Az Est, 1918. december (9. évfolyam, 282-306. szám)

1918-12-01 / 282. szám

Budapest, iois * Vasárnap * december 1. íőálJami).* szám rés? Előfizetési árak: Mgy hónapra*, %, s.—* korona Negyedévre ~ M /5.- korona Félévre m m «• m ÍO.- korona Kgésss évre», « « korona 9 Megjelenik délután *" Egyes szám ára SO fitlép* $tinden közleményünk után» nyomása tilos Politikai napilap Felelős szerkesztő: Miklós jínbor Szerkesztőség! Olt. kerület, Erzsébetek arat 7 , Kiadóhlcatal: üli,, Erzsébet'körut 13—*20. Fiólfkladóhioatátok j Vilmos császár*ut 14, sz* éé £ü., D&cUatca is, Wiens I.iKohtmárktte . Jl központi hatalmak nem oehetnek részt a békekonferencián ? Genf, november 30 A Temps szerint az előzetes béke megkötésére küldendő német és német-osztrák delegátusok tulajdon­képpen nem fognak résztvenui a párisi békekonferen­ciában, csupán ti határozatokról fogják őket értesíteni. T Eltemettük R királyságot, köztársaság va­gyunk. Ledobtuk tagjainkról a láncokat, szabadok vagyunk. Csupa reménység vagyunk, mert minden jussunk megvan az élethez. De a megérdemelt szebb jövendő nem borul reánk magától, mint a hogy a tél szür­ke ege után magától borul a föld fölé a tündöklő kék tavaszi mennybolt. Mennyi feueges gondunk vau, micsoda sziklás munkák van­nak előttünk, irgalmas iste­nünk! Mily problémák, mily örök megoldást kövotelő felada­tok. Hazánk szentnek tanult te­rülete, melyet ma egy világ el­lenséges tengere mar köröskö- rüí. Itthon a magunk államában való szavunk, hatalmunk ügye, melynek a világváltozás uj tör- , vényeivel kell megbirkóznia. Magyar nyelvünk, földünk, pén­zünk! Politikánk, melynek egész régi szótárát a tüzbe kell hají­tanunk és uj értelmet és frisa fogalmakat kell hozzá szerez-' mink! Szomszédjainkkal való viszony mik, melynek kötelékeit békéből, okosságból, jogból kell fonnunk, s a nagy Nyugat, a bi­zalmatlan és hatalmas, a mely- lyel közlekedni vágyunk, s a melynek érdekvilágába a ma­gunk előnyére kell belekapcso­lódnunk! Ki viseli itt, ki meri vállalni mindennek a nyomasztó nagy kérdésnek a felelősségét 1 Hol van egész nemzetünk, hol van a mi parlamentünk akkor, a mi­kor az ország egész jövendőjé­nek eldöntéséről van szó; Nem­zetgyűlést. kell teremteni az uj hazának. Ki keli irni a válasz­tásokat s össze kell a magyar országgyűlést ültetni, mire a béketárgyalások elkezdődnek. Az egész uemzetnek kell köve­telni jogait s annak szabad csak lemondani arról a miről talán le kell mondani... Ha hazánk lilái helyzete miatt a választá­sok nem minden vidéken cjtlic- tők meg. akkor egy csonka par­lament üljön össze, de törvény­hozásunk legyen! A kormány feépviselőház nél­kül, a vidéki nemzeti tanácsok nemzet nélkül, nem vállalhatják se a nagy világ, se a mi kia vi­lágunk előtt a múltat és jöven­dőt. Ha nem válik be a parla­ment, fel. lehet oszlatni a béke­kötés Után. De a békekötéshez nemzetgyűlést akarunk! ■ r ~ Hotter dam, november 29 A Manchester Guardian londoni tudósítója jelenti: A szövetségesek konferenciája dceembec 14-ike kö­rül kezdődik. Hivatalos körökben azt hiszik, hogy ez a konferencia tét héten belül teljes megegyezés­re fog jutni, ele lehet hogy a kou­— .1: Est tudósítójától — 1910 elején, a mikor Hazai Samu volt honvédelmi miniszter neveze­tes emlékiratát a háborús helyzet­ről a Tisza-kormány elé terjesz­tette, bár a. harctereken látszólag sikereket arattak a központi ha­talmak, a jövő kilátásai már igen nyomasztóak voltak. