Az Est, 1914. augusztus (5. évfolyam, 187-218. szám)

1914-08-01 / 187. szám

Németország nagy elhatározások előtt összeírták a német sz­­vetségtanácsot — Az Est bécsi munkatársától. — Késő éjszaka nagy feltűnést kel­tett az a diplomáciai után jött ber­lini értesítés, hogy mára egybehívták a német államok szövetségtanácsát. Ez a szövetségtanács csak rendkívül fontos alkalmakkor ül egybe és kép­viselve van benne a német biroda­lom valamennyi szuverén állama megbízottja, miniszterelnöke vagy külügyminisztere által. A szövetség­tanácsban a kancellár fog elnökölni, ő fog a helyzetről jelentést tenni és határozathozatalra fogja felszólítani a szövetségtanácsot. A szövetségta­nács egybehívása annak a jele, hogy Németország nagy elhatározások előtt áll. Nyilvánvaló, hogy a helyzetről Németországban is az a mértékadó körök véleménye, hogy elérkezett a döntő elhatározások pillanata. Berlin, július 31. (Az Est tudósítójától.) A kancellári palota előtt nagy tö­megek állanak és várják a kiszivárgó híreket. Egymás után érkeznek a pa­lotába a német, bajor, szász és würt­­tembergi államférfiak, hogy tanács­kozzanak a kancellárral, mielőtt a birodalmi szövetség tanácsülése megkezdődik. Mára várják Német­ország nagy és energikus határo­zatát. ®i’©ss©rssáfí feltételeket szab —­ Az Est bécsi munkatársától. — Diplomáciai forrásból azt jelentik, hogy Oroszország folytatni akarja az eszmecserét a bécsi külügymi­nisztériummal. Maga az a kívánság, hogy Oroszország a szerb kérdés dolgában formális tárgyalást foly­tasson Ausztria-Magyarországgal, már bizonyos engedékenységet téte­lez fel a monarchia részéről, a­mely azon az állásponton van, hogy a hadüzenet után Szerbiának és a monarchiának egyedül kell maradnia a küzdőtéren és mindaddig, míg a háború sorsa el nem dől, diplomáciai tárgyalások a szerb kérdésről har­madik féllel nem lehetségesek. Ha a monarchia ebben a pontban bizonyos mértékben mégis engedékenységet tanúsít és nem formális, de bizalmas eszmecserét folytat Oroszországgal elvi álláspontjának egyelőre való mellőzésével, ezzel csupán a béke fentartására való nagy hajlandó­ságát akarja bizonyítani. A monarchia diszpozíciójának megfelelően gróf Szapáry pétervári osztrák-magyar nagykövet meg van bízva azzal, hogy Sasanov orosz kül­ügyminiszterrel nem formális és nem kötelező jellegű, hanem csupán bi­zalmas természetű eszmecserét foly­tasson. Ez eszmecsere folyamán, a­mint halljuk, Oroszomig többféle kí­vánságot hangoztatott, a­melyek tel­jesítése esetén hajlandónak nyilatko­zik a semlegességi nyilatkozat meg­tételére. Oroszország azt kívánja, ho­gy ÄsasE® & gy a a*© sesxS gs a tS« lore Ss«scB*y»d­E garaMsääteaS arra az ©cefere* Sin StterfeSa* a harctere» SegiräisSe. Ezek a garanciakivánságok nem­csak Szerbia területi épségére és jelen­legi birtokának biztosítására vonat­koznak, vagyis a bukaresti szerződés teljes, szó szerinti szövegének fen­tartására, hanem arra is, hogy Ausztria-Magyarország vonja vissza a Szerbiához intézett ultimátum egyes pontjait. Oroszország főképpen az ultimátum ötödik és hatodik pontja iránt támaszt aggodalmakat, me­lyekben a monarchia azt követeli, hogy Szerbiában Ausztria-Magyar­­ország orgánumai vonassanak be, a monarchia területi integritása ellen irányuló szubverzív mozgalom el­nyomására indítandó eljárásba, to­vábbá, hogy az általa delegált orgá­numok vegyenek részt a bírói vizs­gálatban is. Oroszország ezzel szem­ben azt hangoztatja, hogy e köve­telések teljesítése a monarchiának bizonyos fenhatóságot biztosít majd a háború után is Szerbia felett és bizo­nyos felügyeletet a szerb közigaz­gatási kormányzat felett. Viszont Ausztria-Magyarország ál­láspontja rendületlenül a régi. Ra­gaszkodik ahhoz, hogy Szerbiával szemben eljárása jogos volt, úgy a­mint azt minden európai hatalom elismerte Oroszország kivételével. Egyébként Oroszország magatartása most bebizonyítja i­z­, hogy tényleg Oroszország tanácsa biztatta Szer­biát az osztrák-magyar ultimátum el nem fogadására. Ugyanaz a fel­fogás, mely az orosz diplomácia magatartásában most megnyilvá­nult, irányította a szerb diplomá­ciát is, nyilvánvaló tehát­, hogy Oroszország még most is, a háború kitörése után is azonosítja magát a monarchia követeléseivel szemben felállított szerb kifogásokkal. A tanácskozások Pétervárott és Bécsben tovább folynak. Péter­várott mindennap, így ma is meg­jelenik gróf Szapáry osztrák-magyar nagykövet Sasonov külügyminisz­ternél és Pécsben ma is fogadta Berch­told külügyminiszter Sebeco orosz nagykövetet. Tegnap éjről Berchfelkril |©Serafé$6 reSS AS #eísé®iérjefc ss Sslälp®" S'átskai SaeSjfsipSpää és ezutén Úgy tudjuk, hogy Sebeco e ta­nácskozás után érintkezésbe lépett Pétervárral és megismertette ott mindazokat, a­miket Berchtold az audiencia után vele tudatott és új utasításokat kért Pétervárról. Minden jel arra mutat, hogy a tárgyalás©!