Az Est, 1922. június (13. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-01 / 123. szám

Budapest,­­1922 * (Isilt Oftol) * Junius I. Előfizetési árak: Egy hónapra top.— korona Negyedévre 280.—korona Félévre ......... 860.— korona Egész évre...... n­éokorona Politikai napilap a fenti árak kétszerese FEK­ELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Egyes szám ára S korona Ausztriában lO0osztr.K ________ __________ XIII. évfolyam 125. szám. Szerkesztőség: OSI. kerület, Erzsébetkirat f* Kiadóhivatal* OSI* Erzsébetekdrut 18—00.90. Plókrkladáhlvatalokf V., Vilma, ead.adr.ut 14. .adm ét IV., Vdci.utca 12. tVleat I., Kohlmarkt 7, Még most sem értik a kormányon lévők, mit beszél az ország­­ Bethlennek,­­ a­ki (legalább szóban és írásban) mindig a megértést hirdette, kemény küzdelmet kellett vív­nia, hogy többséget kapjon Hódmezővásárhelyen. Tom­­csányi Vilmos Pált megbuktat­ta egy jelölt, a­kit a hatóságok erőszaka a küzdelem egész ideje alatt fogva tartott. A belügy­miniszter, a­kit mérsékelt po­litikájáért kikezdtek és meg­rágalmaztak a szélsők, áldo­zatául esett rossz társasá­gának. Hegyeshalmy holnap vagy Győrött bukik meg vagy Szombathelyen, vagy Győrött és Szombathelyen. Nem látják, mi történik itt ! Az ország beszél. Súlyos békét vertek a népakaratra, de ez szu­verén erővel lerázza bilincseit és érvényt szerez önmagának. Nem kellenek neki többé a túl­zók, a szélsőségesek, a demagó­gok. Kiábrándulva fordul el a közelmúlt kínos látványától és szemét a jövőre szegzi, a­mely­nek mérsékletétől, polgári ön­tudatától, liberalizmusától és demokráciájától várja a meg­váltást. De megcsömörlött az erőszaktól és a terrortól is és megdacolva velük, nyílt szava­zásban is megmutatta elszánt­ságát arra, hogy leszámol a múlt bűneivel. Leszámol a két­színűséggel is, a­mely ennek a hadjáratnak a kormánypárt ré­széről uralkodó csillagzata volt. A választókat nem lehet tartó­san félrevezetni. Nem lehet Debrecenben békéről, összetar­tásról, munkáról prédikálni és utána nyomban, különvonatra ülvén, Hajdúszoboszlón a gyű­lölködés, a meghasonlás, a rom­bolás apostolát támogatni. Cso­dálatos, hogy a legbonyolultabb, legfinomabb elmék éppen ezt az egyszerű, útszéli igazságot nem akarták fölismerni. Hát most fölismerhetik. Hol­nap végleg meggyőződhetnek ütőerejéről. Mert a holnapi vá­lasztáson meggyőző világosság­gal fog kikristályosodni az a tétel, hogy Magyarország népe a bölcs középúton akar haladni. Eleget rángatták balra, egészen a bolsevizmus megsemmisítő örvényéig; eleget rángatták jobbra, a kilengések, az egyéni akciók, a jogrend elleni bűnhal­mazat végleteibe. Most végre középen akar járni és a maga lábán. S­Z@QBC161T gróf Telekit 930 szótöbbséggel megválasztották A szegedi második kerületben még nincs eredmény Vázsonyi és Szterényi válaszol Lukács Lászlónak — Az Est tudósítójától — Holnap, csütörtökön, kezdődnek a választások a második turnusba tartozó kerületekben. Ezúttal Budapesttel együtt 104 mandá­tum sorsa dől el. Itt most sorba szedjük azokat a kerületeket, a­melyeknek döntését az ország közvéleményének foko­zottabb érdeklődése kíséri. Ide tar­tozik elsősorban a három budapesti és a környékbeli kerület, továbbá Ózd, a­hol Biró Pál gyárigazgató egységespárti