Az Est, 1916. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-01 / 1. szám

2. oldal­­ 4 Szombat, január 1. Bojadsev tábornok Mackensenről, Románia magatartásairól és Macedónia nagy értékéről Szófia, december 16. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Bojadsev, az első bolgár hadsereg vezére a Dnevnik munkatársa előtt nagyon érdekesen nyilatkozott azok­ról a benyomásokról, a­melyeket Mackensen tábornagyról, és azokról, a­melyeket az általános katonai helyzetről nyert. — Valóban nehezemre esik, —h­gy kezdje szavait Bojadsev tábornok —, hogy valamit mondjak a tábor­nagyról. Túlságosan gyengének ér­zem magamat ahhoz, hogy meg­rajzoljam a képét a lodzi győzőnek,­­­ annak a hadvezérnek, a­ki az orosz hadsereget kiűzte Galíciából és Lengyelországból. Mackensen je­lentőségét egyáltalában nem könnyű meghatározni: ő volt az első, a­ki a nehéz tüzérség jelentőségét a modern háborúban felismerte és legelőször ő érvényesítette a gyakorlatban. Hiszen a gondolat maga oly egyszerűnek látszik, — ez azonban a híres Kolumbusz-tojás egyszerűsége, a­melyről utólag mindig nagyon köny­­nyű kijelenteni, hogy nem volt benne semmi különös. — A tábornagy előttem és más bol­gár tábornokok előtt is nyilatkozott hadseregünkről és ezekben a kijelen­tésekben lehetett látni, hogy mily nagy és mily szerény tud lenni egy­szerre. Nekem szóról-szóra a követ­kezőket mondta: »Azt gondolom, hogy a balkáni hadjáratban nem dol­goztam valami sokat. A szerbek vég­leges megsemmisítése tulajdonképpen a bolgár csapatok érdeme, a­melyek fényesen teljesítették azt a feladatot, a­mely rájuk hárult. Valóban kevés népet ismerek, a­melynek ily igazi hazaszeretettől áthatott katonái von­nak. Ezek a katonák a hazáért minden áldozatot meghoznak és ebben a vonat­kozásban minden összehasonlítást dia­dalmasan állanak meg«. A beszélgetés ezután a hadműve­letekre fordult, a­melyekről a tábor­nok azt mondta, hogy általában pil­lanatnyilag szünetelnek. — A déli fronton megleckéztettük az angolokat és a franciákat, — mondta a tábornok — olyan leckét adtunk nekik, a­melyet egyhamar nem fognak elfelejteni. Ha alkal­munk lesz később ismételten szembe­kerülni velük, akkor még alaposabb leckében részesülhetnek és az én becs­lésem szerint aligha marad közülök­ sok a Balkánon. Azok az erősítések, a­melyeket ott lent összetákolnak, éppen oly kevéssé fognak rajtuk segí­teni, mint felszereléseik. Macedóniá­ban, valamint Montenegróban ez idő szerint szünetelnek a hadmű­veletek. Az újságíró ezután megkérdezte a tábornokot, hogy vájjon lehetsé­ges-e, hogy az oroszok átvonulnak Románián ? Bojadsev tábornok ki­jelentette, hogy nem igen hisz egy ilyen kísérletben. — Egy ízben — folytatta sza­vait a tábornok —a román kormány biztosított bennünket, hogy az oro­szoknak ilyenfajta kísérleteit barát­ságtalan tettnek tekintené. Az oroszok már csak azért sem igen számíthat­nak Románia segítségére, mert hi­szen akkor Romániának is meg kel­lene ízlelnie a háború zavarait, a­me­lyeket eddig elkerült. Románia po­litikai és katonai helyzete ma kitűnő és kezesség arra, hogy a román kor­mány nem engedi magát beleugratni egy kalandba, a­melynek eredménye nagyon is kétséges. Az új