Az Est, 1914. augusztus (5. évfolyam, 187-218. szám)
1914-08-01 / 187. szám
Németország nagy elhatározások előtt összeírták a német szvetségtanácsot — Az Est bécsi munkatársától. — Késő éjszaka nagy feltűnést keltett az a diplomáciai után jött berlini értesítés, hogy mára egybehívták a német államok szövetségtanácsát. Ez a szövetségtanács csak rendkívül fontos alkalmakkor ül egybe és képviselve van benne a német birodalom valamennyi szuverén állama megbízottja, miniszterelnöke vagy külügyminisztere által. A szövetségtanácsban a kancellár fog elnökölni, ő fog a helyzetről jelentést tenni és határozathozatalra fogja felszólítani a szövetségtanácsot. A szövetségtanács egybehívása annak a jele, hogy Németország nagy elhatározások előtt áll. Nyilvánvaló, hogy a helyzetről Németországban is az a mértékadó körök véleménye, hogy elérkezett a döntő elhatározások pillanata. Berlin, július 31. (Az Est tudósítójától.) A kancellári palota előtt nagy tömegek állanak és várják a kiszivárgó híreket. Egymás után érkeznek a palotába a német, bajor, szász és württembergi államférfiak, hogy tanácskozzanak a kancellárral, mielőtt a birodalmi szövetség tanácsülése megkezdődik. Mára várják Németország nagy és energikus határozatát. ®i’©ss©rssáfí feltételeket szab — Az Est bécsi munkatársától. — Diplomáciai forrásból azt jelentik, hogy Oroszország folytatni akarja az eszmecserét a bécsi külügyminisztériummal. Maga az a kívánság, hogy Oroszország a szerb kérdés dolgában formális tárgyalást folytasson Ausztria-Magyarországgal, már bizonyos engedékenységet tételez fel a monarchia részéről, amely azon az állásponton van, hogy a hadüzenet után Szerbiának és a monarchiának egyedül kell maradnia a küzdőtéren és mindaddig, míg a háború sorsa el nem dől, diplomáciai tárgyalások a szerb kérdésről harmadik féllel nem lehetségesek. Ha a monarchia ebben a pontban bizonyos mértékben mégis engedékenységet tanúsít és nem formális, de bizalmas eszmecserét folytat Oroszországgal elvi álláspontjának egyelőre való mellőzésével, ezzel csupán a béke fentartására való nagy hajlandóságát akarja bizonyítani. A monarchia diszpozíciójának megfelelően gróf Szapáry pétervári osztrák-magyar nagykövet meg van bízva azzal, hogy Sasanov orosz külügyminiszterrel nem formális és nem kötelező jellegű, hanem csupán bizalmas természetű eszmecserét folytasson. Ez eszmecsere folyamán, amint halljuk, Oroszomig többféle kívánságot hangoztatott, amelyek teljesítése esetén hajlandónak nyilatkozik a semlegességi nyilatkozat megtételére. Oroszország azt kívánja, hogy ÄsasE® & gy a a*© sesxS gs a tS« lore Ss«scB*y»dE garaMsääteaS arra az ©cefere* Sin StterfeSa* a harctere» SegiräisSe. Ezek a garanciakivánságok nemcsak Szerbia területi épségére és jelenlegi birtokának biztosítására vonatkoznak, vagyis a bukaresti szerződés teljes, szó szerinti szövegének fentartására, hanem arra is, hogy Ausztria-Magyarország vonja vissza a Szerbiához intézett ultimátum egyes pontjait. Oroszország főképpen az ultimátum ötödik és hatodik pontja iránt támaszt aggodalmakat, melyekben a monarchia azt követeli, hogy Szerbiában Ausztria-Magyarország orgánumai vonassanak be, a monarchia területi integritása ellen irányuló szubverzív mozgalom elnyomására indítandó eljárásba, továbbá, hogy az általa delegált orgánumok vegyenek részt a bírói vizsgálatban is. Oroszország ezzel szemben azt hangoztatja, hogy e követelések teljesítése a monarchiának bizonyos fenhatóságot biztosít majd a háború után is Szerbia felett és bizonyos felügyeletet a szerb közigazgatási kormányzat felett. Viszont Ausztria-Magyarország álláspontja rendületlenül a régi. Ragaszkodik ahhoz, hogy Szerbiával szemben eljárása jogos volt, úgy amint azt minden európai hatalom elismerte Oroszország kivételével. Egyébként Oroszország magatartása most bebizonyítja iz, hogy tényleg Oroszország tanácsa biztatta Szerbiát az osztrák-magyar ultimátum el nem fogadására. Ugyanaz a felfogás, mely az orosz diplomácia magatartásában most megnyilvánult, irányította a szerb diplomáciát is, nyilvánvaló tehát, hogy Oroszország még most is, a háború kitörése után is azonosítja magát a monarchia követeléseivel szemben felállított szerb kifogásokkal. A tanácskozások Pétervárott és Bécsben tovább folynak. Pétervárott mindennap, így ma is megjelenik gróf Szapáry osztrák-magyar nagykövet Sasonov külügyminiszternél és Pécsben ma is fogadta Berchtold külügyminiszter Sebeco orosz nagykövetet. Tegnap éjről Berchfelkril |©Serafé$6 reSS AS #eísé®iérjefc ss Sslälp®" S'átskai SaeSjfsipSpää és ezutén Úgy tudjuk, hogy Sebeco e tanácskozás után érintkezésbe lépett Pétervárral és megismertette ott mindazokat, amiket Berchtold az audiencia után vele tudatott és új utasításokat kért Pétervárról. Minden jel arra mutat, hogy a tárgyalás©!