Az Est, 1922. augusztus (13. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

59192 Budapest, 1922 * Kedd * auguszt Egy hóna­pra sop.— korona Negyedévre ... 360.— korona Külföldö­n a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 10 korona Ausztriában 300osztr. K Politikai napilap «•* FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Una 10korona XII1. évfolyam 172* szám. Szerkesztőség.­ VXI kerület, Erzsébetek urat ?• Kiadóhivatal.' VH.,Erzsébetköriet 18*~20,3&* Picke kiadó hivatalok: 0.­ Vilmos császársát 94. szám és IV Vác U utca 92. Wien I­­., Kohlmarkt 7. Petőfi halálának évfordulóján szavaz a magyar törvényhozás Eck­hardt Tibor javaslata fölött. El lehet-e képzelni, hogy a fejéregyházai sikla, a­hova ma végtelen menetbe vonul a ma­gyar lelkek zarándokserege, a magyar nemzetgyűlés az Eck­­hardt-féle indítvány fartelmét küldi­!­­ Ez a kör az abszurdumok hőskora, — arra az abszurdum­ra azonban, hogy Petőfi halála napján száműzzék a magyar törvényhozás csarnokából Pe­tőfi szellemét, még gondolni sem lehet, nemcsak a józanság, nemcsak a becsület nem engedi ezt, de nem engedi a hagyo­mányok tisztelete sérti, a­mely akkor is kötelező­, ha a sajtó­szabadság hagyományairól van szó!­Bármily csábító is, nem kí­várnánk plutarchosi párhuzamo­kat állítani a 48-as sajtópoli­tika és az 1922-beli sajtópoli­tika képviselői, Petőfi Sándor és­­ Eckhardt Tibor közt. Annyit a történetíró majd minden esetre megállapíthat, hogy­­az a hetvenhárom eszten­dő, a­mely Petőfi halála óta el­telt, nem volt a haladás útja, ha 1922-ben ilyen indítványok születhettek. A sajtónak min­dig sok ellensége volt —"és volt már Petőfi korában is, hiszen emlékezetes, mint vádolták meg Jókai Mórt a debreceni parla­mentben a hadsereg szellemé­nek megbontásával és mint adott a megvádolt szerkesztő­nek fényes elégtételt a leg­nagyszerűbb magyar katonák egyike ... nem Gömbös Gyula, hanem Klapka György­. A saj­tónak sok ellensége volt min­dig, de soha nemzedék oly mélyre nem sü­lyedt, mint­­ ma, a­mikor magában a sajtóban támadnak öngyilkos dühvel a sajtóra. Fájdalmas­­ jelenségek ezek, egy hanyatló kor jelenségei; baj, hogy így van, de jaj volna, ha a törvényhozás, a­melynek a tovatűnő áramlatok közt a régi Magyarország méreteit, hagyo­mányait kell megőriznie, hatá­rozatával azt mondaná ki, hogy jól van ez így, és Petőfi Sán­dor halálának hús évforduló:­­jan Eekhat-Jjjmt­i» ................................... Gróf Bethlen és Daruváry igazságügy miniszter beszélt ma a Házban A miniszterelnök részletesen felelt a szociáldemokratáknak Miért nem jöhet haza Garami Ernő — Ál Esz tudósítóidtól — Huszár Károly áléinak tizen­kettő előtt néhány perccel nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését. Jie igazságügy miniszter felszólalása Daruváry Géza igazságügymini­niszter felelt elsőnek az indemni­­tási vita során az ő tárcáját érintő kérdésekben elhangzottakra. — Mindenekelőtt Hébert képvi­selő úr szavaira kívánok reflek­tálni, — kezdi beszédét — a­ki heves támadást intézett a bíróság ellen. Ez parlamentáris életünkben egészen új jelenség. Eddig, bármily hevesek voltak is a pártküzdel­mek, a bíróság függetlensége min­dig vitán kívül maradt és ez meg­felel alkotmányunk szellemének is. Érezte ezt a képviselő úr, ezért in­dokolni próbálta támadását és in­dokolásul azt hozta fel, hogy a bíróság megszűnt független lenni. Ezt a nyilatkozatát három érv­vel támogatta. Az első az, hogy a bírók elfogulta­k. Súlyos vád ez ön­magában is, de ez nincs kapcsolat­­ban a függetlenséggel. Második érvül azt mondotta a képviselő úr, hogy a bírákat a kormány ne­vezi ki és már ezért sem lehetnek függetlenek. Erre az a válaszom, hogy a bíróságok újjászervezése óta a bírákat mindig a kormány nevezte ki. Különben is legújabb törvé­nyünk szerint a bíráknak egyik fizetési fokozatból a másikba való lépése automatikusan történik. A harmadik érve az­­volt a képviselő úrnak, hogy a háború alatt hoztak egy törvényt, a­mely felfüggeszti a bírák áthely­ezhet­etlenségét. A dolog nem így áll. A bírák m­a is áthelyezhetetle­nek, illetőleg áthelyezésük csak saját kívánságuknak