Az Est, 1916. október (7. évfolyam, 274-304. szám)

1916-10-01 / 274. szám

Vasárnap 19/6 október /. Székelyek harca Pálosnál Az erdélyi seregnél, szept. 26. (Az Est haditudósítójától) (A sajtóhadi­szállás jóváhagyásával) Az erdélyi magyar fronton har­­coló székely katonák krónikájából nem hiányozhatik az az epizód,­­ melyet Erdély háromhetes hadi­­története a pálosi ütközet néven ismer. Körülbelül két héttel a román betörés után egy Székelyudvar­­helytől délre operáló csoportunk sikerült rajtaütéssel szétvert egy nagyobb román csapatot. A romá­nok észak déli irányban meneteltek Kőhalom felé, hogy az onnan nyugat felé vezető utakat hatalmukba ke­rítsék. Csoportunk parancsnoka észrevétlenül a menetelő román erő oldalába dirigálta a tüzérséget, megvárta, mig a románok előtte kihaladnak és igy a­ hátukba kerülve, risztitó tüzelést indított ellenük. R­omán csapat a legnagyobb rend i ellenségben menekült az ágyuk tüze elől. Körülbelül egy zászlóalj gyalogságot sikerült csak felfejlesz­tenie, hogy az ágyúzás után iszonyú erővel előretörő székely bakák roha­mát feltartóztassa,­a míg a csapat zöme visszavonul. A székelyek nem egész két századdal rohanták meg a teljes létszámú négy román szá­zadot Pálos község környékén. Egy erdőben folyt le a szörnyű harc, a­melyben puskagolyó alig jutott szerephez. A félannyi szé­kely a képzeletet felülmúló pusztí­tást végzett a román zászlóaljban, a­melynek igen kis töredéke mene­kült csak meg. A székelyek a pálosi erdőből­­ mindössze három foglyot hoztak haza. A román csapat akciója ezzel teljesen meghiúsult és az el­lenség azóta mozdulatlan azon a vidéken. Valaki, a­ki onnan érke­­zett, meghatottan közölte velünk a székelyek harci jelszavát, a­mely így hangzik : — Isten ! Te ne segíts, Te most csak csodálkozzál! Molnár Ferenc. Magyar is osztrák csapatok tiarsa a dobrudsai fr©stt©ra A dobrudsai harctérről, szept. ifj. (A III. bolgár hadsereghez kiküldött munkatársunktól) Még jóval a háború előtt nevezték el a bolgárokat a »Balkán poroszai«­­nak ; rászolgáltak erre az elnevezésre fegyelmezettségükkel és rendszerete­­tükkel. Hogy ez az elnevezés milyen aláló volt, az most derül ki, a n­á­­b­rában,­­ különösen pedig ott,­­ hol a bolgárok vállvetve küzdenek­­ németekkel, mint például itt, Bolo­­ndiában. Egyenesen bámulatos, mi­yen tökéletességgel alkalmazkodnak a bolgárok szövetségeseikhez, mily könnyű szerrel tanulnak tőlük és a szíjeik és legénységük milyen lelke­­sedéssel válnak hasonlókká tapaszta­­ltokban edzett szövetségeseikhez és tajtársaikhoz,­­ még pedig nemcsak többségekben, hanem mélyreható tebb jelenségekben is. A Bobrudsában aratott hihetetlen gyors sikerek nemcsak a bolgár had­­sereg támadó szellemének köszön­hetők, hanem annak a csudál­a­­tos rendnek és példás szer­kezetnek is, a­mely ebben a had­seregben uralkodik. A­mit a németek­nél a háború első évében oly őszinte lelkesedéssel csodáltunk meg: azt tudniillik, hogy milyen bámulatos gyorsasággal javítottak ki egy meg­rongált vasúti vonalat, vagy hogy mi­lyen gyorsan építettek vasutakat, megcsodálhatjuk ma a dobrudsai fronton is. Majdnem a harcvonalig lehet vasúton menni, a tábori vas­utak is elkészültek, hogy a lőszerszál­­lítást