Az Est, 1920. január (11. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

2. oldal, Szerda, 1920. január 14. / Száz vagyun műtrágya tavaszra gazdáknak Csak a Hungária két gyára dolgozik •— Az Est tudósítójától — Az állandóan hangoztatott több­­termelés érdeke szorosan egybekap­csolódik az ország műtrágya-ellátá­sának kérdésével. Az idei termelő­esztendőt a gazdák nagy nyugtalan­sággal várják, mert nemcsak hogy a termelés fokozásához szükséges műtrágyát nem látják biztosítva, hanem a megszokott keretek között sem tudják a gyárak a termelőkö­zönség igényeit kielégíteni. Miután a legközelebbi tavaszi hónapokra csak összesen száz vagon műtrágya áll rendelkezésre, a földművelési minisz­ter — mint jelentettük — már is úgy határozott, hogy csakis cukor­­répatermelők kaphatnak az idén mű­trágyát. A belföldi termelés nyersanyagul tudvalévően csontot használ, a­me­lyet előbb a pesti Spódiumgyár enyv­­telenít, kivonja belőle a zsíranya­got és így kerül a csont a műtrágya­gyárakba. Megállapíthatóan a Spó­­diumgyárnak ez idő szerint ezer vagon csontanyag áll rendelkezésére, a­me­lyet szeptemberig tudnak a gyárak feldolgozni, úgy hogy szeptemberig fokozatosan számottevő mennyiségű műtrágya fog a termelés rendelke­zésére állani. Csontban nincs hiány, a­mennyiben a Spódiumgyár a múlt napokban szerződésileg biztosította magának a Budapesten összegyü­­lemlő napi csontanyagot, a­mely eddig a Magyar Ban­k érdekköréhez tartozó Loki József fia r. I. kezében volt, miután ez a társaság felszá­mol és szerződését a Spódiumgyár veszi át. A belföldi műtrágyagyártás telje­sen a Hungária műtrágya- és kénsav­­gyár r.­t. kezébe centralizálódott, mi­után a többi ilyen gyárunk ellensé­ges megszállás alá jutott. A kiváltsá­gos helyzetet a Hungária t­e­rmésze­­tesen sietett kihasználni és a föld­művelési minisztériumnak bejelen­tette, hogy az idei árat a megelőző műtrágya-árral szemben 6 koronáról 7,50 koronára emeli fel foszforsav kilogram­ percentenként. Ez idő sze­rint a Hungária pápai és budapesti gyárai vannak csak üzemben és ők dolgozzák fel a csonttisztet. Ilyen­formán a régi műtrágya-kartell is megszűnt. A magyar kormány már régebben meg akarta törni a műtrágyagyárak monopólumát és az Agrárbankkal együtt megalapította a Magyar Vegyi­­ipari rt.-et, a­mely azonban csak pa­píron van meg, a gépei teljesen készen vannak, ideszámításukról azonban szó sem lehet. A Hungária azzal igyek­szik ellensúlyozni a kormány akcióját, hogy az új helyzet következtében tel­­jesen felesleges volna új műtrágyagyár Magyarországon, miután a mostani gyárak teljes kihasználása mellett az 1­913-ban fogyasztott 17 — 18 ezer va­ron­ műtrágyát elő tudják állítani. Nagy vihar Angliában London, január 13 .Magyar Távirati Iroda, Szombaton és vasárnap nagy vi­har dühöngött Angliában, a­mely erősen megrongálta a sürgönyvona­­lakat. Plymouth közelében a Travel nevű gőzös zátonyra futott és ketté­szakadt. A negyvenhárom főből álló legénységből csak hetet lehetett meg­menteni. 177 újévi gyermeket jelentettek be Budapes­ten az amerikaiaknak ...­­Az Est tudósítójától — Moffat ezredesnél jártunk megint. A minap tévesen írtuk, hogy őrnagy. A­mikor utoljára Párisban járt, meg­kapta ezredesi előléptetését. De Moffat ezredes épp oly szeretetreméltó, em­berszerető, mint Moffat őrnagy volt. Előveszi a hatalmas ívet, a­melyen fel van tüntetve, hogy hány január elsején született gyermeket jelen­tettek be eddig a budapesti Vörös­­keresztnél. — Százhetvenhét. — mosolyog. Mintha ez a mosoly azt mondaná, hogy néhány gyerek egy pár órával előbb született, néhány pedig egy pár órával később. Mert ha 177 szü­letést veszünk naponta, akkor egy évben körülbelül 65.000 gyerek szü­letne Pesten, a­mely számtól Buda­pest születési statisztikája szörnyen meglepődnék. Jelentkezett egy anya is, a­kinek gyereke halva született. Nem ka­pott gyerekkelengyét, de megka­pott mindent, a­mi az amerikai ado­mányból egy anyának kijár. Moffat ezredes