Az Est, 1921. február (12. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-23 / 43. szám
Budapest, 1921 * Z ZEBESaSZSZSZSnZSZBSEtZ Előfizetési árak: 'Egy hónapra M 40.—korona Wogyodéooo wlt, no.— korona Félévre 220.— korona Sgézwéoro„..„.^440— korona Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 2 korona Politikai napilap Felelős szerkesztő: Miklós Andor XII. évfolyam * 43. szám Szerkesztőség: VII. koraiét, Erzsébetekörutl* KI adó hivatalt VII., ErzsébeteköruttS—20.SMm F lók*ki adó hivatalok: V., Vilmos császárját 14. 99dm és IV., Váci utca 12. Wiens Kehlmarkt 7. Méregkeverőd és -irraányosok, árpolitika esek szövőt éri vámjamra most a felelősség kérlését bolygatják, hogy gyűlölet és visszavonás magvat hinssék széjjel. Azt hiszik, hogy e magvakból nekik két dús vetés, gazdag aratás. Valóságos labdajáték folyik itt a felelősséggel. Egyik csoport a másiknak veti, ez a harmadiknak. Közben fölszaggatják a még be sem hegedt sebeket, sírjokból előráncigálják a halottakat, minden szerencsétlenségés minden csapás, minden bukás és minden veszteség átkát csak egy emberre vagy egy pártra akarják zúdítani. Mirevaló ez az ádáz és gonosz indulatú hajsza, új neme az erőinket megrontó nemzeti öngyilkosságnak? Kinek van vagy lehet haszna belőle? Építésre van szükségünk. Épít ez? Erőgyűjtésre van szükségünk. Erőt gyűjt ez? A külföldön hitelre és tekintélyre van szükségünk. Megszerzi ez? Hát soha nem fognak a politika irányítói és haszonbérlői egyetlen pozitív eszmét kitermelni, amely előre viszi ügyünket? És soha nem fognak ugyanők kifogyni a kölcsönös gyűlölködés, a civódás új meg új ötleteiből? És mindezek fölött a felelősség kérdésének bolygatása végtelenül káros és az események nagy összefüggéseiben való teljes tájékozatlanságból is fakad. Ha van valami, ami megerősítheti a szimpátiát irántunk künn és a nemzet jogos önbizalmát jövő feltámadásában, csak annak hangoztatása, hogy nem mi vagyunk felelősek azért, ami történi A mi a világban történt és a mi velünk történt. Malomalatti politikusok a háború kezdetén fölfuvalkodhattak arra a gondolatra, hogy „a világháborút Magyarország csinálta“. Ma már a malom alatt is tudják, hogy sem a háborút, sem a békét, sem a trianoni szerződést, sem a nagy összeomlást nem Magyarország csinálta. Csak a nemzetgyűlésben akadnak még támolygók, akik nem tudják vagy nem akarják tudni, hogy felettünk álló, nálunknál ezerszerte erősebb hatalmak döntöttek rólunk s hogy sorsunk egyelőre a legyőzöttek végzete. És ha a sírásók munkája sikerrel nem jár, akkor lesz még a mai szomorú, válságos helyzetből magyar föltámadás. Mégis meglesz az Oripsz-tenissel béke Witos minisztereinek nyilatkozata ! Tartó: február 21 . (Az Est rendes tudósítójának távirata) Steczkowski miniszter ma Rigába érkezett. A Kurier Porauny'jelentései'szerint Kraszin népbiztos már jelezte, hogy ő is Rigába fog érkezni, hogy Steczkopskival közvetetlenül tárgyalhasson. . A Przeglad Wieczorny rigai értesülése szerint a gazdasági tárgyalásokban kedvező fordulat történt. A béke aláírása most már tizennégy napon belül remélhető. Witos miniszterelnök Poniatowski miniszternek, aki lemondását felajánlotta, a lapokban közzétett levelében azt írja, hogy erősen reméli, hogy a békét hamarosan aláírják. Elvei azonban még más fontos kérdéseket is meg kell oldani,, a pártok összetartására malhatatlanul szükség van s ezért a miniszterelnök felkéri Poniatowskit, hogy maradjon meg állásában. Nyugat-Magyarországon csak határkiigazításra hajlandók az osztrákok Ha nem lesz megegyezés, az ententehoz fordulna a döntésért Bécs február 22 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) A múlt heti bécsi tanácskozások során dr. Gratz Gusztáv külügyminiszter tudvalevően abban egyezett meg dr. Mayr szövetségi kancellárral, hogy a nyugat-magyarországi kérdésben a döntés előtt szakértők üljenek össze az egyes kérdések megvitatása céljából. Ezek a tárgyalások ma délben fognak megindulni Bécsben. Magyar részről gróf Csáky Imire volt külügyminiszter és gróf Khuen-Béderváry Sándor, a magyar külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, osztrák részről pedig dr. David, a belügyminisztérium osztályfőnöke, aki az