Az Est, 1921. február (12. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-23 / 43. szám

Budapest, 1921 * Z ZEBESaSZSZSZSnZSZBSEtZ Előfizetési árak: 'Egy hónapra M 40.—korona Wogyodéooo wlt, no.— korona Félévre 220.— korona Sgézw­éoro„..„.^440— korona Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 2 korona Politikai napilap Felelős szerkesztő: Miklós Andor XII. évfolyam * 43. szám S­zer­keszt­őség: VII. koraiét, Erzsébetekörutl* KI adó hivatalt VII., Erzsébetek­öruttS—20.SMm F ló­k*ki adó hivatalok: V., Vilmos császárját 14. 99dm és IV., Váci­ utca 12. Wiens Kehlmarkt 7. Méregkeverőd­ ­és -irraányosok, árpolitika esek szövőt éri vámjamra most a fe­lelősség kér­­lését bolygatják, hogy gyűlölet és visszavonás magvat hinssék széjjel. Azt hi­szik, hogy­ e magvakból nekik két dús vetés, gazdag aratás. Valóságos labdajáték folyik itt a felelősséggel. Egyik csoport a másiknak veti, ez a harma­diknak. Közben fölszaggatják a még be sem hegedt sebeket, sírjokból előráncigálják a halot­takat, minden szerencsétlenség­­és minden csapás, minden bu­kás és minden veszteség átkát csak egy emberre vagy egy pártra akarják zúdítani. Mire­­való ez az ádáz és gonosz i­n­du­­latú hajsza, új neme az erőin­ket megrontó nemzeti öngyil­kosságnak? Kinek van vagy le­het haszna belőle? Építésre van szükségünk. Épít ez? Erőgyűj­tésre van szükségünk. Erőt gyű­jt ez? A külföldön hitelre és tekintélyre van szükségünk. Megszerzi ez? Hát soha nem fognak a politika irányítói és haszonbérlői egyetlen pozitív eszmét kitermelni, a­mely előre viszi ügyünket? És soha nem fognak ugyanők kifogyni a köl­csönös gyűlölködés, a civódás új meg új ötleteiből? És mindezek fölött a felelős­ség kérdésének bolygatása vég­telenül káros és az események nagy összefüggéseiben való tel­jes tájékozatlanságból is fakad. Ha van valami, a­mi megerő­sítheti a szimpátiát irántunk künn és a nemzet jogos önbizal­mát jövő feltámadásában, csak annak hangoztatása, hogy nem mi vagyunk felelősek azért, a­mi történi A mi a világban tör­tént és a mi velünk történt. Malomalatti politikusok a há­ború kezdetén fölfuvalkodhat­­tak arra a gondolatra, hogy „a világháborút Magyarország csi­nálta“. Ma már a malom alatt is tudják, hogy sem a háborút, sem a­ békét, sem a trianoni szerződést, sem a nagy össze­omlást nem Magyarország csi­nálta. Csak a nemzetgyűlésben akadnak még támolygók, a­kik nem tudják vagy nem akarják tudni, hogy felettünk álló, ná­lunknál ezerszerte erősebb ha­talmak döntöttek rólunk s hogy sorsunk egyelőre a legyőzöttek végzete. És ha a sírásók mun­kája sikerrel nem jár, akkor lesz még a mai szomorú, válságos helyzetből magyar föltámadás. Mégis meglesz az Oripsz-tenissel­­ béke Witos minisztereinek nyilatkozata ! Tartó: február 21 .­­ (Az Est rendes tudósítójának távirata) Ste­czkowski miniszter ma Rigába érkezett. A Kurier Porauny'jelentései'szerint Kraszin népbiztos már jelezte, hogy ő is Rigába fog érkezni, hogy Steczkopskival közvetetlenül tár­gyalhasson. . A Przeglad Wieczorny rigai értesülése szerint a gazdasági tárgyalásokban kedvező fordulat történt. A béke aláírása most már tizennégy napon belül remélhető. Witos miniszterelnök Poniatowski miniszternek, a­ki le­mondását felajánlotta, a lapokban közzétett levelében azt írja, hogy erősen reméli, hogy a békét hamarosan aláírják. Elvei azonban még más fontos kérdéseket is meg kell oldani,, a pártok összetartására malhatatlanul szükség van s ezért a minisz­terelnök felkéri Poniatowskit, hogy maradjon meg állásában. Nyugat-Magyarországon csak­ határkiigazításra hajlandók az osztrákok Ha nem lesz megegyezés, az ententehoz fordulna a döntésért Bécs február 22 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) A múlt heti bécsi tanácskozások során dr. Gratz Gus­ztáv külügy­miniszter tudvalevően abban egye­zett meg dr. Mayr szövetségi kan­cellárral, hogy a nyugat-magyar­országi kérdésben a döntés előtt szakértők üljenek össze az egyes kérdések megvi­tatása céljából. Ezek a tárgyalások ma délben fog­nak megindulni Bécsben. Magyar részről gróf Csáky Imire volt kül­ügyminiszter és gróf Khuen-Bé­­derváry Sándor, a magyar kül­ügyminisztérium politikai osztá­lyának vezetője, osztrák részről pedig dr. David, a belügyminisz­térium osztályfőnöke, a­ki az oszt­rák