Az Est, 1922. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

53192 * Budapest» 1922 * V­Cl SCI Hi­dp * január /, Előfizetési árak: egy hónapra 6 60.—korona Negyedévre »70.- korona Félévre 140.- korona Egéssi évre 660.— korona Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 3 korona Il­­sztriában 30 osztrá l­. Politikai napilap Felelős szerkesztő : Miklós Andor Szerkesztőség: Ott kerület* Erzsébetek3rutt* Kia­dó hivatal. VII . Er­zsébet*körut 18—20.330 Fiókekla.d0h.tcata.lok V Vilmos császárral »4. S3 dm és IV.» Vdd­'Uica 12. Wien * 1*, Kohlmarkt­­. A sírba hanyatló évvel itt hagy bennünket a vén lantos is, csodaszép magyar da­lok daloló­ja, magyar figurák al­kotója, magyar gondolatok gon­­dolója, Kiss József fáradt, töré­keny teste megadta magát a ter­mészet törvényeinek , és láng­­lelke bevonult az irodalomtörté­net halhatatlanságába. Sírja fö­lött kénytelen lesz elismerni még az elvakultság, még a gyű­lölet is, hogy uj értékeket ter­melt, uj utakat tört, uj formá­kat keresett, uj tárgyakat talált a Urában, hogy költészete csúcs­pontján mélységes, egyetemes, átfogó filozófiai eszméknek lett fontosa, hogy nagyszerű, meg­ragadó, tragikai erejű hangokat adott hazaszeretetének. Voltak irigy­ei, de elhallgattak. Voltak bírálói, de elnémultak. Az iste­nek kegye megadta, hogy fené­kig kiürítse a dicsőség habzó serlegét. Petőfi óta­ költőt oly közvetlenül és annyi melegség­gel nem ünnepeltek, mint Kiss Józsefet. Élete alkonyatán a szerencse mintha egyszerre hátat fordított volna neki. Két csapás sújtotta le, mindkettőre élénken reagált­­érzékeny poétalelke. Hazáját megcsonkították, m­egalázták, kifosztották és A naphoz című ódának boldog honszeretetében egykor mámoros költője hamut hintett fejére, megszaggatta köntösét és a Bábel vize mellett ülve gyászolt. És betetőzésül megtámadták, bántották, ma­gyarságában gyanúsították azt a felekeze­tet, a melyhez tar­tozott. Kiss József méltatlan­kodva, a fájdalomtól gyötörve kiáltott föl: »Ne űzzetek el e koporsó mellől, Ki benne fek­szik, nekem is anyára.« Anyja volt ez a haza és ő holtig hűsé­ges fia. A reszketeg agg forró szerelmi vallomása a magyar hazához hattyúdal volt, a mely­nek végső akkordjai sokáig utána fognak rezegni a magyar lelkekben. A darabokra, tördelt magyar nemzet egységbe fog forradni nagy költője meggyá­­szolásában és babérerdővé fogja varázsolni frissen hántolt sír­ját. Legyen szabad­ a koporsóra nekünk egy külön borostyán­­ágat letennünk : utolsó éveiben csaknem egészen a miénk volt, ezekről a hasábokról küldött nemzetének verses üzenetet ál­mairól, vágyairól, bölcséségéről, konszorcinséről .- Pallauicini Ernst és Huszárék ellen Elmondja, hogy miért nem lép ki a kereszténypártból Hír őszi választásokról — Az Est tudósítójától — A nemzetgyűlés mai ülését is csak­ akadályokkal félretett meg­nyitni, mert tíz órakor még csak nyolc, negyed tizenegy órakor­ még csak 20 és féltizenegy órakor 39 képviselő volt jelen. Végre meg­érkezett a negyvenedik is és így meg lehetett kezdeni az ülést, a me­lyen az indemnitási vitát folytatják. A képviselők érdeklődése őrgróf Pallavicini György tegnapi l­evéde felé fordult, a melyben Pallavicini tudvalevőleg igen éles támadást intézett gróf Bethlen István minisz­terelnök, gróf Bánffy Miklós külügy­miniszter és Vass József kultusz­­miniszter ellen. A tegnapi ülés végeztével Ernst Sándor odament Pafla Vicinik­b­, és azt mondta neki, reméli, hogy ezután a beszéd után Pallavicini kilép a keresz­tén­ypá­r­tból. Arról­­is beszéltek, hogy Széler István, a­­ki, sértve érezte magát Pallavicini beszédének ama része által, a­melyben az eskü szentségét fejtegette, szintén vitatkozni kez­dett Pallavicinivel és állítólag sértő megjegyzést tett. Minderről Az Est munkatársa megkérdezte OrgiáE I’allavlciuit, a­ki a következőképpen nyilatkozott: — Sréter István a tegnapi ülés után hozzám jött és velem beszélgetve teo­retikusan fejtegette­­ az eskü fogalmát. Én nem hallottam Sréternek semmi olyan kijelentését, a­mi bántó lett volna. Ma minden esetr­e alkalmat ke­resek arra, hogy beszéljek Srécerrel és meg fogom kérdezni tőle, tett-e olyan kijelentést, a­milyent, a lapok neki im­­putálnak. — A­mi Ernst Sándort illeti, ő azt mondotta nekem, hogy reméli, hogy a tegnapi beszédem után többé nem te­kintem magam a keresztény párt tag­jának. Én azt feleltem, hogy föltétle­nül továbbra is tagja maradok a­ párt­nak, mert a párt határozatilag soha­sem mondta ki azt, hogy a­ kormán­y mellett áll. Azt a határozatot,­hogy a párt az indemnitást hat hónapra meg­adja, sem­ én, sem a többi­ legitimista