Az Est, 1922. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

Előfizetési árak : Egy hónapra 300.— korona 1 negyedévre ... 360.— korona Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 10 korona Ausztriában 300 osztr. Politikai napilap *•* FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkesztőség: VII. kerület, Erzsébetékor az I. Kiadóhivatal: VII., Erzsébetek Urai 18—20.30. Fiók­ klad­ó hivatalok: D.­ Vilmos császárját 14. szám és IV., Vácis utca 12. Wien: I., Kohlmarkt 7. Három esztendő óta külföldi és külföldre szö­kött ellenségeink részéről ost­romra kergetik Magyarország ellen a rágalmak hadát. Olyan hadsereg ez, a­mely szinte le­­küzdhetetlennek látszik. A ha­zugságoknak hiába küldjük nyakukra becsületes igazságun­kat, nem akarják meglátni, meghallani, tudomásul venni. A sok senki mellé, a­ki a rágalom­­hadjárat vezéréül, alvezéréül és közkatonájául szegődött, a bé­csi interparlamentáris konfe­rencia tegnapi ülésén, fájdalom, egy valaki is csatlakozott Bern­­stein­­ Ede német szocialista­­vezér­ személyében. Komoly és mérsékelt ember, a­ki azonban akaratlanul eszköze lett a be­csületünket beszennyező sen­kiknek. Nagy szerencse, hogy mind­járt emberére talált, a­ki rögtön vállalta a harcot és ellenfelénél sokkal tisztább és nemesebb fegyverekkel azonnal vissza­verte a támadást. Gróf Apponyi Albert, a ki már annyi nemzet­közi értekezleten hatalmas baj­noka volt ,boldogtalanabb ha­zájának, az igazság és a legtel­jesebb tárgyilagosság erejével össze tudta törni Bernsteinnak a tényeket arculütő állításait. Vádolnia csak annak szabad, a ki meggyőződött vádjainak igazságáról. Bernsteinéknak is az lett volna elemi kötelessé­gük, hogy idelátogassanak — Magyarország parlamentje meg­hívásával módot szolgáltatott erre — és a helyszínen megvizs­gálják mindazt, a­miről egye­lőre csak látatlanban vannak meggyőződve. Ha idejöttek vol­na, oly néphez kerülnek, a­mely a világháború, a forradalmak és a háborúnál is kegyetlenebb béke példátlan sorstiprása alatt sem veszítette el életkedvét, életenergiáját és életképessé­gét. Ráakadtak volna itt a kon­szolidációnak nemcsak őszinte vágyára, hanem — a szórvá­nyos visszaéléseknek céltudatos letiprása után — sok tekintet­ben becsületes megvalósulására is. Kénytelenek lettek volna el­ismerni, — úgy látszik, ettől fáz­nak legjobban — hogy ez a kul­­turában­ Európához méltó nem­zet a múltnak tenger szenvedé­sei és a jelennek olykor meg­rendítő bizonytalanságai után is önmagában való törhetetlen hittel indul szebb jövője felé. A külpolitikai feszültség üvegeits Kit A kis-entente Olaszországgal és a többi nagyhatalommal együttesen részt vesz Ausztria talpraállításibans Magyarországgal is jó szomszédi viszony megteremtésére törekszik Fi­ája, augusztus 31 (Az Est rendes tudósítójától) A berlini Ullstein-lapok kikül­dött tudósítója a cseh-szlovák kül­politika irányadó tényezői körében tájékozódást szerzett a marienbadi és a prágai külügyminiszter-talál­kozás eseményeiről és a két össze­jövetel eredményéről. Három kér­dés foglalkoztatta Cseh-­Szlovákia, Jugoszlávia, Románia­ és Lengyel­­ország külügyeinek intézőit, neve­zetesen a kis-entente egységes fel­lépése és kellő képviselete a nép­­szövetségben, az osztrák probléma és Európa általános politikai hely­zete. A tárgyalások lényegesen meg­szilárdították a kis-entente állam­­szövetségét és — miként Prágában mondják — az érdekelt államok, miután gazdasági térre is kiterjesz­tették összetartásukat, s remélik, hogy szövetségük Közép-Európa jövőjének további alakulásában vezető szerepet fog vinni. Ezentúl sem lesz semmiféle el­lenséges vagy támadó célja a kis-ententenak más állam ellen, sőt ellenkezőleg, az a vágy tölti el a benne egyesült országok felelős tényezőit, hogy a feszült viszony helyett jó szomszédsá­got teremtsenek Magyarország­gal. A szövetségben egyesült államok külügyminiszterei a belső ügyek és az egymás közötti viszony szabá­lyozásától eltekintve, főképpen az osztrák kérdés felé irányították minden figyelmüket. A kis-entente kebelében tervek merültek fel ar­ra, hogy miképpen lehetne hatha­tósan és igazán segíteni Ausztrián. Eltökélt szándéka a kis-entente­­nak, hogy a népszövetség ülésén kezébe fogja venni a kezdeményezést és fel fogja vetni Genf­ben azt a kérdést, nem lenne-e célrave­zetőbb, ha a szövetségesek, fő­leg a nagyhatalmak, félretéve az eddigi féltékenykedést és át­hidalva a tátongó ellentéteket, a­melyekkel úgyszólván szabo­tálták Ausztria támogatását, összefognának és a kis-entente­­val vállvetve dolgoznák ki az osztrák köztársaság megmenté­sének