Az Est, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

Előfizetési árak: Egy hónapra IOO.— korona Negyedévre 280.—korona Félévre 560.— korona iEgész évre....„ IlOO.— korona Politikai napilap Szerkesz­tőség * Oil. kerület, Erzsébetikörut tm Kiadóhivatalt OH., Erzsébetekörut 13—20.tO. Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 5 korona A­usztriában 1BOO osztrák Felelős szerkesztő: Miklós Andor Fiókkiadó hivatalok I­V., Vilmos császársát 14. szám és IV., Váci­ u­tca 12. Wien I­I., Kohlmarkt 7. Megvannak a tettesek, a borzalmas bűntény egész földalatti hálózata fel van feszítve, az­­értelmiszerző már az igazságszolgáltatás kezén , Németországban. Néhány nap­ja, hogy az egész civilizált vi­lágot megremegtették a terror golyói, a­melyek Rathenau szí­vébe fúródtak, és ma már nincs titka a bűnténynek, nincs holt­pont, nincs fennakadó nyomo­zás. Mindent tud a­ világ és mindent tud — elsősorban — a német rendőrség. Iszonyú er­kölcsi csapást jelentett Német­országra a gyilkosság — és Né­metországban érezték, hogy még ennél is iszonyúbb erkölcsi csa­pást jelentene az, ha a gonosz­tett kinyomozatlan és megtor­lásán maradna. Alig temették el Rathen­au­t, már felderítették az összeesküvés minden­ szálát , és a dohány­ utcai merénylet áldozatainak sírján már kizöl­­dü­lt a fa és még mindig a tit­kok éjszakájába vész minden nyom. És befújta a homok azok nyomát is, a­kik az Athenaeum gépóriásai ellen indultak csatá­zó kedvükben és mély csönd üli meg a Ferenc József-laktanya ellen elkövetett bombamerény­letet épp úgy, mint a sorház­­utcai gránátok titkát. Tized­­rangú kis gaztettek egész út­hálózatát földeríti negyven­­nyolc óra alatt a nyomozás ap­parátusa,­­ a bombamerényle­tek nyomozására mintha vala­mi fatális balvégzet nehezedne, mindegyik után egyformán is­métlődik a rim: a nyomozás eredménytelen. Mintha sok he­lyen sejtelmük sem volna az embereknek arról, hogy felelős­ségek is vannak a világon, hogy még­sem olyan egyszerű dolog az, hogy világraszóló bűntet­tekben holtponton marad a nyo­mozás. Hát lehet hogy az em­berek gyorsan felejtenek,­­ a hatóságoknak azonban nem sza­bad felejteni és mindent el kell követniük, hogy a holtpont­ éledjen, a sötétség eloszoljon, a némaság megszólaljon. Ezt követeli a nemzet érdeke, jö­vője, a nemzeti munka bizton­sága és zavartalansága, ezt kö­veteli a becsület és az igazság,­­ nem is szólva a hatósági fele­lősségről, a­mely talán mégsem olyan mint a politikusoké, a­mely, mint ismeretes, csupán a történelem ítélőszéke előtt vál­lalandó. Elfogták Rathenau egyik gyilkosát és a merénylet értelmi szerzőit M gyilkosságot a Consul-szervezet ülésén titápozták el M köztársaság védelméről szóló új rendeletét törvénybe foglalják M titkos szervezetek tagjait halállal és fegyházzal büntetik Berlin, június 30 (Az Est rendes tudósítójától) Rathenau Gyilkosai közül az egyik kézrekerült, a másik kettő­nek nyomában van a­ politikai rend­őrség. Tegnap estefelé egész Ber­linben hire terjedt, hogy már letar­tóztatták őket, de a rendőrfőnök­­ségtől biztosat nem lehetett meg-­­tudni. Elfogták a gyilkosok ér­­telmi szerzőjét is, a­ki a tettesek szökését elősegítette. Odera-Frankfurtban találták meg a huszonegy éves Techow Wer­ner Ernőt, a­ki a merénylet al­kalmával az automobilt vezette. Kezdetben konokul tagadott, sem­miről sem akart tudni, estére azon­ban megtörött és bevallotta, hogy része volt a gyilkosság kitervezésében s csakugyan ő ült a kormányke­réknél. Mikor a politikai és bűnügyi rendőrség biztosan megállapította, a merénylők névsorát és személyle­­irásukat s azt is, hogy Németor­szág területéről még nem távoz­hattak, minden határmenti állomás rendőrségét óvatosságra intette s mindenüvé elküldte a tettesek arc­képét. Az első nyomok Odera- Frankfurt felé vezettek, mert an­nak környékén­­van Techow egy nagybátyjának gazdasága s tanuk akadtak, hogy a tatai ember ott keresett menedéket. Tényleg ittt is találták Techow Werner Ernőt. A másik két merénylő, a­kikről meg van állapít­va, hogy ők lövöldöztek Rath­enaura, nem menekülhet s csak rövid idő kérdése, hogy­­a rendőrség kezén legyenek. A letartóztatott Techow Ernő előkelő berlini patrícius családból származik. Atyja 1918-ban halt meg, városi tanácsos volt és a ber­lini kereskedők szaktörvény­széké­nek elnöke. Az öreg Techow távol állott minden politikai szerepléstől, fiai azonban — hárman vannak a Techow-fivérek — résztvettek a túlzó jobboldali titkos szervezetek minden