csodálkozva meséli, hogy a sok ezer koronát kitevő ajándék mellett milyen nagy hatást tett a ráadásul adott száz-száz korona. Min­denki elámult, hogy még pénzt is kap. Százhetvenhétszer száz korona az 17.700. Ez a pénz a következő­képpen adódott össze. Huszonöt dol­lárt adott egy átutazó amerikai, 50 dollárt Johnson hadnagy, a­ki éppen újév napján jött Budapestre, 25 dollárt Gellert, az Astoria-szálló tulajdonosa, a­kit régi kötelékek fűznek Amerikához, 25 dollárt Arm­strong kapitány, az amerikai Vörös­­kereszt buzgó munkása, a többit pedig Moffat ezredes. Nyílik az ajtó, egy felnőttől örö­költ kabátban kis lányka szalad be, mögötte jön az anyja. Jönnek az új kis testvérke kelengyéjéért. A­mikor az asszony a kezébe kapja a sok me­leg, finom holmit, sírva fakad. — Csak most értem rá eljönni — mondja. — Reggel 5 órától 12-ig álltam kenyérért és nem kaptam. Var nyol­cadik napja nincs kenyerünk. Moffat ezredes elszomorodik ennyi nyomorúság hallatára, az íróasztal­hoz megy és fiókjából csokoládés sü­teményt vesz elő és a kis­gyerek­nek adja. — Köszönd meg — mondja az anyja és ő maga tör ki hálálkodó sza­vakban. — Dang sen ! — töredezi né­metül, mert angolul nem tud és mégis valahogy közelebb akar férkőzni a jólesett idegen úr szívéhez. Elmennek. Moffat ezreddes beszélni kezd mun­kájáról. Megtudjuk, hogy egy esz­tendőt töttöl­t Észak-Franciaország rekonstrukciójának munkájában, el­mesélte, hogy a földdel egyenlővé tett helyeken hogy kelt nyomában élet és megtudjuk tőle, hogy néhány hét előtt Párisban két előadást tar­tott Magyarországról, Budapestről. És francia hölgyek siettek, hogy se­gítsenek a magyar gyermekeken. De kert, hogy erről ne írjunk. Hniszen ő csak a Vöröskereszt egysze­rű katonája. VESZÜNK terper­tinolajat, méhviaszt nigrossint, paraffint, csresint, gyantát és fehér szurkot REITER ÉS TÁRSA Budapest, Alk­otmány­ utca 19. szám. Az elsőt­ nap Párisban Páris, január 8 . (Az Essiff kiküldött tudósítójától) Mesfért­eztünk. Nagyobb emóciók nélkül. A kora reggeli ködben Páris mint egy szürke óriás felhő gomo­­lyodott vonatunk előverte ablakai körül. A Gare de l'Est perronja élénk, mint régi időkben. Hordárok, előzékeny csapatja segíti le a podgyá­­szokat és rakosgatja a tolókocsikra. Indulunk kifele. A kijáró előtt nyá­jas, mosolygó tekintetű katonák, Henry ezredes és Mazzolini őrnagy állították meg delegátusainkat. Ap­­ponyi alakja magasan emelkedik ki a csoportból. Rövid, katonás üdvöz­let, — kézfogások, mindenki nyu­godt, semmi izgatottság, mintha nem­rég látott rokonok köszöntenék az érkezőket. Három fotográfus-masina szegzi felénk torkát, kattog a ravasz, bengáli fény villan fel, — az egész nem tart tovább néhány másodperc­nél. A pályaudvar előtti téren nem nagy, de még mindig elég tekinté­lyes tömeg. Tudják, kik jöttek. »La delegation hongroise« — mondják és nyugodtan, mondhatni tisztelet­­teljesen néznek bennünket, a­kiket előzékeny, fiatal tisztek ajánlanak be a várakozó autókba. Ez kis időt vesz igénybe, a­mely alatt többször működnek az illusztrált újságok fo­­tografáló gépei. A nézők szemében semmi harag, rosszindulat; ellen­kezőleg, az az érzésünk, mintha mo­solyognának ránk, mintha biztat­nának, mintha azt mondanák: rá­tok ugyan nem nagyon haragszunk. Végigszáguldunk az avenueken, a boulevardokon. A Rue de Lafayette és Boulevard Haussmann a korai délelőtt sürgés-forgásában tárul elénk. Páris nem változott, ugyanaz a no­bilis, diszkrét előkelőség, ugyanaz a klasszicitás utcáinak külső, elfutó képén, mint háború előtt. A forga­lom talán erősebb valamivel, az autók számosabbak, egyébként minden a régi: a színes és derűs boltkiraka­tok ; ismert bras­rriek ;szállodák; tör­ténelmi emlékű házak; az utcai járó­kelők; jellegzetes párisi típusok s főleg a párisi nők;­­ azok, a­kik eb­ben a miliőben a legjellegzetesebbek, legpárbsabbak. Még egy gyorsan átvillanó téli táj­részlet a Bois de Boulogne széles fa­sorjában és autónk befut a Chateau de Madrid