok. Egy legutóbbi baleset — teherautó és motorvonat összeütközése — adta most mégis ke