megkönnyítsék. E pompás szer­vezésnek köszönhető, hogy a hihetet­lenül gyors előrenyomulás ellenére is hadseregünk pompásan el van látva lőszerrel és élelemmel. Foglyul ejtett román tisztek mond­ják, hogy sohasem hitték volna, hogy a bolgárok ilyen gazdag tüzérséget, f­ognak felállítani el­lenük. És ha ennek az érdemnek egy része a németeket illeti is, hangsú­lyozni kell, hogy a négyesszövetség egy­ütt­működése talán sehol sem olyan érezhető, mint éppen ezen a harc­téren, a­hol bolgárokon és németeken kívül magyar, osztrák és török ka­tonák támogatják a közös ügyet. Toscu tábornok — mint már jelen­tettem — dicsérőleg emlékezett meg a III. bolgár hadsereg kötelékében küzdő nehéz tüzérségünkről. És nem­csak a nehéz tüzérséget találjuk itt Magyarország és Ausztria képvisele­tében : hadseregünk más osztagai is harcolnak itt és a román-bolgár határ mentén kitűnnek szorgalmukkal, vi­tézségükkel és ügyességükkel. Nem volna helyes megjelölni, hogy melyek ezek a csapatrészek , de éppen oly­an helytelen volna elhallgatni azt is, hogy katonaságunknak aktív része van az itt elért sikerekben. A négyesszövetség működése itt igazán testvéries : bolgár egy­enruhák keverednek német, magyar és török ruhákkal és éppen tegnap voltam ta­núja annak, hogyan vonult be a fő­parancsnokság szállására török ka­tonazenekar hangjai mellett egy egész török ezred, hogy az­után tovább vonuljon a frontra. Ara­bokból és törökökből állott az ezred, kitűnő emberek, nagyszerűen fel­szerelve, keményvonású arcok, tüzes szemek. Sokan kitüntetést viseltek mellükön és majdnem mindegyik tiszt viselte a német v­as­keres­z­­t­e­t. A kis város török lakói mámoros lelkesedéssel fogadták a török kato­nákat és nem kevéssé barátságosak voltak a bolgár tisztek és a katonák is. A dobrudjai fronton ma mind a négy szövetséges hatalom együtt küzd az ellen az ellenség ellen, a­mely Konstantinápoly felé igyekszik és a másik , R­o­m­á­ni­­­a ellen, a­mely öngyilkos módon maga nyitotta ki szreencsétlenségének kapuit. Adorján Andor. 3. oldal Venizelosz Bulgáriát fenyegeti Szófia, szeptember 29. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A görögországi eseményekről sok hír érkezik ide, a­melyeket azonban nagyon nehéz ellenőrizni. Bizonyos hírek itt némi aggodalmat keltenek. A lapok nem igen foglalkoznak Gö­rögország helyzetével, csak az Echo de Bulgaria ir mai vezércikkében az entente görögországi üzelmeiről és azoknak céljairól. — Az entente által sanyargatott Görögországban — írja — az ügyek összebonyolódnak, megmagyarázha­­tatlanokká válnak és fenyegető mó­don súlyosodnak. A király, semle­­gességi politikája a legnagyobb Ve­szélyben forog..’ Venizelosz tervei egyenesen Bulgáriát fenyegetik. Pa­­sicsnak Nagyszerbiáról szóló álmai a korfui számkivetésben végződtek ; vájjon Venizelosz is ide akarja ve­zetni Görögországot ? Dr. Alex. A görögök beavatkozása a háborúba Az olaszok nem bíznak a görögökben Lujano, szeptember 29. