Az Est, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-21 / 275. szám

Előfizetési árak: Egy hónapra 20.— korona Negyedévre ...... 70.— korona Félévre ............ 740.— korona Egé&x évre ....230.—korona * Külföldre­­ haza SS,— korona Egyes szám ára 1 2 korona. Juni**- A —#mi­ Politikai napilap « *•« Felelős szerkesztő: Miklós Andor Apa 2 korona Szerkesztőség: OH, kerület, Erzsébet*körut7. Ki­a­d 6 hivatalt VII., Erzsébet*körut 18—20,siu Fi­ók‘kiad 6 hivatalok­­ V., Vilmos császárját 14. szám és IV., Voldl*utca 12. Wiens I.­ Kohlmarkt 7. A nagytőke bűneit és mulasztásait nem egyszer énekeltük meg ezen a helyen. És a nagytőkéről is el lehet mondani, a­mit a Bourbonokról mondott Franciaország a res­tauráció után: nem tanult és nem felejtett. Négy évi háború, két évi utódajai a háborúnak nem gyógyíthatták ki eredendő betegségéből. Még most is kar­­tellbe szervezkedve diktálják a feltételeket nagybankjaink ájultan heverő gazdasági éle­tünknek. Még most is övék a polgárit jóval meghaladó ha­szon az áruk nemzetközi for­galmából, a nehezen felocsúdó iparból és kereskedelemből, a fogyatékos és rosszul organi­zált közélelmezésből. Nagy em­ber lesz az és érdemes a nem­zet krónikájában való f­ölj­egyez­tetésre, a­ki megorvosolja e bajo­kat és a népérdek hathatós szol­gálatába állítja a nagytőkét. Mert hogy a nagytőke nélkül modern gazdasági élet, nagy­arányú kibontakozás, minden népi erőnek és megmaradt ter­mészeti kincseinknek teljes és harmonikus fejlesztése lehetet­len, azzal a laikus is tisztában van. Ellenben egészen elhibáz­za az ügyet és csak a tulajdon szűk látókörűségét s hozzá nem értését fedi föl, a­ki a nagy­tőkét fenyegetődzéssel akarja jobb útra téríteni. A fenyege­­tődzést bízzuk az utcai vereke­dőkre, a fejbeverőkre, az éj­szaka hőseire. Ha tényleg meg­lévő, súlyos bajokon akarunk segíteni, akkor mindenekelőtt szerezzük meg a kellő szakér­telmet, aztán pedig igyekez­zünk önmérsékletre, körültekin­tésre és óvatosságra. Wolff Ká­roly úr, a­ki a főváros ügyeinek ma nagyhatalmú diktátora, e ki-,­vánatos tulajdonságokból vajmi keveset mutatott a pénzügyi bi­zottság tegnapi ülésében. Meg­fenyegette a nagytőkét a már nem egészen ismeretlen szóla­mokkal, de egy konkrét eszméje nem volt, hogyan lehetne ezt a nagyhatalmat a köz érdekében gyümölcsözővé tenni, így csak ártani lehet, használni semmit. Ajánljuk Wolff Károly úrnak, forgasson néhány népszerű köz­­gazdasági munkát. Szórakozá­sul és önismeret céljából pedig olvassa el a jó Tinódi Lantos Sebestyén versét „az udvarbi­­rákról "és kulcsárokról ­ Barnes Németország f­elvételét követelte a népszövetségbe Uiviani terrorizálja a genfi tanácskozáson az elnököt Genf, november 19 (Az Est kiküldött tudósítójától) A népszövetség tanácsának mai ülésén egy bátor szó hang­zott el Németország érde­kében. Már lord Robert Cecil pedzette tegnapelőtti beszédében, hogy addig a népszövetségen teljes pártatlanságról beszélni sem lehet, míg egyes államok abból ki vannak zárva, de a nemes lord óvakodott egyenesen megemlíteni Németorszá­got. Ma aztán Barnes angol dele­gátus, a volt közmunkaminiszter, az angol munkáspárt vezére, minden köntörfalazás nélkül szót emelt amellett, hogy Né­­metországot föl kell venni a népszövetség kötelékébe. Szavainak nagy hatása volt. Mikor beszédét franciára fordítot­ták, Viviani fészkelődni kez­­dett- A népszövetségnek ez a fene­gyereke Barnes beszédének vé­gén — mert fejtegetéseinek utolsó részére hagyta ezt a kérdést — izgatottan fordult hát­ra és idegesen nézett körül, hogy vájjon azok is tapsolnak-e, a­kik elköte­lezték magukat a francia álláspont mellett és nagy megelégedéssel látta, hogy azok a delegátusok hűvösen vi­selkednek. Egyáltalán úgy viselkedik V­i­­viani a népszövetség tanácsában, mintha szuverén úr volna, jól vigyáz Hymani elnök körmére, mert különösen ő rá gyanakszik, hogy áthúzza számításait és valahányszor valami neki nem tetsző nyilatkozat esik a vita hevében. Viviani mind­­járt a zsebére üt, jelezvén, hogy korlátlan felhatalmazása