Az Est, 1914. március (5. évfolyam, 52-77. szám)
1914-03-02 / 52. szám
2. oktal —P—papib—i............... J\£\JSJ~ Vasárnap, március ! Báró Wesselényi koronaőr felel Tiszának ■ — Az Est tudósítójától. — r A főrendiház tegnapi ülésén báró Wesselényi Miklós koronaőr kemény támadást intézett gróf Tisza István miniszterelnök ellen. Beszédében többek közt azt mondta, hogy a kormány tévesen informálja és félrevezeti a koronát. A miniszterelnök válaszában ezt a kijelentést frázisnak nevezte és hozzátette, hogy Wesselényi most tetszeleg magának a szabadsághős szerepében és ezt érdemül róják fel neki, pedig hogyha ez érdem, akkor ez az ő — a miniszterelnök — érdeme, mert neki nagy része van abban, hogy Wesselényi nem ennek a korrupt rendszernek a támogatói, hanem ellenfelei közt van. A főrendiházban nem értették meg, hogy Tisza mire céloz ezzel a kijelentésével és az ülés után meg is kérdezték tőle, hogy mit értett ez alatt. A miniszterelnök azt felelte : Ша kiváncsi rá báró Wesselényi Miklós, kérdezze meg Ez a főrendiház ülésének végén történt és különféle kombinációkra és magyarázatokra adott alkalmat. Az Est munkatársa ma felkereste báró Wesselényi Miklóst Angol királynő-beli lakásán és megkérdezte, hogy mire vonatkozik az a megjegyzése, hogy a kormány félrevezeti a koronát, továbbá hogy mi a megjegyzése Tiszának második kijelentésére. Щ ' . V — Az a kijelentésem, — mondotta a koronaőr — hogy a miniszterelnök tévesen informálja és félrevezeti a koronát, arra vonatkozik, hogy kizártnak tartom, sőt még feltételezni sem merem, hogy a király ő felsége helyesen és részetesen volna informálva az itt folyó kormányzati ténykedésekről, mert teljesen kizártnak tartom, hogy hozzájárulhatna ehhez a rendszerhez, mely a mindnyájunk által szentnek és sérthetetlennek tartott korona nimbuszának ilyen meghurcolásával végzetes bűnt és helyrehozhatatlan hibát követ el országunk nemzetiségi, államisági és dinasztikus érdekei ellen. . . " — Ami pjedig Tiszának azt a megjegyzését illeti, hogy az ő érdeme, hogy én az ellenzéken vagyok, — ha magyarázatra kíváncsiak, kérdezzék meg tőlem — erre is meg fogok felelni. Meg fogok felelni a főrendiházban, ahol személyes kérdésben fogok felszólalni, de megfelelek önnek is, mert nincs okom félni attól, hogy Tisza ezzel a megjegyzésével rám uszítsa a közvéleményt. " — Tisza István első miniszterelnöksége alatt főispán voltam Szilágy vármegyében és akkor olyan elnöki megnyitót tartottam, a mely meglehet hogy Tisza tetszésének nem felelt meg, hanem az én meggyőződésemet tolmácsolta. E miatt a miniszterelnök lemondatott, ha úgy tetszik , elcsapott. Én nem törődtem azzal, hogy mi az ő felfogása, hanem ezt hirdettem, ami az én meggyőződésem. Elítéltem a kormányzati viszszaéléseket és a korrupciót mindenkor, elítélem ma is. Ellenzéki meggyőződésű voltam főispánságom előtt is, ellenzéki vagyok ma is. Nem kell félnem attól, ha bárki is megkérdezi, hogy miért vagyok az ellenzéken. — Különben a miniszterelnök urat megkérdezem a főrendiházban, hogy ne csak a folyosón diskurálgasson, hanem nyílt ülésen mondja meg szemtől-szembe: van-e nekem valami rejtegetni valóm és mit ért ő az alatt, hogy az érdeme az, hogy én ellenzéki vagyok. • id Ma estére várják • rvfSFV. -w.