Az Est, 1920. március (11. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-02 / 53. szám

, előfizetési árak s kénepra _ IS.— korona tungsaitévre 4g,—korona félévre ge.— korona ttgesz 160,— korona Egyes szám ára 60 fillér. Politikai napilap FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS JÁNDOR Szerkesztő­ség: VII. keblei, Erzsébetek Urai 1* Kiadóhivatfiít: VN­-y­erxaéb&t°körutli8-«20eSMk Prókakiadóhivatalok * V.­ Vilmos császárját 14. szám és IV., ViZCieUtCéZ 12. Wien­a I , Kohlmarkt 7. Ünnepi ceremóniák néUsiff is királyi­­ünnepnap voltSu mai, a mikor a nép bérprieselői Horthy Mik­lós kezébe tették le az ideigle- U^ca lTanii főhatalmat. Régi közjogi ünnepségeink napke­leti pompája messze tűnt műtő­lünk, hó lepi be a piros csizmák nyomát s ünnep harangja ha­zug, rab magyarok távol sirá­ma zug vele. Szegény ország­lettünk, a barázdás, sötét ma­gyar arc csak még sötétebb vol­na a diadém ünnepi tűzijátéká­ban s épp a kormányzó puritán nagyságától áll legtávolabb minden hivalkodó disz. De testvéri meghittségében is, a múltak daliás káprázata nélkül is fontos ünnepnap ez, hogy a magyar nép hatalmas életösztöne Horthy Miklóst ál­lította az ország élére. „Midőn magát ez nem­ tudná szeretni, ő megszerette pusztuló fajok­, vigasztalan éjszakák fekete Hengeréből rajzolódott nagysze­rű alakja a magyar égre és ne­vének immár történelmi igé­­p­ete varázsolt új hitet, erőt, ön­érzetet és öntudatot a magyar lélekbe. Hadsereget teremtett a romok közt és azóta is antik egyenességgel halad históriai útján, a­melyen boldogabb jövő­­felé vezeti nemzetét. A mai nappal zárul le igazán az összeomlás, a forrongás kora­n kezdődik a magyar világtör­ténelem új fejezete, a nyugodt, komoly, alkotó munka. A sok történelmi nap után, a­melyek izzó fergetege feldúlta életün­ket, végre egy történelmi nap, a­mely életet jelent és nem ha­lált is; a sok történelmi nap után, a­mely kivetette a parasz­tot, földjéből, a munkást gyárá­ból, a kereskedőt boltjából, a tisztviselőt hivatalából, végre légy történelmi nap, a­mely épp ezért történelmi, mert nem új viharok kezdetét jelenti, ha­nem a mindennapi élethez, a mindennapi munkához való visszatérést, a fejlődésnek azt a fázisát, a melyben egy sü­lye­­dő ország a rend, nyugalom, a normális élet, a hétköznapok derék, szorgalmas munkájából emelkedik föl régi nagyságára. Hor­thy Miklós áll az ország felén s vele a nemzet törhetetlen akaratát, hitét és elszántságát összefoglaló erő, a mely a za­var utolsó foszlányát is elker­­ülgeti a magyarság feje felől. Jippanyi nyilatkozata a francia sajtó támadásaira Népszavazást követelünk és bizalommal várjuk az állítólagos elnyomott nemzetiségek döntését Genf, február 28 (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) Gróf Apponyi Albert, a magyar békedelegáció elnöke, hogy ellensúlyozza a francia lapokat, a­melyek állandóan támadják a magyar álláspontot, nyilatkozatot test közzé a Journal de Génévé­­ben. Nyilatkozatában kifejti, hogy a lefülelt kérdésekről népszava­zásnak kell dönteni. A magyar állam hajlandó a népszavazás tisz­taságának érdekében mindennemű biztosíték elfogadására, a­melyet az entente követelne, úgy hogy ajánlatunk visszautasításáért is fele­lősség nem terhelhetne bennünket. Csakis népszavazás biztosíthatná a békét Közép-Európában. Ha a népszavazás ellenünk döntene, mi bélén nyugodnánk minden hátsó gondolat nélkül veszteségeinkbe. De sohasem nyugodnánk bele oly terü­letcsonkításba, a­melyet az erősebb jogán erőszakolnának ránk. A népszavazás véglegesen megoldaná a nemzetiségi problémát is és döntő választ adna az ellenünk forgalomba hozott vádakra. A mi ajánlatunk az, hogy döntsenek rólunk azok, a­kiket mi állí­­tólag elnyomtunk, és bizalommal várjuk ezeknek az állítólagos el­nyomottaknak a döntését. Ji L’Humanité a román reakció garázdálkodásáról Genji fe­bruár SS (A Magyar Távirati Iroda jelentése) A L’Human­ité­ február 24-iki száma borzalmas adatokat közöl a román reakció garázdálkodásáról. A lap szerint a politikai elitéltek száma meghaladja a százezret. A hadi­­törvényszékek ezerszámra ítélnek el ártatlan embereket. Nemrégen ____1.. ________7­.