van Paris­ból, a­mely úgy szól, hogy abban a pillanatban fa­képnél hagyhatja a nép­­szövetséget, mihelyt haj­landóság mutatkozik Né­metország fölvételére. A mai ülés megnyitása után elő­­ször Wilson elnök táviratát olvas­­sák föl. Az amerikai Unió lelépő elnöke fellengős szavakkal mondja benne, hogy büszke arra, hogy őt tekintik egy olyan intézmény megalapítójá­nak, a­mely a nemzetközi béke meg­teremtésére szolgál s erős az a hite, hogy a népszövetség tekintélye és jelentősége mihamarabb annyira meg fog növekedni, hogy az egész embe­riségnek örök jótevőjévé válik. Most került a sor Barnesre. Az angol munkásvezér nem magá­val ragadó erejű szónok, nem is jó szónok, de erélyes szavú és nim­buszánál fogva le tudja kötni az érdeklődést. Azzal kezdte, hogy végre-valahára sikerült 200.000 csa­ládnak visszaadni a nehéz hadifog­ságból fentartóját, majd az Ör­ményországban pusztító tífusz le­küzdésére hívta fel a népek taná­csát, hosszasan beszélt a nemzet­közi munkásvédelmi törvényhozás­ról, felsorolta, mi minden történt a világ munkásainak helyzete ja­vítására, fölvetette a kérdést, hogy mit tenne a népszövetség abban az esetben, ha valamely állam vona­kodnék a nemzetközi munkásvéde­lem rendelkezéseit végrehajtani és beszéde végén erős hangsúlyozás­sal fejtegette, hogy nemcsak a méltányosság, de a jog és az igazság úgy követeli, hogy Németországot fel kell venni a népszövet­ségbe. • Motta, a svájci államszövetség elnöke volt a következő szónok és érdekes, hogy nem kapcsolta sza­vait Barnes utolsó témájába. So­kan megütköztek ezen, a svájci el­nök nyilván észrevette mulasztá­sát, mert már tegnap egy genfi új­ság tudósítójának inter­jút adott Németország fölvételéről, de dip­lomatikusan úgy formulázta állás­pontját, hogy „szeretné hinni és remélni, hogy a népszövetség nem fog sokat bíbelődni mellé­kes körülményekkel, mi­kor új államok fölvételé­­ről lesz szó és nem fog nagy súlyt helyezni arra, hogy milyen időpontban tör­jék a fölvétel".­­. A szövetségesek még ebben a hónapban ratifik­álják a magyar békeszerződést Zürich, november 20 Párisi távirat szerint az elnök a francia kamara bizottságának teg­napi ülésén kijelentette, hogy a M­a­­gyarországgal való béke­szerződést még ebben a hónapban ratifikálni fog­­ják. Anglia és Olaszország is rövid időn belül rati­fikálni fogják a szerző­dést. Leblanc képviselő kifeje­zést adott annak a reményének, hogy most már gondoskodni fog­nak arról, h­o­gy Magyar­­ország f­e­n­m­a­r­a­d­á­s­á­n­a­k lehetőségeit el ne vegyék. Az entente ellenséges cselekménynek minősítené Konstantin király Visszatérését / Itáris, november 20 / / (Havas-ügynökség) Leyjusia-m m­niszterelnöknek és Lord Derby angol nagykövetnek tegnapi tanácskozásáról a következő félhiva­talos közleményt adták ki: A francia miniszterelnök tudomására hozta az angol nagykövetnek, hogy a francia kormány a leghatározottabban ellenzi Konstantin királynak a görög trónra való visszatérését. Leygues miniszter­­elnök annak a nézetének adott ki­fejezést, hogy a helyzetet egyébként is meg kell beszélniök Görögország védő­­hatalmainak. A francia miniszterel­nök felhívta a figyelmet azokra a kö­vetkezményekre is, a­melyekkel Veni­­zelosz lemondása a Keleten járhat. ~ Kopenhág­a, november 20 (Az Est tudósítój­ától) Athénból táviratoztak, hogy az új miniszterek még Konduriotis ten­gernagy régensnek kezébe tették le az esküt, azután a Tatoi-palotába mentek és felkérték Olga anyakirály­nét, hogy vegye át a régenséget. A királyné vállalkozott erre, Kondurio­tis pedig lemondott erre a régensi méltóságról. Berlin, november 20 (Az Est tudósítójától) Parisból táviratozzák a National­­zeitung-nek, hogy odaérkezett athéni jelentés szerint Venizelosz elhagyta a fővárost, a­mi általános meg­nyugvást keltett. Egész Athént ki­világították. Nagy tüntetés volt Konstantin király mellett. A tömeg bejárta az utcákat, mindenütt az új királyt éltette, minden ember olajfa­ágat vitt a menetben és magas poz­t­­ákra tűzve hordták végig Konstan­tin arcképét.

Next