jelölt áll szemben Vanczák János szociáldemokratá­val,Dorog, a jelöltek Peyer Károly szocialista, Söpkéz Sándor egysé­gespárti, Győrszentmárton, Sokorópátkai Szabó István, Markos Gyula egyi, Szmrecsányi György kör­­eti. Azt máris bizonyosra veszik, hogy So­korópátkai megbukik. Az elkövetett atrocitásoknál fog­va meglehetős hírhedtségre tett szert a rétsági kerület. Jelöltek: Huszár Elemér­ kér. el. és ifjabb Mikszáth Kálmán egys. Szécsény: Jelöltek Hencz ,Károly egys., Rakovszky István kér. ell. Körmend: Tamási Árpád egys., gróf Sigray Antal kér. ell. Kőszeg, Lingauer Albin kér.ell. és Rakovszky Iván egys. Nehéz küzdelme van Szombathe­lyen Hegyeshalmy Lajos minisz­ternek gróf Ciráky József kér. ell. és Saly Endre szoc. jelöltekkel, ha­sonlóképpen Vasvárott Vas József miniszternek Haller Istvánnal, az­után Mozsolics István p. kiv., Fersze­tér Miklós ellenzéki jelöltekkel. Devecserben Rupert Dezsőnek három egységes pártival kell mér­kőznie, míg a veszprém megyei Enyhigen nagyon valószínűnek látszik Kovács J. István bukása. Veszprémben ugyancsak minisz­ter, Bernolák Nándor kerül válasz­tás alá Rainprecht Antal párton­­kívülivel szemben. Pácsán és Kiskomáromban Droz­d­y Győző hír szerint igen jól áll, az előbbi kerületben Bartos János Ernszt-p., az utóbbiban Majerffy György egyik­áz ellen­jelölt­je. A Drozdy ellen kivezényelt két éb­redő újságíró az ajánlásokig sem tudott eljutni. A jelek szerint nem kerül visz­­sza a parlamentbe dr. Hegedűs György ébredő alelnök, a­kinek Letenyén Terbócz Imre egyik az ellenjelöltje. Heves mérkőzés lesz holnap Nagykanizsán Kállay Tibor pénz­ügyminiszter és Rassay Károly között. Rassay kilátásait igen jó­nak mondják. Ugyancsak holnap kerül válasz­tás alá Zalaegerszegen Friedrich István egy Rassay-párti és egy pártonkívülivel szemben. Hol lesz titkos szavazás ? Az ellenzék természetesen ezút­tal is főképpen a titkosan válasz­tó városi kerületekbe veti bizal­mát. Ezek a kerületek a követke­zők : Baja, Debrecen első, második és harmadik kerülete, Győr első és második, Kecskemét első és máso­dik, Komárom, Miskolc első és má­sodik, Pécs első és második, Szé­kesfehérvár, Teleki Pált 930 szótöbbséggel megválasztották Szegeden A szegedi első kerület választási eredménye, melyet oly élénk ér­deklődéssel vártak, ma délben ér­kezett Budapestre és arról a kö­vetkező hivatalos jelentést ad­ták ki: Szeged első választókerületében gróf Teleki Pál art Bárczy Ist­vánnal szemben 930 szótöbbséggel képviselővé választották. A máso­dik kerületben Pálffy Dániel küzd Peidl Gyula szociáldemokrata el­len, az eredményt délután négy órakor hirdetik ki. A soproni eredmény jelentősége Az első turnusbeli választások csattanója tegnap hangzott el Sop­ronban, a­hol a választás a követ­kező eredménynyel végződött: Dr. Hébert Ede szociáldemokrata kapott 4010, Gróf Andrássy Gyula 2942, Gróf Klebelsberg Kunó belügy­miniszter 2832 szavazatot. Andrássy és a szocialista jelölt között tehát pótválasztás lesz. A soproni eredményben az ellen­zék megerősítését látja annak, hogy a­hol a választóközönség meggyőződése szabadon megnyilat­kozhat, ott a mostani kormány­­rendszer ellen foglal állást, az aka­dálytalan megnyilatkozásnak pe­­dig egyetlen formája a titkos sza­vazás. Ez