kapuján. Prázhovszk­y mi­niszter atyai gondviseléssel helyezi el a társaságot és rövid negyedóra alatt mindenki elfészkeli magát... I. Ferenc, Franciaország leggaval­­lérabb királya, fogad vendégül házá­ban ; szobra a kastély homlokzatán nyájas üdvözletet küld felénk, a kik utódjai vagyunk annak a vendég­­hadnak, mely a Medici­ek óta meg­fordult e falak közt. Bizony sokan voltak, nem is számítva köz­vet­eti elődeinket, a bolgárokat, a­kik négy hónapot töltöttek ebben a télen oly csendes házban s a­kik talán épp oly raelar­chalikusan meredtek v­ágyó te­kintettel a Bors fenyőinek kékségéire, mint mi magyarok. A nyár itt han­gosabb és sűrűbben puffan a sam­­pagner avatott pincérkezek nyomán, ezüstös lánykacagások kíséretében. A­em vagyunk a szó szoros értel­mében internálva. Szabad a mozgás a Bois egész területén, bátran kirán­dulhatunk Neuilly felé és a széles Avenue de Neuilly boltjaiban nem győzik nekünk magyaroknak mérni az anzikszeket, bélyegeket, napilapo­kat , egyéb olcsóbb jellegű tárgya­kat, h­a drága túlságos drága lévén számunkra, a­kik a váltásnál tanul­ják meg a takarékoskodást. Párisba is szabad az út. Előzete­sen nem kell egyéb hozzá, mint rövi­den bejelenteni az őrnagynak, hogy dolgunk van a városban. Egy kedves és előzékeny­­úriembert adnak mel­lénk kísérőül, nehogy eltévedjünk a világváros labirintusában, s remélhe­tőleg mihamarabb a Rue de la Paix gazdag kirakatairól írhatok amaz ol­vasóink számára, a­kiket a politi­kán kívül ez is érdekel. Mert a­mi a politikát illeti, — a béketárgyaláso­kat — e pillanatban senki semmit nem tud, még azt sem, mikor állnak delegátusaink először szemközt a vi­lág és Magyarország sorsának leg­főbb intézőivel. Bródy Miksa. A dohánykijáru­sok orsz. szöv. f. hó 18-án, d. u. 2 órakor a Sas-kör nagytermében IV., Irányi­ u. 17. rendkívüli közgyűlést tart. Felkérjük az összes kartársakat, hogy saját érde­kükben okvetlen jelenjenek meg. 18-20HPLuxus-autó nyitott, új állapotban, gum­­mikkal és teljes felszereléssel eladó VI. Teréz-körut 18. földsz. 2. Perzsa szőnyegeket magas árban vesz : Fawaq&t Dessewffy*utca 26. szánt. 1 tie­fon. 119—76 és 119—91 CSOKOLÁDÉ Moriondo 125 gr táblákban.Legfinomabb kg. K190 Domus 100 gr. táblákban......................kg. K1SO Csokoládé-bonbon ..............................kg. K190 Azonkívül mindenféle gyümölcs, kakaó, szardínia, tea, kávéáruk legolcsóbb napi árban. Viszonteladók­nak nagyobb árengedmény. Kovács Ilona gyümölcs,déligyümölcs és konzerv­áru nagykereskedés Budapest, VL, Andrássy­ út 66. Veszek FairprÉ tételben bőrszíjat, amornák-ég kristály­­szódát, lúgk­öt­et, rét.ff.diót. Weinberger Kornél. Vörösmarty-utca 46. Telefon ülő—33 KIÁLLÍTÁS ÉS AUKCIÓ. Terházi I. Jenő kép- és iparművészeti gyűjteményé­nek kiállítása csütörtökön, e hó 15-én nyílik meg a Lip­tvárosi Társaskör (Lipót­ körút­­) termeiben. A kiállítás anyagát L. Cassano, S. Rosa, Orlay- Petries, Unterberger, Petenkofen, Munkácsy, Lotz, Márk, Csók, Katona, Kosztu, Penteley-Molnrtz, AA Mannheimer, továbbá a régi és modern mesterek művei k­épezik.­­ A kiállítást vasárnap és hétfőn auk­ció követi, mely d.e. 1­­-kor kezdődik !- d. u. fél 4-kor folytatódi! Katalógusára IQ.korona. Telefon 80-69. P­erzsa szőnyegeket, valódi régi gobelineket leflm­agabiblt áron vészek. Stein Frigyes, IV., Kecskeméti-utca 9. Telefon: József K­br.07. Tu­tói hajó 1 *2 és 11 óra között. Brilliánsk®­22.000 K-ig Aranyat­ya. 28-270 K-ig mindenkinél magasabb áron vesz. Vágy.Népszínház­ utca 7. szám. Alulírottak mély fájdalommal jelentik,­­ hogy Fisclaes- Sesvéneln­é f­eszül. Braun tá­r­a­­ a legjobb hitves, anya, nagyanya és test­vér folyó hó 11-én rövid szenvedés után i­s elhunyt. Budapest, 19­0 január 12. Furje: Fischer Sámuel. Gyermekei:J i Géza és neje Margit, Ernő és neje Vájna, | I Mátyás, Lujza és férje Hoffmann Zsig­­r­mond. Testvérei: Julcsa, Ilka, Zsig-­­ mond és Janka. Unokái: Ibolyka,­ Palika, Ilyeka, Zoltán és Miklós. Sógorai és sógornői.

Next