minisztériumban a nyugat, magyarországi kérdés előadója, továbbá Pauli osztályfőnök vesz részt. Feltétlenül beavatott, hivatalos helyen ezeknek a tárgyalásoknak várható eredményéről a következő információkat adták nekem: — Az osztrák kormány a nyu­gatmagyarországi kérdésben el­foglalt álláspontját, a­melyet ezeken a tárgyalásokon kifejezésre kíván juttatni, már az osztrák bi­zottság elnökének személyében le­­szögezte, mert David osztályfőnök elnöke a határrendező központi bizottságnak és hogy ő reá esett a kormány választása, az a mellett bizonyít, hogy Ausztria a nyugatmagyar­­országi kérdésben kizárólag csak határrendezésekről akar tárgyalni. Korai és elhamarkodott volna minden találgatás arra nézve, , hogy mi lesz ezeknek a tanácsko­zásoknak eredménye, ha azonban a két kormány várakozása ellenére ezek a tárgyalások nem végződ­nének kedvező eredménynyel, sőt ha talán meghiúsulnának, akkor ezt a tényt nem annyira a ma meginduló tárgyalásokon, mint inkább dr. Gratz Gusztáv külügy­miniszternek és dr. Mayr szövet­ségi kancellárnak a mai tárgyalá­sokhoz csatlakozó s legközelebb tartandó újabb tanácskozásán fog­ják megállapítani. A szakértők ta­nácskozása után ugyanis a magyar külügyminiszter és az osztrák szövetségi kancellár ismét találkozni fog, valószínűleg tíz nap múlva, Bécs­ben. Ha a szakértők tanácskozásai hosszabbra nyúlnának, semmint tervezték, akkor a magyar urai valószínüleg visszautaznak Buda­­estre s követni fogják őket né­­ány na­p múltán az osztrák bi­zottság tagjai, hogy ott folytassák megbeszéléseiket. Ha azután a két miniszter újabb tanácskozása sem volna eredményes, akkor Ausztria a nyugat-ma­gyarországi kérdés megoldását , egy más fórum döntésére akar­ja bízni. Ez a fórum a legfőbb tanács s ez­zel a bécsi illetékes tényezők fel­fogása szerint az instanciák sora ki volna merítve. Itteni hivatalos helyen egyéb­ként a két külügyminiszternek újabb tanácskozását, a­mely a ma kezdődő konferencia után van ki­látásba véve, nagy bizalommal várják és azt vallják,­­ miként illetékes tényező előttem !« hang­súlyozta , hogy Ausztria éppen­■ ség­gel nem húzódozik bizonyos ha­­tárkiigazitásoktól s e tekintetben utalnak arra a magyar kívánság­­ra, hogy Nagycenk, a hol gróf Szé­chenyi István hamvai vannak el­temetve és a hol a cukorgyár van, magyar maradjon. E kívánság iránt osztrák részről szívesen ta­núsítanak engedékenységet, de ter­mészetesen bizonyos kompenzációk fejében, olyképpen, hogy túlnyo­móan németlakta helységeket, a­melyeket a békeszerződés nem ítélt Ausztriának, át­ kellene engedni, vagy pedig szállítások révén kér­nének kompenzációt, a­melyeket Magyarországnak kellene Ausztria számára teljesítenie. Általános az a felfogás Bécsben politikai körök­ben, hogy a szakértők ma kezdődő tárgyalásai a két ország között megegyezéssel fognak végződni. Vas vármegye tiltakozása Szombathely, február 12 Vas fárm­egye törvényhatósági bizottsága tegnapi közgyűlésén egyhaogú határozatot fogadott el melyi­en­ a legerélyesebben tilta­kozni a vármegye területének bár­minemű megcsonkítása ellen s azt kívánja, hogy hazánk és Ausztria barátságos megegyezése alapján Nyugat-Magyarország kérdése oly­képpen nyerjen megnyugtató ren­dezést, hogy az összes területek Magyarországéi maradjanak. Tilta­kozik továbbá a határozat az ellen is, hogy a jugoszlávok erőszakosan elfoglalták a muraszombati és szentgotthárdi járás több községét. A­­ törvényhatósági bizottság e határozatát megküldik a kormány­zónak, a miniszterelnöknek, a kül­ügyminiszternek, a nemzetgyűlés­nek, a törvényhatóságoknak és a megszállott területek budapesti képviseleteinek. Erőszakosságot a lengyelek ellen népszavazás előtt Tar je. február 21 (Az Est rendes tudósítójának távirata) Katovicéből jelentik, hogy ‘a vá­rossal szomszédos Stále­że községben a községi­­sztviselők^meghamisítot­­ták az állami a­tyakönyveket. A polgármestert valószínűleg le fogják tartóztatni. A csehek még ott is erőszakoskod­nak, a­hol a lengyelek kisebbségben vannak, mert a nemzeti kisebbségek jogai iskolázás stb. dolgában a ki­sebbség létszámától függnek. Lutynia állomáson a németek elbocsájtással fenyegettek meg minden vasutast, a­ki lengyelnek vallja magát. Waleczkó­­ban és Stanowban kiutasítással fe­nyegették meg a lengyeleket

Next