« már nem tarShavnate sofcá és h©gy a válság etette tarSporencját» A helyzet nagymértékben komoly. Konstatálható azonban, hogy a tár­gyalások minden diplomáciai cent­rumban tovább folynak és hogy Anglia a háború lokalizálására meg­indított akcióját ma is folytatja, Grey angol külügyminiszter nagy energiával igyekszik Franciaorszá­got, Oroszországot és Németországot egymáshoz közelebb hozni és olyan formulát találni, a­mely az európai konflagráció kitörését megakadá­lyozza. Úgy tudjuk azonfelül, hogy London és Róma között külön tár­gyalások vannak abból a célból, hogy Anglia és Olaszország bizonyos megegyezést létesítsen a Földközi­­tenger semlegesítésére vonatkozólag arra az esetre, ha a háború mégis ki­törne. Anglia még arra is törekszik, hogy Olaszországot a lokalizálási akció hathatósabb támogatására bírja rá. Konstatálandó továbbá, hogy a monarchia és Oroszország között az érintkezés meglehetősen jó formák között történik és hogy az orosz kormány minden tekintet­ben korrekt magatartást tanúsít, már a­mennyire azt a diplomácia szabályai megkövetelik. Nagyon fontosak a Kámetor­ság és dcoss­­lysisásg feafefett­­Folyó Sár­­g­yaláso­i is. Gróf Pourlalés, a pétervári német nagykövet épp úgy, mint gróf Sza­páry, majdnem mindennap megje­lenik az orosz külügyminisztérium­ban és igen nagy személyes befolyá­sát meg Németország hivatalos po­litikájának egész súlyát és barátsá­gos tanácsát igyekszik érvényesíteni a pétervári kabinetnél. Németor­szágnak az az álláspontja, hogy Ausztria-Magyarországnak joga van arra, hogy jövendő viszonyát Szer­biával maga állapítsa meg s ezért Németország nem akar most útjába vágni a monarchia elhatározásai­nak. A német diplomácia úgy véli, hogy Oroszország is ezzel párhuza­mos politikát követhetne, mert neki sem érdeke, hogy a monarchia mér­sékeltnek mutatkozó elhatározásait már most befolyásolja. Or©*s»?is53 magastartáásán­ál érdekes információt kaptam tegnap a bécsi balkáni diplomácia köréből. Ez értesülések, melyek teljes hite­lességét még nem volt módomban ellenőrizni, a következők : Oroszország azt a követelést állí­totta fel, hogy Grey angol külügyi államtitkár indítványának megfele­lően az aktív katonai operációk most beszüntetendők­. Ebben az esetben Oroszország kötelezi magát arra, hogy rávegye Szerbiát, hogy a július 23-iki osztrák-magyar ultimátum minden pontját változatlanul el­fogadja és végrehajtsa. Oroszország szívesen hajlandó közvetíteni a mon­archia és Szerbia között. Ha — a­m­i éppen nem bizonyos — tényleg ez volna Oroszország követelése, akkor a monarchia állás­pontjának ismerete alapján bátran állíthatom, hogy a monarchia Orosz­ország kívánságát nem fogja elfogad­hatni. Eh?, © Fess beavat­kozos kérdése — Az Est bécsi munkatársától. — Egyik balkán állam bécsi követ­ségének katonai attaséja, a­ki a po­litikailag is jól iskolázott katona­diplomaták közül való, érdekes dol­gokat mondott el azokról a kulisszák mögött folyó tárgyalásokról, mik ama kérdés körül forognak, hogy beavatkozik-e Oroszország az Ausztria- Magyarország és Szerbia közt folyó háborúba. — Katonai szempontból Orosz­országnak több oka van a tartóz­kodásra — mondotta az attasé. — Bárhogyan erősködik is Lub­omlinov úr, az orosz hadügyminiszter, min­denki tudja Európában, hogy az orosz hadsereg nem birkózhatik meg azzal a haderővel, a­mit Németország és szövetségesei vele szembe állíthat­nak. Az orosz tüzérség fölszerelése igaz hogy kitűnő , és igaz az is, hogy a nyugati határokon végrehajtott próba­mozgósítás jelentékeny előnyt szerzett az orosz hadseregnek. De viszont mindenki tudja, hogy az orosz haderő reorganizációja még nincs végrehajtva, hogy készleteik nincsenek rendben és műszaki csa­pataik szervezete, továbbá élelme­zési és ellátási szolgálatuk még igen­­ maradott és hogy lovasságuk tá­volról sem olyan jó, mint a­milyen a Zl­re. A tisztikar kiképzésének ala­csony nívóját és az alts­ztek művelet­­lenségét nem ellensúlyozzák a le­génység kvalitásai. Ne részletezzünk egyébként: a katonai bírálók egész Európában egyértelmű­leg az orosz hadsereg inferioritását állapították meg. Katonai szempontból tehát Oroszországnak, ismétlem, oka van arra, hogy most ne provokáljon háborút. — Más kérdés a politikai szem­pont. Ha Oroszország szabad kezet enged Ausztria - Magyarországnak, akkor a Balkánon való uralmának vége. A bolgárok már régen kiábrán­dultak, Görögország pedig a kon­stantinápolyi kérdés miatt fog min­dig bizonyos gyanakod­ással fogadni mindent, a­mi Pétervárról jön. Hogy a románok szerelme sem az igazi szerelem, arra nézve igen sok bizonyítékunk van az orosz cár láto­gatása óta elhangzott nyilatkoza­tokban. Ha még most Szerbia is kénytelen volna csalódni a hatalmas

Next