osztrák minisztériumban a nyugat, magyarországi kérdés előadója, továbbá Pauli osztályfőnök vesz részt. Feltétlenül beavatott, hivatalos helyen ezeknek a tárgyalásoknak várható eredményéről a következő információkat adták nekem: — Az osztrák kormány a nyugatmagyarországi kérdésben elfoglalt álláspontját, amelyet ezeken a tárgyalásokon kifejezésre kíván juttatni, már az osztrák bizottság elnökének személyében leszögezte, mert David osztályfőnök elnöke a határrendező központi bizottságnak és hogy ő reá esett a kormány választása, az a mellett bizonyít, hogy Ausztria a nyugatmagyarországi kérdésben kizárólag csak határrendezésekről akar tárgyalni. Korai és elhamarkodott volna minden találgatás arra nézve, , hogy mi lesz ezeknek a tanácskozásoknak eredménye, ha azonban a két kormány várakozása ellenére ezek a tárgyalások nem végződnének kedvező eredménynyel, sőt ha talán meghiúsulnának, akkor ezt a tényt nem annyira a ma meginduló tárgyalásokon, mint inkább dr. Gratz Gusztáv külügyminiszternek és dr. Mayr szövetségi kancellárnak a mai tárgyalásokhoz csatlakozó s legközelebb tartandó újabb tanácskozásán fogják megállapítani. A szakértők tanácskozása után ugyanis a magyar külügyminiszter és az osztrák szövetségi kancellár ismét találkozni fog, valószínűleg tíz nap múlva, Bécsben. Ha a szakértők tanácskozásai hosszabbra nyúlnának, semmint tervezték, akkor a magyar urai valószínüleg visszautaznak Budaestre s követni fogják őket néány nap múltán az osztrák bizottság tagjai, hogy ott folytassák megbeszéléseiket. Ha azután a két miniszter újabb tanácskozása sem volna eredményes, akkor Ausztria a nyugat-magyarországi kérdés megoldását , egy más fórum döntésére akarja bízni. Ez a fórum a legfőbb tanács s ezzel a bécsi illetékes tényezők felfogása szerint az instanciák sora ki volna merítve. Itteni hivatalos helyen egyébként a két külügyminiszternek újabb tanácskozását, amely a ma kezdődő konferencia után van kilátásba véve, nagy bizalommal várják és azt vallják, miként illetékes tényező előttem !« hangsúlyozta , hogy Ausztria éppen■ séggel nem húzódozik bizonyos határkiigazitásoktól s e tekintetben utalnak arra a magyar kívánságra, hogy Nagycenk, a hol gróf Széchenyi István hamvai vannak eltemetve és a hol a cukorgyár van, magyar maradjon. E kívánság iránt osztrák részről szívesen tanúsítanak engedékenységet, de természetesen bizonyos kompenzációk fejében, olyképpen, hogy túlnyomóan németlakta helységeket, amelyeket a békeszerződés nem ítélt Ausztriának, át kellene engedni, vagy pedig szállítások révén kérnének kompenzációt, amelyeket Magyarországnak kellene Ausztria számára teljesítenie. Általános az a felfogás Bécsben politikai körökben, hogy a szakértők ma kezdődő tárgyalásai a két ország között megegyezéssel fognak végződni. Vas vármegye tiltakozása Szombathely, február 12 Vas fármegye törvényhatósági bizottsága tegnapi közgyűlésén egyhaogú határozatot fogadott el melyien a legerélyesebben tiltakozni a vármegye területének bárminemű megcsonkítása ellen s azt kívánja, hogy hazánk és Ausztria barátságos megegyezése alapján Nyugat-Magyarország kérdése olyképpen nyerjen megnyugtató rendezést, hogy az összes területek Magyarországéi maradjanak. Tiltakozik továbbá a határozat az ellen is, hogy a jugoszlávok erőszakosan elfoglalták a muraszombati és szentgotthárdi járás több községét. A törvényhatósági bizottság e határozatát megküldik a kormányzónak, a miniszterelnöknek, a külügyminiszternek, a nemzetgyűlésnek, a törvényhatóságoknak és a megszállott területek budapesti képviseleteinek. Erőszakosságot a lengyelek ellen népszavazás előtt Tar je. február 21 (Az Est rendes tudósítójának távirata) Katovicéből jelentik, hogy ‘a várossal szomszédos Stáleże községben a községisztviselők^meghamisították az állami atyakönyveket. A polgármestert valószínűleg le fogják tartóztatni. A csehek még ott is erőszakoskodnak, ahol a lengyelek kisebbségben vannak, mert a nemzeti kisebbségek jogai iskolázás stb. dolgában a kisebbség létszámától függnek. Lutynia állomáson a németek elbocsájtással fenyegettek meg minden vasutast, aki lengyelnek vallja magát. Waleczkóban és Stanowban kiutasítással fenyegették meg a lengyeleket