képviselő nem tekinti érvényesnek, mert az említett határozatot puccs­szerűen szavazták meg. Az értekezleten akkor az ügyvezető elnök, Haller Ist­ván, nem volt jelen és hazulról azt, üzente a pártba, hogy az értekezletet ne tartsák meg. Mi mindannyian úgy voltunk informálva, hogy ezek­ után az értekezlet elmarad, erre azonban Ernsték az értekezletet puccs-szerűen mégis megtartották és azon jelen volt gróf Bethlen István is, a ki pedig a pártnak nem is tagja. ’ — Ernst Sándornak semmi jogcíme sincs arra, hogy engem , a pártból ki-' tessékeljen, abból a pártból, a hol Ezüstnek l­egalább is annyi­­politikai ellenfele van, mint nekem. . .Ernstf Mildl a pártkassza főeidlője, tartotta magát illetékesnek vetem szem­ben erre a lépésre. Kijelenthetem azon­ban, hogy engem a pártkassza nem érdekel, azzal nem törődöm és így Ernst illetékessége min­d állapítható meg velem szemben. Ha a pártértekez­­leten az én beszédemet­ szóvá teszi, ak­kor én is ki fogom fejteni álláspon­tomat és majd elválik, hogy a párt kinek ad igazat. — Egyebekben mély sajnálattal lá­tom, hogy Huszár Károly­­és­­ Ernst Sándor a körülöttük levő három-négy emberrel legutóbb milyen törekvéseket, érvényesítenek a pártegység megbon­tására. Ezzel a törekvéssel én teljes erővel számba fogok száll­ni. Itt négy­öt ember árkon-bokron keresztül akarja a kormányt támogatni és ennek a cél­juknak fel akarják áldozni a pártot is. Éppen ez az, a­mit én igyekszem meg­akadályozni. Eddig tart őrgróf Pallavicini György nyilatkozata. A fejleménye­ket a kereszténypártban nagy érdek­lődéssel várják. A folyosón ma a kormányhoz kö­zelálló képviselők pozitív formában beszéltek arról, hogy a Ház február 18-án nem fog szétmenni,­ mert bizalmas értekezleten a kor­­m­ány már közölte azt, hogy a nemz s­zetgyűlés élettartamát a tiszántúli­­ választások megtörténtétől fogja számítani, tehát a nemzetgyűlés csak június hónapban fog feloszlatni. E szerint a kormány a választáso­kat a jövő őszre tervezi. V\iWV*\’W'A’A/W'AV\W/VAWAWÁ'ÁVkVr’WAVWWWAM XIII. évfolyam *­­. szám. Férj sértést#! tesssvasták a­­$€§8i^et!fias mai Méséss Ssawarofilás tanára aafafeSs eSá®­ 8,á4®ifl, raslotS ® §3Sz sg­aSrsSEíjísk Továl&fc feleik be indemstit&s vitája - Jz Esi ójától — Gaál Gaszton elnök pontban tiz órakor nyitja meg a nemzetgyűlés mai ülését. . A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése u­tán az elnök bemutat­ja a tegnapi ülésről távolmaradt képviselőt­, névsorát. A Ház ki­mondja, hogy ezúttal eltekint a megtorló intézkedéstől. Ezután felolvassák az indítvány- és interpellációs könyvet, a­mely­be a következő interpellációkat je­gyezték, be : Lingtner Albin az osztrák hatóságok által jogtalanul letartóztatott nyugat­­magyarországi polgárok ügyében. ■Lingauer Albin a nyugat-magyar­országi kereskedelmi forgalomról. Szilágyi Lajos a köztisztviselők in­gyenes orvosi ellátásáról. Szilágyi Lajos a műegyetemi ifjú­ság vezérének, Hinczit­ger Jánosnak, jogtalan letartóztatása és­ fogvatartása ügyében.­­Kis Menyhért pedig a művészi tanács ügyében. Ezután Lin­dauer Albin a ta­nácskozóképesség megállapítását kéri. Minthogy a Ház szemm­el lát­­hatólag nem tanácskozóképes, az elnök az ülést öt percre fel­­­függeszti.­­Körülbelül tiz perc­ szünet után az elnök újból megnyitja az ülést. Utólagos elnöki rendreutasítás Gaál Gosztop elnök . A gyors­írói jegyzetekből megállapítottam, hogy őrgróf Pallavicini György képviselő tegnap beszédét igy fe­jezte be : »Bethlen István grófot és kormányát a nemzet megvetése fogja elsöpörni helyéről.« Ezért a kifejezésért a képviselő urat utó­lag rendreutasítom. Dinieh­­ Vidtor a tanácskozóké­­pesség megállapítását kéri. Az elnök utasítására a jegyzők megszámlálják a teremben a­­'■ je­len levő képviselőket. Gaál Gaszt­on elnök: Miután, csak 39 képviselő van jelen, a házszabályok pedig 10 képviselő­höz kötik a tanácskozóképessé­ ■ get...­­• (Ebben a pillanatban a középső ajtón belép gróf Széchenyi Vik­tor.) Gaál Gaszton elnök: Minthogy a Ház most már tanácskozásképes, az ülést folytatjuk." (Derültség.) Következik az indemnítási vita folytatása Drozdy Győző: Ha 5,8 esztendő mérlegét nézzük, megállapíthat­juk, hogy az országban döbbenetes pénzpocsékolás folyik. Hegedűs Lóránt költségvetése alapján meg­állapítható, hogy az állam­i kiadá­sok húsz milliárdról harminc mil­­liárdra emelkedtek. Hegedűs Ló­ránt annak idején arra számított, hogy elérjük a hármas frank-kur­zust, ezzel szemben koronánk 0.80 körül ingadozik. Azt látom, hogy óriási kiadások vannak, a­melye­ket az állam a rendes bevételek útján fedezni, nem tud. Az állam

Next