Az Est, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-21 / 275. szám
Előfizetési árak: Egy hónapra 20.— korona Negyedévre ...... 70.— korona Félévre ............ 740.— korona Egé&x évre ....230.—korona * Külföldre haza SS,— korona Egyes szám ára 1 2 korona. Juni**- A —#mi Politikai napilap « *•« Felelős szerkesztő: Miklós Andor Apa 2 korona Szerkesztőség: OH, kerület, Erzsébet*körut7. Kiad 6 hivatalt VII., Erzsébet*körut 18—20,siu Fiók‘kiad 6 hivatalok V., Vilmos császárját 14. szám és IV., Voldl*utca 12. Wiens I. Kohlmarkt 7. A nagytőke bűneit és mulasztásait nem egyszer énekeltük meg ezen a helyen. És a nagytőkéről is el lehet mondani, amit a Bourbonokról mondott Franciaország a restauráció után: nem tanult és nem felejtett. Négy évi háború, két évi utódajai a háborúnak nem gyógyíthatták ki eredendő betegségéből. Még most is kartellbe szervezkedve diktálják a feltételeket nagybankjaink ájultan heverő gazdasági életünknek. Még most is övék a polgárit jóval meghaladó haszon az áruk nemzetközi forgalmából, a nehezen felocsúdó iparból és kereskedelemből, a fogyatékos és rosszul organizált közélelmezésből. Nagy ember lesz az és érdemes a nemzet krónikájában való följegyeztetésre, aki megorvosolja e bajokat és a népérdek hathatós szolgálatába állítja a nagytőkét. Mert hogy a nagytőke nélkül modern gazdasági élet, nagyarányú kibontakozás, minden népi erőnek és megmaradt természeti kincseinknek teljes és harmonikus fejlesztése lehetetlen, azzal a laikus is tisztában van. Ellenben egészen elhibázza az ügyet és csak a tulajdon szűk látókörűségét s hozzá nem értését fedi föl, aki a nagytőkét fenyegetődzéssel akarja jobb útra téríteni. A fenyegetődzést bízzuk az utcai verekedőkre, a fejbeverőkre, az éjszaka hőseire. Ha tényleg meglévő, súlyos bajokon akarunk segíteni, akkor mindenekelőtt szerezzük meg a kellő szakértelmet, aztán pedig igyekezzünk önmérsékletre, körültekintésre és óvatosságra. Wolff Károly úr, aki a főváros ügyeinek ma nagyhatalmú diktátora, e ki-,vánatos tulajdonságokból vajmi keveset mutatott a pénzügyi bizottság tegnapi ülésében. Megfenyegette a nagytőkét a már nem egészen ismeretlen szólamokkal, de egy konkrét eszméje nem volt, hogyan lehetne ezt a nagyhatalmat a köz érdekében gyümölcsözővé tenni, így csak ártani lehet, használni semmit. Ajánljuk Wolff Károly úrnak, forgasson néhány népszerű közgazdasági munkát. Szórakozásul és önismeret céljából pedig olvassa el a jó Tinódi Lantos Sebestyén versét „az udvarbirákról "és kulcsárokról Barnes Németország felvételét követelte a népszövetségbe Uiviani terrorizálja a genfi tanácskozáson az elnököt Genf, november 19 (Az Est kiküldött tudósítójától) A népszövetség tanácsának mai ülésén egy bátor szó hangzott el Németország érdekében. Már lord Robert Cecil pedzette tegnapelőtti beszédében, hogy addig a népszövetségen teljes pártatlanságról beszélni sem lehet, míg egyes államok abból ki vannak zárva, de a nemes lord óvakodott egyenesen megemlíteni Németországot. Ma aztán Barnes angol delegátus, a volt közmunkaminiszter, az angol munkáspárt vezére, minden köntörfalazás nélkül szót emelt amellett, hogy Németországot föl kell venni a népszövetség kötelékébe. Szavainak nagy hatása volt. Mikor beszédét franciára fordították, Viviani fészkelődni kezdett- A népszövetségnek ez a fenegyereke Barnes beszédének végén — mert fejtegetéseinek utolsó részére hagyta ezt a kérdést — izgatottan fordult hátra és idegesen nézett körül, hogy vájjon azok is tapsolnak-e, akik elkötelezték magukat a francia álláspont mellett és nagy megelégedéssel látta, hogy azok a delegátusok hűvösen viselkednek. Egyáltalán úgy viselkedik Viviani a népszövetség tanácsában, mintha szuverén úr volna, jól vigyáz Hymani elnök körmére, mert különösen ő rá gyanakszik, hogy áthúzza számításait és valahányszor valami neki nem tetsző nyilatkozat esik a vita hevében. Viviani mindjárt a zsebére üt, jelezvén, hogy