«««—~r — a bombavetők letartóztatását Csernovicba küldött munkatársunk ma beszámol a nyomozás rendkívül érdekes ismeretlen adatairól. Ez a cikk csütörtökön íródott és ma érkezett meg, akkor, mikor bukaresti tudósítónk telefonon közli velünk az ottani rendőrfőnök nyilatkozatát, hogy a debreceni merénylet tettesei még ma estére vagy legkésőbb éjszakára Bukarestben letartóztatásban lesznek. Csernovic, február 25. (Az Est kiküldött munkatársának távirati jelentése.) Egészen bizonyos, hogy a debreceni pokolgépet a csernovici postán adták fel és az is kétségtelen, hogy a bomba feladója Tudor Avram volt. Ezt a csernovici rendőrség minden kétséget kizáróan megállapította. Mandlasescu az Imperial-szállóban egész bohócszerűen viselkedett, ebből lesz valószínű, hogy valóban artista, s már előbbről ismerte a szállót. (Ez a szálló rendes otthona a Csernovicban működő artistáknak. Most többek közt magyar leányok is laknak benne, akik a csernovici »Colosseum« című mulatóban lépnek fel.) Avramról azt jelentették , a csernovici rendőrségnek, hogy két év előtt egy bukaresti színtársulattal játszott Bukovina fővárosában. A csernovici rendőrségnek valószínűleg téves az a jelentése, hogy Avram Tudor azzal az Ádám Tudorral azonos, aki megszökött a csernovici fogházból. Avram a szálló személyzetére intelligens futam ember benyomását tette, aki ott senkivel egyetlen szót sem beszélt. Arinál többet fecsegett Mandasescu. Kissé érthetetlen hogy a feltűnő viselkedésű Mandasescut a pénzzel bőven megrakott Avram (igen sok osztrák arany volt nála) miért hozta magával. A nyomozás eddigi adatai szerint ugyanis Mandlasescunak különösebb szerepe nem volt a bomba feladásában. A pokolgépet Avram egyedül vitte a postába. Előzőleg — mint tegnapi tudósításomban jeleztem — a pályaudvarra hajtatott azzal, hogy Novoszielicába utazik, úgy látszik, hogy miután Csernovicban kiállította a postautalványt és a szállítólevelet, a pénzküldeményt és a pokolgépet Novoszielicában akarta feladni postára, de lekéste a vonalat, s miután sietnie kellett, a csernovici főpostára ment. Önként felmerül az a kérdés, hogy a tettesek miért éppen Csernovicot választották. A válasz egyszerű: Csernovic egészen közel van a román határhoz, mindössze kilencven kilométernyire. Azért jöttek tehát ide, hogy idejekorán átjuthassanak az osztrák határon és elillanhassanak. Azt nem sikerült eddig megállapítani, hogy az osztrák határállomásról, Ickanyból vasúton vagy pedig gyalog mennek-e át a román Burdujenibe. Lehetséges az is, hogy gyalog, mert gyönyörű négy kilométeres út vezet Ickanyból Burdujenibe. Kiderítették, hogy Mandlasescu és Avram még 23-án Burdujeniben tartózkodtak. Hogy ott mit csináltak, erre vonatkozólag a csernovici rendőrség nem nyilatkozik. A csernovici rendőrség nyilvánvalóan egészen felső helyről kapta az utasítást, hogy nyomozzon Romániában. Neubeck, a bűnügyi osztály vezetője 24-én útnak indult. Másnap jelentette, hogy ki nyomában van a tetteseknek, akik Bukarest felé menekülnek. Később jelentette, hogy a tetteseknek nyoma veszett. .. A csernovici rendőrség vezető tisztviselői kitűnő emberekből állanak és nem lehet kételkednünk abban, hogy Neubeck jelentésében mást mondana, mint amit megállapított. Rendkívül meglepő és különös azonban, hogy a Csernovicba utazott budapesti detektívfőnök nem utazott el