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Secolo megállapítja, hogy Görög­ország hadüzenetének hírét hivatalos körökben még nem erősítették meg, bár nem tiltják valószínűt­lennek. A lap ezután rámutat arra, hogy Gö­rögország beavatkozása milyen prob­lematikus értékű az enténtera nézve. A görög segítség főképpen a forradalmi csapatokból állana, eze­ket most szervezik és senki sem tudj­a ezek nagyságát. A rendes hadseregre még akkor sem lehetne számítani, ha a király Venizeloszt nevezné ki miniszter­elnöknek. A beavatkozásnak azonban más előnyei lennének, így az, hogy a szövetségesek hátsó összeköttetését és a szalonikii bázist biztosítaná és a görög vasutak az entente rendelke­zésére állanának. A Secolo ezután azt a reményét fe­jezte ki, hogy a ravasz Venizelosz­­nak nem fog sikerülni ellentétet szí­tani az entente és Olaszország között, az entente levantei programja már ré­gen meg van állapítva, ezen már nem lehet változtatni. Franciaország nem fogja Görögország kedvéért cserben­hagyni Olaszországot és ha válasz­tania kell Olaszország és Görögország között, bizonyára az utóbbit fogja feláldozni. La. Venizelosz kormánya Kaneában székel Rotterdam, szeptember 29. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Venizelosz krétai fogadtatásáról a következőket jelentik a Daily Te­­legraph-nak Kaneából. —■ Mikor Venizelosz Kréta­szigetén patraszállott, óriási lelke­sedéssel fogadták. A csend­­őrség tisztelgett előtte. A gyakorlótéren nagy gyűlést tar­tottak, a melyen kilencezer ember vett részt és a­mely a következő határozatot hozta : A fegyveres krétai nép össze­jövetele kimondja, hogy követi azt az ideiglenes kor­mányt, a­mely Venize­­loszból, Konduriotisz­­ból és egy később kine­­vezendő harmadik sze­­mélyből áll. Az ideiglenes kormánynak joga van szer­vezni az ország had­erejét, hogy az entente haderejéhez csatlakoz­­z­é­k. Venizelosz így válaszolt: — Mi még most is azt kíván­juk, hogy a koron­a teljesítse a nemzet óhajtását és a nemzet egységesen menjen a harcba. De ha kívánságun­kat nem hallgatják meg, meg­ígérjük, hogy minden erőnket fel fogjuk használni, hogy a kapott megbízást teljesítsük. A király nevének említését az ülés sokat mondó hallgatással fo­gadta. Nem hiszik, hogy a király engedni fog. A krétai nép Konstantint már nem­ tekinti királynak. Arcképét a nyilvános épületekről, üzletekről és vendéglőkről letép­ték. Az ideiglenes kormány a kaneai kormányzósági épületben székel, a­hol megjelentek az en­tente képviselői is. Van Dyl, Genf, szeptember 29. (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) A Hava­s ü­gynökség sza­­lonikai jelentése szerint Venizelosz Kréta-szigetén kormányt alakított. Belügyminiszter R­e­p­u­l­i­s­z lett, hadügyminiszter D­a­n­g­l­í­s­z tá­bornok, közgazdasági miniszter M­i­­halopulosz, pénzügyminiszter D­i­o­n­i­d­o­s­z, L. M. A lovászpatonai gyilkossal semmiféle rokonságban nem voltam. Pozsgay Gyula, okleveles gazda. PRO PATRIA. Mélységes fájdalommal jelentjük az egész rokonság nevében, hogy­­­linger Arthur­ zászlós, zászlóaljsegédtiszt a 2. cs. és kir. gyalogezredben, ez I. osztályú I és két II. osztá­lú vitézség­ érem tulajdonosa­­ 15 havi szakadatlan harctéri szolgálat után I­I szeptember hó 18-án ellenséges golyótól­­ találva 28 éves korában hősi halált halt. Unger Mór atyja, Weiner Elza arája, | | Hollósi Andorné, Unger Aranka testvére, | Hollósi Andor sógora, Hollósi Katóka­­ unokahúga.

Next