korlátlan felhatalmazása van Parisból, amely úgy szól, hogy abban a pillanatban faképnél hagyhatja a népszövetséget, mihelyt hajlandóság mutatkozik Németország fölvételére. A mai ülés megnyitása után először Wilson elnök táviratát olvassák föl. Az amerikai Unió lelépő elnöke fellengős szavakkal mondja benne, hogy büszke arra, hogy őt tekintik egy olyan intézmény megalapítójának, amely a nemzetközi béke megteremtésére szolgál s erős az a hite, hogy a népszövetség tekintélye és jelentősége mihamarabb annyira meg fog növekedni, hogy az egész emberiségnek örök jótevőjévé válik. Most került a sor Barnesre. Az angol munkásvezér nem magával ragadó erejű szónok, nem is jó szónok, de erélyes szavú és nimbuszánál fogva le tudja kötni az érdeklődést. Azzal kezdte, hogy végre-valahára sikerült 200.000 családnak visszaadni a nehéz hadifogságból fentartóját, majd az Örményországban pusztító tífusz leküzdésére hívta fel a népek tanácsát, hosszasan beszélt a nemzetközi munkásvédelmi törvényhozásról, felsorolta, mi minden történt a világ munkásainak helyzete javítására, fölvetette a kérdést, hogy mit tenne a népszövetség abban az esetben, ha valamely állam vonakodnék a nemzetközi munkásvédelem rendelkezéseit végrehajtani és beszéde végén erős hangsúlyozással fejtegette, hogy nemcsak a méltányosság, de a jog és az igazság úgy követeli, hogy Németországot fel kell venni a népszövetségbe. • Motta, a svájci államszövetség elnöke volt a következő szónok és érdekes, hogy nem kapcsolta szavait Barnes utolsó témájába. Sokan megütköztek ezen, a svájci elnök nyilván észrevette mulasztását, mert már tegnap egy genfi újság tudósítójának interjút adott Németország fölvételéről, de diplomatikusan úgy formulázta álláspontját, hogy „szeretné hinni és remélni, hogy a népszövetség nem fog sokat bíbelődni mellékes körülményekkel, mikor új államok fölvételéről lesz szó és nem fog nagy súlyt helyezni arra, hogy milyen időpontban törjék a fölvétel".. A szövetségesek még ebben a hónapban ratifikálják a magyar békeszerződést Zürich, november 20 Párisi távirat szerint az elnök a francia kamara bizottságának tegnapi ülésén kijelentette, hogy a Magyarországgal való békeszerződést még ebben a hónapban ratifikálni fogják. Anglia és Olaszország is rövid időn belül ratifikálni fogják a szerződést. Leblanc képviselő kifejezést adott annak a reményének, hogy most már gondoskodni fognak arról, hogy Magyarország fenmaradásának lehetőségeit el ne vegyék. Az entente ellenséges cselekménynek minősítené Konstantin király Visszatérését / Itáris, november 20 / / (Havas-ügynökség) Leyjusia-m mniszterelnöknek és Lord Derby angol nagykövetnek tegnapi tanácskozásáról a következő félhivatalos közleményt adták ki: A francia miniszterelnök tudomására hozta az angol nagykövetnek, hogy a francia kormány a leghatározottabban ellenzi Konstantin királynak a görög trónra való visszatérését. Leygues miniszterelnök annak a nézetének adott kifejezést, hogy a helyzetet egyébként is meg kell beszélniök Görögország védőhatalmainak. A francia miniszterelnök felhívta a figyelmet azokra a következményekre is, amelyekkel Venizelosz lemondása a Keleten járhat. ~ Kopenhága, november 20 (Az Est tudósítójától) Athénból táviratoztak, hogy az új miniszterek még Konduriotis tengernagy régensnek kezébe tették le az esküt, azután a Tatoi-palotába mentek és felkérték Olga anyakirálynét, hogy vegye át a régenséget. A királyné vállalkozott erre, Konduriotis pedig lemondott erre a régensi méltóságról. Berlin, november 20 (Az Est tudósítójától) Parisból táviratozzák a Nationalzeitung-nek, hogy odaérkezett athéni jelentés szerint Venizelosz elhagyta a fővárost, ami általános megnyugvást keltett. Egész Athént kivilágították. Nagy tüntetés volt Konstantin király mellett. A tömeg bejárta az utcákat, mindenütt az új királyt éltette, minden ember olajfaágat vitt a menetben és magas poztákra tűzve hordták végig Konstantin arcképét.