négyesszö­vetség és Románia között kitűnő a viszony és ez is további kezesség Ro­mánia magatartására. Ezután Macedóniára került a szó és a tábornok elbeszélte, mily na­gyon csalódtak azok, a­kik azt hit­ték, hogy Macedóniában csak hegyek vannak és a mezei munkára alkalmas föld nincs egy talpalatnyi sem , holott Macedóniában minden megterem, ez az ország a legszebb kert és azok a bolgár katonák is, a­kik a csodálkozástól nem tudtak hova lenni, mert ennek az országnak a gazdagsága elkábította őket, most már látják, hogy néhány év múlva a hazának ez oly dús területe lesz, a­melynek értékét ugyancsak nem szabad kicsinyelni. Az újságíró ezután megkérdezte a tábornokot, hogy váljon más-e a bolgár katona lelkiállapota ma, mint a­milyen volt az első balkáni hábo­rúkban ? Bojadsev tábornok így válaszolt: — A korábbi háborúkat kato­náink lelkesedéssel küzdöttek végig, ma pedig tudatosan harcolnak a ha­záért. Ez a tudat sokkal több fára­dalom és kellemetlenség elviselésére ad nekik erőt, mint a lobogó lelke­sedés, a­mely gyakran olyan, mint a láng, és hamar elalszik. A tábornok a következő szavakkal fejezte be a beszélgetést: — A bolgár nemzet nyugodtan várhatja a jövőt, mert a háborút, a­melyet indítottunk, diadalmasan fogjuk befejezni. Dr. Alex. Beszélgetés Todorov bolgár hadvezérrel Szófia, december 30. (Az Est kiküldött munkatársának távirata) Todorov tábornok, a második bol­gár hadsereg parancsnoka Szófiába érkezett. Mint ismeretes, ez a had­sereg harcolt Macedóniában és kén­y­­szerítette az angolokat és a fran­ciákat arra, hogy a Vardar melletti állásokat Délmacedóniában min­denütt kiürítsék. Todorov tábornok szíves volt fogadni. Mindenekelőtt az iránt érdeklődtem nála, hogy mi az eredménye a Mackensen tábornagy­­gyal folytatott tanácskozásoknak ? To­dorov természetszerűen csak bizo­nyos tartózkodással nyilatkozhatott. — Minden kérdésben teljes egyet­értés jutott kifejezésre és hat­á­­rozott programot álla­pítottunk meg — mondotta. — Mackensen tábornagy személye mély benyomást tett reám és tár­saimra. Tiszta felfogása, határo­zottsága és biztos fellépése a szó szoros értelmében vett hadvezér­hez méltó. Szerencsésnek érezzük magunkat, hogy a tábornagy a há­ború folyamán oly tapasztalatokat szerzett, a­melyek alapján elismerő nyilatkozatot tehetett a bolgár ka­tonákról. — Milyen a helyzet azon az arc­­vonalon, a­hol az angolok és franciák szembenállónak a bolgárokkal ? —. Most pillanatnyilag teljes nyu­galom uralkodik ott. A hadsereg lábhoz tett fegyverrel várakozik újabb parancsra. Miként ön bizo­nyára tudja, a g­ö­r­ö­g­ö­k é­s­z­a­k­­r­ó­l dél felé, egészen az Égei-tengerig húzódó korridort adták az a ta­gol és francia csapatok­nak és ők maguk kelet és nyu­gat felé a Jenicse és Vardar, il­letőleg a Nigritáig húzódtak vissza. Az angol és francia terület tehát a Vardar és a szaloniki—doiraui vasútvonal között terül el. A kor­ridor északi szegélye a Majadak­­hegységtől a Kukusig húzódik. A velünk szemben lévő angol-francia front összes kanyarulataival együtt alig hossza­b ö­t­v­e­n kilométernél.