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy az entente ren­dületlenül tovább akarja folytatni a háborút és a gazdasági blokádot, s igy a központi hatalmaknak szá­mot kell vetni azzal a kérdéssel, blrják-e még és meddig bírják a háborút emberanyaggal, felszere­lési eszközökkel és élelmiszerekkel. A központi hatalmaknak bizo­nyára mindegyik állama foglalko­zóit az időtájt ezzel a kérdéssel, hogy a németek, a kik a háborút Vezették, tiszta képet nyerjenek á számításba vehető erőforrásokról. A kérdés, a melyre az egyes álla­moknak a választ meg kellett ad­alék, nyilván ez volt: Mire számít­hatunk tóvúbbi másfél esztendőit ál h H részetekről, meri a háborút még másfél esztendeig kell folytat - tivnk. Erre a kérdésre felel voltakép­pen Hazai emlékirata is. Azok a megdöbbentő adatok ugyanis, a melyeket tegnapi cikkünkben is­mertettünk, az emlékirat szerzőjé­ből nem azt a meggyőződést vál­tották ki, hogy a monarchiának abba kéll hagynia a háborút, ha­nem ellenkezőleg azt. hogy a mon­archiának újabb és nagyabb erő­férencia négy hétig' ia eltart. Diplo­máciai körökben nem tartják va­lószínűnek, hogy a nagy békeszer­ződést április előtt aláírhatják. A második szerződés, a mely a rész­letekről fog intézkedni, körülbelül ezután három hónap múlva készül­het el. V. D. feszítéssel tovább kell folytatnia a háborút. Vagyis ini volt az emlék­irat igazi célja? Pontos választ ad­ni a németeknek arra a kérdésére, hogy mire számíthat még Német­ország a monarchia részéről. Kerekszám újabb két millió embert ajánlottunk fel, A háború első másfél esztendeje alatt a monarchiának 18—50 éves férfilakosságéból kerek 5,500.000 embert küldtünk harctérre, vagyis a férfildkosSág sziirejavának 51 százalékát. Ebből elveszett 2,850.000 ember. További másfél évre tehát % legalább ennyi utánpótlásra lett volna még szükség. Ennyit azon­ban már nem szállitbattuiik, mert nem volt. Minden erőforrásunkat kimerítve, mindössze í,922.000 fő­nyi újabb katonát szedhettünk üsz- sze. Ezt is a következőképpen: Az 1915 őszén és telén tartott sorozások ered-* menye ...................... 812.000 fő 19 10 tavaszán sorozni kell a 18 éveseket ... 170.000 <: Az összes korosztályok újabb sorozása................ 181.000 « 19 16 folyamán a 17 éve­sekből................. 150.UÖ0 « A h ad tápterületelvről és a f elmen tettekből...... 250.000 « A felgyógyuló betegek­ből .....................................850.000 * Ös szesen. 2,922.900 fő > Az emlékirat szerzője, mikor ezt V, számítást végzi, maga is myg­jegyzi, hogy a 17 éves gyermekek b«sorozása csak silány eredményt produkálhatna és megbénítaná még-jobban a, közgazdasági mun­kát is, a mely máris két mankón jár. Ha ugyanis kivonjuk a mon­archia lakosságúból ezt az ifjabb 1.922.000 embert is, akkor a mon­archia 18—59 éves férfilakosságá­nak 67.5 százalékát Vonjuk ki a produktiv munkából. De azért elfogadja a szorzó ala­pul azt a. számítást, hogy még to­vábbi 1,922.000 ember áll a hadve­zetésig rendelkezésére pótlási cé­lokra, mert ha 1916-báu nóm is so­roznák a 17 éveseket, az igy táma­dó hiányt- pótolni lehetne úgy, hogy » hadsereg karcoló állományát n nem harcolók rovására növelnék, j Van-e remény ennyi pótlás mellett a sikerre ? Elérkeztünk az emlékirat döntő részéhez: a válaszhoz arra a kér­désre, hogy ilyen óriási erőfeszí­tésnek megvan-e a célja és remél­hető-e a siker? Az emlékirat szer­zője itt elméleti dadogásokba kezd, mert hiszen a választ előre tudta és az ő feladata csak a kész válasz megokolása volt. Ha az első más­fél év statisztikai eredményeire tá­maszkodva kereste volna a szerző a választ a kérdésre, akkor azt kel­lett volna felelnie, hogy ha csak' ennyi az utánpótlásunk, akkor tel­jesen le fogunk törni. E helyett azonban igy érvel: Nagy a valószínűség, hogy a mostani háború hátralevő szakában, a midőn az ellenség alig fogja hadseregeit újakkal szaporíthatni, a midőn a harci furor az ellenségnél lankádé­ban van, a midőn az egész vonalon erős offenzív felada­tok várnak mircánk... az ezentúl szenvedendő veszteség jóval kisebb lesz az eddig cl- szenvedeltnél. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a sikeres kitartás lehe­tősége fennáll. Ez az emlékirat lényege. Vagyis az emlékirat szerzője 1916 január­jában, mikor a monarchia már 5.500.000 embert állított talpra s éh­ből 2,850.000 embert elveszített, és a mikor csak a legnagyobb áldozatok árán, a termelő férfilakosság «7.5 Hazai a háború ajánlotta memorandumában Vállalkozott ujabh 2 millió ember szállítására Még további emberanyagot is Ígért t

Next

/
Thumbnails
Contents