« már nem tarShavnate sofcá és h©gy a válság etette tarSporencját» A helyzet nagymértékben komoly. Konstatálható azonban, hogy a tárgyalások minden diplomáciai centrumban tovább folynak és hogy Anglia a háború lokalizálására megindított akcióját ma is folytatja, Grey angol külügyminiszter nagy energiával igyekszik Franciaországot, Oroszországot és Németországot egymáshoz közelebb hozni és olyan formulát találni, amely az európai konflagráció kitörését megakadályozza. Úgy tudjuk azonfelül, hogy London és Róma között külön tárgyalások vannak abból a célból, hogy Anglia és Olaszország bizonyos megegyezést létesítsen a Földközitenger semlegesítésére vonatkozólag arra az esetre, ha a háború mégis kitörne. Anglia még arra is törekszik, hogy Olaszországot a lokalizálási akció hathatósabb támogatására bírja rá. Konstatálandó továbbá, hogy a monarchia és Oroszország között az érintkezés meglehetősen jó formák között történik és hogy az orosz kormány minden tekintetben korrekt magatartást tanúsít, már amennyire azt a diplomácia szabályai megkövetelik. Nagyon fontosak a Kámetorság és dcosslysisásg feafefettFolyó Sárgyalásoi is. Gróf Pourlalés, a pétervári német nagykövet épp úgy, mint gróf Szapáry, majdnem mindennap megjelenik az orosz külügyminisztériumban és igen nagy személyes befolyását meg Németország hivatalos politikájának egész súlyát és barátságos tanácsát igyekszik érvényesíteni a pétervári kabinetnél. Németországnak az az álláspontja, hogy Ausztria-Magyarországnak joga van arra, hogy jövendő viszonyát Szerbiával maga állapítsa meg s ezért Németország nem akar most útjába vágni a monarchia elhatározásainak. A német diplomácia úgy véli, hogy Oroszország is ezzel párhuzamos politikát követhetne, mert neki sem érdeke, hogy a monarchia mérsékeltnek mutatkozó elhatározásait már most befolyásolja. Or©*s»?is53 magastartáásánál érdekes információt kaptam tegnap a bécsi balkáni diplomácia köréből. Ez értesülések, melyek teljes hitelességét még nem volt módomban ellenőrizni, a következők : Oroszország azt a követelést állította fel, hogy Grey angol külügyi államtitkár indítványának megfelelően az aktív katonai operációk most beszüntetendők. Ebben az esetben Oroszország kötelezi magát arra, hogy rávegye Szerbiát, hogy a július 23-iki osztrák-magyar ultimátum minden pontját változatlanul elfogadja és végrehajtsa. Oroszország szívesen hajlandó közvetíteni a monarchia és Szerbia között. Ha — ami éppen nem bizonyos — tényleg ez volna Oroszország követelése, akkor a monarchia álláspontjának ismerete alapján bátran állíthatom, hogy a monarchia Oroszország kívánságát nem fogja elfogadhatni. Eh?, © Fess beavatkozos kérdése — Az Est bécsi munkatársától. — Egyik balkán állam bécsi követségének katonai attaséja, aki a politikailag is jól iskolázott katonadiplomaták közül való, érdekes dolgokat mondott el azokról a kulisszák mögött folyó tárgyalásokról, mik ama kérdés körül forognak, hogy beavatkozik-e Oroszország az Ausztria- Magyarország és Szerbia közt folyó háborúba. — Katonai szempontból Oroszországnak több oka van a tartózkodásra — mondotta az attasé. — Bárhogyan erősködik is Lubomlinov úr, az orosz hadügyminiszter, mindenki tudja Európában, hogy az orosz hadsereg nem birkózhatik meg azzal a haderővel, amit Németország és szövetségesei vele szembe állíthatnak. Az orosz tüzérség fölszerelése igaz hogy kitűnő , és igaz az is, hogy a nyugati határokon végrehajtott próbamozgósítás jelentékeny előnyt szerzett az orosz hadseregnek. De viszont mindenki tudja, hogy az orosz haderő reorganizációja még nincs végrehajtva, hogy készleteik nincsenek rendben és műszaki csapataik szervezete, továbbá élelmezési és ellátási szolgálatuk még igen maradott és hogy lovasságuk távolról sem olyan jó, mint amilyen a Zlre. A tisztikar kiképzésének alacsony nívóját és az altsztek műveletlenségét nem ellensúlyozzák a legénység kvalitásai. Ne részletezzünk egyébként: a katonai bírálók egész Európában egyértelműleg az orosz hadsereg inferioritását állapították meg. Katonai szempontból tehát Oroszországnak, ismétlem, oka van arra, hogy most ne provokáljon háborút. — Más kérdés a politikai szempont. Ha Oroszország szabad kezet enged Ausztria - Magyarországnak, akkor a Balkánon való uralmának vége. A bolgárok már régen kiábrándultak, Görögország pedig a konstantinápolyi kérdés miatt fog mindig bizonyos gyanakodással fogadni mindent, ami Pétervárról jön. Hogy a románok szerelme sem az igazi szerelem, arra nézve igen sok bizonyítékunk van az orosz cár látogatása óta elhangzott nyilatkozatokban. Ha még most Szerbia is kénytelen volna csalódni a hatalmas