Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)
1970-11-21 / 22. szám
Sokba kerül a világbajnoki cím Még ha nem is hozott meglepetést a világbajnoki lista, mégis feszültséggel volt telítve egyik-másik VB-futam. Különösen a kis géposztályokban akadtak nagy csatározások, mert itt voltak az erők a legkiegyenlítettebbek. A legizgalmasabb csatát a monzai pályán, a 250-es osztályban. Carruthers, az akkori világbajnok vívta Rod Goulddal, akinek arra kellett vigyáznia, hogy az ausztrál Carruthers ne nyerjen, mert akkor az ismét világbajnok lesz. Éppen ezért Carruthers maga mellé vette taktikai segítségül a négyszeres világbajnok Phil Readet (akit az idén egyébként távol maradt a vetélkedőktől), hogy amennyire csak lehet, tartsa távol Gouldot. Ámde Gould sem szunyókált, ő meg márkatársát és kebelbarátját, a svéd Anderssont kérte fel hasonló támogatásra, hogy tudniillik lassítsa Carruthers igyekezetét. A rossz rajt miatt Carrutherst „elnyelte” a falka, és ezzel el is vesztette volna a verseny az érdekességét, ha ... Az élen Grasetti nyargalt, mögötte Gould és Read (ahogy ezt Carruthers kérte), de mert ennek semmi értelme nem volt, Read leszakadt innen, hogy segítsen védencét felhozni a 10. helyről. És körről körre nyomult előre az ausztrál, s a 13. körben már ő vezette a mezőnyt. És így festett a kép az utolsó körben is, amikor ... csupán centiméterek választották el egymástól a három angolszász versenyzőt, középre fogva Gouldot. A döntést a cél előtti utolsó kanyar, a nevezetes Parabolica nevű hozta. Egy lekörözendő versenyző miatt Carruthersnek el kellett hagynia az ideális ívet, ami erősebb fékezést követelt. A pillanat tört része alatt Gould felismerte a lehetőséget, és azon nyomban felhasználta, ami ugyan csak 3100 mp előnyt jelentett, de ez elég volt, hogy ennyivel előbb érje el elsőként a célt. És Carruthers volt az első, aki gratulált a vöröshajú, szeplős angol fiúnak. Vajon betelt-e Agostini „műsora” az MV-nél? Most, hogy idén elnyerte a nyolcadik VB-címet, hűtlen lesz-e a kétkerékhez? Ugyanis Hailwood, Ubbiah, Surtees „csak” hétszer volt e cím birtokosa és a híres Duke hatszor. Meg aztán megszületett a trónörökös is Angelo Bergamonti személyében, aki Barcelonában nemcsak győzelemre vitte — Agostini távollétében — az MV-motorokat, hanem a roppant nehéz és veszélyes pályán megdöntötte nagy elődje pályarekordját. Egy bizonyos: Agusta báró Bergamontival is szerződést kötött (és most már nem félti Agostinit, hogy elcsalják tőle az autósok). „A motorsport mindinkább a vagyonos emberek kizárólagossága lesz" — nyilatkozott a közelmúltban a 125-ös osztály világbajnoka, Dieter Braun. És rögtön meg is magyarázta a különben ismert megállapítását. Az 1966-os Suzuki (gyári) versenymotorért mintegy 350 000 forintnyi összeget fizetett, ezenkívül hasonlóan drága volt a szükséges alkatrész. És mert ma már mindenki két kategóriában indul (hogy a kettős rajtpénzből valamelyest megtérüljön a költség), további 120 000 forintnak megfelelő pénzért vásárolt magának egy 250-es motort is. Ezek után azt hiheti az Olvasó, egy ilyen világbajnok annyi rajtpénzt kap, amennyit csak akar. Hát erről szó sincs! Ugyanis ezeknek az élmenőiknek szükségük van a VB-pontokra, és ezt tudva, a versenyrendezőségek gyakran ki is használják ezt. Ezeket a „támadásokat” lesz hivatva kivédeni a GP Versenyzők Szövetsége néven nemrégen alakult érdekképviseleti szerv ... Immár nyolcadik világbajnokságát nyerte (a 350-es és 500-as kategóriákban) az ifjú hölgyek bálványa, Giacomo Agostini (RÓZSA GYÖRGY felvételei) Indokoltan mosolyog a kis spanyol Angel Nieto, hiszen másodszor lett az 50 kcm-es osztály világbajnoka. — Vajon min töpreng a piros hajú angol Rod Gould, aki megérdemelten, de mégiscsak szerencsével nyerte el a 250-esek világbajnoka címet? — A vidám Dieter Braun méregdrága Suzukiján ülve mondta, hogy sokba kerlt neki a világbajnoki cím . . . 31