­­ Nem valószínű, hogy támadásunk esetén az angol és francia csa­patok sokáig tarthat­nák magukat. Sokkal való­színűbb, hogy igen g­y­o­r­s­a­n vissza fognak vonulni a S­z­a­lo­n­i­k­i­t­ól északra fekvő rendkívül meg­erősített állásaikba. — Kegyelmes uramnak nem az a véleménye, hogy a mai helyzet ka­tonai szempontból hosszabb ideig tarthatatlannak tekintthető ? — Minden bizonynyal. Ez a helyzet Németországra és szövetsé­geseire épp oly kellemetlen, mint a görögökre nézve. Kétségtelen, hogy katonai szempont­ból változnia, politikai­lag pedig tisztázódnia k­e­ll. — Szabad kérdeznem excellen­­ciádat, vájjon a szövetségesek had­serege nagy katonai előnyöket ve­szített-e az által, hogy politikai okok­ból megállt az úgynevezett semleges Görögország határán ? — Nem szenved kétséget, — felelte a tábornok — hogy had­ seregem az angol és a francia csapatokat egy­szerűen a tengerbe ker­gette volna, ha folytat­hatta volna előrenyomu­lását, mert az angol és francia csapatok vereségük után pánik­szerűen menekültek, a­mit az el­dobált és zsákmányolt felszerelési tárgyak rendkívül nagy száma eléggé bizonyít. De a politikai okok meggátoltak be­n­­nünket a kivívott siker kihasználásában. Nem ké­telkedem azonban egy pillanatig sem abban, hogy a szövetségesek hadserege ezután is le fogja gyűrni az entente csapatait és a világ­háború legérzékenyebb vereségét ott fogják el­szenvedni. Ezután a legutóbbi dicsőséges harcokról kezdtünk beszélgetni és megkérdeztem a tábornokot hogy nyilatkozzék az angol és francia ka­tonákról. — Kétségtelen, — mondotta Todorov — hogy az ellenünk har­coló hadseregben a franciák szívósabban és jobban harcoltak, mint az an­golok. Az angolok egyáltalában csak­ a nagy hadműveletek meg­kezdése előtti három-négy napon voltak az első harcvonalban lát­hatók. Majdnem valamennyi 19— 20 éves fiatalember volt, míg a fran­ciák közt sokkal érettebb férfiakat láttunk. Az angolok fel­szerelése talán fényű­zőbb, de a franciák is egészen modernül vannak felszerelve és öltözve. Egészen új francia acél­sisakot viseltek és a soraik közt harcoló turkok is bevonták már tarka turbánjaikat. Egyáltalában a franciák sokkal na­gyobb felelősségérzet­tel harcolnak, mint az angolok. — És milyen érzéssel harcol a bol­gár katona az angolok és franciák ellen ? — A bolgár katona nem tesz különbséget a francia és az angol között. Itt nem úgy van, mint a németeknél, a­kik bizonyos po­litikai érzelemtől vezetve, a f­r­a­n­­c­i­á­k ellen, mint mond­ják, bizonyos meg­külön­böztetett tisztelett­el harcolnak, míg az angolokat Németország fejlődésének irigy el­lenségeiként kezelik. A bolgárok csals azt látják, hogy ezek­ mind arra törekednek, hogy Macedónia és Bulgária szent területét m­eg­­becstelenítsék, és egyforma ellen­ségnek tekintik őket, akár angolok, akár franciák, vagy oroszok. Adorján Andor. Rokonainkkal, barátainkkal és ismerő­­s­­­seinkkel tudatjuk a fájdalmas hírt, hogy­­ szeretett felejthetetlen fiunk, bátyánk és 1 .sógorunk drJisol­er Oszkár­ győri ügyvéd hosszú nehéz szenvedés után 35. éves ko­­­­rában csendesen elhunyt. Győr* 1915. december he. Kischer Károly és neje mint szülők. Se- I­bestyén Irma, Taussik Mariska, deutsch I­lonka nővérei, dr. Sebestyén Miksa,­­ Taussik Ottó Wien, Deutsch Béla cs. c­ . kir. Ofizial, sógorai. Minden külön értesítés helyett.

Next