Az Est, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

Budapest, 70° 1 * PefkiptC * április 8 Előfizetési árak : Egy hónapra * 40.- korona Ífej&edévro HO.— korona Wélcorm .... „.220.- korona gjráma évro.... 440 - korona Kairóidon m fenti árak kétszeroao Egyes szám ára 2 korona Politikai napilap FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR XII. évfolyam Szerkesztőség: VII. kerület, Eresé be­t'kOmtSm Kiadóhivatal: VII^ Er­zsebetek Őr ut lé—*0.sm . lékeki adó hivat­atok* III. Vilmos császáréut 74. és IV.» Váci»utoa 92. Wien g 7^ Ko**tmarkt 7. Régi taktika és elavult praktika, hogy ha nagy burjok, zűrzavaros válsá­gok fenyegetik az országot, ak­kor a kormány lakatot tesz a sajtó szájára. A tegnapig húzó­dott események dolgában sem volt a kormánynak jobb, újabb és eredetibb ötlete, mint hogy napokon keresztül hallgatásra ítélte az újságokat. Megindító naivságában azt hitte, hogy az események nem forronganak és kavarognak, nem érlelnek meg következményeket, ha az újsá­gok nem írhatnak róluk. Arról pedig teljességgel megfeledke­zett, hogy itt nem a sajtó elné­­mításáról van szó, hanem az egész országnak tájékozatlan­ságban hagyásáról , hogy ha a közönséget nem lehet hitelesen és tárgyilagosan informálni, akkor a túlzások, ferdítések, vaskos hazugságok denevér­hada kél szárnyra a mestersé­gesen előidézett homályban. Nem is szólunk a Sajtó sérel­méről : az ország sérelme itt a fontos. Nem hozakodunk elő a magunk gravámeneivel, ha fáj látnunk, mennyire nem respek­tálják a magyar újságolvasó­­közönség jóhiszeműségét. A taktika, a­melyet a kor­mány örökségül vett a régi osztrák-magyar diplomácia fon­­­toskodó titkolódzásából, épp úgy csődöt mondott, mint a régi osztrák ármádia hadveze­tőségének taktikája. Megint egyszer nyilvánvalóvá lett, hogy az országnak létérdeke a teljes­ világosság. Ki kell nyi­­tani az ablakokat, mint Appo­­nyi Albert olyan plasztikusan és mindent kifejezőn megmon­dotta. Ki kell nyitani az abla­kokat, hogy széles sugárkévék­ben áradjon be a szobába az áldó Nap fénye és melege. Csak ez ölheti meg a gyilkos miaz­­mákat, a­melyek a homályban milliárdszámra tenyésznek. Csak ez teremtheti meg azt a szabad és tiszta levegőt, a­mely­ben erőre kap a bizalom ; a bi­zalom a nemzet sorsát intéző hatalmak iránt; a bizalom a nemzet boldogabb jövendőjében, korláttalan fejlődésében, régi dicsőségére és nagyságára való felépülésében. Világosságot kö­vetelünk, de nem a­llagunk, még csak nem is tollunk és tisz­tes mesterségünk érdekében, hanem a magyar nemzet egye­temes javáért. — Az Est tudósítójától — Egy értekezleten, a meyet ma délelőtt a képviselőházban tartot­tak miniszterek és pártviseérek, el­határozták, hogy a Teleki-kormány 7­ mai nap folyamán lemond és ezért a Ház ülését elnapolták. .A kormány lemondása kizáróan a király nyilatkozatának megje­lenésével függ össze. A politikusok tegnap azt hitték, hogy a válság Gratz Gusztáv külügyminiszter fel­szólalásával elérkezett csúcspont­jához, azonban ez a­ megítélés nem bizonyult helyesnek. A külügymi­niszter beszédének ügyét a kisgaz­dák tegnapi értekezletén elintézték azzal, hogy a párt bizalmatlansá­gát nyilvánította külügyminiszter iránt, míg a miniszterelnökkel szemben való állásfoglalást elha­lasztotta. Beavatott helyen úgy ítélték meg a helyzetet, hogy Gratz Gusztáv távozása után gróf Teleki Pál miniszterelnök tovább is a he­lyén maradhat. Most azonban váratlanul és a­nél­kül, hogy a kisgazdapárt erről elő­zetesen informálva lett volna, a mi­niszterelnök megjegyzésével ma reggel megjelent a király nyilatkozata, a­mely a szabad­király választók táborában óriási feltűnést és izgalmat okozott. A nyilatkozat megjelenésének előzményeiről beavatott helyen Az Est munkatársával a következőket közük: "­­ A király szombathelyi tar­tózkodása alkalmával azt a kí­vánságát nyilvánította, hogy esetleges eltávozásakor nyilat­kozattal akar fordulni a ma­gyar nemzethez. Ezt a kívánsá­gát a kormány tudomásul vette és grófi Teleki Pál megígérte a külügyminiszternek, hogy ez a nyilatkozat nyilvánosságra fog kerülni. A múlt szerdai minisz­tertanácson a miniszterelnök kö­zölte minisztertársaival ezt a megállapodását és fölolvasta a nyilatkozat szövegét.