megfele­lően történhetik. A képviselő úr álításai tehát minden alapot nélkülöznek és re­mélem, felfogása elszigetelt ma­rad. Nagy érdekek követelik meg, hogy a bírák iránti tisztelet állan­dóan megnyilvánuljon, hiszen számos esetben merül fel az a kí­vánság, hogy ezt vagy azt az ügyet a független magyar bíró­ságra kell bízni. többször­ szóba kerültek AB * t * — IT 4&1 is. Héb­ert képviselő úr hivatkozott a trianoni szerződésre, melynek, egyik cikkelye szerint a háború kitörése óta elkövetett politikai bűncselekményekre vonatkozólag amnesztia volna adandó- E cik­kely szövege azonban csak olyan tettekről szól, melyek kapcsolato­sak a monarchia■ területének szét­­darabolásával, de semmiesetre sem vonatkozik belügyeinkre. Egyéb­iránt­ kétséges, használunk-e a ha­zának azzal, hogy a trianoni szer­ződésnek oly értelmet adunk, a­melyek alkalmasak arra, hogy ide­gen államok belügyeinkbe bele­szólhassanak­ . Propper képviselő úr szerint az amnesztiarendeleteket nem hajtot­ták végre. Megállapítom, hogy az első amnesztiarendelet érvényesült 93 elítélt és 10.000-nél több terhelt esetében. A második alapján ke­gyelmet kapott 12­13 ember, a har­madik alapján 13.200 elítélt és 12.000 terhelt kapott kegyelmet A körül­belül 26.000-re rugó esetek közül 25.000 a Károlyi-kor­szakbeli és a kommunizmus alatt elkövetett bűn­cselekményekre vonatkozik. A­mi azt illeti, hogy kivételes kegyelem nem adatott, kijelentem, hogy ez igenis adatott és pedig 13 esetben és folyamatban van még a kivételes kegyelem magadása 97 esetben. Én ezekben a kérdésekben a magam részér­ől mindig a békülékenység és en­gesztelődé® szellemében járok el és­ ennek csak egy korlátja van, az, ha a kegyelem megadása veszé­lyezteti az állami és közrendet. Propper képviselő úr támadást intézett néhány igazságügyi tiszt­viselő ellen, azon az alapon, hogy a rabok ingyenes munkateljesít­ményét élvezték volna és azt mon­dotta, hogy ez kizsákmányolás. Erre vonatkozólag felolvasom a megfelelő törvényszakaszt, továb­bá közlöm, hogy a rabmunkák teljesítménye 91 százalékban álla­mi szükségletet fedezett. A vita során többször felmerült az az óhaj, hogy a kormány tájé­koztassa a Házat munkaprogram­járól. A magam részéről a követ­kezőkben jelzem azokat a javaslatokat, a­melyek előkészítés alatt van­­■ nak. Legfontosabbak azok a törvény-, melyek­a kivételes hatalom rendelke­zéseit vannak hivatva pótolni Ezek a jog különböző köreibe vágók. Van néhány a magánjogra vonatkozó javaslat, továbbá olyanok, a­me­lyek az államhatalom fokozottabb igénybevételéről szólana . Ezeket teljesen megszüntetni kizárt do­­­log. Most ismét kivételes állapoto­kat élünk. Európa gazdasági és politikai hely­zete nincsen stabilizálva. A társa­dalom lelki egyensúlya még nem­ állott helyre. A legnagyobb óva­tosságra van szükség. Az átmeneti jellegű javaslato­kon kívül vannak állandó­­ jelle­gűek is, készen van a váltótörvény­­javaslat és készen van a feléházról szóló törvényjavaslat. Előkészítés alatt áll a­ magyar polgári törvény­könyv. Ez a tízesztendős munka eredménye és két szempontból dol­­­gozzuk át. Érdemi tekintetben azt tartjuk szem előtt, hogy ma nem lehet gyökeres reformokkal meg­változtatni, csak a ma élő jogot akarjuk egy komplett egészben összefoglalni. Formai tekintetben az­ a cél ve­zet, hogy a szerkezete áttekinthető és nyelvezete érthető legyen, hogy a nemzet széles rétegei megérthes­sék és megismerhessék a törvény­­könyvet. Megemlékezik a perrend­tartás egyszerűsítéséről is. Ez is előkészítés alatt áll. Néhá­­y szót kívánok még szólni a jogrend kérdéséről. Közbekiáltások az ellenzéken: Halljuk ! Halljuk ! Daruváry igazságügyminiszter. Erről a kérdésről, azt hiszem, hogy többet vitatkoznak, mint szükséges és mint a­mennyi a jogrendnek hasznára lenne. Nézetem szerint a jogrendi biztos fennállásának két alapfeltétele van. Az első az, hogy a nemzet zöme a mai jogrendet a magáénak vallja. Ez megvan. A nemzet meg van elégedve a mai jogállapottal. A második az, hogy ha egyesek vétenek a jogrend ellen, az államhatalom kezelői­nek meglegyen az ereje és akarata ahhoz, hogy a jog­­­­rendnek érvényt szerezzenek

Next