történt Sopronban is, holott ezzel a várossal a belügy­miniszter állandó és élénk kontak­tusban volt és az ő révén Sopron városa a kormány figyelmének és jóindulatának számos jelét élvezte. A kormánypárt körében viszont gróf Andrássy Gyulának újabb bűnéül róják fel azt, hogy Sopron­ban megosztotta a polgárságot és ezzel a kerületet a szocialistáknak juttatta, mert a kormánypártban kétségtelennek tartják azt, hogy a pótválasztáson Andrássy kisebb­ségben marad. Ennek a feltevésnek magyarázatául azt mondják, hogy, a belügyminiszter megkapta a sop­roni zsidószavazók többségét és ezek most majd a szocialista je­löltnek jutnak. Vázsonyi és Szterényi válaszol Lukács Lászlónak Lukács László tegnap egy kül­döttség előtt éles támadást intézett a nemzeti demokrata-liberális el­lenzék ellen, kétségbevonva annak szabadelvűségét és többek közt azt a kijelentést tette, hogy egyes urak sokat nem adnának azért, ha a kö­zönség elfelejtené múltjukat. Vázsonyi Vilmos Az Est munkatársának a követke­zőket mondta Lukács László nyi­­­latkozatáról: — Igazán mulatságos, mikor Lukács László azt hirdeti, hogy ő és társai a magyar liberalizmus őrei. Igen, el­aludt őrei, a­kik a harcok idején ké­nyelmes közgazdasági stallumokban álmodoztak. Most újból megjelentek a színen, nem a reakció ellen küzde­nek a liberalizmusért, hanem ellenünk harcolnak, a harcos liberális és demo­krata tábort támadják hátba. — Ha Lukács László arról beszélt, hogy vannak, a­kik nem szívesen em­lékeznek vissza a múltra és ezt nekem­­mondja, akkor engedje meg, hogy mosolyogjak. Mert én nagyon szívesen emlékszem vissza a múltra, szívesen emlékszem vissza a Désy—Lukács­­pörre, a­mikor mint boldogemlékű Désy Zoltán védője a törvényszék előtt lepleztem le, hogy Lukács László mil­liókat kapott páncélokra és ezért ál­lami szerződést adott. Örömmel em­lékszem arra vissza, ama fényes győ­zelemre, hogy a törvényszék jogerősen felmentette Désy Zoltánt. Örömmel emlékszem vissza arra is, hogy sike­rült lelepleznem a margitszigeti játék­bank panamáját, örömmel emlékszem vissza a korrupció elleni hadjáratra, a­melynek egyik legnevezetesebb feje­zete az volt, hogy a Désy—Lukács-pár ítélete után Lukács László megbukott, távoznia kellett állásából. Ha ő is ha­sonló örömmel emlékszik vissza a múltra, akkor rendben van minden. — A­mi azt illeti, hogy a mi tábo­runk radikális, kérdem Lukács Lászlót, ki az a veszedelmes radikális, talán Bárczy, vagy Sándor Pál, vagy Szte­rényi József, vagy Xigron Gábor? Vagy talán jómagam? Ha Lukács László azt tekinti radikalizmusnak, hogy valaki harcol az általános titkos választó­jogért, hogy valaki harcol a korrupció ellen, hogy valaki nem a milliárdosok politikáját csinálja, hanem a tömegek jólétének és boldogulásának politiká­ját, akkor radikális vagyok. Hogy elő­készítettem a forradalmat? — széltében hallom ezt a locsogást — igazán nem törődöm vele, de mégis azt hiszem, hogy talán azok készítették elő a for­radalmat, a­kik meghiúsították mind­azt a gátépítést, a­melyben mi részt vettünk, azok, a­kik elbuktatták az általános választójogot abban a dőrű hitben, hogy papiros választójogukkal megakadályozhatják az idők rohanását.­­ Egyébként ezeknek az inaknak egész fellépése arra vall, hogy rejtel-

Next