­­ Ennek nyilvánosságra hozá­sa ellen ,csupán Nagyatádi Szabó Istvánnak volt észrevétele, azon­ban az ő aggodalmait is sikerült eloszlatni. Még aznap este Nagy­atádi megjelent a kisgazdapárt­­körben és ott bizalmas híveivel megismertette a nyilatkozat szövegét. Ez a szöveg nagy meg­lepetést keltett és többen, külö­nösen Gaál Gaszton, a leghatáro­zottabban állást foglaltak a nyi­­latkozat ellen. Gaal Gaszton ki­jelentette, hogy rögtön lemond mandátumáról, ha ez a nyilatko­zat megáll, mert felfogása sze­rint ez nem ismeri el a nemzet­gyűlést legális intézménynek. Ettől kezdve több napon át a kisgazdák igyekeztek meggyőzni Nagy­atádi Szabót arról, hogy a nyi­latkozatnak nem szabad meg­jelennie és ilyen értelemben érvelt Nagy­atádi előtt több közjogász is, a­kit a pártból küldtek hozzája. Végül Nagyatádi is osztotta ezt a felfo­gást és közölte a miniszterelnök­kel. Erre olyan értelmű megálla­podás jött létre, hogy a király írá­sát nem a kormány fogja nyilvá­nosságra hozni, hanem annak je­léül, hogy a nyilatkozattól távol áll, sőt azzal nem ért egyet, abban állapodtak meg, hogy a nyilatko­zatot gróf Andrássy Gyula adja ki, vagy pedig egyszerűen meg­jegyzés nélkül átadják közlés vé­gett a hírlapíróknak. Ma reggel azután Nagyatádi Szabó István volt legjobban meglepve, a mikor a hírlapokban gróf Teleki Pál megjegyzésétől kisérve ol­vasta a király levelét. Erre ma délelőtt a képviselő­házban nyomban összeült a kis­gazdák intézőbizottsága, a­melyet különben mára már tegnap össze­hívtak és ott nagy izgalmak kö­zött tárgyalták a fordulatot, a­mely a mai nappal bekövetkezett. Az értekezletet­ megelőzően azon­ban a cyatádi Szabó István meg­jelenvén a Ház folyosóján, már spontán közölte az újságírókkal, hogy még a mai nap folyamán le­mond, mert a nyilatkozat váratlan meg­jelenése lehetetlenné teszi rá néz­ve, hogy tovább is tagja maradjon a kormánynak.­­ Az intézőbizottság, mint említet­tük, nagy izgalmak és heves kifa­­kadások között tárgyalta az ügyek Megállapították, hogy Gratz Gusz­táv tegnapi nyilatkozatának a dol­ga egyszerűen Gratz Gusztáv távo­zásával be lett volna fejezve, úgy látják azonban, hogy gróf Teleki Pál most már egy füst alatt akar­ja elintézni a királykérdésnek mindazokat az esedékes részleteit, a­melyekben a kisgazdapárt nem érthet vele egyet. Az értekezleten Nagyatádi kö­zölte megmásíthatatlan szándé­kát, hogy lemond. Ugyanezt bejelentette Mayer János ál­lamtitkár is, a­kinek közélelmezési minisz­terré való kinevezése különben kü­szöbön állott és a bizottság felszó­lította Tomcsányi igazságügymi­nisztert, a kisgazdapárt tagját, hogy az esetből szintén vonja le a konzekvenciákat. A­mikor mind­ezekben a dolgokban már megál­lapodtak, Nagyatádi kijött az ér­tekezletről és felkereste gróf Te­leki Pál miniszterelnököt, a­ki ek­kor érkezett a Házba és a folyosón gróf Andrássy Gyulával, gróf Ap­­ponyi Alberttel, Haller Istvánnal és másokkal beszélgetett. Nagyatádi ismét annyit mon­dott az újságíróknak, hogy le­mondó szándéka megmásíthatat­lan. Nagyatádi Telekit behívta az intézőbizottság értekezletére, a­hova őt elkísérte Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula is. Itt hosszas tárgyalás indult meg, a melynek folyamán előadták, hogy, a mennyiben Teleki ilyen neműi kötelezettséget vállalt a királlyal szemben, akkor nem kifogásol­ható, hogy ígéretét megtartotta, eb­ből azonban okvetlenül le kell vonnia a konzekvenciát. Per­, a kormány ma beadja lemondását M pártkeretek változásáról is beszélnek M kereszténypárt ragaszkodik aratz külügyminiszterségéhez

Next