programját. Minden remény meg van arra, hogy ezúttal sikerülni fog Genfben dűlőre­­ juttatni az osztrák problé­mát és akkor­ a kis-entente azt fog­ja legközelebbi feladatának tekin­teni, hogy szorosabb kapcsolatot keressen Ausztriával, bárha egye­lőre csupán gazdasági téren is. Seipel szövetségi kancellár a cseh államférfiakkal folytatott tanács­kozásai során három megoldási le­hetőséget pendített meg, még­pe­dig 1. Ausztria és a német biroda­lom egyesülését, 2. az Olaszország­hoz való közeledést és 3. a kapcso­latot a kis-Intentetal. Az első terv ellen cseh-szlovák részről kizárólag reálpolitikai el­lenvetéseket tettek, nevezetesen azt, hogy Ausztria ez idő szerint nem csatlakozhatik Németország­hoz, mert ennek a tervnek a szövetségesek egyike-másika, talán a többség ellenállásán hajótörést kellene szenvednie. Figyelmeztették az osztrák szö­vetségi kancellárt Prágában, hogy a népszövetség sem járulna hozzá, a szövetségesek pedig egyenesen nem tűrnék, hogy Ausztria és Né­metország ebben a kérdésben ön­hatalmúan járjon el. A­mi a prá­gai kormányt illeti, jelezték Lei­­pellel szemben, hogy a cseh-szlovák állam a Német­országhoz való csatlakozást csak anyiban ellenzi, a­meny­nyiben tekintettel kell lennie a szövetségesekre. A csatlako­zási terv az osztrák szövetségi kancellár külföldi útja óta sem tekinthető végleg elejtettnek, csupán el van odázva. Ebből a helyzetből kifolyólag ért­hető a kis­ententónak az a kész­sége, hogy megsegíti Ausztriát, mert ily módon a két másik eshe­tőségnek elébe lehet vágni, neve­zetesen elsősorban annak, hogy Olaszország hegemóniát gyakorol­jon Ausztria fölött és annak, hogy Ausztriában felfordulás támadjon. A népszövetség mostani tárgya­lásain erről a segítségről lesz szó és a kis­entente arra fog törekedni, hogy Ausztriát Olaszországgal egyetértőleg segítse át a tátongó örvényen.­­.. Az olasz Etormánii megnyugtatta Jugoszláviát Belgrád, augusztus 31 (Cseh sajtóiroda) Hivatalosan közült: A belgrádi olasz ügyvivő tegnap délben fel­kereste a külügyminisztériumban a miniszter helyettesét, Nesch meg­hatalmazott minisztert és előtte az olasz kormány nevében az Auszt­riával szemben követett olasz poli­tikáról a következő kijelentést tette : Ausztriával szemben­ Olaszország politikáját a saint-germaini szer­ződés szigorú végrehajtásának szándéka irányítja. Olaszország ehhez pofitosan, ragaszkodik s e kt fogja kívánni más hatalmaktól is. Ennek megfelelően Olaszország el­lenszegül a status quo minden meg­változtatásának. Ebből az okból a szövetségeseivel és az érdekelt szomszédos államokkal való meg­állapodás előtt tartózkodni fog Ausztria rekonstrukciójának kér­désében minden döntéstől. A vero­nai tárgyalások tisztán gazdasági természetűek voltak, és Szeli Sviál az osztrák parlamentet Bécs, augusztus 31 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) Az osztrák parlament ma kezdi meg üléseinek azt a sorozatát, a­melyen Ausztriának az utolsó he­tekben válságossá lett helyzetét fogják megbeszélni. Ma ül össze a külügyi bizottság és a nemzeti tanács főbizottsága, a jövő szerdán pedig ezeket a tanácskozásokat a parlament teljes ülése fogja kö­vetni. A mai tárgyalások zártak lesznek, ezekről tudósítás nem ke­rül a nyilvánosságra. A külügyi bizottságban Seipel szövetségi kancellár be fog szá­molni az előzményekről, a­melyek arra késztették, hogy Prágába, Berlinbe, majd Veronába utazzék és tájékoztatást fog nyújtani, azok­ról a megoldási lehetőségekről, a­melyekre tárgyalásai Benes cseh miniszterelnökkel, Wirth német bi­rodalmi kancellárral és Schanzer olasz külügyminiszterrel kilátást nyújtanak. Azokat a lépéseket is ismertetni fogja a kancellár, a­me­lyeket Ausztria megtett, hogy a népszövetség döntését kérje ki s rá fog mutatni, hogy Cseh-Szlovákia, Jugoszlávia, Románia, Olaszország és Fran­ciaország szószólója lesz Auszt­ria ügyének a népszövetségben, miután maga Lloyd George akarta úgy, hogy a népszövetség sürgősen, vegye tárgyalás alá az osztrák kér­dést. A pártok képviselői a külügyi bizottságban a kancellár előterjesz­tésével kapcsolatban állást fognak foglalni, de nem várható, hogy ez a vita határozathozatalra vezessen, miután a kancellár előreláthatólag ki fogja egészíteni a külügyi bi­zottság elé terjesztendő beszámoló­ját a jövő héten, szeptember 6-án­ tartandó teljes ülésen az időközben­ Rómából és Genfből beérkező je­lentéseikér s akkor érkezik el az ideje a mélyebbreható vitának, a­mely aztán annyira megérleli a helyzetet, hogy a nemzeti tanács határozatot hozhat. A főbizottság tegnapi ülésén a létesítendő jegybank, alapszóba-

Next