Az Est, 1921. május (12. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

Budapest, 1921 * Vasárnap * május ! cioszzazes* arak Egy hónapra w 40.- korona Magyadéoratto.— kör a na Félévre 120.—korona Bgéxa 4cr0.,t„...440- korona Külföldön a fenti Arak kétszer a so Egyes szám­ára 2 korona Felelős szerkesztő: Miklós Andor 6232SS XII évfolyam * 94. szám. Sxor/f&»zt6o4gz­­» Vfl kerület, Erzsébetek8rt&tTo Vll.Riadó hiv­atal 2 Erzsébetkurut1&—30*­ F Lakeklad a hivat­alaks V., Vilmos császárjáé 14. szám és IV.» Vácizu­tca Itt. Wien x Kohlmarkt T. A szép tavasz ünnepét üljük meg a holnapi vasárnapon, mint a­hogy ős­idők óta ünnepli az emberiség kikelet ébredését, az áldott anya föld zsendülő erőinek újjá­éledését. Hosszú és meddőség­gel ijesztő szárazság után Isten­­ adott bőséges esőt is a magyar­­ ugarnak. És a komor fellegek-­k­kel terhes napokat ismét föl-­­ váltja a meleg, verőfényes derű­. Van rá okunk, kezd ked­vünk is lenni hozzá, hogy vi­rággal és zöld lombbal köszönt­sük május elsejét. Vasárnap van, dolgos köznapok szürke rendjére pihenő nap. He nem titkoljuk el ? örö­münket fokozza az a tudat, hogy a magyar munkásság hol­nap ismét szabadon ünnepel­het. A kormány jóváhagyással vette tudomásul a vasárnapi munkásgyűlés megtartására vo­natkozó kérelmet és ezzel nagy lépést tett a munkássággal való megértés, politikai megegyezés s a­mi fontosabb mindennél, a­ munkássággal való koope­ráció felé. Mert erre az együttdolgozásra van égető szüksége nemcsak a munkás­ságnak, hanem az egyetemes magyar nemzetnek. A magyar munkásság még rémülettel gon­dol vissza a két év előtti vö­­­­rös május minden csúfságára,­­ hivalkodó külsőségeire és belső­­ rothadtságára. És ma hite a nemzet hite, érzése, gondolko­dása, megfeszülő karjának iz­mai, szivének meleg vére mind a magyarságé. Tudatában van annak, hogy mennél odaadób­­ban, mennél lelkesebben, men­nél több szeretettel dolgozik, annál közelebb hozza a meg­valósuláshoz mindnyájunk ál­mát : Nagy-Magyarországot. De hogy így érezhessen, igy eszmélhessen és igy cseleked­jék, ahhoz tudnia kell, hogy őt is, munkáját is megbecsülik; hogy lépéseit nem kiséri sanda gyanú; hogy szervezkedésében, céljai­ban, sorsa megjavítására való tö­rekvéseiben nem ütközik a ha­talom ellenállásába, hogy biz­­nak rendületlen hazaszereteté­ben , egytestvérnek ismerik el a magyar nemzet családi köré­ben. E bizalom jele a holnapi gyűlés engedélyezése. És a ma­gyar munkásság ezzel a biza­­élni fog, de visszaélni Holnap félemlít meg a delet az ezresek kicseréléséről Popovics LeSntZos* m&Mg8éh®zaíez — Az Est tudósítójától — Az állami jegykibocsátó intézet megalakításáról és működésének megkezdésé­ről dr. Po­po­vics Sándor, a­ki tudvalévően az intézmény elnöke lesz, a­ következőket mondotta As Est munka­társának : — Az állami jegyintézet megalaku­lása még hosszabb időt igényel. Az előkészítő munkálatok folyamatban vannak. A­mi a tisztviselő kérdést illeti, az új intézmény át fogja venni a jegybank budapesti főintézetének mostani tisztviselőkarát, de termé­szetesen csak a szükséghez képest, a­mennyi tisztviselőre a létesítendő egyes osztályok keretén belül szük­ségünk van.­­ Az előkészítő munkálatok be­fejezéséig a pénzkicserélésre várni kell, azonban úgy tudom, hogy a pénzügyminiszter úr intenciója szerint május második felében meg fog tör­ténni a bankjegyeknek államjegyekre való cseréje. Az ezresek és a tízezresek kicserélésére már rövid időn belül sor kerül, mert ezt a pénzforgalom­ban mutatkozó akadályok megköve­telik. Úgy tudom­, hogy valószínűen holnap jelenik meg a rendelet, a­mely e két címlet előzetes kicseréléséről in­tézkedik. A­ki azután ezrest vagy tíz­ezrest akar, az kaphat majd az Oszt­rák-Magyar Banknál bankjegyek elle­nében.