-T . 1­00 esztendei fogházbüntetésre. A­ki nincs megelégedve a román okku­­pációval, egyszerűen beledobják a Dnyeszterbe. Incules és Cingarearu miniszterek kijelentették a parla­mentben, hogy büszkék ezekre az ese­ményekre. A magyar foglyok ezer­számra pusztulnak el hóban és fagy­ban. A kormányt rövid idő múlva katonai diktatúra váltja fel Averescu tábornok elnöklésével. Felsőbb körök­ben forradalom kitörésétől tartanak. Lezárták az egész­ et napokban megindul a vasúti forgalom Először a­ vagonlakókat szállítják haza Szolnok, február 5. (Az Est kiküldött munkatársától) Ez a halálra kiázott, összelövöl­dözött, megbotozott város egyet nyújtózott és a rettenetes álom elé szállt belőle. Az ép ablakok még ritkák, hibátlan cégtáblát egyet­lenegyet sem lehet látni, a templom tornya még csonka, a szobrok és emlékoszlopok teteje lehullott, ezer és ezer keserves emlék a kom­mün alatti ostromból,­­ de a város már cifrálkodik, az üzletek kiraka­tai nehezek a sok árutól, a főtéren katonába,oda játszik, és — mint igazi ,,határ­városban"* — minden sarkon pénzt­ áttesszk. A Tiszántúlra irányuló forga­lom minden szála ide fut össze, de egyelőre még­ minden törekvés megtorpan. Ma még csak kiváltsá­gos emberek juthatnak keresztül az igazi magyar folyón,­ de már csak rövid idő kérdése az ország vérkeringésének kiterjesztése, a vasúti forgalom bevezetése a fel­szabadult területre. Valamennyi hatóság ma arra törekszik, hogy az átmenet sima legyen és a ma­gyar uraimat minden zökkenő nél­kül vezessék be. A polgári hatósá­gok élén Lippich István kormány­­biztos dolgozik. Egy hét óta nincs se éjjele, se­ nappala, folyton vitéz­ kedik, vagy a helyszínen robog autójával. Éppen indulni készült, a­mikor felkerestük. Lekötelező szívesség­gel állott rendelkezésünkre. Az ed­digi intézkedésekről és a jövő ter­veiről a következőket mondotta: — Mi rendet és nyugalmat aka­runk a fölszabadult lakosság érde­kében. Hogy minden zavart elke­rüljünk, lezártuk az egész Tisza- vonalat. Valamennyi karhatalmat egyesítettünk és ma már sikerről beszélhetünk. A Tiszát csak enge­dély­lyel lehet átlépni. Nehogy a csempészés megindulhasson, vagy az ellenőrzést, kijátszhassuk, min­den csónakot összeszedtünk, így értük el azt, hogy most csak két helyen lehet átlépni a Tiszát, még­pedig mind a két pont, itt van, Szolnokon. Át lehet menni a szol­noki pontonhídon, a­melyet "a fel­robbantott szolnoki vashíd mel­lett vertünk és a másik átkelés pedig a tiszai vasúti hídon bonyo­lódik le. Mindkét helyen megfele­lő számú ellenőrző közeg van, csak a rendőrség­ és a katonaság írásbeli engedélye alapján enge­dik Tiszántúlra az emberüket Ma még odaát­ minden olcsóbb és éppen ezért védjük a lakossá­got a lánckereskedők­ fosztogatá­saitól. Tiszántúlról csak tíz kiló élelmiszert hozhat magával az em­ber, a­ki többet próbál becsem­pészni, rosszu­l jár, mert elkoboz­zuk a holmiját. A túlsó partról hozzánk igyekvő lakosságot szin­tén csak igazolványnyal engedjük be, a visszautalásnál az ellenőrzés még szigorúbb. Erre a nagy elő­vigyázatosságra azért van szük­ség, mert a bujkáló kommunistá­kat el akarjuk fogni. ■ A visszatelepítési akció, a mene­kültek hazaszállítása már megkez­dődött. Először azokat szállítjuk haza, a­kik itt Szolnokon vagonok­ban laknak. Az államvasutak ki­küldött bizottsága jelenleg a kör­nyéken tartózkodik és azon ipar­kodik, hogy legalább m­inimália forgalmat létesítsen a felszabadult területen. Ígéretet­ kaptam, hogy kis mértékben már hétfőn vagy kedden megindul a vasúti forga­lom. Nálunk jelenleg nyolcvanhat vagonban laknak az erdélyi hon­talanok, a­kik végre újra nyuga­lomhoz jutnak. El vagyunk arra készülve, hogy az útnak indítandó vagonlakások helyett még na­gyobb tömeg szerencsétlen Krane­­kint fogja hozzánk irányí­tat*­ mozgó házát. Mi mindenesetre annyit befogadunk, a­mennyit az állomás felszerelése megterhelés nélkül elbír.

Next