mozgalmában. Különösen a középső, a letartóztatott Werner Ernő, játszott nagy szerepet­ a fa­natikus jobboldali radikális pucs­­csok előkészítésében. Az öreg Te­ch­owné Berlin nyugati városré­szének egy előkelő utcájában lakik három fiával. Régebben vagyonos volt és férjének tanácsosi nyug­díja gondtalan életet biztosított a család számára, de a megélhetés drágulása és a pénz leromlása kö­vetkeztében szűkös viszonyok közé jutott és ezért lakásából két szobát albérletbe adott. A középső úti, Werner Ernő, a műegyetemre járt, illetőleg csak be volt iratkozva, mert az előadásokat nem látogatta, csak a jobboldali radikálisok gyű­léseit. Bátyja szorgalmas bankhi­­vatalnok, de ő is a radikális jobb­oldaal elveit vallotta, távolról sem olyan fanatikus, mint öccse, a­ki a Kapp-puccs idején­­ tüntette­ ki ma­gát. Akkor a tengerészeti hivatal­ban a fegyverraktár őrizetét bízták rá s ez a fontos tiszt elvakította a fiatal­embert. A legfiatalabbik Te­chow tizenhat éves, gimnáziumi ta­nuló, a­ki teljesen bátyja befolyása alatt állott. Szerdán délben letartóztatta a rendőr­ség Günther Wattert, a­ki tartalékos hadnagy és jogszigorlá­s a nyomozás szerint a gyilkos merény­let értelmi szerzője. Be van bizonyítva róla, hogy tőle származott minden pénz és ő szer­zett a tetteseknek útleveleket, hogy a gyilkosság után elmenekülhesse­nek. Günther Walter a C (Consul) titkos szövetség egyik szerve­zője. Ebben a szövetségben ha­tározták el, hogy elteszik láb alól Rathenaut. A titkos gyűléseken, a­melyeket Berlin kies nyaralóhelyén, Wan K­­se­eben tartottak, Potsdam környé­kén, mindig Günther Walter vitte a szót. Ő szerezte az automobilt s tőle eredt az a terv, hogy gépkocsin kell követni­e a külügyminisztert, mikor hivatalába megy, m­­ert­ au­to­m­­obilon biztosan el, lehet menekül­ni a tett elkövetése után. Berlin nyugati városrészének szélén egy garapeból ő teremtette, elő az auto­mobilt. Günther Walter részben már val­­lott. Nem akarja beismerni,­­ hogy előre tudott a gyilkos tervről, de azt bevallotta, hogy Techoir és Knauser tőle hajtott ■pénzt, az útleveleket is ő szerezte meg és vasúti jegyeket is váltott szá­mukra minden eshető­ségre. Ekkor aztán a keresztkérdések alatt összezavarodott és többet nem válaszolt. Günther Walter a német nemzeti if­júsági szervezete­ket vezette a radikális jobboldali szövetség kebelében. Elmondta, hogy 1920 márciusában lépett be a titkos szövetségbe s akkor meg­ismerkedett a német nacionalista párt több neves politikusával, a­kik a közéletben nagy szerepet ját­szanak. A Kapp-puccs idején Lüttwitz tábornok előszobájában kapott helyet, mint Bauer ezredes parancsőrtisztje. Többször teljesített futár­szolgála­tokat titkos megbízásokkal. Mialatt a politikai rendőrség osz­tályán Günther Wattert vallatták, lakásán egy bizottság motozást tar­tott, a melynek fontos eredménye volt.­ Sok levelet foglaltak le s azok a jobboldali radi­kális pártok egynéhány vezérét súlyosan kompro­­mittálják. Találtak pél­dául leveleket Melffernch­­tól, Budendorfftól, Jagosv­­tól és gróf Westarptól. Időközben a nyomozások kiderií­tették, hogy az Odera-Frankfurt­­ban letartóztatott Techow Werner Ernő vasárnap estig Berlinben bujdosott. Ekkor vonaton Halléba utazott, a­hol egy barátjánál szál­lott meg, ott maradt hétfő estig, akkor megint vonatra ült és Odera- Frankfurtba utazott. Az odera­­frankfurti rendőrségtől szerdán jött az értesítés, hogy a személyle­­írás alapján letartóztatták Techow Ernőt. A rendőrök a város környé­kén lakó nagybátyjának házában akadtak­ rá. A fiatal­ember eleinte ellenszegült, de mikor egész rend­­őrcsapat nyomult be a házba, meg­adta magát. Techow Werner Ernő 1919-ben­ a test­őr vadászezredben szolgált s mikor Liebknechtet és Luxemburg Búzát meggyilkolták, neki is sze­rep jutott a merénylői­ hajszolásá­ban. A Maius Techow a testőrva­­dász csapattestnél a gépkocsi osz­tályban teljesített szolgálatot egy Barlow nevű hadnagygyal együtt, a­ki azóta is legmeghittebb barátja neki. Ez­­­a Barlow a test­őrvadász­ezred egy haditörvényszékében el­nöke volt egy bíróságnak, a­mely több matróz felett ítélkezett és Bar­­low szenvedélyesen követelte a tör­vényszékben, hogy valamennyit ítéljék halálra. Később kiderült a matrózok ártatlansága. Letartóztatott a rendőrség két, berlini kereskedőt is, annak az autógaragenak tulajdonosait, a­­honnan Günther Walter az auto­mobilt kapta, továbbá két gimna­zistát és egy egyetemi hallgatót, a­kik állítólag a gyilkosság elköse-

Next