­­ A­mi azt a kérd­ét: k­lzi, hogy az állami jegyintézet korrigálni fogja-e a jegybank ama határozatát, a­mely­ig­el a bankkamatlábat felemelte, arra nézve nem lehet határozott választ adni, mert hiszen az nem el­ ember­től, tehát nem csak egyedül tőlem függ, hanem a jegyintézeti tanácstól. Az angolok most mindenesetre le­szállít­ott­ák a kamatlábat. VNAVWWkVWwWA',VVVWV\'^V\WA^,VVV^v^V\AVV^WWW Ma kezdődik Londonban az entente döntő konferenciája A németek nem bíznak a békés megegyezésben Fehrenbach és Simons lemond Washingtonból nem érkezett hivatalos válasz a német javaslatokra Paris, április 30 (A M. T. 1. ssikratdvirala) Briand miniszterelnök pénteken délben Foch marsall, Berthelot és Weygand tábornok kíséretében Lon­donba utazott, a­hol ma, szombaton kezdődik az entente döntő konferen­ciája a szankciók végrehajtásáról a németek ellen. Berlin, április 30 (Ab Esi rendes tudósítójának telefonjelen­tése) Kitört a kormány­válság, a­mely az első londoni konferencia óta lappangott. Dr. Simons birodalmi külügyminiszter még a múst va­sárnap, mielőtt a jegyzék elment Washingtonba, bejelentette lemon­dását Fehrenbach birodalmi kan­cellárnak s azzal okolta meg, hogy a folytonos izgalmak testileg és lelkileg megviselték, belebetegszik a túlfeszített fáradalmakba. Feh­renbach arra kérte a külügymi­nisztert, hogy a politikai helyzet miatt, de főleg azért, mert Wa­shingtonból meg kell várni a döntő választ, maradjon, hivatalában, míg az amerikai kezdeményezés dűlőre jut. Ez hatott és Simons elhatározta, hogy egyelőre marad, így történt, hogy a kancellár be sem jelentette a lemondást a biro­dalmi kormánynak. Már akkor látszott, hogy termé­szetesen csak napokról van szó, míg Simons tovább vezeti a kül­ügyi hivatalt. Feltrenbach kancellár elejétől fogva szolidárisnak vallotta magát Simons külügyminisz­terré­ és kötötte magát ahhoz, hogy vele együtt fog megválni állásától. Kí­vülük a birodalmi kormánynak két másik tagja is lemond, az egész válság azonban mégis csak személyes természetű, mert irány­­változásról nem lehet szó. Az új kormány megalakulásának alapja kizárólag a mostani koalíciós párt­csoportulás lehet: centrum, német néppárt és demokrata párt, Fehren­bach és Simons lemondása a koa­líciót nem érinti. A birodalmi kormány pénteken délután a birodalmi gyűlés palotá­jában minisztertanácsot tartott, a­melyen természetesen a jóvátétel kérdése volt a főtárgy. Bizonyta­lanná tette a helyzetet az a körül-­ mény, hogy péntek délig hiába várták a washingtoni választ a Wilhelm­­Strassén, halogatták is a minisztertanácsot és mikor összeült, csupán a párisi és londoni híreken kellett eliga­zodnia, a­melyek a washingtoni hangulatról beszámoltak, hivatalos állásfoglalásnak azonban nem vol­tak tekinthetők. Ezek a jelentések egyértelműkig úgy szóltak, hogy az amerikai kormány a német ja­vaslatok kiegészítését és pontosabb körülírását várja Berlinből. A német birodalmi kormány, ha tényleg ilyen felszólítás jön Washingtonból, haladéktalanul meg fog felelni ennek a fel­hívásnak. A válság e perceiben sem a nagy közvéleményt, sem a hiva­talos köröket nem fogta el ideges­ség, sőt ellenkezőleg, általános a higgadtság, bár egyre halaványabb az a re­mény, hogy még békésen le­hessen megegyezni és minden­ki tisztában van azzal, hogy úgyszólván órák múlva fran­cia csapatok fognak Essenbe bevonulni. A megpróbáltatások keserű po­hara azonban még ezzel sem telik meg, mert kétségtelen, hogy lengyel meg­szállás is fenyeget. A lengyelek égnek a vágytól, hogy kivehessék részüket a szank­ciókból, Felső-Sziléziára fenik a fogukat, könnyű szerrel, kardcsa­pás nélkül akarják „meghódítani“ az Odera folyó területét annak kö­zépső és alsó folyása mentén. Illetékes helyen jól tudják, hogy­ tizenhét lengyel hadosztály készen áll a bevonulásra a ha­táron és a cél Odera-Fran­kfurt. D. ,a­ párisi határozatok teljes revíziójának híre Páris, április 30 (Ab Est rendes tudósítóidtól) (Telefonjelentés Berlinen át) Az Echo de Paris mai reggeli száma jelenti Londonból, hogy ott a párisi megállapodások teljes revízió*­járól beszélnek. E szerint a* volna*

Next