Romániába. Feltűnő ez különösen azért, mert a bűncselekmény színhelye Debrecen s így elsősorban a magyar rendőrhatóságot illetné meg a nyomozás joga és kötelessége. Igaz ugyan, hogy dr. Nagy Károly és a kíséretében levő Sárközy detektív, valamint Eger, a belügyminisztériumból kivezényelt határrendőrségi fogalmazó és Duliskovich határrendőrségi felügyelő nem volt felszerelve útlevéllel, de ha akarták volna, dr. Nagy Károly és társai a legrövidebb időn belül átjuthattak volna Romániába, annál is inkább, mert a detektívfőnökben, de különösen Duliskovichban megvolt az ambíció, hogy Romániában folytassa a nyomozást. Mikor azonban kérdést intéztek felettes hatóságukhoz, hogy utazzanak-e Romániába, azt a választ kapták, hogy jöjjenek haza. Dr. Nagy Károly és kísérete szombaton reggel Budapestre érkezett. Nedved rezortanácsos kimerítő jelentést készített a nyomozásról. Felolvasta szóról-szóra a jelentést a magyar hatóságok képviselőinek és aztán elküldötte a Stadthaltereinak, amely bizonyosan rövid időn belül tudatta a jelentés tartalmát az osztrák belügyminisztériummal és a külügyminisztériummal. A csernovici nyomozást a lehető legprecízebben folytatták le. Kétségtelenül megállapították, hogy Mandlasescu és Avram román útlevéllel érkezett Bukovinába. A csernovici rendőrség megtudta az útlevelek számát is, mert az osztrák határrendőrségi tisztviselő Uckanyban a láttamozás alkalmával kötelességszerűen feljegyezte a két útlevél számát is. Csernovic sürgős táviratban tudatta a két útlevél számát Bukarresttel, de a román főváros rendőrsége péntekig egyáltalában nem válaszolt arra, hogy az útlevelet mikor, kik és hol váltották ki. Ismerve a bukaresti rendőrséget, amely a legkitűnőbben felszerelt hatóságok egyike, itt nem tudják megérteni, hogy ez a mintarendőrség mindezideig nem tudta megállapítani az útlevelek pontos és hiteles történetét. Furcsa az is, hogy Neubeck sem küldött ezideig kimerítő jelentést hatóságának. Nincs kizárva, hogy a nyomozás sikere érdekében hallgat, de lehetséges az is, hogy egyéb ok miatt. Ezekből a körülményekből, valamint abból, hogy dr. Nagy Károlyt, ahelyett hogy Romániába küldték volna, hazarendelték- azt kell következtetni, hogy igen magas román és osztrák-magyar érdekek kívánják azt, hogy csak Neubeck tartózkodjék Romániában. '' A csernovici rendőrség nem óhajt nyilatkozni a dologban. Nyilatkozott ellenben az egyik csernovici államügyész névtelenül, a csernovici lapokban. Tudjuk az államügyész nevét, de nem közölhetjük, mert nincs felhatalmazásunk rá. Az ügyész, aki alapos ismerője a kémkedési ügyeknek, amelyekben Csernovicnak bőséges része van, azt a véleményét fejezte ki, hogy Mandasescu és Avram álnevek. Szerinte a tettesek nem is voltak románok, hanem orosz alattvalók, akik egy titkos orosz szervezet nevében jártak el. Lehetséges, sőt igen valószínű, hogy az államügyész ezt az intervjút felsőbb intenciók érvényesítése végett hozta nyilvánosságra. Aki ismeri a tényállást és elfogulatlanul analizálja a történteket, annak elsősorban azt kell hinnie, hogy a teljesek román emberek voltak, mert különben hogy lehet azt megmagyarázni, hogy román útlevéllel utaznak ? Hogy Mandlasescu nem áll távol Romániától, ezt bizonyítja, hogy tökéletesen beszélt románul. Avram egy szót sem beszélt a szál